„A mediáció sem csodaszer, de vannak esetek, amikor mégis csak ahhoz közeli” – Interjú dr. Kiss-Vincze Veronikával

Mi az a mediáció? Mivel foglalkozik egy mediátor? Dr. Kiss-Vincze Veronikával, az Imediation mediációs iroda alapítójával beszélgettünk az eljárás menetéről, szakmai kihívásokról és az oda vezető útról.

Az első benyomások a mediációról a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatott jogi képzés során érték őt, majd az Igazságügyi Minisztérium Magánjogi Főosztályán is találkozott vele a jogellenes gyermekelviteli ügyek kapcsán. Jogi diplomája megszerzése után klasszikusan egy ügyvédi irodában kezdte pályáját, majd megszerezte a párkapcsolati-, családi és válási mediátor, később a life coach végzettséget és megalapította saját mediációs irodáját, az Imediation-t.

A mediáció olyan eljárás, amely a konfliktusok békés úton való rendezését segíti elő harmadik fél (mediátor) bevonásával. Célja, hogy mindkét fél számára megfelelő megoldás szülessen. Mit jelent Neked személy szerint a mediáció?

Kiss-Vincze Veronika: Lehetőséget, prevenciót, nyitottságot az új felé. Más szóval alternatív vitarendezésnek is szoktuk hívni, ami szerintem kissé merev megfogalmazás, de mégis jól kifejezi, hogy van más lehetőség is. Jelen esetben a peres eljárásokon kívül. Nekem személy szerint fontos, hogy egy döntés meghozatala előtt érezzem azt a szabadságot, hogy választhatok több megoldási lehetőség közül is.

Mikor, és miért fogalmazódott meg benned, hogy mediátorként szeretnél segíteni a konfliktusok megoldásában?

K-V. V.: Talán az egyik tárgyalásom után. Nem volt jelen az alperes, csak a képviselője. Megjelent bennem a vágy, hogy hallani szeretném a képviseltet is. Mármint közvetlenül.
Az ügyfél mondjuk azzal érkezik az ügyvédhez, hogy gyorsan és békésen szeretne elválni, semmi bonyodalom. Az ügyvéd tájékoztatja a jogairól, a lehetőségeiről, együtt felállítanak egy stratégiát, és az ügyfél végül mégis csak úgy távozik, hogy pereskedni akar. Most, hogy már tudja, még mit nyerhet el a másik féltől, nem akarja annyiban hagyni. Természetesen az ügyvédnek kötelessége teljeskörűen tájékoztatnia az ügyfelét, aki ennek fényében szabadon dönthet, és egyben felelősséget is vállal a továbbiakért. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy nem mindegy milyen lehetőséget és hogyan tárunk az ügyfél elé: harcolni a végsőkig, vagy meghallani az ügyfél vágyát, miszerint már most elfáradt ebben az érzelmi hullámvasútban és „csak” egy korrekt egyezségre vágyik. Mindemellett azt tapasztalom, hogy egyre több ügyvéd ismeri, javasolja vagy maguk is alkalmazzák a mediáció eszközét.

Az egyetemen találkoztál először a mediációval, szakmai gyakorlatod az Igazságügyi Minisztérium Magánjogi Főosztályán töltötted. Milyen meghatározó tapasztalatokat, élményeket szereztél ezekben az években?

K-V. V.: Igen, az egyetemen találkoztam először a mediációval egy rövidke fejezet erejéig, így kevesebb esély volt arra, hogy mély benyomást gyakoroljon rám a téma. Azóta viszont azt hiszem, már van szabadon választható tantárgy is a témában. Véletlen vagy sem, de a szakmai gyakorlatom során újra szembe jött velem a mediáció. Az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályán igyekeztem magamba szívni némi gyakorlatot, ahol a jogellenes gyermekelviteli ügyek kapcsán merült fel a mediáció relevanciája. Egy ilyen szenzitív területen csoda lett volna, ha nem ragadja meg a humánus érzületemet ez a konstruktív megoldási lehetőség. Azt gondolom, hogy a mediáció sem csodaszer, de vannak esetek, amikor mégis csak ahhoz közeli.

Diploma után klasszikusan ügyvédjelöltként kezdtél el dolgozni. Miben különbözik az ügyvédi munka a mediátori hivatástól? Miért döntöttél végül a mediáció mellett?

K-V. V.: Az ügyvédi iroda foglalkozott családjogi ügyekkel is, ezeket kedveltem leginkább, már ha lehet ilyet mondani az ilyen – érzelmileg is megterhelő – helyzetekre. A különbség leginkább a folyamatban ragadható meg. Habár az ügyvéd is örül annak, ha egy konstruktív egyezség születik, mégsem feladata feltárni a felek érzelmeit és szükségleteit. Egy mediációs ülés során van arra tér és idő is, hogy a felek ezeket kifejezzék, ráadásul közvetlenül egymásnak. Peres eljárásban a felek sokszor már csak az ügyvédjeiken keresztül kommunikálnak, ami már önmagában több félreértésre adhat esélyt. Az ügyvéd klasszikusan az egyik felet képviseli, a mediátor egyiket sem, ő független résztvevőként közvetít a felek között. Talán pont ezért lettem mediátor. Egy konfliktushelyzet kialakulásához két ember kell, és mediátorként lehetőséget tudok biztosítani mindkét fél számára, hogy kifejezzék szükségleteiket. Nem kell az egyikőjük mellett elköteleződnöm, sőt!

Rendelkezel párkapcsolati-, családi és válási mediátor, valamint life coach végzettséggel is, valamint jelenleg is folyamatban van a párkapcsolati- és családi tanácsadó képzések. Hogyan lehet valaki mediátor? Hogy néz ki a mediátor képzés?

K-V. V.: Jelenleg a 2002. évi LV. törvény szabályozza a közvetítői tevékenységet. Az ebben foglalt feltételeknek való megfelelés esetén válhatunk közvetítővé. Lényegében felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznünk és elvégeznünk a számunkra legszimpatikusabb képzést. Ilyen szempontból viszont nincs könnyű helyzetben az ember, mert sokféle képzés közül választhatunk: egyetemi – több féléves – képzéstől kezdve a pár hétvégés képzésig. Ezek a rövidebb képzések általában egy alapozó résszel kezdődnek, ahol mediációs, konfliktuskezelési, kommunikációs, jogi alapismereteket és kérdezéstechnikát sajátíthatunk el. Emellett helyet kaphat önismereti modul is. És természetesen sok-sok esetgyakorlat. Ezután választhatunk speciális területeket továbbképzés formájában, mint például a gazdasági vagy válási mediációt. Ezt követően a végzett mediátor kérheti felvételét az úgynevezett közvetítők névjegyzékébe, amelyet az Igazságügyi Minisztériumnál tud megtenni. Így tud majd hivatalos ügyekben is eljárni a mediátor (pl. válási egyezség írásba foglalása).

Hogyan zajlik a mediáció folyamata?

K-V. V.: Először mindkét fél egyformán lehetőséget kap arra, hogy félbeszakítás nélkül beszéljen a saját megéléséről. Ezt követően összegyűjtjük a megbeszélendő témaköröket.
A témákat kifejtve végig vesszük, melyek azok a pontok, amelyekben egyetértenek, és melyekben eltérő az álláspontjuk. Legtöbbször először a kommunikáción kezdünk el dolgozni – mint nulladik lépés -, hogy a felek a felmerülő témákat konstruktívan tudják felvázolni, majd megbeszélni. Aztán pedig a különböző álláspontok kapcsán kezdünk el olyan közös megállapodást kialakítani, amely mindkét fél számára megfelelő. Így zajlik egy folyamat általánosságban, amely persze a témák specialitásától függően némiképp változhat. Például a válási mediáció kapcsán megvannak a témák, amelyeket kötelezően végig kell tárgyalni ahhoz, hogy a bíróság számára megfelelő megállapodást tudjanak benyújtani a felek.

Mi a különbség a párkapcsolati és a családi mediáció között?

K-V. V.: Családi mediációban testvérkonfliktus, generációk közötti konfliktus feloldása is történik. Ha párok érkeznek családi konfliktussal, akkor egy családi mediáció során lehetőség van arra, hogy a család több tagja is részt vegyen az üléseken, és közösen oldják meg a felmerülő nehézségeket. A párkapcsolati mediációban kifejezetten párkapcsolati problémákkal foglalkozunk, amikor csak a pár két tagja van jelen.

Mik az előnyei a mediációnak a konfliktusok bírósági vagy egyéb úton történő intézéséhez képest?

K-V. V.: Egy mediációs folyamat rövidebb, így kevesebb időnket és anyagi erőforrásunkat veszi igénybe, mint egy bírósági eljárás. Itt alapvetően a feleknél marad az irányítás, a mediátor csak közvetít. A mediáció azt vallja, hogy az ügyfél a legkompetensebb a saját ügyében, a mediátor csak megteremti a megfelelő légkört ahhoz, hogy felismerje és megfogalmazza a saját szükségleteit. A mediáció sokkal kevésbé kötött folyamat egy bírósági eljáráshoz képest. Jól mutatja ezt például, hogy a kötelező erejű bírói döntést utólag sokkal nehezebb megváltoztatni, mint a mediáció során megszületett megállapodást.

Milyen konfliktusok esetén ajánlanád a mediációt?

K-V. V.: Leggyakrabban a válás kapcsán merül fel a mediáció, mint alternatív lehetőség, de ennél jóval szélesebb körben működik a módszer. Létezik iskolai mediáció tanárok, diákok, szülők között. Munkahelyi konfliktusok mediálása, gazdasági mediáció pl. üzlettársak közötti konfliktus, vagy céges generációváltás esetén, de olyan élethelyzetekben is alkalmazható, mint társasházi vagy szomszéd-konfliktusok. Egyes ügyvédi irodák is beszámolnak már mediációs sikerekről, akár nagyobb volumenű nemzetközi ügyekben is.

Általában mennyi idő alatt sikerül megoldani egy-egy konfliktust?

K-V. V.: Ez attól függ, hogy mivel érkeznek a felek. Egy konkrét konfliktus esetén akár már 3-4 alkalom elegendő lehet, de ha egy pár átfogóan szeretne dolgozni a kapcsolatán, a folyamat akár 3-4 hónap is lehet. Válási mediáció esetén, ha a felek úgy érkeznek, hogy igazából ők már mindenben megegyeztek, csak szeretnék az egyezséget megállapodásba foglalni, akkor akár néhány óra alatt is véget érhet a mediáció.

Említetted, hogy rendelkezel life coach végzettséggel is. Mit takar ez pontosan, milyen problémák esetén fordulhatunk life coach-hoz? Mik a párkapcsolati coach és a párkapcsolati, válási mediáció közötti különbségek? 

K-V. V.: Life coach-hoz alapvetően akkor fordul az ember, ha egyénileg szeretne segítségért folyamodni az elakadásait illetően. A mediáció két ember konfliktusát hivatott rendezni, így – fő szabály szerint – mind a két fél jelen van a folyamatban. Kifejezetten life coach témák például az önbizalomhiány, munkahelyi problémák, karrier-, munkahelyváltás, párkapcsolati problémák, elakadás döntéshozatali helyzetekben, konfliktus a családdal, vagy amikor az ember általánosságban csak annyit érez, hogy beragadt egy helyzetbe, és nem tudja hogyan tovább. Egy coaching folyamatban először feltérképezzük a kliens jelenlegi helyzetét, aki ennek következtében megfogalmazza az elérendő célját. Erre a célra fogunk szerződni, és különböző önismereti és coaching technikákkal, de legfőképpen kérdésekkel támogatjuk a klienst az útján. A folyamat végére a kliens eredményes esetben reálisabban látja a helyzetét és tisztábban a lehetőségeit, így meg tud születni egy olyan akcióterv, ami meg is valósítható számára. Egy párkapcsolati coaching során is jelen van ugyan mindkét fél, viszont míg a coaching során a felek egy közösen megfogalmazott cél felé tartanak, addig a mediációban már a „közös rész” megtalálása is kihívást jelenthet. Lehet átfedés a két módszer között, ha pl. coaching eszközöket alkalmazunk a mediáció során. Mindkét folyamatban azon dolgozunk, hogy a felek egy minőségibb párkapcsolatot alakítsanak ki, azonban ettől még dönthet végül úgy a pár, hogy elválnak útjaik. A válási mediációnak ezzel szemben nem célja, hogy dolgozzon a párkapcsolaton, ott a felek eleve úgy érkeznek, hogy már eldöntötték, el szeretnének válni. Egy válási mediátor abban segíti a feleket, hogy a váláshoz szükséges kérdésekben meg tudjanak állapodni, minél békésebb és korrektebb módon tudjanak egymástól elválni.

Mi tartasz a legnagyobb kihívásnak a munkád során?

K-V. V.: Még mindig azt mondanám, hogy viszonylag kevesen ismerik a mediáció módszerét, ezért sok időt és energiát igényel az erről való kommunikáció.

Mit tartasz elengedhetetlennek a sikeres mediációhoz? Mivel járulhatnak hozzá a felek a folyamat eredményességéhez? Nyújthat hosszú távú megoldást a mediáció? Esetleg végzel utánkövetést az ügyfeleid esetében?

K-V. V.: A felek belső motivációját. Gyakran fordul elő az a felállás, hogy az egyik fél csak „elrángatja” a másikat, ami viszont akarva-akaratlanul hátráltatni tudja a folyamat sikerességét. Persze ez sem mondható el általánosságban minden esetre, mert szerencsére volt már erre ellenpélda is. Ami sokat szokott lendíteni a folyamaton, az a felek két ülés közötti „munkája”. Van, hogy otthoni gondolkodni valóval engedjük el a feleket, és azt tapasztalom, hogy akik az ülésen kívül is foglalkoznak a témával, ott sokkal gyorsabban tudunk előre lépni. Én személy szerint nem végzek utánkövetést, de a visszajelzésekből, tovább ajánlásokból azt gondolom, lehet arra következtetni, hogy hosszú távon is működik a mediáció.

Milyen életkorú kliensek fordulnak hozzád leggyakrabban, a párkapcsolatuk mely szakaszában?

K-V. V.: Leginkább a velem egykorú párok keresnek meg (28-35 éves korosztály). Változó, hogy épp milyen szakaszban van a köztük lévő konfliktus. Az általános tapasztalatom talán mégis inkább az, hogy egy utolsó próbálkozásként jönnek el. Pont, amikor már az energiáik nagy részét felemésztette a sok veszekedés vagy épp a hosszas hallgatás. Volt alkalmam olyan párokkal is dolgozni, akiknek alapvetően rendben volt a párkapcsolatuk, de egy bizonyos problémát szerettek volna inkább segítséggel megoldani, még mielőtt belesodródtak volna a szokásos játszmáikba. Egészen más így a folyamat dinamikája.

Mit ajánlanál azoknak az olvasóknak, akik később mediátorként szeretnének dolgozni?

K-V. V.: Mivel ez is segítő szakma, a képzés mellett mindenképp érdemes kellő időt szánni a saját önismereti élményre. Az így szerzett tapasztalatokból sokat meríthetünk, segít szem előtt tartani a mediációs alapértékeket, mint a pártatlanság, hogy ne vonódjunk be érzelmileg, tartózkodjunk az ítélkezéstől.

Mit gondolsz, mi a sikeres mediációs vállalkozás titka? Milyen szakmai célokat szeretnél megvalósítani a jövőben?

K-V. V.: A szakmai továbbképzések és kooperációk, a mediáció módszerébe vetett bizalom és a rendszeres önreflexió. Szeretném befejezni a családterápiás képzést, és családokat segíteni az útjukon. Mivel a közeljövőben én magam is családanya leszek, így még inkább motiváltnak érzem magam.

Mit gondolsz, hogyan alakul a mediáció jövője Magyarországon?

K-V. V.: Optimistaként azt gondolom egyre elterjedtebb módszer lesz, hiszen sokakat riaszt vissza a peres eljárás költségessége és időigényessége. Nem utolsó sorban, az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került a segítő szakmák iránti érdeklődés, az emberek igénye arra, hogy végre meghallgassák őket.

Egy főállású munka és egy emellett folyamatosan futó képzés elég sok időt visz el az ember életéből, de fontos, hogy a mindennapi kötelező teendők mellett legyen időnk kikapcsolni. Te hogy tudsz kikapcsolódni, mivel töltöd a szabadidődet?

K-V. V.: Szerencsés helyzetben vagyok, mert közel van a természet a lakhelyemtől.
Ott mindig fel tudok töltődni, és a mozgás jól kiegészíti a szellemi tevékenységet. Számomra az is meghatározó, hogyan kezdem a napom. Mielőtt bekapcsolom a telefonom, szeretek elolvasni egy fejezetet valamilyen önfejlesztő könyvből, jógázni 10 percet, vagy meghallgatni egy motivációs videót. Ha pedig utazni is jut idő, akkor az olaszokhoz bármikor szívesen megyek!