A nemzetközi kereskedelmi és beruházási választottbíráskodás fogalmának vizsgálata

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.

Ha Önnek tetszik ez az írás, támogassa szavazatával, hogy az megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!

Szavazáshoz
1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra

***

Szerző: Hajdú Gergely

1. Nemzetköziség a választottbíráskodásban

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Nemzetközi és nemzeti megkülönböztetését a nemzeti és külföldi fogalmának elválasztásával célszerű kezdeni. A kezdeti felfogások szerint nem létezett különbség hazai és külföldi ítéletek között, mivel a választottbírósági eljárás a felek szerződéséből fakad és nincs kötve semmilyen közintézményhez. Az államok jogalkotása ezt a tételt azonban hamar megcáfolta, mivel a nemzeti és nemzetközi jogszabályokban is megjelenik a „külföldi választottbírósági ítélet” kifejezés. Példaként felhozható, hogy a Genfi Egyezmény vagy a New York-i Konvenció már a címében is a „külföldi választottbírósági határozatok” elismeréséről és végrehajtásáról beszél vagy az angol Arbitration Act, 1979 is ismeri. Az eljárás vagy döntés nemzetiségének meghatározására alkalmas pár kritérium ismertetése következik az alábbiakban.

A nemzetközi egyezmények előszeretettel ruházzák fel az eljárást, annak kijelölt helye alapján. Az az állam, ahol az eljárás székhelye található fogja meghatározni a „nemzetiséget”, amihez képest a többi államban ez az eljárás külföldinek fog minősülni. A Genfi Egyezmény és a New York-i Konvenció is hasonlóképp határozza meg, hogy mi minősül „külföldi ítéletnek”. A New York-i Egyezmény L cikke kimondja, hogy: „1. A jelen egyezmény természetes, vagy jogi személyek között felmerült viták tárgyában hozott olyan választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozik, amelyeket más Állam területén hoztak, mint amelyben e határozatok elismerését és végrehajtását kérik. Az egyezmény olyan választottbírósági határozatokra is vonatkozik, amelyeket abban az Államban, ahol azok elismerését és végrehajtását kérik, nem tekinetenek hazai határozatoknak. ” Egy másik kritérium, amely a kérdésben döntő szerepet játszhat, hogy melyik ország eljárási szabályai érvényesültek a jogvita eldöntése során. Ezt az elvet alkalmazta fejtette ki indoklásában az U.S. Court of Appeal Bergesen v Müller ítéletében. A másodfokú bíróság kimondta, hogy a területi kritérium mellett más elemeket is figyelembe kell venni, mint például az eljárásban használt processzuális szabályok eredetét. A bíróság az indoklásában a New York-i Konvenció I. cikk 1. pontjában található „nem tekintendő hazai határozatnak” kitétel abban az esetben alkalmazandó, ha az eljárás egy adott államban, de más állam eljárási jogának keretei között zajlik. Például egy Budapesti székhelyű választottbírósági eljárás, amelyben az irányadó eljárási jog svájci, az később svájci választottbíráskodásnak fog minősülni. Mint látható ennek az elvnek az alkalmazásával könnyebben meghatározható a z eljárás „nemzetisége”, mint a területi meghatározottság használatával.

A fentiek ismeretében felmerül a kérdés, hogy létezik-e elkülönített nemzetközi választottbíráskodás vagy minden eljárás felosztható hazai és külföldi kategóriák használatával. A nemzetköziség fennállását két tényezőre lehet alapozni: a felek különböző nemzetiségével vagy a választottbírósági szerződésben az ügy „nemzetközi” jellegére történő utalással. Az előbbi megoldásra lehet jogalkotási példa az ENSZ Nemzetközi és Kereskedelmi Jogi Bizottságának (továbbiakban: UNCITRAL) 1985-ben létrehozott Mintatörvénye, amely egy általánosan elfogadott ajánlást ad arra vonatkozóan, hogy mely jogviták tekinthetőek nemzetközinek az I. cikkben: (a) „a választottbírósági szerződést kötő felek székhelye a szerződés megkötésének időpontjában különböző államokban van, vagy (…) (c) a felek kimondottan megegyeztek abban, hogy a szerződéses megállapodásuk több mint egy országot érint. ” A második esetre a francia törvényhozást lehet megemlíteni, a francia perrendtartás ugyanis kimondja, hogy azok a választottbíráskodási ügyek nemzetköziek, amelyek a „nemzetközi kereskedelemhez” kapcsolhatóak.

Ezenkívül a Mintatörvény idevágó cikkének második pontja is a nemzetközi kereskedelemben való részvétellel köti össze fogalmat, mikor kimondja, hogy: (b) „a következő helyek egyike azon az államon kívül van, amelyben a felek székhelye van: a választottbíráskodásnak a választottbírósági szerződésben meghatározott helye; az a hely, ahol a felek jogviszonyából eredő kötelezettségek lényegi részét teljesíteni kell, vagy amelyhez a jogvita tárgya a legszorosabban kapcsolódik (…).” A külföldi és a nemzetközi eljárás két külön fogalom, azonban a kettőt átfedések szövik át. Külföldivé az eljárások a területi vagy eljárási jogi elv alkalmazásával minősíthetőek. A nemzetközivé nyilvánításhoz szükséges, hogy nemzetközi elem legyen jelen az ügyben. Ilyen pont az eljárás alanyaiban rejlik vagy a választottbírósági szerződésben jut kifejezésre.

2. Nemzetközi beruházási választottbíráskodás

Nemzetközi beruházási választottbíráskodás több ponton is eltér az általánosságban vett választottbíráskodástól és a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodástól. A jogvitára a nemzetközi jog szabályai az irányadóak, az eljárás alapja egy nemzetközi szerződés megszegése, ahol ilyen esetre valamilyen intézményes választottbíróság közbenjárása lett kikötve. Ez a vitarendezési lehetőség általában valamilyen államok közötti befektetésről szóló kétoldalú egyezményen alapszik. A nemzetközi beruházási választottbíráskodás jogi hátterének a gerincét a Világbank által kiadott dokumentumok és a Washingtoni Egyezmény idevágó részei adják. Az egyezmény kihirdetésével létrehozott egy választottbírósági fórumot, az International Centre for Settlement of Investment Disputes-t (továbbiakban: ICSID). A jogvitának három körülménynek kell megfelelnie ahhoz, hogy ezen a fórumon eljárás megindulhasson: felek belegyezése; felek jogállása; jogvita természete összhangban kell, hogy álljon az egyezmény szabályaival. Az egyezmény így nyilatkozik joghatóságának kérdésében: „A Központ joghatósága kiterjed minden olyan közvetlenül beruházásból keletkező jogvitára, amely, az egyik Szerződő Állam (vagy ezen Szerződő Állam bármely olyan alárendelt szerve vagy ügynöksége, amelyek a Központnak bejelent) és egy másik Szerződő Állam természetes és jogi személyei között jött létre, amennyiben a vitában álló felek írásban hozzájárulnak a jogvitának a Központ elé terjesztéséhez. (…)”

A beruházásokat több típusra oszthatjuk fel: közvetlen (direkt); portfólió; állami értékpapír befektetések. Direkt befektetésnek tekinthetjük azt határokon átívelő befektetést, amikor „egy állam gazdasági szereplőjének; adott államban lakóhellyel rendelkező természetes személy(ek)nek; állami szervezetnek; befektetési alapnak; nonprofit szervezetnek; felsoroltak kombinációjának befektetése révén felügyelete vagy meghatározó erejű befolyása van egy olyan gazdasági társaság döntéshozó szerve felett, amely egy másik gazdaságban rendelkezik székhellyel “. Portfólió befektetésnek számítanak „az olyan államokon átívelő ügyletek, amelyeknek tárgya kölcsön és egyéb ügylet átruházható szerződéses garanciája, amelyek tulajdonjoga másra átruházható és nem része a direkt befektetés tárgyai közé”. A beruházás általános jellemzőit a Salini Construttori S.p.A. v. Morocco ügyben kifejtette maga választottbíróság is, e szerint közgazdasági értékkel rendelkező tőke vagy pénz befektetéséről van szó, amely egy bizonyos időtartamról szól és rizikóval jár; valamint a beruházásnak hozzá kell járulni annak az országnak a fejlődéséhez, ahol történik. A

választottbíráskodás mint vitarendezési módszer optimális eszközt biztosít a felek számára, mivel politikamentes színtéren születik meg a döntés. Az eljárás szabályozása szerint független és semleges, valamint flexibilis, rugalmas és viszonylag alacsonyak a költségei, csak úgy, mint a választottbíráskodásnak általánosságban véve. Az ICSID szabályozás alapján a felek kikényszeríthetik a született döntés végrehajtását, és az intézmény saját fóruma előtt lehetőség van a döntés felülvizsgálatára és szűk körben érvénytelenítésére is.

3. Az ICSID és más nemzetközi beruházási választottbírósági fórumok különbségei

Az előbbiekben bemutatásra került a Washingtoni Egyezmény által létrehozott ICSID, mint beruházási választottbírósági fórum. Ezen eljárás szabályai azonban jelentősen eltérnek a többi beruházási választottbíróság eljárásától. Minden beruházási jogvitát eldöntő fórum közös jellemzője, hogy a beruházó és a befektetés helyének országa közvetlenül, a beruházás helye szerinti állam igazságszolgáltatási rendszerén kívül jut megegyezésre. Valamint az is hogy a befektető nem szorul anyaországának támogatására, abban hogy követeléseit megfelelő fórum elé tárhassa. Az ICSID előtti eljárás fő előnye, hogy a Washingtoni Egyezmény egy olyan keretet ad, amely az eljárás minden aspektusát lefedi és az eljárásnak egyetlen jogi forrása. Ez egy önmagát szabályozó önálló rendszer, amely független minden nemzeti jogi behatástól. Ez a szabályozás mindkét fél részére próbál bizonyos előnyöket biztosítani. Egyfelől a beruházónak nem kell attól tartania, hogy esetleg anyaországa diplomáciai vagy egyéb okból nem támogatja és így nem tudja igényét érvényesíteni. Az igényérvényesítés nemzetköz szintéren, politikamentesen és objektíven történik. Másrészt a beruházás helyének állama biztosítva van afelől, hogy a beruházó anyaországa államok közötti szinten kíséreljen meg igényérvényesítést. Fontos még kiemelni, hogy az ICSID által hozott választottbírósági döntés nem áll a New Yorki Egyezmény hatálya alatt, hanem kikényszerítését is maga a Washingtoni Egyezmény biztosítja. Ettől a rendszertől eltérően minden más nemzetközi beruházási választottbírósági eljárásnak a felek által közösen kialakított szabályozás az alapja, amely mögött az eljárás helyének nemzeti joga áll. Ebből kifolyólag a döntések jogi alapja esetről-esetre más a döntés kikényszeríthetősége a New Yorki Egyezményen alapul. Ennél specifikusabban a fő eltérések a két módozat között a választottbíróság joghatósága és eljárása valamint a választottbírósági döntés érvénytelenítése vizsgálatakor figyelhetőek meg. Az ICSID joghatóságára visszautalva két részelem fontos, olyan jogi jellegű vita kell a joghatóság megállapításához, amely közvetlenül a beruházásból származik. A többi módozat esetén elegendő, ha a vitás körülmény egy beruházáshoz kapcsolódik. Mint látható utóbbi esetben a joghatóság köre tágabb, mint ICSID jogviták esetében. Abban az esetben jogi jellegű a vita, ha jog, jogi kötelezettség vagy ilyen kötelezettség megszegése a tárgy, nem csupán valamilyen érdekvita. Az eljárások közötti legnagyobb különbség az, hogy az ICSID választottbírósági eljárásának nincs jogi értelemben meghatározott helye, csak földrajzilag, így az Egyezményen kívül más joganyag nem fejt ki hatást. Nagy eltérés még, hogy a Washingtoni Egyezmény a választottbírókat hatalmazza fel ideiglenes intézkedések meghozatalára is (kivéve, ha a felek ennek lehetőségét kizárták). Ilyen jogkörrel a választottbíróságok általában nem rendelkeznek, azonban sok esetben lehetőséget adnak arra, hogy a felek a nemzeti bíróságokhoz forduljanak védelemért. Ebből a szempontból a nem ICSID előtt folyó eljárás felei bizonyos esetekben gyorsabban juthatnak védelemhez, mivel az ICSID-nél meg kell várni, míg a választottbírókat kiválasztják és feláll a választottbíróság.

Az ICSID autonóm, állami érdekek és diplomácia befolyásától mentes rendszere sok előnyt biztosít a feleknek, ugyanakkor olykor a szabályozás visszaütött és gyakorlatban hátrányokkal jár (pl.: döntések érvénytelenítése). A fentiekhez hozzátartozik, hogy a beruházási jogviták döntő többsége az ICSID megalakulása óta e fórum előtt zajlik.

*

Források, felhasznált irodalom:
English Arbitration Act, 1979, III. cikk 7. pont Rubino-Sammartano, Mauro, 2001, (i.m. 3) 29. old. Rubino-Sammartano, Mauro, 2001, (i.m. 3) 31-32. old. New York-i Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, 1958, I. cikk 1. pont Rubino-Sammartano, Mauro, 2001, (i.m. 3) 32-33. old. Rubino-Sammartano, Mauro, 2001, (i.m. 3) 39-40. old. 1985. évi UNCITRAL Mintatörvény a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról a 2006. évi módosításokkal, 1. cikk (3) Code de Procédure Civile (Francia perrendtartás), 1492. 1985. évi UNCITRAL Mintatörvény a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról a 2006. évi módosításokkal, 1. cikk (3) United Nations Conference on Trade and Development, Investor-State Disputes — Prevention and Alternatives to Arbitration. United Nations, New York, 2010, 22-23. old. Washingtoni Egyezmény az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről, 25. cikk I. pont Balance of Payments and International Investment Position Manual. International Monetary Found, Sixth Edition, Washington D.C., 2009, 100-103. old. Balance of Payments and International Investment Position Manual. International Monetary Found, Sixth Edition, Washington D.C., 110. old. United Nations Conference on Trade and Development: Investor-State Disputes — Prevention and Alternatives to Arbitration. United Nations, New York, 2010, 22. old. ICSID alatt a Washingtoni Egyezmény által létrehozott eredeti fórum értendő a szövegben. Az ICSID Additional Facility nevű fóruma karakterében a többi nemzetközi beruházási fórummal rokon sajátosságokat mutat. Reinisch-Malintoppi: Methods of Dispute Resolution, The Oxford Handbook of International Investment Law, 2008, p. 701. Schreuer, Christoph H. (szerk): The ICSID Convention: A Commentary, 2001, 398 old. Idézi: Bernandini, Pierro: ICSID versus Non-ICSID Investment Treaty Arbitration 5. old. Washingtoni Egyezmény az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről 27. cikk 1. pont Bernandini, Pierro: ICSID versus Non-ICSID Investment Treaty Arbitration 6. old. (http://www.arbitration-icca.org/media/0/12970223709030/bernardini_icsid-vs-non-icsid-investent.pdf) (2011. november 10.) Report of the Executive Directors of the World Bank on the Convention, para. 26. Idézi: ” Bernandini, Pierro (i.m. 67) Washingtoni Egyezmény az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről 47. cikk Bernandini, Pierro, (i.m. 67) 22. old. (http://www.arbitration-icca.org/media/0/12970223709030/bernardini_icsid-vs-non-icsid-investent.pdf) (2011. november 10.)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.