Minden út a bíróságra vezet?

A magyar szerződéses gyakorlatban meglehetősen elterjedt, hogy a felek a szerződések vegyes, illetve záró rendelkezései között szekventált jogvita-rendezésben állapodnak meg, vagyis abban, hogy a „jelen szerződésből felmerülő minden vitát a felek elsődlegesen tárgyalások útján rendezik”. Ez a kitétel rendkívül sok szerződés részévé válik, de sajnos ebben formájában meglehetősen bizonytalan tartalommal és jelentős kockázatokkal. Cikkünkben a szekventált jogvita-rendezés, illetve az azt konstituáló szerződéses rendelkezések lehetséges buktatóit mutatjuk be, illetve megpróbálunk olyan javaslatokat tenni, melyekkel a felmerülő kockázatok kizárhatók, illetve csökkenthetők.

jogivta_rendezes

A szekventált jogvitarendezés leggyakoribb formái

A szekventált jogvita-rendezési kaluzulák alapvetően az alternatív vitarendezési gyakorlatból kerültek át a szerződéses gyakorlatba, és az elmúlt évtizedben igen nagy népszerűségre tettek szert a gyakorló jogászok körében. A leggyakoribb szekventált jogvita-rendezési metódusok:

  1. tárgyalás->bíróság;

A feleknek először meg kell kísérelniük tárgyalás útján rendezni a felmerült vitát és csak abban az esetben fordulhatnak a bírósághoz, amennyiben a tárgyalások sikertelennek bizonyultak.

2. tárgyalás->mediáció->bíróság;

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

A feleknek először tárgyalásokat kell folytatniuk, majd ha az nem vezetett eredményre, akkor közvetítő bevonásával kell megkísérelniük a vita rendezését, és csak e szakasz sikertelenségét követően fordulhatnak a bírósághoz.

3. tárgyalás->mediáció->választottbíróság.

Eszerint pedig a tárgyalás illetve a mediáció sikertelenségét követően a felek választottbírósághoz fordulhatnak.

Mindezek azonban számos kockázatot jelenthetnek a felek számára abban az esetben, ha pontos tervezés és meghatározott szempontok szerinti döntés, valamint az ilyen rendelkezésekre vonatkozó gyakorlat átfogó ismeretének hiányában inkorporálják azokat a szerződésükbe.

A szekventált jogvita-rendezési klauzulával kapcsolatban bizonytalanságként merül fel

  • a kikényszeríthetőség kérdése;
  • a jogérvényesítés elhúzódása;
  • a Pp. Szekventált jogvita-rendezési klauzulája;
  • a speciális eljárásokkal kapcsolatos problémák.

A szekventált jogvita-rendezési klauzulák kikényszeríthetősége

Ebben a körben elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen fórum előtt hivatkozik az egyik fél a szekventált jogvita-rendezési klauzulára. Amennyiben ugyanis választottbírósági eljárásban az alperes arra hivatkozással kéri a tanácstól vagy az egyes bírótól a kereset elutasítását, hogy a felperes a szekventált jogvita-rendezési kaluzulában foglalt előzetes eljárási szakaszok mellőzésével fordult közvetlenül a választottbírósághoz, úgy a választottbíróság azt fogja vizsgálni, hogy a felek között létrejött szerződésben foglalt vitarendezési szabályoknak, a felperes, az ügy összes körülményére tekintettel, megfelelően járt-e el.

Abban az esetben azonban, ha az alperes magyar bíróság előtt hivatkozik a szekvencia megsértésére, úgy a bíróság nem csupán a felek között létrejött szerződést illetve az ügy összes körülményeit vizsgálja majd, hanem a Pp. szabályainak való megfelelőséget is, és adott esetben a Pp. szabályait a felek szerződéses akarata fölé helyezi.

A bíróság tehát a felek szerződéses akaratának figyelembevételével és a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek szerint fog dönteni abban, hogy a felperes tárgyalás mellőzésével benyújtott keresete elbírálható-e. E körben a bíróság értelmezi, illetve vizsgálja a szerződéses rendelkezés tartalmát valamint annak egyértelműségét. Amennyiben a rendelkezés nem egyértelmű (ld. III. pont), úgy fennáll annak a kockázata, hogy a szekventált jogvita-rendezési klauzula nem lesz kikényszeríthető. Ezen felül reális kockázat, hogy amennyiben a felperes megfelel a Polgári Perrendtartásról szóló törvény 121/A. §-ban foglaltaknak (ld. IV. pont), úgy a bíróság nem fogja elutasítani a keresetlevelet csak abból az okból, mert a felperes nem követte a szerződésben meghatározott eljárási rendet. Egy vonatkozó bírósági döntés alapján ugyanis az ilyen elutasítás a felperes Alaptörvényben védett perbeli igényérvényesítéshez való jogát sértené.[1]

A jogérvényesítés elhúzódása

Sok szekventált jogvita-rendezési klauzulának jelentős hiányossága, hogy nem tartalmaz az egyes szakaszokra vonatkozó határidőket. Határidő hiányában a rosszhiszemű alperes akár arra is hivatkozhatna, hogy bár a felperes megkísérelte tárgyalás útján rendezni a vitát, mivel azonban egyességre még nem jutottak (az alperes taktikai vagy egyéb okból mutatott tárgyalás elhúzó magatartása miatt), felperes nem jogosult bíróság elé vinni az ügyet. Ilyen esetben, ha választottbíróság elé kerül az ügy, a tanács, a körülmények és a szerződés vizsgálata alapján fogja eldönteni, hogy helye van-e a választottbíróság előtti eljárás megindításának. Amennyiben azonban a per rendes bíróság előtt kerül megindításra, úgy a bíróság a Pp. 121/A. §-ban foglaltak vizsgálatával dönti el, hogy a keresetlevél érdemben elbírálható-e.

E hiányosság kezelésére a Nemzetközi Ügyvédi Kamara (IBA) nemzektköziválasztottbírósági klauzula szerkesztésére vonatkozó iránymutatásai azt javasolják, hogy a feleknek meg kell határozniuk egy határidőt az egyes szakaszokra vonatkozóan, melynek elteltét követően a felek a következő eljárási szakaszba léphetnek. Ilyen kitétel lehet a szerződésben például az, hogy: „Jelen szerződésből fakadó vagy azzal kapcsolatban felmerülő bármely vita esetén a feleknek a következőekben foglaltak szerint kell eljárniuk, mely a felek között kizárólagosan alkalmazandó eljárás. A feleknek a szerződés teljesítéséért felelős személyek irányítási jogait gyakorlóinak részvételével, elsődlegesen tárgyalásokat kell folytatniuk a vitás helyzet feloldása érdekében.

Amennyiben a tárgyalások során a felek, bármely fél tárgyalás iránti írásbeli kérelmének másik fél általi kézhezvételét követő 30 napon belül nem oldják fel a vitás helyzetet, úgy a feleknek közvetítő igénybevételével kell azt rendezni.

Amennyiben a felek, a közvetítő kijelölésétől számított 45 vagy a kijelölés elmulasztásától számított 15 napon belül nem tudják a vitás helyzetet feloldani, úgy a felek [szabadon választott intézmény] választottbíráskodásra vonatkozó szabályai szerint, [X] tagú választottbírósági tanács előtt oldják fel a vitás helyzetet. Az eljárás székhelye [szabadon választott város]. Az eljárás nyelve a [szabadon választott nyelv].

A magyar bírósági gyakorlat[2] szerint, amennyiben a szekventált jogvita-rendezési klauzula határidőket tartalmaz az egyes szakaszokra vonatkozóan, úgy a bíróság eljárási okokra, mégpedig időelőttiségre hivatkozva elutasítja a keresetlevelet. Amennyiben azonban a klauzula ilyen határidőket nem tartalmaz, úgy a bíróság csupán azt vizsgálja, hogy a felperes megfelelt-e a Pp. 121/A. §-ban foglaltaknak.

A Pp. szekventált jogvita-rendezési klauzulája

A Pp. Nagykommentárja szerint: „A 2008. évi XXX. törvény 12. § visszaállította, a 2009. évi LXVIII. törvény hatályon kívül helyezte, majd a 2010. évi CLXXXIII. törvény ismételten a Pp. rendszerébe illesztette azt az 1992-ben megszüntetett szabályt, amely a Pp. 396. § szerinti gazdálkodó szervezeteket az egymás közötti pereiben arra kötelezte, hogy a keresetlevél benyújtása előtt kíséreljék meg a vitának a peren kívül történő elintézését[3].”  Az előbb részletezett változó jogalkotói hozzáállás is jelzi, hogy mennyire nem egyértelmű a vizsgált szabály létjogosultsága vagy jelenlegi formájában való szükségessége. A Pp. 121/A. § szerint „A jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését.[4]” A felek azonban mellőzhetik az egyeztetést, ha a köztük felmerült véleménykülönbségről jegyzőkönyvet készítenek. A Pp. nem határoz meg határidőt arra vonatkozóan, hogy a feleknek mennyi idő alatt kell az egyeztetések során feloldani a köztük felmerült vitát, így vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában a bíróság az ügy összes körülményeinek figyelembevételével dönt arról, hogy a felek közötti egyeztetés sikertelen volt-e vagy csupán folyamatban van. Ennek a III. pontban kifejtettekre tekintettel igen nagy jelentősége van az alperes eljárás elhúzó taktikájának megállapítása során.

Amennyiben a felek a vitát peren kívül nem rendezik, majd a felperes keresetet indít, úgy a keresetlevélhez csatolnia kell az előbb említett jegyzőkönyvet, vagy azt az iratot, amellyel igazolja, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte. Az egyeztetés vagy az előbb említett iratok keresetlevélhez csatolásának elmulasztása a jogi képviselővel eljáró fél esetében a keresetlevél – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítását vonja maga után.[5]

A kötelező egyeztetésre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a keresetindításra jogszabály hatvan napnál nem hosszabb határidőt állapít meg, a Pp. Negyedik részében meghatározott különleges eljárásokban, a fizetési meghagyásos eljárást követő perben, külön törvény eltérő rendelkezése hiányában a nemperes eljárásokban, vagy a kiemelt jelentőségű perekben.[6]

A felek személyétől függetlenül kell alkalmazni azonban a kötelező egyeztetésre vonatkozó szabályokat a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perben.

Megjegyzendő az is, hogy amennyiben az alperes az egyeztetésben való részvételi kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget, úgy a bíróság az ügy összes körülményeire figyelemmel pervesztességére tekintet nélkül kötelezheti a jogi személy gazdálkodó szervezet alperest a perben felmerült összes költség vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére.[7]

Ezzel kapcsolatban ugyanakkor a Debreceni Ítélőtábla BDT2015. 3371. számon közzétett döntésében árnyaltabb megközelítést alkalmazva arra utal, hogy „ha a gazdálkodó szervezet a perindítás kockázatát olyan tény ismeretében vállalja, amely bizonyítási eljárás nélkül is nyilvánvalóan kizárja az igénye alaposságát, nem követelheti az alperes perköltségben való marasztalását arra hivatkozva, hogy az alperes nem mutatott készséget a vita peren kívüli elintézésére.”[8]

Szintén a Debreceni Ítélőtábla mondta ki a BDT2011.2512. számon közzétett döntésében, hogy a pereskedést megelőző kötelező egyeztetés szabályának beiktatásával a jogalkotó célja, az eljárás kereteinek konkretizálásán, a felek ténybeli és jogi álláspontjainak rögzítésén illetve a nem vitás kérdések kiszűrésén keresztül, az indokolatlan pereskedés megelőzése illetve az utóbb meginduló peres eljárások egyszerűsítése és gyorsítása volt.

A Pp. 80. § (6) bekezdésének beiktatásával pedig a jogalkotó a Pp. 121/A. §-ban foglaltak betartására kívánta a feleket rászorítani. Ezekkel a jogalkotói célokkal pedig nem egyeztethető össze az olyan alperesi jogi érvelés, hogy kifejezetten egyeztetésre szóló felperesi felhívás hiányában az alperest a Pp. 121/A. §-ban előírt egyeztetési kötelezettség nem terhelte, ezért vele szemben a Pp. 80. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazására sem kerülhetett (volna) sor.

Az alperesnek a kötelező egyeztetésre vonatkozó kötelezettsége ugyanis abban az esetben is fennáll, ha őt a felperes a pert megelőző kommunikációja során, egyeztetés megtartására kifejezetten nem hívta fel. A már hivatkozott jogalkotói célok elérése érdekében tehát az alperes egyeztetésre történt felhívás nélkül is köteles a teljes tényállásra kiterjedő, az ellenbizonyítékok előadását is tartalmazó részletes írásbeli választ küldeni a felperesnek, amelyhez – szükség esetén – az okirati bizonyítékait is csatolnia kell[9].

A speciális, szekventált eljárásokkal kapcsolatos problémák[10]

Felmerül a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha a felek választottbírósági klauzulát is tartalmazó szerződést kötnek, de utóbb valamelyik fél felszámolás alá kerül. A Vbt. 3. § (1) bekezdés szerint a választottbírósági eljárásnak peres eljárás helyett van helye. A Csődtv. 6. §-a alapján azonban a felszámolási eljárás nemperes eljárás. A 38. § (3) bekezdés alapján pedig, a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez alapján tehát a választottbírósági kikötés a pénzkövetelések vonatkozásában hatálytalanná válik, egyéb követelésekre azonban a hatály továbbra is kiterjed.[11]

A fizetési meghagyásos eljárásokra vonatkozóan korábban alapvetően két álláspont helyezkedett szembe egymással. Az egyik szerint a választottbírósági kikötés kizárja, hogy a fél az igényét fizetési meghagyásos eljárás keretében érvényesítse, míg a másik álláspont alapján a felek – nem peres eljárás lévén – nem zárhatták ki a fizetési meghagyásos eljárás igénybevételének lehetőségét. E kérdést a bírósági gyakorlat döntötte el, ugyanis először a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a 2003.12/506. sz. alatt közétett ügyben, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértve utasította el a jogosultnak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.30.101/2000. számú határozata alapján azonban az ellentmondás következtében perré alakult eljárásban a rendes bíróság előtti pert meg kell szüntetni, mivel a peres eljárás helyett a felek megállapodása alapján választottbírósági eljárásnak van helye. Ezt a gyakorlatot szilárdította meg a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2005. október 12-i tanácselnöki értekezlete.

Összegző javaslatok a szekventált jogvita-rendezési klauzulák alkalmazásához

Az IBA korábban hivatkozott iránymutatási is azt javasolják, hogy a szekventált jogvita-rendezési klauzulákban:

  • határozzunk meg egy pontos határidőt, illetve annak számítási módját;
  • el kell kerülni a megengedő fordulatok (pl.: közvetítőhöz fordulhat) használatát és helyette parancsoló szabályokat kell alkotni (pl.: közvetítőhöz fordul);
  • az egyes szakaszokba való lépéseknek azonos feltételei kell legyenek.

A felek a szerződésükben a kötelező egyeztetésre vonatkozó határidő meghatározásával kiküszöbölhetik a Pp.121/A. §-ból fakadó bizonytalanságokat.

Mindezek mellett a legalapvetőbb pedig az lenne, hogy a szekventált jogvita-rendezési klauzuláknak a lehető legletisztultabb módon, parancsoló kifejezések használatával, pontos határidők és számítási módok meghatározásával, egyértelmű módon kellene bekerülniük a szerződésekbe.

Jegyzetek

[1] IBA LitigationCommitte: Multi-TieredDisputeResolution, 2015

[2]A magyar bírósági gyakorlatról ld. bővebben: IBA LitigationCommitte: Multi-TieredDisputeResolution, 2015. http://www.ibanet.org/Document/Default.aspx?DocumentUid=9C6E21DE-043C-44C9-BE75-94CADECCF470, [2016. 11. 8.]

[3] Nagykommentár a Polgári Perrendtartáshoz

[4] Pp. 121/A. § (1)

[5] Pp. 124. § (2) a)

[6] Pp. 121/A. § (4)

[7] Pp. 80. § (6)

[8] BDT2015.3371.

[9] BDT2011.2512.

[10]Jelen fejezet a következő tanulmányok felhasználásán alapul: Murányi Katalin: Az állami bíróságoknak a választottbíróságok működéséhez kapcsolódó gyakorlata és gondolatok az esetleges szükséges jogszabály módosításokról, Magyar Jog, 2011/4. szám 193-208. old. Illetve ugyanezen címmel megjelent: Magyar Jog, 2011/6. szám 330-342. old.; Kecskés László-Lukács Józsefné szerk.: Választottbírók könyve, Budapest, 2012, 307-317. old.

[11] 7.Gpk.41.025/2008

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.