A szokásos piaci ár elve

Kapcsolt (egymástól nem független) vállalkozások között létrejövő gazdasági kapcsolatok tekintetében a NAV elsősorban azt ellenőrzi, hogy az általuk alkalmazott árak (elszámoló árak vagy transzfer árak) megfelelnek-e a szokásos piaci ár elvének. Mit jelent a szokásos piaci ár elve és miért van szükség az alkalmazására? Az Adó online írása. 

map_miniA szokásos piaci ár elve egy nemzetközi standard a transzferárakra vonatkozóan, melyet az OECD tagországokban működő vállalkozásoknak és adóhatóságoknak alkalmazniuk kell. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) egy olyan szervezet, melyben az egyes kormányok együttműködnek a globalizáció kihívásainak megoldásában. Kiemelt feladatának tekinti az egyes tagországok támogatását, ajánlásokat fogalmaz meg, és törekszik a nemzeti és nemzetközi célok összehangolására. Legfőbb irányító szerve a tagállamok állandó képviselőiből álló nagyköveti szintű Tanács (Council), amelyet a szervezet főtitkára elnököl. Fontos szerv még a Tanács döntéseit előkészíteni hivatott Végrehajtó Bizottság. Az OECD munkája több mint 200 szakbizottság és munkacsoport keretében zajlik, átfogva a tagállamok kormányzati politikájának csaknem teljes spektrumát.

OECD tagállamok jelenleg a következő országok: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Chile, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Írország, Izrael, Olaszország, Japán, Korea, Luxembourg, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok.

A nemzetközi adózás egyik legfajsúlyosabb problematikája a transzferárak okozta adózási eltolódások, ezért az OECD még 1979-ben kiadta az „OECD Transzferárképzés és multinacionális vállalkozások” című jelentését. Ezt követően, 1995-ben pedig az OECD Tanácsa jóváhagyta és elérhetővé tette a „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” című anyagát (a továbbiakban: „Transzferár Irányelvek”). A Transzferár Irányelvek az óta már számos alkalommal kiegészítésre és módosításra kerültek, a dokumentumnak a 2010-es verziója érhető el magyar nyelven nyomtatott formában a Magyar Könyvvizsgálói Kamara kiadásában. Mit jelent az a fogalom, hogy multinacionális vállalkozás?

Multinacionális vállalkozás a Transzferár Irányelvek szerint a multinacionális vállalatcsoport részét képező társaság. Multinacionális vállalatcsoport pedig olyan kapcsolt vállalkozások csoportja, amelynek két vagy több országban van üzleti létesítménye. Látható tehát, hogy az OECD a nemzetközi (több országban működő) vállalatcsoportok tekintetében fogalmaz meg iránymutatásokat, hazánkban azonban nemcsak a belföldi – külföldi gazdasági kapcsolatok tekintetében szükséges alkalmazni a szokásos piaci ár elvét, hanem a belföldi társaságok között létrejött tranzakciók (ügyletek, szerződések) tekintetében is. Ennek oka vélhetően a magyar társaságok adóellenőrzése során levont tapasztalatokban keresendő, de mindenesetre bizonyosan speciális, mert a legtöbb tagállamban a tisztán belföldi kapcsolt ügyletek nem esnek adóztatandó tényállás alá, nem vizsgálják azok szokásos piaci ár jellegét.

Mi voltak az okai a szokásos piaci ár elv megfogalmazásának? Amennyiben megnézzük, hogy független vállalkozások hogyan lépnek egymással üzleti kapcsolatba, akkor láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy a közöttük létrejövő ellenértéket és a megvalósítási feltételeket általában a piaci viszonyok határozzák meg. Kapcsolt vállalkozások esetében azonban bizonyos esetekben a piaci viszonyok kevésbé számítanak egy kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolat kialakításakor. Ha a transzferár-képzés nem tükrözi a piaci viszonyokat és a szokásos piaci ár elvét, akkor az egyes országok adóbevételei eltorzulhatnak és bizonyos államokban lévő kapcsolt vállalkozásoknál adóhiány keletkezhet. Ennek elkerülésére az OECD tagországok megegyeztek, hogy a kapcsolt vállalkozások nyeresége szükség szerint módosítható a torzítások elkerülése érdekében. Fontos szempont emellett az is, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok díjazását nemcsak az adózási elemek téríthetik el a szokásos piaci ellenértéktől, hanem az egyes országokban érvényben lévő speciális adóterhek, dömpingadók, devizaszabályozás, hatósági árak, illetve akár két ország közötti gazdasági ellenérdekek is.

Az OECD Transzferár Irányelvek szerint:

„A transzferár-képzési megfontolásokat nem szabad összetéveszteni az adócsalási vagy adóelkerülési problémák megfontolásaival, még akkor sem, ha a transzferár-képzési politikák ilyen célokra is felhasználhatóak.”

Tehát az adóhatóságoknak nem kell azt feltételezniük, hogy minden esetben piaci ártól eltérített árakat alkalmaznak a kapcsolt vállalkozások és a nyereségük befolyásolására törekszenek. A kapcsolt vállalkozásnál a piaci viszonyok hiánya vagy egy speciális együttműködési stratégia esetében a piaci ár megállapítása komoly feladatot jelenthet vagy akár nehézségekbe is ütközhet. Ebből adódóan egy év végi társasági adóalap módosítás a felek között teljesen jóhiszemű is lehet, hiszen előfordulhat, hogy évzáráskor már rendelkezésre állnak olyan információk, amely alapján megbízhatóbban meg lehet állapítani a szokásos piaci árat.

Mindemellett a nemzetközi vállalatcsoportok egyes kapcsolt vállalkozásai gyakran olyan autonómiával rendelkeznek, hogy ugyanolyan áralkukat köthetnek egymással, mintha független felek lennének. A vállalkozások általában a harmadik felekkel és kapcsolt vállalkozásaikkal megvalósult üzleti kapcsolataikban is a piaci viszonyok változásainak tükröződéseire törekednek. Gyakran a helyi vezetőknek érdeke fűződik a tagvállalat nyereségének növekedéséhez, és ezért nem fogadnak el olyan árakat a kapcsolt vállalati viszonyaikban sem, amely csökkenti a saját nyereségét.

A fenti megfontolások alapján végül is az OECD tagországok egymás közötti és más – nem OECD tagországgal kötött – kétoldalú adóegyezményeiben is már tükröződik az OECD Modellegyezmény 9. cikkének 1. bekezdésében található szokásos piaci ár elve:

„Amennyiben a két kapcsolt vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételeket teremt, vagy köt ki, amelyek különböznek a független vállalkozások között alkalmazott feltételektől, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, azonban e feltételek miatt nem realizált, az érintett vállalkozás nyereségéhez hozzászámítható és ennek megfelelően megadóztatható.”

A fenti elv hazai szabályrendszerét a Tao. törvény 18. paragrafusában olvashatjuk. Azt látjuk tehát, hogy az előírás egy nemzetközi cégcsoport tagvállalatait nem egységes egészként kezeli, hanem minden egyes vállalkozást teljesen önálló entitásként szemlél. Így azt szükséges minden esetben figyelni, hogy az adott vizsgált ügylet vonatkozásában hogyan viselkedtek a résztvevő felek, és az mennyiben felelt meg a független feleknél piaci körülmények között megvalósult ügyletek körülményeinek, árazási módszerének. A kapcsolt és független ügyleteknek ez az „összehasonlító elemzésnek” nevezett vizsgálata képezi a szokásos piaci ár elve alkalmazásának lényegét.

Lakatos Zsuzsa

A cikk az Adó.hu-n jelent meg, az Adó.hu az Ars Boni szakmai együttműködő partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.