A magány ára avagy az egyszemélyes tag többletfelelőssége

A Polgári Törvénykönyv kereszthivatkozásait kibogozva azt láthatjuk, hogy a befolyásszerzés szabályai lesznek irányadóak a felelősségét korlátolni kívánó egyedüli tagnak. Viszont felmerül a kérdés, hogy ezzel párhuzamosan a Csődtörvény szerinti „árnyékügyvezetői” alakzat is megáll-e a talpán?

Gágyor Péter szavaival élve „a magány oly bonyolult és gazdag és léha, és nyomorú, és bele kell halni néha.” – Az egyszemélyes társaság is sok terhet elbír, amely csak egy tag vállán borul nyugovóra, azonban tényleg annyival másabb lenne a felelőssége, mint a több tagból álló társaságnak?

Elmondható, hogy az egyszemélyes gazdasági társaságok specifikuma abban rejlik, hogy egyetlen egy tag van jelen, aki egyszersmind a társaság vezető tisztségiviselője is lehet. A gazdasági társaság definíciója feltételezi a többesszámot, tehát a főszabály a több tag és bizonyos formációknál, ahol a tőkeegyesítő jelleg dominánsabban megjelenik ott beszélhetünk egyszemélyes társaságról.

Az egyszemélyes társaságok esetében valóban kihívást jelenthet a társaság és annak tulajdonosa, illetve vezető szerve közötti különbségtétel. Lehetőség van ugyanis arra, hogy az egyszemélyes társaság tagjától elkülönült legyen a vezető tisztségviselő személye (kkt.-nél és bt.-nél ez kizárt.)

A tag és a vezető tisztségviselő hatáskörének elhatárolása

A jogi személy legfontosabb döntéseit a tagokból álló döntéshozó szerv (gazdasági társaságnál: legfőbb szervnek hívjuk) hozza meg. Ezzel ellentétben – és a maradék elv értelmében – a jogi személy ügyvezetése (vezető tisztségviselő) dönt, akkor, amikor valami nem tartozik a Döntéshozó Szerv hatáskörébe. Ezt erősíti meg a BDT2018. 3828. döntés, amely kimondja: „A gazdasági társaság legfőbb szerve, korlátolt felelősségű társaság esetén a taggyűlés hatáskörébe csakis azon alapvető üzleti és személyi kérdésekben való döntéshozatal tartozik, amelyeket a Ptk. vagy a társaság létesítő okirata a legfőbb szerv hatáskörébe utal. A társaság irányításával kapcsolatos minden egyéb döntés meghozatalára az ügyvezető rendelkezik hatáskörrel.” Ennek megváltoztatáshoz a taggyűlés (legfőbb szerv) részéről a létesítő okirat módosítása szükséges.

Mivel a társasági szerződés fogalmilag kizárt az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságoknál (a továbbiakban: „kft.”), ezért az alapító okiratnak hívjuk ilyenkor a létesítő okiratot.

Az egyszemélyes kft.-k alapítása során ugyanazokat a jogi és gazdasági feltételeket kell teljesíteni, mint a többszemélyes kft.-k esetében. Az alapításhoz ugyanúgy szükséges a legalább 3 millió forint törzstőke, ami jelen esetben a „korlátolt felelősség áraként” is értelmezhető.

Az egyszemélyes kft.-knél, mivel csak egy tag van jelen, nem létezik taggyűlés, így a legfontosabb működéssel kapcsolatos kérdések egyedül az alapító tag döntésétől függenek.

Pontosan miben is jelent mást az, ha csupán egy személy veszi a vállára a társaságot?

 A Ptk. 3:112. § -a értelmében a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. Ebben a minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve az ügyvezetés (vezető tisztségviselő). A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el.

Fontos kiemelni, hogy a fentiekkel szemben az egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani, vagyis a vezető tisztségviselő önállósága jelentősen kisebb lesz.

Az alapító tag egyedül hozza meg a döntéseket, amelyek a taggyűlés hatáskörébe tartoznak, és ezeket írásban kell dokumentálnia. Ezek a döntések csak akkor válnak hatályossá, amikor az alapító tag közli azokat az ügyvezetéssel. Az ügyvezető pedig köteles végrehajtani ezeket a döntéseket az alapító tag irányításával és felügyeletével. Ez a gyakorlat biztosítja, hogy az egyszemélyes kft. hatékonyan működjön, és az alapító tag megfelelő kontrollal rendelkezzen a cég felett. Ez a gyakorlati módszer biztosítja, hogy az egyszemélyes kft. ügyvezetése és irányítása hatékony legyen, még akkor is, ha az ügyvezető és az egyedüli tag nem azonos személy. Ezáltal az ügyvezetőnek kellő rugalmasságot biztosítanak a cég mindennapi vezetésében, miközben az egyedüli tag megőrzi az irányítást és felügyeletet a cég felett.

Egyszemélyes kft.-nél, illetve rt.-nél előfordulhat, hogy az egyedüli tag saját magát jelöli ügyvezetőnek. Ilyenkor törvényi rendelkezés hiányában a károsult választhat, hogy tagként vagy ügyvezetőként, esetleg mindkettőként perli a károsultat kártérítésért.

A kifelé irányuló, hitelezőkkel szembeni felelősség kérdésköre

A tag hitelezők felé történő felelőssége különös módon alakulhat jelen esetben, hiszen ha a tag a korlátlan felelősségével visszaélt, és ennek következtében kielégítetlen hitelezői követelések maradtak (a jogi személlyel szemben), úgy a fennálló tartozásokért korlátlanul köteles helytállni a hitelezőkkel szemben.

Az egyedüli tagra a befolyásszerzés szabályai vonatkoznak, hiszen az egyedüli tagság magában foglalja a minősített többség meglétét is.

Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül szűnik meg, akkor a nyilvántartásból való törléstől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül a volt taggal szemben felelősségre vonási eljárást lehet indítani. A befolyásszerzéssel járó extra szabály hogy, abban az esetben ha a társaság jogutód nélkül szűnik meg, akkor a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkező tag a ki nem elégített követelésekért köteles helytállni. Fontos megjegyezni, hogy ehhez viszont szükséges egy olyan feltétel megléte, ami kimondja, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a megszűnésre a tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Viszont ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha végelszámolással történő megszűnés történik.

Ha a vezető tisztségiviselő a jogkörében eljárva 3. személynek kárt okoz, akkor az általános szabályok szerint vonható felelősségre, viszont ha a kárt szándékosan okozta, akkor a társasággal egyetemleges felelősséggel tartozik helytállni.

Speciális alakzatként van jelen a wrongful trading esetköre, amelynek értelmében ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállása után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe, akkor a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig a deliktuális felelősség szabályai szerint kártérítési igény érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőjével szemben.

Tehát megállapítható, hogy a tagra vonatkozó igencsak szigorú szabályozás hasonul a wrongful trading szabályaihoz.

Az egyszemélyes kft.-k esetében az ügyvezetőre vonatkozó felelősség kérdése fontos, és általában a tisztségviselői felelősség szabályozza ezt a területet. A tisztségviselői felelősség két fő elve közül a culpa in concreto és a culpa in abstracto közül választható.

A culpa in concreto elve azt jelenti, hogy a tisztségviselőtől olyan szintű gondosságot és szorgalmat vár el a jogrendszer, amelyet a tisztségviselő saját ügyei intézése során szokott tanúsítani. Ez a megközelítés a konkrét helyzetre és körülményekre összpontosít, és figyelembe veszi az adott személy sajátosságait és körülményeit.

A hitelező vagy a felszámoló (aki a hitelező nevében lép fel) kérheti a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy a gazdálkodó szervezet vezetői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem megfelelően látták el feladataikat, és ezzel okozati összefüggésben a cég vagyonát csökkentették vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítése meghiúsult más okokból. A vezetők felelőssége kiterjedhet környezetkárosító tevékenységek elmulasztására is, és ha ennek következtében a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsul, akkor a vezetők felelőssége egyetemleges lehet, ha többen közösen okozták a kárt.

Igen, a “gazdálkodó szervezet vezetőjének” minősítésébe azok a személyek is beletartoznak, akik ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalában. Ez a definíció szélesebb körű felelősséget állapít meg, hogy azokat is magában foglalja, akik formálisan nem viselik a vezetői címet, de gyakorlatilag nagy hatással vannak a szervezet irányítására és döntéseire. Ez segít elkerülni a felelősség elmosódását, és biztosítja, hogy azok is felelősségre vonhatók legyenek, akik valójában aktívan részt vesznek a döntéshozatalban és a szervezet irányításában.

Kettéválik az egyszemélyes társaság az árnyékvezető személyétől?

A Ptk. nem teszi lehetővé az árnyékvezető, azaz azon személy felelősségének a megállapítását, aki a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.

A Cstv. 33/A. § hatályon kívül helyezése és a Ptk. 3:118. § változatlan formában történő fenntartása esetén nem lesz olyan jogszabály, amely a vezető tisztségviselő felelőssége megállapítására vonatkozó, speciális eljárásjogi szabályokat tartalmazna. Ha marad ez a felállás, akkor a „wrongful trading”-re vonatkozó rendelkezések egyetlen mondatban kerülnek összefoglalásra. Azt pedig anyagi jogi értelemben vett hiányosságnak tekinthetjük, hogy így az árnyékvezető felelősségre vonására nem lesz lehetőség a továbbiakban.

A mai gazdasági életben a társaságok döntéseire ténylegesen meghatározó befolyást gyakorló személyek felelősségének megállapíthatóságát megítélésem szerint mindenképpen meg kell oldania a jogalkotónak.

Török Tamás szerint az „árnyékvezetés” megállapíthatósága körében nem a meghatározó befolyás törvényi feltételeinek fennállását kell vizsgálni a tagra nézve, hanem azt, hogy a tag ténylegesen befolyásolt-e olyan konkrét ügyvezetési döntést, amely miatt a felszámolt, kényszertörölt társaság hitelezőjének követelése nem került kielégítésre.

Vajon ki állhat az árnyékban-avagy kiből lehet árnyékvezető?

Árnyékigazgató egyaránt lehet természetes személy (pl: a társaság tagja vagy kívülálló személy) és jogi személy (pl: társaság tagja, társaság részére hitelt folyósító hitelintézet).

A magyar jog a gazdasági társaság tagjának felelőssége mellett csak a társaság cégnyilvántartásba bejegyzett törvényes vezetője, a de iure director felelősségét szabályozza. A formálisan ki nem nevezett és a cégnyilvántartásba be nem jegyzett vezető típusokra – shadow director (árnyékvezető), és a de facto director (tényleges vezető) -tételes jogi szabályokat nem lehet fellelni sem a régebben hatályban volt társasági törvényekben (három Gt.), sem az új Ptk. szabályaiban, de a Cstv., valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) kárfelelősségi szabályai között sem.

Az árnyékvezető tekintetében a bírói gyakorlat alakította ki a minősítésére, tevékenységére vonatkozó jogértelmezést a Cstv. 33/A. § alapján indított perekben, azonban az árnyékdirektor és a de facto direktor közötti distinkció még nem tűnik ki a jogesetekből, noha a kettő között szignifikáns különbség van, a következő fejezetben kifejtettek szerint.

A Cstv. mind a 4 időállapot szerinti szabályozása a vezető tisztségviselő felelőssége mellett azokét is szabályozza, akik a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak.

Az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint árnyék vezető tisztségviselőnek minősülhet tényállástól függően, például az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással, de akár annál kisebb befolyással rendelkező tagja, a cégvezető, döntési jogkörükben az ügydöntő felügyelőbizottság tagjai, a társaság részére hitelt folyósító pénzintézet, ha jogi személy látja el vezető tisztségviselői tisztséget az általa e funkció gyakorlására kijelölt személy.

Egyedüli tag = árnyék vezető tisztségviselő?

Úgy gondolom, mivel az egyszemélyes tag a cég mindennapos életében jelentősen jelen van, még abban az esetben is, ha a vezető tisztségviselői szerepkört másra telepíti, akkor is olyan mértékben jelentős befolyással bír a mindennapi ügyletek körében, hogy a gyakorlati formaságoknak megfelelne az árnyékvezetői szerepkör. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tag törvényesen van jelen a társaságban és a felelősség kérdésében is elővehető a személye és adott esetben helytállással tartozhat. Így azt gondolom, bár nagyon hasonló a 2 jelenség, nem mondható a tagra az, hogy esetlegesen árnyékvezetőként tartozna helytállással a hitelezők felé (mivel a társasággal szemben jelen esetben nem lehetséges).

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Irodalomjegyzék