„A mostani ügyvédjelöltek jobban és ügyesebben dolgoznak, mint én dolgoztam 25 évvel ezelőtt” – Interjú dr. Faludi Zoltánnal

Pécsi egyetemistaként még büntető bírónak készült, végül mégis ügyvédként helyezkedett el. Megjárta Svájcot, Németországot és Angliát is, az ország vezető energiajogászává képezte magát, majd megalapította saját irodáját, mellyel a Wolf Theiss hálózathoz csatlakozott. Faludi Zoltánnal beszélgettünk választottbíróságról, távvezetékekről, sportról és még sok minden másról.

Miért a jogi egyetemet választotta annak idején?

Mindig jogász akartam lenni, azonban arról, hogy a jognak milyen szakterületén kezdek majd dolgozni, nem volt kialakult képem. Amikor a választás elé kerültem, az egyetemről bírói állásra pályáztam, büntető bíró szerettem volna lenni. Amikor végeztem, még úgynevezett zártlétszám volt az ügyvédeknél, így ügyvédi felvételt nem nyerhettem volna, főleg a Budapesti Ügyvédi Kamarába nem, mert sem ismerőseim, sem rokonaim nem voltak, akik segítettek volna bejutni. A bírói jelentkezésem nem sikerült. Akkor még azokat az időket éltük, hogy a helyi vezetők ismerőseit vették fel a két szabad helyre.. Végül Budapesten egy jogtanácsosi irodában kezdtem el dolgozni. 

A pécsi egyetemről volt-e olyan oktató, akire mind a mai napig jó szívvel emlékszik vissza?

Sok kiváló oktatóm volt, de a legmeghatározóbb, akire a mai napig mindannyian emlékszünk Pécsett, Benedek Ferenc, római jog professzorunk volt, akitől féltünk, rettegtünk, de ugyanakkor végtelenül tiszteltünk is. Nem csak az osztályteremben vagy az egyetemen, hanem még az utcán is mérhetetlen tisztelettel tekintettünk rá. Az a nemzetközi tekintély, szaktudás, autoritás, amivel ő rendelkezett, amivel a római jogot megszerettette a szigorú számonkérés mellett, az lenyűgöző volt. A római jog volt az a tárgy, amit kötelező módon kellett tanulnunk, és fegyelemre, rendre, hierarchiára tanított bennünket. Ez volt az első olyan találkozásom a joggal, amikor rendszert láttam, arról nem is beszélve, hogy később a polgári jog számos területén is visszaköszöntek a római jogi alapok. 

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Ugyan Benedek Ferenc sajnos már nem él, mégis itt van ebben az irodában is.

Amikor ezt az irodát nyitottuk ebben az épületben, akkor a tárgyalóinkat korábbi egyetemi professzorainkról és híres jogutódosokról neveztük el. Az egyik tárgyalónk Benedek Ferenc tárgyaló, a másik pedig Brósz-Pólay, aki ugye nem egy személy, hanem a két professzor. Benedek Ferenc professzor a Marton-féle római könyvből tanított Pécsett, ehhez képest a szegedi kollégák a Brósz-Pólay féle könyvből kellett, hogy tanuljanak. Ez két tankönyv, két világ és két iskola egymás mellett élése volt, amit nagyon szépen integráltunk itt.

Mi alapján választotta a pécsi egyetemet?

Akkor az ország legjobb és legmagasabb szintű jogi képzése a pécsi egyetemen volt, versenyben természetesen az ELTE-vel és szegedi jogi karral. Ez a verseny számunka egy nagyon fontos szakmai verseny volt, egyben egy alma máterhez való hovatartozás és egy öndefiniálás, ami szintén egy óriási élmény volt az egyetemi évek alatt. 

Tartja még a kapcsolatot a pécsi karral?

Igen, számos ismerősöm, oktató barátom dolgozik ott a mai napig. Évekig volt alkalmam visszajárni különböző közösségi és szakmai alkalmak kapcsán az egyetemre. 

Pécsett diplomázott, majd Budapesten kezdett el dolgozni. A jogtanácsosi kitérő után a Clifford Chance-nél helyezkedett el. Mennyire volt könnyű a beilleszkedés, és miért a Clifford mellett döntött annak idején? 

Amikor a Cliffordhoz csatlakoztam, még nem Clifford volt a neve, de a motiváció megvolt, hogy ebből a klasszikus magyar praxisú, kicsi ügyvédi irodából valami nagyobb, szélesebb lehetőségeket nyújtó, nagyobb ügyfélkörrel rendelkező munkaközösségbe kerüljenek. A véletlen hozta ezt a lehetőséget. Egy barátom említette, hogy a Köves Péter által vezetett ügyvédi irodában keresnek németül beszélő kollégát. Akkor azt gondoltam, hogy tudok németül, így gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség lesz, jelentkeztem. Öten voltunk az irodában akkor, Péter már akkor is nemzetközi kapcsolatrendszerben, angol nyelven dolgozott. Én lettem volna az, aki németül tud az irodában, senki más nem tudott németül. Azonban kiderült, hogy én sem tudok annyira németül, mint amennyire gondoltam, így napi szinten birkóztunk az előttünk álló kihívásokkal. Később az iroda Péter vezetésével csatlakozott a Cliffordhoz, a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájához. Tizenhét évig dolgoztam a Clifford nemzetközi hálózatban. Azt gondolom, mint talán mindannyian, akik ott kezdtünk és nőttünk fel, hogy ennek az intézménynek köszönhetjük azt, amit ma tudunk, ahova ma önálló vagy külön utakon is, de eljutottunk. 

Alighogy elkezdett dolgozni, tett is egy svájci kitérőt.

Ez abból a felismerésből indult, hogy rájöttem, nem tudok annyira németül, mint amennyire szükséges a jogi szakmunkához, így gyorsan elszaladtam Svájcba. A Budapesti Ügyvédi Kamara egy tíz fős delegációt tanulmányi útra küldött Svájcba, a Berni Ügyvédi Kamara meglátogatására. Ez annyira megtetszett, hogy mindjárt meg is kérdeztem, hogy van-e ösztöndíjuk. Mondták, hogy nincsen, de semmi akadálya, hogy kiírjanak egy ilyen ösztöndíjat. Kiírták, megpályáztam, meg is nyertem, így én voltam az első közép-kelet-európai jogász, akinek a Berni Ügyvédi Kamara ösztöndíjat adott. Egy évet tölthettem Svájcban, Bernben és Zürichben, különböző ügyvédi irodákban gyakornokként. Az első komoly szakmai benyomásaimat szereztem. Mondok egy példát: az ügyvéd, aki mellett gyakornokoskodtam elküldött a cégbíróságra Bernben, hogy vigyek be egy aktát, egy svájci kft-t bejegyeztetni. Bementem a cégbíróságra, leadtam a papírt, mire az ügyintéző megkérdezte, hogy megvárom-e. Akkor még Budapesten órákat álltunk sorban a cégbíróság épülete előtt, hogy beadhassuk a papírjainkat, majd hetekig, hónapokig üldöztük a cégbíróság alkalmazottjait, a bejegyzést sürgetve. A svájci ügyintéző becsukta az ablakot, majd 10 perc múlva visszaadta az aktát, hogy be van jegyezve a cég. Amíg mi itthon órákat, heteket töltöttünk cégalapítással a ’90-es évek elején, Svájcban ez egy 10 perces bejegyzés volt már akkor is. 

Svájc után Németországban is megfordult.

Lehetőséget kaptam, hogy a Clifford frankfurti irodájában dolgozzak, valamint munka mellett az LL.M.-et csinálhassam. Ott éreztem azt először, hogy ez a pálya nem csak magyar, hanem komoly nemzetközi lehetőségeket is tartogat. Akkor láttam először 50-100 fős ügyvédi irodákat. Energetikával kezdtem foglalkozni, ez volt a fő szakirányom, ma is ezt tartom a praxisom középpontjának. 

Fel tudta használni a megszerzett német tudását itthon is?

A németet használtam itthon, dolgoztam németül, de mire hazaértem addigra a Köves Péter által vezetett iroda olyan mértékben integrálódott a Clifford hálózatba, hogy megérkeztek az első angol kollégák is, akik – azt mondanám így udvariasan – közepesen voltak lelkesek az én német tudásom miatt.

Így hát tett egy brit kitérőt is.

Angolul szerették volna, ha tudok, angolul viszont nem tudtam, megint csak nem úgy, ahogy ezt egy angol irodában kellene. A Cliffordnak hála, lehetőséget kaptam, hogy Londonba is elmenjek egy kicsit dolgozni. Jórészt angol szaknyelvet tanultam. Nagyon szerencsések voltunk, hogy fiatalon csöppentünk egy ilyen nemzetközi környezetbe, ahol ezeket a lehetőségeket megkaptuk. Ma már az egyetemek számos nemzetközi lehetőséget biztosítanak, így a nálunk dolgozó fiatalok is készség szinten beszélnek nem egy, hanem adott esetben több idegennyelvet. Egy nyitott nemzetközi környezetben nőnek fel. Ez egy egészen más lehetőség nekik, de ez így van jól. 

Az angol nyelvtudás manapság már minimumnak számít a nemzetközi irodákban. Egy második nyelv ismerete a napi munkában mennyi előnyt jelent egy fiatalabb jelöltnek?

Ezekben a nemzetközi irodákban mindig van más nyelvű munka is. Alapvetően magyarul és angolul dolgozunk, ez a hálózati nyelv, az ügyfelek többsége ezeken a nyelveken veszi igénybe a szolgáltatásainkat, de számos más iroda spanyol, olasz és számos más nyelvterületről érkező ügyfélkörrel is dolgozik. Mi nyilván dolgozunk német nyelvű ügyfélkörrel is, ahol a német nyelv hasznos lehet, de ez nem kizárólagos. A német kultúra, a német nyelvterület, a német nyelvterületű országok ismerete egy kulturális plusz, amihez a nyelven keresztül jut hozzá az ember. Ennek az ügyfélkommunikációban, ügyfelekkel való közös munkában van sok előnye. 

A Cliffordnál eltöltött 17 évet, majd megalapította ezt az irodát, ahol most ülünk. Mi vezette a váltásra?

A történet nem arról szól, hogy Faludi Zoltán megalapította a saját irodáját a Clifford után. Ez nem az én egyszemélyes produkcióm volt, hanem egy csapattal, az akkori közvetlen kollégáimmal, munkatársaimmal döntöttünk úgy, hogy egy másik, szintén nemzetközi iroda keretein belül folytatjuk a munkánkat. Ennek az volt az oka, hogy a Clifford a világ egyik legnagyobb hálózataként más kontinenseken is működött, és azt éreztük, hogy a fókusz, ami Magyarország vagy Közép-Kelet Európa felé irányul, gyengült. Ez a régió nem hozott annyit üzletileg, mint más régiók a világban. Volt Magyarországnak egy hős időszaka a ’90-es évek második felétől, a nagy privatizációk idején. Ezen hősi időszak után azonban a nemzetközi tranzakciók száma egy kicsit alább hagyott, miközben kialakult egy komolyan felkészült magyar ügyvédi kar, akik ugyanazt a munkát ugyanolyan színvonalon el tudták végezni, mint az ide első körben érkező nemzetközi ügyvédi irodák. Ez egy egészséges fejlődés volt, ami után a nagy angolszász irodák elhagyták a régiót. A Clifford még itt volt akkor, de úgy gondoltam, hogy váltanunk kell, így a Wolf Theiss-hez csatlakoztunk. Ez egy közép-kelet-európai cég, bécsi központtal. Tizenhárom irodában dolgozunk a régióban, nincs Amerika, nincs Oroszország, se Ázsia, így nincsenek más kontinensek, amik a Közép-Kelet Európai régióval versenyeznének a cégen belül. 

Hogyan tudták a kezdetben felvenni a versenyt a többi nemzetközi irodával? 

Egy angolszász rendszerben szocializálódtunk, az ügyfélkapcsolat rendszerünk és az a mód, ahogy dolgoztunk, nemzetközi sztenderd volt, ami nem változik attól, hogy más cégnév van az ajtó felett. A Wolf Theiss hálózata miatt számos új lehetőséghez is jutottunk, egy újabb kapcsolati háló állt a rendelkezésünkre. Az átmenet nagyon könnyű és egyszerű volt. Ehhez az is kellett, hogy a személyes kapcsolataink révén volt egy lojális ügyfélkörünk, akik bíztak abban, hogy más név alatt is jól végezzük a dolgunkat. Sok munkával járt a szervezetépítés, komoly feladat volt, de megérte. A Wolf Theiss Budapesten ma az ország egyik vezető nemzetközi ügyvédi irodája.

Az ügyvédi tevékenysége mellett választottbíróként is tevékenykedik. A gyakorlatban hogyan néz ki ez a munka, és mit szeret benne?

A választottbírói tevékenység számomra a további önképzés, tanulás lehetőségét adja. Látni a tanácsban ülve, hogy képviselő kollégák milyen briliáns érveléssel, jogi munkával, taktikával vezetik a pert, egy fantasztikus élmény. Megtisztelő, hogy gyakran választanak a kollégák tanácselnöknek, jórészt energetikai tárgyú ügyekben. Talán azért, mert az elmúlt 20 évben ebben az iparágban dolgoztam, így a jogi technikai munkán kívül az iparág működését is értem, ami egy plusz érték. Lenyűgöző azt is látni, hogy egy nemzetközi választottbírósági eljárásban külföldön angol, amerikai kollégák milyen magas szinten képesek a pereket vezetni akár jogi képviselőként, akár választottbíróként. Ez egy óriási lehetőség, hogy a szakma egy kis részének egy nagyon komoly mélységét megismerjük.

Mit tanácsolna azoknak a joghallgatóknak, akik olvassák ezt az interjút, és az ügyvédi pályán gondolkodnak? Mik azok a készségek, amelyeket az egyetem alatt érdemes fejleszteniük?

Fontos, hogy az egyetemen azokat a lehetőségeket kihasználják, amik a lexikai tudás birtokába juttatnak. Ma már a mi időnkhöz képest ez egy egészen más spektrum, egy jelentősen gazdagabb választék. Ezt kár lenne kihagyni. Az irodákban nem tudunk már lexikális tudást átadni, tanítani. Abban tudunk segíteni, hogy hogyan kell a jogot alkalmazni. Fontos a nyitottság, a kezdeményező készség és az alkalmazkodó készség is. A jog és az általunk nyújtott szolgáltatások is nagyon gyorsan változnak, ha belegondolok abba, hogy mit tanultam és mit kellett csinálnom 30 évvel ezelőtt, és mit csinálok ma, gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs a kettő egymással. Az ügyféligények, a jogi „termékek” folyamatosan változnak, de a minőség iránti elkötelezettségünkből nem adhatunk alább. A legenda szerint egyszer talán egy suszter ajtajára volt kiírva, hogy „gyorsan, olcsón és jó minőségben dolgozunk a vásárló ebből kettőt választhat”. A jogi munkában is ezt mondanám legszívesebben, de itt ilyen nincs, a minőséget nem adhatjuk fel. Az ügyfél sokszor kéri, hogy legyen gyors és olcsó a szolgáltatás, de amíg egy suszter mondhatja azt, hogy jó, akkor adok rosszabbat, nálunk ez nem így megy, mert ez reputációs kérdés. Mi nem adhatunk olcsón és gyorsan sem rossz minőséget. 

Melyik ügyére a legbüszkébb pályafutásából?

Mindig a legutolsóra, egy kiemelt ügy nincs. Annak idején óriási öröm volt a fiatal kollégáim lelkesedését látni, azoknak az erőműveknek a megépítése után, amelyeknek a jogi munkáját mi végeztük. Érdekes élmény ez és az iparági jogászkodásnak egy nagyon inspiráló eleme, hogy meglátogatjuk azokat az ipari létesítményeket, amiken dolgoztunk. Amikor az ember utazik, elmegy egy távvezeték mellett, és a felesége (aki szintén energiajogászként kezdte szakmai pályafutását) felnéz, majd azt mondja: íme ez egy 240 kV-os távvezeték, akkor az egy érdekes dolog. Büszke vagyok, hogy a jogi tudás mellett egy iparágat is sikerült megismertetnem a kollégákkal, mert ez sokkal több és szebb, mintha csak papíron látnánk a jogot.

Irodavezető ügyvédként sok munkája lehet. Manapság divatos téma lett a work-life balance kérdése. Önnél ez hogyan működik?

Nem vagyok benne biztos, hogy többet dolgozom, mint az a kollégám, aki 1600 órát tölt munkával egy évben és este 8-ig, 9-ig itt ül. Másképp dolgozom, mások a feladataim. Még mindig élvezetesnek tartom, hogy a régió különböző országaiban utazva különböző nemzetközi ügyfelekkel dolgozhatok. Sok időt vesznek igénybe a Wolf Theiss hálózaton belüli különböző menedzsment feladatok, amik jórészt a szervezetépítéshez kapcsolódnak. Nagy kihívást jelentenek, de a napi munkámat színessé teszik. A munkám azzal jár, hogy a telefont reggel hétkor és este kilenckor is fel kell vennem, és ha éppen úgy adódik, akkor Bécsben kell lennem délután kettőkor, hogy másnap reggel nyolckor már Prágában vagy Londonban legyek. De ez nem panaszkodás, ezt választottam, „erre vagyok kiképezve”, és a mai napig örömet jelent ez az életstílus. A work-life balance-om jobb ma, mint 30 éve, amikor 2000 órát dolgoztunk egy évben, és gyakorlatilag el sem hagytuk az irodát. Az a nemzetközi ügyvédi irodák hőskora volt, az időnk nagy része tanulással telt évtizedeken keresztül, ennek köszönhető, hogy komolyabb feladatokat saját magunk el tudunk látni, ma hatékonyabban, gyorsabban és jobban. Meg kell említenem, hogy van egy támogató feleségem, aki szintén ügyvéd, így nem kell neki elmagyaráznom, hogy mit jelent az, hogy az ügyfél az első. 

Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Nyilván előbb-utóbb az irodavezetést át tervezi majd adni valakinek.

Nálunk, a Wolf Theiss nemzetközi hálózatán belül van egy nagyon vonzó dolog: a nemzetközi ügyvédi iroda menedzsmentjének átlagéletkora 35 év. Az angolszász rendszerekben, akár a Cliffordban is, akkor, amikor mi ott dolgoztunk, a menedzsment tagjai inkább a ’60-as generációhoz tartoztak. A Wolf Theissnél az elmúlt években volt egy generációváltás a menedzsmentben, ami egy 50-es generációt cserélt le egy 35-ös generációra. Úgy gondolom, hogy a fiatal kollégák számára ez egy nagyon jó üzenet. Másképp látja a mai karrier lehetőségeket egy fiatal menedzsment, mert a mai kor kihívásai is mások, és más elvárásoknak kell megfelelnünk, nemzetközi szinten is. Ezért tartom fontosnak, hogy fiatalos szemlélettel nézzük a világot. A legfontosabb feladatomnak azt érzem, hogy olyan irodát tudjunk építeni, ahol egy olyan új generáció nő fel mellettünk, aki pontosan olyan motivált egy nemzetközi ügyvédi iroda működtetésében és annak fejlesztésében, mint amilyenek mi vagyunk. 

Hogyan viszonyul az Y-generáció a munkához? Másképp, mint anno Önök a 90-es évek elején?

Egy fontos pozitívumot látok. A kollégák, akik ma az egyetemről kijönnek, rendelkeznek azzal a tudással és plusz képességekkel, amiket nekünk munka közben kellett felszednünk és megszereznünk. Én munka közben tanultam németül, angolul és munka közben kaptam lehetőséget arra, hogy világot lássak. Ma az egyetemről hozzánk érkező ügyvédjelölt kolléga mindezen túl van. Hatékonyabban, jobban és ügyesebben dolgozik, mint én dolgoztam 25 évvel ezelőtt, ebben biztos vagyok. Mások az igényei és mások az elvárásai is, ennek kell megfelelnünk. Azt is megtanultam az évek során, hogy nem csak a versenyképes jövedelem adhat motivációt, , hanem a közösség és egy olyan munkakörnyezet, amiben az ember az eltöltött idejét értékesnek és inspirálónak tartja. 

Mivel tölti a szabadidejét?

Fiatal koromban úszással kezdtem, majd az egyetem alatt kerékpár versenyző voltam. Azért hagytam abba, mert a napi két edzés és az iskola között választani kellett, szülői tanácsra pedig a tanulást választottam. Emiatt nem lett belőlem profi sportoló, de amatőr szintem megmaradtak ezek a hobbijaim. Sportolni muszáj, hogy az ember fenntartsa a fizikai kondícióját. Évekkel ezelőtt futni is elkezdtem, biztos nem nyugszom amíg egyszer a maratoni távot nem sikerül teljesítenem. Emellett vitorlázom, mind a Balatonon, mind a tengeren. Ez egy családi program is, különböző tengereken túrázunk, az Adriától kezdve egészen az óceánig. Van még egy kedvelt hobbim: veterán autókat építek, gyűjtök. Szeretem, amikor egy régi roncsból egy új értéket lehet teremteni. 

Érezte előnyét annak a munkában, hogy anno versenyszerűen sportolt?

Hogyne. A versenysport fegyelemre, kitartásra tanít, plusz arra, hogy semmit sem nem adunk fel és semmit sem adnak ingyen. Ez igaz a munkában is. Volt olyan, hogy nem mentem haza két napig, mert annyit dolgoztunk. Sokszor a stressz, a nehéz helyzetek megoldhatatlansága teremt olyan helyzetet, amiben azt gondolja az ember, hogy inkább feladja, és összegyűri a papírt, nem csinálja tovább. Azonban sose adhatjuk fel, mindig van megoldás. A sport ebben sokat segített.

Szafari a Wolf Theiss-nél!

Megnéznéd, hol dolgozik Zoltán? Látogass el az irodájába!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.