A sharing economy jövője – a megosztáson alapuló gazdaság jogi problémái

Az elkövetkezendő évtized egyik legnagyobb trendje egy félreértésen alapul? Mi is a sharing economy valójában és hogyan vehetünk részt benne legálisan? A sharing economy sokak számára a piachoz való könnyebb hozzáférést jelenti. Ez a hozzáférés azonban nem lehet korlátlan, mert az már a gazdasági fejlődést, a versenyképességet és a fogyasztók jogait veszélyeztetné.

A jövő már nem csak kopogtat, de ránk törte az ajtót.

A digitális piac elemzői szerint a sharing economy modellre épülő gazdaság lesz az elkövetkezendő évtized egyik legnagyobb gazdasági trendje. Ehhez a képest, úgy tűnik, hogy az egyes országok jogrendszerei egyenlőre nem képesek megbirkózni a peer to peer (P2P) alapú gazdaság terjedésének köszönhetően kialakult helyzettel. Idáig még az olyan liberális államok, mint az USA sem volt képes adekvát szabályozási módszerekkel kezelni a szituációt. Az Európai Unió egyes országaiban pedig oly mértékben tanácstalanok a tagállamok jogalkotói, hogy a megfelelő szabályozási környezet kialakításának kísérlete helyett egyszerűen betiltották az ilyen modellt támogató informatikai szolgáltatásokat (lásd pl.: Franciaország, Németország, Magyarország).

Ezzel párhuzamosan az EU stratégiai célja, hogy az sharing economy-t támogató megoldásokat nem hogy ne tiltsa be, de támogassa a gazdasági versenyképesség érdekében. Nemrég az Unió Bizottsága kiadott ugyanis egy olyan közleményt, melyben arra kéri a tagállamokat, hogy ne tiltsák be az Uber, Airbnb és hasonló vállalkozások szolgáltatásainak nyújtását. Emellett az Unió folyamatosan dolgozik egy olyan irányelv-csomag kialakításán, amely a sharing economy modellre épülő gazdaság működési feltételeinek keretit határozná meg.

Miért okozott ekkor bonyodalmat a sharing economy az egyes országokban?

Röviden azt mondhatjuk, hogy az emberek jelentős része félreértette, hogy mit is jelent a sharing economy.

A sharing economy a P2P vagy C2C (fogyasztó-fogyasztó) értékesítési láncon alapul, ahol az egyes árukat vagy szolgáltatásokat nem egy vállalkozás kínálja a fogyasztók számára, hanem a fogyasztók osztják meg egymással az erőforrásaikat az áruk és szolgáltatások leghatékonyabb módon történő felhasználása érdekében.

A sharing economy egyik legnagyobb félreértése, hogy az a céla, hogy magánszemélyek a hatósági ellenőrzés és egyéb adminisztratív terhek láncait ledobva, teljesen szabadon folytathassanak gazdasági célú tevékenységet. A sharing economy és az előbb leírt jelenség elhatárolására tökéletes példa az Uber és a telekocsi szolgáltatók (BlaBlaCar, Oszkár) közötti különbség elemzése. Az Uber, sofőrként regisztrált és szolgáltatást nyújtó felhasználói személyszállítási szolgáltatást nyújtanak, és esetükben nehéz megkérdőjelezni az üzletszerűséget. Az Uber indulásakor a vállalat célja az volt, hogy a városon belül az egyébként is egyfelé utazó emberek közösen mehessenek egy autóval. Ehhez képest a jelenlegi helyzet az, hogy az Uber-t a felhasználók taxizásra használják. Ezzel szemben a telekocsi felhasználók megmaradtak abban a tevékenységi körben, hogy az egy irányba utazók megosztják egy személyautó használatát és az utazás költségeit.

A kulcs tehát az, hogy a sharing economy valójában az a jelenség, amikor a modellben résztvevők tevékenysége csupán arra terjed ki, hogy megosztják egymással az egyes javak használatát, illetve a javak fenntartásának költségeit, de nem próbálnak gazdasági haszonszerzésre törekedni ezáltal, és nem végeznek gazdasági tevékenységet.

Ennek fényében, ha például teljes állású sofőrként használjuk az Ubert, vagy szállodaként üzemeltetjük az Airbnb-n szereplő lakásunkat, nem valósul meg a sharing economy alaptétele, miszerint C2C vagy P2P az értékesítés iránya.. Utóbbi esetben ugyanis az értékesítés jellege már nem C2C hanem B2C (vállalkozás-fogyasztó). És pontosan ez az a probléma, ami miatt az egyes államok nehézkesen kezelik a sharing economy modellre építő vállalkozások által nyújtott közvetítő szolgáltatást, valamint a felhasználóik tevékenységét. Hiszen a vállalkozásnak akkor is meg kell felelnie a rá vonatkozó szabályoknak, ha ő maga csupán magánszemélyként szeretné folytatni az adott vállalkozási tevékenységet. A vállalkozásokra vonatkozó szigorú szabályok pedig pont a magánszemélyek (fogyasztók) védelmének érdekében jöttek létre.

Az államok legfőbb problémája tehát az, hogy az állampolgáraik a vállalkozásokra vonatkozó szabályok megkerülésére kezdték el használni az olyan szolgáltatásokat, mint az Uber vagy Airbnb.

A sharing economy szabályozásával kapcsolatos legfőbb kihívások

Az Uniós és az állami jogalkotók előtt álló legnehezebb feladat az lesz, hogy hogyan fogják összhangba hozni az állampolgárok védelmét szolgáló garanciákat (pl.: fogyasztóvédelem, minőségi előírások), az állam érdekeit (a pénzmozgások ellenőrzése, pénzmosás elkerülése), és azt az igényt, hogy az állampolgárok egyszerűbb és szabadabb keretek között oszthassák meg egymással a javaikat.

Nem ésszerűen elvárható ugyanis, hogy egy gazdasági tevékenységet nem folytató magányszemélyt olyan szigorú követelmények elé állítsunk, mint egy vállalkozást, de figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra is, hogy a javait másokkal megosztani kívánó személy tartozik bizonyos felelősséggel azért, hogy a megosztás ne okozzon károkat, esetleg nagyobb hátrányt, mint a megosztással elérhető előny. Vegyünk például egy magánszemélyt, aki a telekocsin meghirdet egy utat és utasokat vár. Mi a helyzet abban az esetben, ha az autó műszaki hibájából adódóan baleset történik, és az utasok megsérülnek. Milyen felelősséggel tartozik ilyenkor az, aki az utat meghirdette? Nem kell sokat várni, hogy ilyen és ehhez hasonló problémák felmerüljenek, sőt jogviták induljanak.

A legfőbb feladat tehát az elkövetkezendő időszakban a jogalkotók számára az, hogy kialakítsanak egy olyan köztes jogi terepet, amely a sharing economyban való részvételt egyszerűbbé teszi a vállalkozások gazdasági tevékenységére vonatkozó szabályoknál, de mégis kellő garanciát nyújt az abban résztvevők érdekeinek védelmére. A jövőben a sharing economy résztvevői nem lesznek sem tisztán fogyasztók, sem pedig vállalkozások, hanem egy jól körülhatárolt új státuszt kell, hogy kapjanak.

Büntethetőek-e az Uber, az Airbnb és az egyéb ilyen jellegű szolgáltatók?

Nagyon fontos rávilágítanunk arra, hogy a fent leírtak nem jelentik azt, hogy a platformot szolgáltató vállalkozásokat büntetni lehetne.  Az Uber, Airbnb és az egyéb ilyen jellegű szolgáltatások ugyanis csupán ún. közvetítő szolgáltatások, amelyek semmi mást nem tesznek, mint lehetővé teszik a kereslet és a kínálat, az eladó és a vevő egymásra találását (ún. match-making). Ez alól az Uber lehet kivétel, amely kifejezetten egy szabályozott szolgáltatási területre tévedt, ugyanis kérdéses, hogy az általa nyújtott szolgáltatás diszpécserszolgáltatás-e, vagy egyszerű közvetítő szolgáltatás. Ez ügyben az Európai Unió Bírósága döntést is fog hozni a közeljövőben. De a jelenleg piacon lévő egyéb, nagy médiavisszhangot keltő szolgáltatások egyértelműen közvetítő szolgáltatásoknak minősülnek. Nem véletlen, hogy az Airbnb, vagy a telekocsi és egyéb szolgáltatók ellen nem léptek fel ilyen vehemenciával az egyes államok.

Ki a felelős akkor közvetítő platformon keresztül nyújtott szolgáltatások jogszerűségéért?

Erre a kérdésre egyértelműen az a válasz, hogy a platformon keresztül szolgáltatást nyújtó felhasználó. Az egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó szabályok, bármilyen terhesnek is tűnnek, alapvetően azért jöttek létre, hogy a fogyasztók megfelelő minőségű és színvonalú szolgáltatásokhoz jussanak és ne sérülhessenek a fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályokban meghatározott jogaik.

Mi lesz akkor a sharing economy jövője?

Az EU stratégiájának megfelelően a közvetítő szolgáltatók tevékenysége nem lesz korlátozva. A legfőbb feladat a korábban vázolt valódi sharing economy modellek körülírása és működési szabályainak meghatározása lesz. Aki a közvetítő szolgáltatók platformjait gazdasági tevékenység folytatásával kapcsolatban kívánja felhasználni,  annak a jövőben is meg kell majd felelnie a rá vonatkozó szabályoknak, de aki csupán a korábban írt, a sharing economy valódi céljából kívánja az általa birtokolt javak fenntartását és használatát megosztani arra a közeljövőben megalkotandó ilyen irányú szabályok fognak vonatkozni.

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

Képek: innen, innen és innen.