A magyar űripar stratégiai irányai 2025-ig

Több éves előkészítő munkát követően, a magyar kormány 1606/2021. (VIII. 18.) határozatával elfogadta Magyarország első űrstratégiáját. A több, mint száz oldalas dokumentum az első komoly, kormányzati szintű stratégia Magyarország történetében, amely dedikáltan a hazai űrkutatással, űriparral és az űrszektorral, annak fejlesztésével foglalkozik. Ezzel hosszú évek munkájának eredménye vált elérhetővé a nagyközönség számára, és – amint az a stratégia ambiciózus célkitűzései alapján is látható – az igazán nagy munka még előttünk áll.

De miről is szól pontosan az űrstratégia és mi az, ami miatt ez valóban jelentőségteljes lépés a hazai űrszektor számára?

Hogy jutottunk el idáig?

Az űrstratégia is kiemeli Magyarország múltját az űrkutatásban, amely – Bay Zoltán 1946-os Hold-radar-kísérletétől számítva – immár 75 évre tekint vissza. Magyarország egészen a hetvenes évektől kezdődően aktívan vett részt az adott korszak űrprogramjaiban, először érthető történelmi okokból az Interkozmoszban, azaz a Szovjetunió és a kelet-európai országok közös űrkutatási programjában. A szocialista korszak űrkutatási csúcspontja Magyarország számára egyértelműen Farkas Bertalan űrrepülése volt 1980-ban.

A rendszerváltást követően, bár az űrszektor koordinációja vissza-visszatérően szerepelt az egyes államigazgatási feladatkörök között, a környező európai országokhoz képest a hazai űrszektor állami oldalról viszonylag az elhanyagolt területek közé tartozott. Ezt az is mutatja, hogy országunk viszonylag későn, 2015-ben csatlakozott az Európai Űrügynökséghez (ESA). A magyar űrtevékenység koordinációs feladatai a Kormány döntése értelmében 2018 nyarától a Külgazdasági és Külügyminisztérium feladatkörébe tartoznak, ahol a területért illetékes miniszteri biztost neveztek ki, Dr. Ferencz Orsolyát, illetve megalakult az Űrkutatásért és Űrtevékenységért Felelős Főosztály. A szervezeti átalakítás mellett a költségvetési támogatás is jelentősen nőtt az elmúlt években: míg 2018-ban a kormány 2,2 milliárd forintot szánt a szektorra, addig ez az összeg majdnem 10 milliárd forintra nőtt 2021-re. Az Európai Űrügynökség 6,49 milliárd eurós költségvetéséből a magyar befizetés idén 16,8 millió euró, ami jelentős növekedés az elmúlt évekhez képest, azonban régiós versenytársainktól még mindig elmarad (Csehország 43 millió euró, Románia 43 millió euró, Lengyelország 39 millió euró).

A fentiekből is nyilvánvaló a tény, amit az űrstratégia is említ, hogy Magyarország jelenleg egy erős hagyományokra visszatekintő, és ma is hasznosítható (piacképes) kompetenciákat felmutató űriparral rendelkezik, azonban koordinált és ambiciózus lépésekre van szükség ahhoz, hogy hazánk valós európai tényező lehessen az űriparban. Ehhez az alapok adottak és végre a kormányzati támogatás is megvan.

Az űrstratégia és annak céljai

A Kormány az űrstratégia elfogadásával igazából egy már régóta, az űrszektoron belül sokak által várt lépést tett meg, így az űrstratégiának az egyik és talán legfontosabb jelentősége annak hiánypótló jellege. Magyarország ezzel a lépéssel csatlakozott azon űrképes európai országokhoz, amelyek tiszta űrre vonatkozó stratégiával rendelkeznek. Mára egyenesen az ESA csatlakozás alapfeltétele, hogy a tagjelölt állam stratégiában jelölje ki azokat a sarokpontokat, melyek rögzítik az ország lehetőségeit és a jövő fejlesztési irányvonalait. Természetesen stratégiát alkotni akkor van értelme, ha ahhoz megfelelő források is rendelve vannak. Ez most biztosítottnak látszik, hiszen a következő öt évben a magyar kormány – a fent említett nemzetközi kötelezettségvállalásokon felül – 30-35 milliárd forint többletforrást kíván a szektorba fektetni.

Az űrstratégia két általánosnak mondható célkitűzést helyez előtérbe: a magyar űrkutatás és űrtevékenység hosszú távon sikeres nemzetközi szerepvállalásának fenntartását, valamint az űrstratégia szerint „reális cél, hogy középtávon regionálisan meghatározó űriparral rendelkezzen és űrtevékenységének intenzitása – minden aspektusban – stabilan és fenntartható módon megegyezzen a hasonló lélekszámú és adottságú országokéval Európában. Erre a hazai kompetenciák minden alapot megadnak, a haza űrszektor fejlődésének feltételei ehhez adottak.” 

Fókuszban az űripar

A stratégia fókuszában az űrgazdaság és az űripar, valamint ennek szinergiái állnak, hiszen az információtechnológia rendkívüli térnyerésével az űrgazdaság olyan felhasználási lehetőségeket és szinergiákat teremtett, amelyek az űripar fogalmának messze szélesebb értelmezését követelik meg.

Ennek lényege, hogy az űrstratégia alapján Magyarország a kevésbé látványos, de igen hasznos területeit támogassa az űrszektornak. Az űrstratégia szerint „…a társadalmi vélekedés többnyire ma is az óriási anyagi erőforrásokat felemésztő rakétatechnikával, űrállomáson végzett munkával, más bolygókra való eljutással azonosítja az űrgazdaság kihasználásával összefüggő lehetőségeket, miközben az űripar ma már messze több anyagi és szellemi forrást mozgat meg, és szélesebb gazdasági szektornak nyit új, közvetlenül hozzáférhető, növekedési pályát, mint a reklámozott eredmények.”

Az űrstratégia három stratégiai célt határoz meg:

1. Az űrszektorban rejlő, a nemzetgazdaság egészét érintő innovációt és fenntartható növekedést ösztönző lehetőségek kiaknázása;
2. Magyarország nemzeti szerepének megerősítése, kapcsolatainak szélesítése, illetve a koordináció szervezeti kereteinek megteremtése;
3. Az űrszektor prosperitásához elengedhetetlen tudásalapú társadalmi és gazdasági feltételek és infrastrukturális háttér fejlesztése.

Az első cél tényleges eszközei a stratégia alapján a kutatás-fejlesztési tevékenységek, valamint a tudásintenzív ágazatok fejlesztés és dinamizálása az állami eszközökön keresztül. Ez lényegében a vállalkozások megerősítését, gazdasági súlyának növelését, továbbá azok számának gyarapítását hivatott célozni. Végső cél e területen a versenyképes vállalkozások világpiacon történő megjelenése lenne.

A második stratégiai cél Magyarország nemzetközi szerepének erősítése, kapcsolatainak szélesítése, illetve a koordináció szervezeti kereteinek megteremtése. E körben konkrétan a hazai űrdiplomáciai kapcsolatok erősítését, az Európai Unión (EU) és az Európai Unió Űrprogramügynökségén (EUSPA), valamint az Európai Űrügynökségen (ESA) keresztül esetlegesen elérhető források elérését célozza. További nagyon lényeges cél az ezek koordinációját végző hazai intézményi háttér (koordináló szervezet) kialakítása. Ez praktikusan a jogszabályi keretek kidolgozását jelenti, valamint egy űrügynökség megalapítását jelentheti.

A harmadik stratégiai cél az oktatásra helyezi a fókuszt, hiszen prosperáló űripar elképzelhetetlen képzett és itthon tartott szakemberek, kutatók nélkül. Ennek érdekében a stratégia célként tűzi ki közép- és felsőoktatási programok bevezetését, kutatóműhelyek eredmény alapú támogatását, sőt az űrszektor interdiszciplináris tudásplatformját is létre kívánja hozni egy egyetemek közötti képzés bevezetésével. E körben érdemes megemlíteni, hogy az űrparnak nem csupán mérnöki ismeretekre van szüksége, hanem jogi, közgazdaságtani tudásra is, mely idehaza ugyancsak fejlesztendő.

Állami koordináció: űrtörvény és űrügynökség

Jogászként külön is érdemes kiemelni, hogy a stratégia külön hangsúlyt helyez a hazai űrtevékenységek koordinációjára, melynek normatív alapját egy önálló jogszabály, intézményi alapját pedig koordináló ügynökség (űrügynökség) jelentheti majd. Ezzel hazánk ugyancsak azon államok gyakorlatát követi, melyek jelentős forrásokat szánnak az űrkutatásra, illetve űripar fejlesztésére.

A magyar joghatóság alatt végzett űrtevékenység sui generis szabályozása két okból is indokolt álláspontunk szerint. Először is a hazánk által is kihirdetett 1967-es világűregyezmény alapján Magyarország felelős minden hazai űrtevékenységért, azt köteles engedélyezni, folyamatosan felügyelni, illetve lajstromba venni. Ennek alapját természetesen csak egy jogszabály jelentheti. Másrészről az állam jól felfogott érdeke, hogy „zászlaja alatt” végzett, igen nagy kockázatú tevékenységeket szigorú szabályok szerint engedélyezze, felügyelje, figyelemmel hazánk kül- és nemzetbiztonsági érdekeire is. Az Európai Űrügynökség 22 tagállama közül 17 fogadott már el különböző űrtörvényt, melyek igen változatos képet mutatnak, köszönhetően részben annak is, hogy az Európai Unió nem rendelkezik jogharmonizációs hatáskörrel e téren. Hazánk számára – álláspontunk szerint – jó példa lehet az osztrák, a portugál, a görög, illetve a finn szabályozás, melyek törvény, illetve rendeleti szinten határozzák meg az űrtevékenység engedélyezésének, illetve végzésének feltételeit. Fontos szempontokat tartalmazhat továbbá az Egyesült Királyság szabályozása, annak részletessége miatt.

Mindennek intézményi hátterét a stratégia szerint egy központi koordináló hatóság, az űrügynökség jelenthetné. Az engedélyezésen, felügyeleten túlmenően, ahogy a stratégia is kiemeli, az egykapus rendszer eredményesebb lehet az ESA pályázati rendszerében, illetve feladata lenne a hazai űrszektor „láthatóvá tétele” is. A magyar érdekek említett (űrdiplomáciai) képviseletére szintén kézenfekvő megoldás az űrügynökség. Ez az ügynökség az, amely nemzetközi színtéren is erősebben tudná képviselni a magyar érdekeket mind az ESA-ban, mind az EU-ban, mind harmadik államokkal való kapcsolatok kialakításában. Ezen kívül pedig a szükséges jogalkotási folyamatokban olyan proaktív szereplő lehet, amely kijelöli a lehetséges irányokat Magyarország számára (ahogy ezt tették Luxemburgban is az aszteroidabányászatra vonatkozó jogszabály megalkotásánál, ezáltal jelenleg pedig az egyik „űrcentrummá” vált).

A nemzetközi jog nem határoz meg előírást arra, hogy milyen szinten és formában kell az intézményi koordinációt, felügyeletet biztosítani. Az Európában elterjedt gyakorlat szerint ezt minisztériumok, illetve önálló (űr)ügynökségek biztosítják (az előbbire Csehország szolgál példaként, azonban az utóbbi az elterjedtebb gyakorlat). Az kétségtelen azonban, hogy egy önálló űrügynökség kifelé sokkal eredményesebben tudja képviselni a magyar érdekeket, magasabb presztízst ad a tárgyalóasztalnál. A központosítás és önálló űrügynökség tehát álláspontunk szerint jó irány, azonban az engedélyezési eljárások komplexitása arra is rámutat, hogy szakhatóságok sora is részt vehet egy műhold engedélyezésében, elegendő csak, ha a frekvencia és pályapozíció koordinációra, nemzetbiztonsági átvilágításokra, technikai állásfoglalásokra gondolunk.

Összegzés

Kis lépés a magyar kormánynak, nagy lépés a magyar űriparnak? Nem teljesen helytálló: az űripar fejlesztésére szánt 30-35 milliárd forint, valamint a tény, hogy a kormány önálló stratégiát határozott meg a szektor fejlesztésére, mindenkinek nagy lépés. Őszintén bízunk benne, hogy a meglévő alapokkal a hiánypótló erőfeszítések eredményre vezetnek és hazánk is fontos szereplője lesz az európai űriparnak 5 éven belül.

A cikk szerzői: Dr. Bartóki-Gönczy Balázs PhD, adjunktus, kutatóműhely vezető, NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely (bartoki-gonczy.balazs@uni-nke.hu) és Dr. Darvas Tamás ügyvédjelölt (Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda), az NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely kutatója (darvas.tamas@sarhegyi.hu)

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak!

Források: