A Kúria és elnökei – interjú Bódiné Beliznai Kingával

A XVIII. és XX. század közötti igazságszolgáltatás történetével, illetve a kúriai elnökök életútjaival és egyes jogintézményekről kialakult elképzelésükkel ismerkedhet meg az olvasó A Kúria és elnökei című könyvsorozatban, amely a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg. Az elnökök életpályája példaként szolgálhat akár a mai bírók számára is. Beszélgetés Beliznai Kingával, a könyv szerkesztőjével.

Az eddig megjelent két kötet a Kúria és a Magyar Nemzeti Levéltár, illetve a HVG-ORAC Kiadó együttműködésével jött létre. Mondana erről pár szót?

A Kúria és a Magyar Nemzeti Levéltár közti megállapodás 2012. július 5-én született meg, melynek keretében a levéltár a nála fellelhető forrásanyagokat a Kúria, illetőleg a Kúria kutatóinak a rendelkezésére bocsátja. A megállapodás konkrét célja egyrészt az volt, hogy 1861-től napjainkig feltárjuk, hogyan is nézett ki ennek a bírói szervezetnek a felépítése, működése, másrészt szerettünk volna rálátást biztosítani a Kúria egykori elnökeinek az életpályájára. A kötet a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg.

Az első kötet 2014-ben jelent meg. Ezek szerint több mint egy évet kutattak e könyv megjelenése előtt?

Igen, de a megállapodás a kutatási eredmények bemutatására is kiterjed. Így indult útjára az Életutak – pályaképek című konferenciasorozat, amelynek célja, hogy a több hónapnyi kutatómunka aktuális állomásait prezentáljuk. 2013 óta évente két konferenciát tartunk.

Segítünk a pályakezdésben, munkahelyválasztásban

Gyere el a legközelebbi dzsemborinkra, és egy habos sör/fröccs és pizza mellett berúgjuk a karrieredet! A HR-es könzervszlogenek helyett mi eszközöket adunk a kezedbe, hogy a hozzád legjobban passzoló állást találd meg pályakezdőként.

Kinek van lehetősége ezeken a konferenciákon részt venni?

Bárkinek, ezek teljesen nyilvánosak. Nyilvánosan meghirdetett, szabadon látogatható konferenciasorozatról beszélünk, melynek egyik alkalommal a Magyar Nemzeti Levéltár a szervezője és a helyszínt adó intézménye, másik alkalommal pedig a Kúria.

A Kúria elnöke, Darák Péter az Előszóban a kutatás örömeit is megemlítette. Az ön számára miért fontos a kutatás?

Én nagyon elfogult vagyok, mert jogtörténészként nagy öröm egy ilyen jellegű feltáró kutatás aktív közreműködőjének lenni.

Tehát ez egy hobbi és egy tudományos kihívás is együtt?

Igen, pontosan.

Nagyon izgalmas, hogy az a személy, aki az előtte álló felek jogvitájában meg tudta állapítani a perbeli igazságot, akinek a kezében volt az ítélethozatal, valójában milyen ember volt. Izgalmas belelátni, hogy a legfőbb bírák ítélkező munkájuk mellett milyen személyiséggel, illetve milyen családi háttérrel rendelkeztek. A bírói pályára vonatkozó levéltári források mellett mindig megnézem a családfát is. Sikerült felvennem a kapcsolatot például Juhász Andor dédunokáival, így olyan személyes források birtokába jutottam, amelyek máshol nem fellelhetők, de volt, hogy egy korabeli napilap Apróhirdetések rovatában találtam olyan kapcsolódási pontot, ami éppen beleillett egy számomra még hiányzó láncszem helyére. Tehát a legapróbb részletig mindent próbálok felkutatni.

Amit jogtörténészként még érdekesnek találok az az, hogy az évek, évtizedek során mennyire változtak az emberek, a jogkereső közönség perlési igényei, illetve mennyiben különböznek a bíróság elé kerülő alaptényállások, alappanaszok vagy alapjogesetek a különböző korokban. Azt kell mondanom, hogy a világ nem sokat változott.

Tehát a kötet nem csupán életrajzi érdekesség, hanem mondanivalója is van.

Igen, így van.

És van aktualitása is.

Van. Példaként a bírói függetlenséget hoznám fel, mivel ez egy tipikusan olyan jogintézmény, amely nélkül a bírói működés manapság is elképzelhetetlen lenne. Az általam bemutatott elnökök életútján keresztül pedig nagyon szépen be lehet mutatni a bírói függetlenség fejlődési ívét. Előfordult, hogy egy későbbi kúriai elnök – Günther Antal – még igazságügy-miniszterként benyújtott egy törvényjavaslatot, és mire a tervezetből törvény lett, már ő volt a Kúria elnöke. Érdekes, hogyan viszonyult jogalkalmazóként ugyanahhoz a törvényhez, amelynek megalkotásában törvényalkotóként aktív szerepet vállalt.

Kinek ajánlaná ezt a könyvet? Jogászoknak, jogtörténészeknek, leendő kúriai elnököknek vagy akár laikusoknak is?

Úgy gondolom, hogy bárki kezébe veheti ezt a kötetet, akit egy kicsit is érdekel a XVIII-XX. századi igazságszolgáltatás története. Túl azon, hogy az egyes bírák életútjának bemutatására sor kerül, teljes korképet kaphatunk az adott időszakokról. Így olyan ismeretekkel is gazdagodhat az olvasó, amit történelemkönyvből, vagy más szakirodalomból nem ismerhet meg. A joghallgatók számára is fontos lenne, hogy legalább ismeretterjesztés szintjén tisztában legyenek ezekkel. Ennek a tudásanyagnak legalább egy részét igyekszem átadni az egyetemi szemináriumokon a hallgatóimnak. Beszéltem kúriai bírókkal, akik szintén tanítanak az egyetemen, az ő véleményük is az, hogy szinte kötelező olvasmánynak adnák a könyvet a hallgatóiknak, főleg azoknak, akik azt az álmot dédelgetik, hogy később bírói pályára lépnek.

Van-e olyan elnök, aki a legnagyobb hatásúnak mondható a többihez képest?

Számomra Szabó Miklós az egyik példaértékű férfiú, aki 83 éves koráig töltötte be az elnöki pozíciót. A mai napig a legidősebb elnökünk Magyarországon. A nagyszerűségét mutatja, hogy amikor elérte azt az életkort, hogy úgy érezze, ezt a hivatalt már másnak adná át, nyugdíjba kívánt vonulni. A kortársak – a kúriai bírák és a koronaügyészség tagjai – szinte könyörögtek neki, hogy maradjon még hivatalban, ilyen nagyszerű elnöknek tartották. Igyekezetük nem volt hiábavaló, Szabó Miklós végül egy évvel később vonult nyugdíjba.

De kiemelhetem Juhász Andort is, akit szintén nem akartak a 70. életévének betöltésekor nyugdíjba engedni. Ő viszont úgy vélte, hogy éppen a bírói függetlenség intézményét garantálja azzal, ha az akkori törvényi előírásoknak megfelelően nyugdíjba vonul. Át akarta adni a stafétabotot a fiatalabb generációnak.

Ha az egykori kúriai elnökök életútját, és egy-egy jogintézményéről való elképzelésüket megnézzük, meglátásuk a mai bíró számára is példamutató lehet.

És ha szabad ilyet kérdezni, van-e olyan elnök, akinek a személyisége kevésbé példaértékű a többi elnökhöz képest?

Minden általam kutatott elnökkel kapcsolatban tudok mondani olyan momentumot, ami példaértékű. Úgy látom, hogy a negatívumok nem mindig a személyben, hanem sokkal inkább az adott korszakban, illetve adott esetben a korszak által rákényszerített momentumokban keresendők.

Vannak-e még közös tervek az együttműködéssel kapcsolatban?

Az együttműködés jövőjét 2016-ig látjuk biztosan, hiszen a harmadik kötet 2015 őszén, a negyedik kötet pedig 2016 elején fog megjelenni, és biztos vagyok benne, hogy ez az együttműködés új elemekkel gazdagodva folytatódni fog.

hvgorac_kuriaelnokei

A kép forrása:

http://aat.mta.hu/aat/FileData/Get/4125

***

A cikk az Ars Boni gyakornoki program keretében született.

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.