„A szakmai munka mellett próbálunk egy edukációs missziót is felvállalni”

Miben különbözik egy elsődlegesen német munkanyelvű ügyvédi iroda más irodáktól? Milyen potenciál rejlik a versenyjogban a szakmai munkán és tanácsadáson kívül? Hogyan látja egy vezető magyar versenyjogász a jogterület helyzetét napjainkban? A CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Irodával készített interjúsorozatunk második részében Dr. Polauf Tamás irodavezető-helyettes ügyvéddel beszélgettünk.

Fotó: Renner Tamás

Ön a CHSH egy fiatalabb generációját képviseli. Beszélhetünk-e az ügyvédségen belül „old school”-ról és „new school”-ról? Ha vannak ilyen iskolák, ez miként nyilvánul meg a gyakorlatban?

Efféle élesen húzható határ nincsen, de lehet különbségeket vonni, például a nemzetközi ügyvédi irodák és a kisebb létszámmal működő irodák között, az ügyek jellegében, vagy a minőségbiztosítás egyes szempontjaiban. Másrészről van különbség a nagy irodák között is, amely elválasztja a kilencvenes években betelepülő és fiókirodákat nyitó nagy nemzetközi irodákat és a központtal ennél lazább függésben szerveződött csapatokat. A mi irodánk valahol a kettő között áll, mindenből próbáljuk az előnyöket átvenni a napi munkában. A CHSH Dezső és Társai egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda, az ország vezető öt-hat irodája között van.

Mikor kezdett el Dezső Attila mellett dolgozni, és milyen életutat járt be az irodában?

Attilát immáron bő tíz éve ismerem, és mondhatom munkatársamnak. Eredetileg a bécsi CHSH irodában kezdtem dolgozni, és amikor terjeszkedni kezdtünk a régióban azt a feladatot kaptam, hogy építsek fel Budapesten egy közepes méretű, versenyképes nemzetközi ügyvédi irodát. Már ekkoriban is számos ügyben együtt dolgoztunk Dezső Attilával, és egy-két évnyi együttműködés után úgy döntöttek a felek, hogy a két iroda valamilyen módon egyesül:

így kerültem a CHSH Dezső és Társaiba, mondhatni én hoztam a „CHSH-részt” a csapatba.

V. Jog és Innováció Meetup

Szeptemberi meetupunkon elméleti és gyakorlati megközelítésből vizsgáljuk meg, hogy a ma elérhető technológiák milyen módon hatnak a jogi praxisra. Találkozzunk szeptember 25-én!

Annak idején, amikor Attiláék a PwC-ből való kiválást követően megalapították az irodájukat, tizenöten voltak, és sokkal kisebb szervezettel dolgoztak. Azóta negyvenen vagyunk, és azontúl, hogy a létszám két és félszeresére nőtt, számos más változás zajlott le az elmúlt tizenöt évben. A partnerek részéről kellett valaki, aki Attila mellett a munkaidő jelentős részében az iroda operatív működtetését és fejlesztését végzi.

Ha jól tudom, korábban számos ügyük volt német nyelven, sőt, egy időben a legfőbb munkanyelv volt a német – kötődve a CHSH osztrák „anyairodához” is. Milyen nyelveken folyik a munka manapság a CHSH-ban? Vannak-e még német nyelvű ügyeik, vagy főképp az angol dominál már a külföldi vonatkozású ügyeikben?

Az irodánk az évek alatt különféle nagy nemzetközi szervezetek ernyőhálózataiba tartozott, például most a CHSH, korábban a PwC, vagy még régebben a Pünder Group – innen az ismertség sok külföldi kollégával. A kilencvenes években bejövő tőke és vállalkozások jelentős része Németországból és Ausztriából származott. Komoly igény volt akkoriban a német nyelvtudásra, és mi jól szerepeltünk ebben: bár angolul is dolgoztunk, alapvetően egy nagyon erős németes iroda voltunk. A kollégáink nagy része kint élt, dolgozott, tanult német nyelvterületen, ezért mindenki magas szinten beszélte a nyelvet. Ma már viszont nagy a verseny, hogy ebben a tekintetben legjobbak között a legjobbak maradjunk.

Az utóbbi időben egyre inkább az angol kezd a munkanyelvvé válni – még német partnerek között is. Ennek több oka lehet: például egy adott piac nyelve az angol, vagy a régiós szinten is jelen lévő vállalatoknál a régiós vezető nem beszél németül, és ezért nyelvet kéne váltani a magasabb szintű tárgyalásoknál.

Egyre gyakrabban folyik angolul a tervezés és a tárgyalás, de mindig jól esik egy német ügyvezetőnek vagy jogtanácsosnak, ha ékes németséggel, a saját anyanyelvén magyarázzuk el neki egy magyar jogintézmény lényegét.

Olyan plusz bizalmat ad ez irányunkban, amit aztán mindenképpen meghálálnak az ügyfelek. A német nyelvterületen tanuló fiatal ügyvédjelölteknek vagy gyakornokoknak is vonzó lehet ezért az irodánk.

Fotó: Renner Tamás

Önhöz köthető a CHSH Dezső versenyjoggal foglalkozó blogja, a competition.hu, ahol rendszeresen megjelennek az iroda által írt szakcikkek a versenyjog (és a kapcsolódó jogágak) újdonságairól. Meséljen erről a projektről! Honnan jött az ötlet, és miért éppen versenyjogi fókuszt kapott a blog?

Az utóbbi években elkezdtünk új jogterületek felé nyitni, és a honlap, illetve a dawn raid projekt is illeszkedik ebbe az irányba. Ennek az iránynak jellemző ága a versenyjog, amit három-négy éve kezdtünk erősíteni – egyrészt belső képzésekkel, másrészt sikerült egy nagyon komoly szaktekintélyt, Kocsis Márton kollégát behozni a csapatba. Azt látjuk, hogy nagyon kevés olyan ügyvédi iroda van, aki magas szinten nyújt versenyjogi tanácsadást. Ez egy zárt közösség, ahová sikerült nekünk is belépnünk, és ebben nagy szerepe volt annak, hogy sok újdonságot próbáltunk meg ezen a területen csinálni.

Nem csak a versenyjogi tanácsadással foglalkozunk, hanem igyekszünk nagyobb perspektívát felölelni: tudományos munkát végzünk, konferenciákon adunk elő, cikkeket publikálunk, könyvekben vagyunk társszerzők, írtunk a versenytörvény kommentárjába.

A szakmai munka mellett próbálunk egy edukációs missziót is felvállalni a társadalom irányába, ugyanis azt tapasztaltuk – amit a GVH kutatásai is alátámasztottak -, hogy nagyon gyenge a magyar társadalom versenyjogi tudatossága.

Ezért arra gondoltunk, hogy egyedülálló módon próbáljuk meghonosítani ezt a területet.

A blog egy „első lépés” volt. Külön honlapot készítettünk, cikkeinkben pedig a legfrissebb eseményekre reagálunk szakértőink útján, akik a belső munkatársaink. A dawn raidekről szóló, többnyelvű kiadvány ezen belül egy másik projekt volt, amelynek az volt a célja, hogy a vállalatok versenytudatosan éljenek, és felkészüljenek a GVH vizsgálataira. Ez a projekt végül díjat ért a Wolters-Kluwer Jogászdíjon.

A versenyjog talán egyike a leggyorsabban és legdinamikusabban fejlődő területeknek, az információs forradalom pedig csak ráerősített ezekre a tendenciákra. Általánosságban Ön hogy látja ezen jogterület helyét most a világban? A nemzetközi jogászközösség mennyire képes lekövetni a folyamatos változásokat és újdonságokat, a piacot néha heti szinten felforgató vívmányokat?

Amint már említettem, egy viszonylag zárt csapat foglalkozik ezzel a jogterülettel világszerte. Nagyon speciális tudást igényel a versenyjog.

Legalább annyira különálló jogterületnek számít, mint a közbeszerzési jog –aki nem tanulta meg az alapokat, nem foglalkozik vele a gyakorlatban, és nem alkalmazza a szabályokat, az nem fogja a törvényből a megoldást kiolvasni.

Ide nem elég, ha valaki más jogággal foglalkozik rendszeresen, és egy-egy versenyjogi konferenciára elmegy értesülni a fejleményekről. Heti szinten kell figyelni a GVH vagy az amerikai hatóság állásfoglalásait, hiszen itt minden piaci vívmánynak lehet versenyjogi szerepe olyan területeken is, amiről nem is gondolnánk, hogy érinti a fogyasztókat.

Nagyon komoly támadások érik a tengerentúlról az EU-t, hogy túlzott mértékben és versenyjogi álcában próbál meg politikai célokat véghez vinni. Ezt nehéz megítélni, mélyen kell ismerni az ügyeket. Amikor olvastam a riportokat és a vizsgálatokról szóló tájékoztatókat, mindenhol akadt valami, ami a fogyasztók érdekeit sérthette, és amit érdemes volt megpiszkálni.

A hazai vizekre evezve azt tapasztalhatjuk, hogy a GVH aktívan próbál a felmerülő kérdésekre válaszokat, ideiglenes megoldásokat találni – jó példa erre a véleményvezérek (influencer) tevékenységéről szóló állásfoglalásuk. A magyar jogalkalmazók – a GVH, a bíróságok, sőt: az ügyvédség – mennyiben kényszerülnek szerepváltozásra hagyományos szerepükhöz képest? Milyen új tendenciák, gyakorlatok kezdenek kialakulni a versenyjogi jogalkalmazás tekintetében?

A versenyjog viszonylag régóta EU-konform Magyarországon, persze vannak speciális különbözőségek és területek, ahol a versenyhatóság álláspontja szembemegy az Unió hagyományos gyakorlatával. Másrészről azt látjuk, hogy az új problémákra viszonylag hamar reagál a GVH; a mai napig jó szakemberek ülnek ott, és a magyar hivatalokhoz képest egy nagyon jól képzett csapattal rendelkeznek.

A jogalkotók és a bíróságok azért ennél lassabban reagálnak. Például régi-új lehetőség a private enforcement, tehát a magánjogi jogérvényesítések kérdésköre, amely jogintézmény lényege, hogy kartelljogi jogsértések esetén a károsult magánszemély is érvényesítheti a kárigényét. Volt egy-két próbálkozó anno, akiket formai okok miatt úgy elkaszáltak a bíróságok, hogy lábukat sem tették be a bíróságra azóta. Az új, modern irányelv alapján nemrégiben elfogadta a Parlament és módosította a versenytörvényt, amely kedvezőbb szabályokat beiktatva lehetővé teszi a károsultnak, hogy jobb feltételekkel tudjon ilyen jellegű kárt érvényesíteni.

Fotó: Renner Tamás

Ha jól tudom, Önöknek is van egy magánjogi jogérvényesítéssel kapcsolatos projektje most.

Így van, egy szakkönyvet szerkesztettünk, amelynek a fókusza a magánjogi jogérvényesítés a joggyakorlat számára – ez a kiadvány a nemrég jelent meg. Ugyan több munkatársunk is részt vett benne, nem házi kiadványról van szó. Arra törekedtünk a szerkesztőtársakkal, hogy a szakmának a legjobbjait gyűjtsük be: a versenyjoggal és ilyen típusú perekkel foglalkozó szaktekintélyeket sikerült megnyerni az ügynek, van köztük kúriai bíró, tanácsadó, egyetemi szakember, hagyományosan kártérítéssel foglalkozó szakértő, három külföldi szerző, a GVH-tól pedig Tóth András alelnök úr.

A magyar jogásztársadalom és vállalati szféra új jogintézmény és problémakör előtt áll, Magyarországon pedig nincsenek kitaposott utak.

A külföldi irodalmat és gyakorlatot feldolgoztuk, és próbáljuk megjósolni, hogy milyen irányban célszerű elindulni a hazai jogalkalmazóknak ezen a területen. A könyvnek részben az is célja, hogy a pusztán leíró munka helyett konkrét javaslatokkal éljen, ahol csak lehet – például leírjuk, hogy mire figyeljenek egy ilyen kereseti kérelemben a kollégák. A könyvet a Wolters-Kluwer adta ki, a bemutató április 11-én a Pázmány dísztermében volt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.