„A summa cum laude önmagában semmit sem determinál” – Interjú dr. Ungár Attilával

Amikor először kikerült Walesbe, egy szót sem beszélt angolul, pár évvel később azonban már a Clifford londoni irodájában dolgozott. Harmincöt évesen alapító partner lett az LKT-nál, azóta is Budapest legnagyobb ingatlanjogi csoportját vezeti. Négy gyermeke van, és a mai napig biciklivel jár be a munkahelyére, ha teheti. Ungár Attilával, a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda partnerével beszélgettünk.

Miért a jogi egyetemet választotta? Volt más pálya, ami konkurált ezzel a döntéssel?

Nekem elég határozott döntés volt az egyetemválasztás. Egyrészt azért, mert a történelem borzasztóan érdekelt már gyermekkorom óta, mindig érdekelt a mai életünkben való letükröződése. Nem akartam történész lenni, de úgy éreztem, hogy a joggal érdemes lehet foglalkozni, mivel minden civilizált társadalom alapja volt a történelemben. Másrészt mindig erős volt az igazságérzetem. Akkor még nem tudtam, hogy a jogon belül milyen területet fogok választani, azonban később gyorsan történtek a dolgok. 

Volt olyan oktató az egyetemi évekből, aki mind a mai napig meghatározó szerepet tölt be pályafutásában?

Legal Fest 2019 - Regisztráció

Regisztrálj még ma a Legal Fest-re, ez év legnagyobb jogász közösségi eseményére!

A polgári jog irányába mentem el, mindig is ez érdekelt. Harmathy Attila tanár úrhoz jártam, a gazdasági jogot Kisfaludi András tanította, az alkotmányjogot Kukorelli István, a szellemi alkotások jogát pedig Faludi Gábor. Ők mind olyan jogtudósok, akik a 90-es évek új magyar jogrendszerének kialakításában aktívan részt vettek. Nagyon érdekes volt ezektől az emberektől hallgatni a jogot, akiket ma már mindenféle kommentárok címlapjain látunk, óriási élmény volt. 

Hogyan választotta a nemzetközi ügyvédi irodák világát?

A versenyszféra sokkal jobban érdekelt, mint a közszféra vagy az igazságszolgáltatás. Az akkori magyar piacon, a 90-es években pedig az üzleti jog volt az, amely óriási léptekkel fejlődött. 1996-ban kezdtem el itt dolgozni, a rendszerváltás utáni időszakban: drasztikus változások időszaka volt ez, irtózatos mennyiségű jogi munka ömlött be a piacra, azonban nem volt megfelelő jogászállomány, aki ezt el tudta volna végezni. Abban az időben léptek be a nagy nemzetközi irodák a magyar piacra, teljesen új világ alakult kihívásokkal, rengeteg munkával és nagyon gyors fejlődési lehetőségekkel. 

Miért a Clifford Chance-t választotta?

Az teljesen egyértelmű volt, hogy az üzleti jogot, ami engem érdekelt, a nagy nemzetközi ügyvédi irodák művelik a legprofibb szinten. Harmadéves koromra éreztem úgy, hogy nem köti le a kapacitásaimat az egyetem. Azon gondolkodtam, hogy vagy kezdek egy másik szakot, vagy elkezdek dolgozni egy ilyen típusú irodában. Ekkor kezdtem el a Cliffordnál dolgozni, onnan jártam át az előadásokra, a vizsgaidőszakot pedig megtartottam a tanulásnak. A Clifford egyértelmű választás volt, a világ legnagyobb ügyvédi irodája volt akkoriban, egy óriási budapesti irodával. A kétezres évek fordulóján kb. 120-an voltunk, messze a legnagyobb iroda volt a miénk a városban. Sok iroda nőtte ki magát a Cliffordból: például a Wolf Theiss Budapesti csapata, Faludi Zoliék, Jalsovszky Paliék, a Linklaters Budapest (most Kinstellar). Ez az iroda mindig nagyon jó iskolája volt a modern üzleti jogi társadalomnak.

Nyilván a Cliffordnak köszönhető, hogy kikerült Londonba, és ott dolgozott. Hogyan emlékszik vissza a londoni időszakra?

A Clifford egy londoni központú iroda, és abban az időben bevett gyakorlat volt, hogy fél évente küldtek ki úgynevezett secondmentre fiatal jogászokat. A CMT groupba kerültem, ez a távközlés, média, informatika irányultságú csoport volt. Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra a londoni irodában, az a méret és specializáció volt, magyar jogász szemmel szinte lehetetlen volt befogadni. Ez egy olyan piac, ahol olyan méretű ügyvédi irodákra van szükség, amelyek hazai szemmel teljesen irracionálisnak tűnnek. Több ezren dolgoznak egy ügyvédi irodában, és a practice group-ok mérete is akkora, mint egy itthoni iroda önmagában. Az ügyvédek specializációja olyan mértékű volt, amilyen a magyar piacon elképzelhetetlen. A budapesti irodák is elmentek ebbe az irányba, különböző practice group-okat állítottak fel, angolszász módra, de a magyar piacon azt már nem tudja megengedni magának egy ügyvéd, hogy ilyen szintű specializációja legyen, ennél azért sokkal szélesebb rálátás szükséges. Én az ingatlanjognál kötöttem ki, de előtte csináltam a bankjogon kívül majdnem mindent.

Hogyan tudta az angol nyelvtudásodat tökéletesíteni?

Éltem Walesben két évet korábban, még a rendszerváltást megelőzően, az az időszak rakta le az alapokat. Úgy kerültem ki, hogy egy szót sem beszéltem angolul. Szüleim beírattak egy középiskolába és ott találtam magam a mélyvízben. A jogi szaknyelv a munka során alakult ki, elég gyorsan, mert olyan mértékű volt a munkateher, hogy az ember fél-egy év alatt könnyen fel tudta szedni a szükséges nyelvi tudást,. A 90-es években relatíve szűk volt az a réteg, aki értelmezhető szinten beszélte a jogi angolt, vadászni kellett azokat a fiatalokat, akik valamilyen szinten beszélték. 

Amikor Lakatos Péter kivált a Cliffordból, és megalapította az LKT-t, a legfiatalabb alapító partnere lett az irodának. Mennyire volt nehéz az új szerepben megtalálnia a helyét?

Ez 2009-ben volt, pont 10 éve. Akkor már 13 éve dolgoztam itt. Nagyon nagy felelősség és kihívás volt egyben, ráadásul elég sokan figyelték az irodában, hogyan, milyen irányba fogok a kiválás után mozogni. Ez nem egy hirtelen pillanatnyi esemény volt, hanem egy organikus fejlődés egyik állomása. Még a Clifford időszakban elindultam a partnership tracken, csak közben jött a leválás és ahogy Péter is említette, az üzleti döntés egyik része az volt, hogy én, illetve más későbbi partnerek, megkaphassuk ezt a pozíciót. Ha egy iroda nem tudja a feltörekvő és tehetséges embereit partnerré tenni, akkor azzal fog szembesülni, hogy ezeket az embereket elveszíti. A leválás eredményeként nem volt ügyfélvesztésünk, gyakorlatilag emberveszteségünk sem. 

Említette, hogy az ingatlanjogi csoport vezetéséig hosszú út vezetett, több szakterületbe is belekóstolt korábban. Mennyiben volt tervezett döntés az ingatlanjog kiválasztása?

Összességében részben tudatos választás, részben egy lehetőség a megragadása volt ez a döntés. Az ingatlanpiac Magyarországon akkor kezdett el igazán éretté válni, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz 2004-ben, és ezáltal érdekessé vált olyan külföldi befektetők számára, akik korábban az országrizikó miatt nem fektethettek be Magyarországra . Ezek a befektetők keresték azt a tanácsadói réteget, beleértve a jogászokat is, akik ki tudják őket szolgálni nemzetközi színvonalon. A válság nagyon súlyosan érintette az ingatlanpiacot, Magyarországon a kelet-európai országok közül az egyik utolsóként kezdett el újraéledni, 2016-ig gyakorlatilag tetszhalott állapotban volt. Mi eközben is építettük az ingatlanjogi csapatot, mára a város legnagyobb ilyen csoportja vagyunk 12 fővel, akik kifejezetten erre a területre fókuszálnak.

A joghallgatóknak mit tud tanácsolni, mik azok a „skill”-ek, amiket érdemes fejleszteniük az egyetem alatt, hogy amikor kikerülnek a piacra, akkor versenyelőnyben legyenek a többiekkel szemben?

A magyar jogi oktatás továbbra is nagyon elméleti. Ez nem feltétlenül baj, de azt tudni kell, hogy nagyon másról szól a gyakorlati jogalkalmazás, mint amit az egyetemen tanítanak. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy kezdjenek el minél hamarabb gyakorlatot szerezni, olyan területen, ami őket érdekli. Mindenképpen javaslom azt is, hogy aki érez magában affinitást az ilyen típusú munkára, az próbálja ki a nemzetközi irodákat, mert az a tudás, amit egy ilyen helyen lehet szerezni, teljesen páratlan és egy egész karriert meg lehet vele alapozni. Az elmúlt két évtizedben nagyon sok jogász karriert-utat néztem végig, és aki ilyen helyen töltötte el minimum a jelölti időszakát és az azt követő pár évet, azok mind nagyon sikeres jogászok lettek. Nem feltétlenül kell valakinek egy nemzetközi irodában eltöltenie az egész életét, de 4-5 év ilyen típusú munkavégzés után olyan tudás lesz a birtokában, ami megalapozza az egész további szakmai jövőjét. Később ha valaki más típusú jogi területen kezd, akkor már nagyon nehéz bekerülni  ezekbe a nemzetközi irodákba, fordított irányba a nemzetközi irodákból például a saját praxis, a jogtanácsosi pozíció vagy az üzleti szféra felé sokkal egyenesebb az út.

Említette, hogy nagyon elméleti az egyetemi képzés. Ön min változtatna, ha tehetné?

Be kellene csatornázni azoknak a területeknek az oktatását, képességek fejlesztését, amikre a jogászoknak a napi munkájuk során szükségük van: dokumentumszerkesztés, tárgyalástechnika, eredményorientált gondolkodás és egyéb „soft skill”-ek. Szintén fontos probléma, és már nagyon sokszor tapasztaltam, hogy amikor előjönnek a számok, akkor a jogászok felteszik a kezüket, hogy „jogász vagyok, nem értek a számokhoz”. Ez egy óriási hiba, az üzleti életben és így az üzleti jogban ezt nem lehet félretenni, alapvetően a pénzügyi megfontolások irányítják a döntéseket, fontos, hogy a jogászok megértsék a gazdasági racionalitását egy ügynek. Az alapvető adózási és könyvelési kérdésekkel is tisztában kell lennie egy jogásznak. 

Amikor az irodába új fiatal kolléga érkezik, Ön is részt vesz a kiválasztásban? Mit keres ilyenkor a jelöltekben?

Igen, majdnem az összes interjún ott vagyok, ha időm engedi. A gondolkodási képességet keresem a jelöltekben. Mindig olyan embert keresek, aki csapatjátékos és jó problémamegoldó. Az ügyfelek azért jönnek hozzánk, hogy megoldjuk a problémáikat, nem azért hogy egyből hármat csináljunk, sajnos sok ilyen jogász is van a piacon. Az egyetemen szerzett jegyeknek van jelzésértéke, de önmagában nem lehet egyedüli értékmérő, mint ahogy önmagában az sem, hogy ki melyik jogi karon végzett, a summa cum laude vagy a cum laude önmagában semmit sem determinál. Ha valaki agilis, okos embernek tűnik, akkor meg lehet adni neki az esélyt, az első félévben általában úgyis kiderül, hogy jó vagy rossz döntést hoztunk. 

Mennyire lát különbséget az egyetemről most kikerülő jelöltek hozzáállásában, az Ön korosztályához képest? 

Megváltozott a fiatalabb generáció munkához való hozzáállása, a work-life balance nagyon kardinális kérdés lett. Szemmel láthatóan nem hoznak olyan áldozatokat a karrier érdekében, mint ami jellemző volt a 90-es években, de ez nem baj, ez egy tény, amit kezelni kell. Amikor én kezdtem el dolgozni, akkor a nemzetközi irodákban való munkalehetőség a „top priority” volt, borzasztó nehéz volt bekerülni ezekbe az irodákba. Mindenkinek ez volt az álma. Mára ez kicsit megváltozott, más szektorokban is lehet jól keresni, külföldre utazni. Emiatt nem annyira népszerű most ez a szektor, de a korábban említett okok miatt csak javasolni tudom, érdemes kipróbálni.

Melyik az az ügy, amire a legbüszkébb a pályafutásából?

Nem egy ügyet mondanék, inkább azt a folyamatot, amire a legbüszkébb vagyok. Sikerült az ingatlanjogi csapatunkat úgy felépíteni, hogy  mára Magyarország vezető ingatlanjogi csoportja lett. Szakmailag kiemelkedő, nagyon erős kohézióval rendelkező csapatunk van, segítik egymást a kollégák, nem egymással versenyeznek, kiegészítik egymást és együtt dolgoznak. Nagyon sok szakmai és piaci elismerést kapunk. Hozzánk nem azért jönnek az ügyfelek, mert valamilyen nemzetközi ügyvédi iroda hálózatnak a részei vagyunk, hanem mert jó a piaci ismertségünk és tudják, hogy nagyon jó minőségű munkát kapnak, versenyképes árért. Erre vagyok büszke, hogy ezt elértük, és ezt a pozíciót évek óta fenn is tudjuk tartani.

Hogyan alakul Önnél a work-life balance?

Egyre jobban. Fiatalabb koromban ez értelemszerűen nagyon eltolódott a „work” felé. Azt gondolom, hogy akiben vannak partneri ambíciók, nem is kerülheti el ezt, de idővel, ahogy az ember több rutinnal bír, jó munkaszervezéssel, jó csapattal és jó ügyfélkommunikációval lehet ezt a munkát úgy végezni, hogy az ne menjen a magánélet rovására. Ez egyébként nemcsak rám, hanem a csoportban dolgozó összes kollégára is igaz. Nálunk kisgyermekes anyukák dolgoznak egy, kettő, sokszor három gyerekkel, a polgári jogi szakvizsga felkészülésre például több mint egy hónapot adunk a jelöltjeinknek, ez egyedülálló a piacon. Alkalmazkodunk a modern igényekhez, a távmunkát is abszolút támogatjuk,  egy kollégánk, akinek a férje Dubajban kapott munkát, most onnan dolgozik be nekünk teljes munkaidőben. 

Mi az a célkitűzés, amiért most dolgozik?

Hogy fenntartsuk ezt a szakmai műhelyt, ami lassan három évtizede itt működik. A mi irodánk azért egyedülálló, mert nem vagyunk egy nemzetközi ügyvédi iroda hálózat része, nincs mögöttünk egy olyan nemzetközileg ismert „brand”, ami önmagában biztosítaná az ügyvédi megbízásokat, van viszont egy erősödő ismertségünk a nemzetközi jogi piacon, olyan piacvezető ügyvédi irodák között, akiknek nincs hazai jelenléte. Éppen ezért nekünk a szakmai színvonalat kell olyan szinten fenntartanunk, hogy az ügyfelek és a külföldi piacvezető ügyvédi irodák továbbra is megkeressenek minket. A cél, hogy ezt a pozíciót erősítsük és megőrizzük. Ez az elsődleges szakmai célom.

A legtöbb ügyvédnek van hobbija, gondolom Önnek is.

Gyerekkorom óta nagyon szeretek biciklizni, ha tehetem, kerékpárral jövök be dolgozni és megyek haza, a városban rollerral közlekedek (nem elektromos!). Erre próbálom a környezetemet is rábírni. Ha szabadidős tevékenységnek lehet nevezni, akkor mindenképp ki kell emelnem a családomat. Négy gyerekem van, ők eléggé kitöltik a nem munkával töltött időmet. Számomra fontos, hogy a családdal minél több értékes időt töltsünk együtt, amíg a gyerekek fel nem nőnek és el nem indulnak saját útjukon. 

A saját gyerekeinek javasolná, hogy a nemzetközi irodák világát válasszák?

Attól függ, hogy melyiküknek. Minden gyerek más és fiatal korban folyamatosan változik, érik, személyiségfüggő kérdés ez. Ez nem egy olyan munka, ami minden emberhez passzol. Semmiképpen sem kényszeríteném őket ebbe az irányba, azonban, ha valamelyikük a jogi pályát választja, akkor mindenképpen azt javasolnám, hogy a nemzetközi ügyvédi irodát, mint szakmai műhelyt próbálja ki. 

Szafari az LKT-nál!

Érdekel, hol dolgozik Attila? Látogasd meg az irodáját!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS