„A tanácsadás alapvetően egy hektikus iparág, ez senkinek se legyen zsákbamacska” – Interjú dr. Boár Györggyel

Már szakkollégistaként is érdekelték a gazdasági kérdések, aztán egyetemistaként sikeresen szerepelt egy adójogi esettanulmányi versenyen, így nem meglepő, hogy végül adótanácsadó lett az Andersen associate partnere. Boár Györggyel beszélgettünk a jogász és közgazdász végzettségű adótanácsadókról, a videókonferenciák idejében történő csapatépítésről, munka és magánélet egyensúlyáról és még sok minden másról.

Mindig is jogásznak készültél?

Triviális volt kamaszkoromtól kezdve, hogy valamiért a jogi pálya felé tendálok. Először annak nemessége volt szimpatikus, később az a tény, hogy egy szuper alapdiplomának ítéltem meg a jogi képzést, amivel aztán ezerfelé lehet indulni. Nem volt semmiféle ellenérzésem a matematikával szemben, de a magyar és a történelem tárgyakat nagyon szerettem, emiatt is adta magát ez a választás.

Az egyetemi évek alatt tudtad már, hogy adótanácsadó szeretnél lenni, vagy ez később alakult így?

Elég sokáig nem tudtam, mi is az az adótanácsadás, meg hogy ebbe hogyan lehet jogászként bekerülni. Alapvetően az ügyvédi és a közigazgatási pálya között morfondíroztam. A polgári jog és a közigazgatási jog határterülete érdekelt igazán, de ahogy haladtam előre az egyetemen, a fókuszom a pénzügyek és a gazdasági kérdések felé fordult. Amikor a pénzügyi jog elindult a negyedik évben, akkor tudtam, hogy ez érdekel a leginkább. A lökést egy esettanulmányi verseny adta meg, ahol kicsit beletekinthettem abba, mit is csinál egy olyan adótanácsadó, aki nemzetközi szinteken dolgozik adóügyekben.

Van-e olyan volt oktatód, aki nagy hatással volt rád?

A legnagyobb hatással Menyhárd Attila volt rám, aki nem csak az egyetemen tanított engem, hanem a szakkoliban is volt egy kurzusa, ahol a jog közgazdaságtani elemzésével foglalkoztunk. A felkészültségével, imponáló tudásával és fellépésével a baráti társaságomban egy fajta etalonnak számított. De említhetem még Csehi Zoltánt a polgári jogi tanszékről, valamint a pénzügyi jogi tanszékről Simon Istvánt is.

Az egyetemi éveid alatt szakkollégista voltál. Hogyan kerültél kapcsolatba a SZISZ-szel, és milyen pluszt adtak neked az ott töltött évek?

A SZISZ-ben pénzüggyel, szociológiával, kormányzati gazdaságtannal és law and economics-szel is foglalkoztunk. A szakkollégium azonban nem csak egy szakmai műhely volt számunkra, hanem egy közösség is, ahol egyetemi hallgatóként a demokratikus működési formákat is gyakoroltuk. Az egyetemi életnek a legjobb részét biztosította: az önszerveződést, a szellemi, szakmai vitákat. Dolgokat, amitől igazi egyetemistának tudod magad érezni.

Mit tanácsolnál a joghallgatóknak, mik azok a képességek, amiknek a fejlesztésére érdemes odafigyelniük az egyetemi évek alatt, mert hasznát fogják venni a munka világában?

Az idegennyelveket nagyon tudni kell, az a minimum. Ha gazdasági pályára akarnak lépni, akkor az angol az alap. Nem csak az ügyfelekkel való kommunikáció miatt lesz fontos, hanem azért is, mert a szakirodalom sokszor csak idegen nyelven lesz elérhető. Emellett válasszanak egy jogterületet, ami igazán érdekli őket, és abban próbáljanak elmélyülni. A kritikus és analitikus gondolkodás kialakítása is nagyon fontos, az adott jogszabályi rendelkezést vagy ügyet ugyanis a felek érdekének kontextusában kell majd vizsgálniuk a munkájuk során. Ezek a készségek nem maguktól fognak jönni, tanulni kell őket.

Az egyetem után adótanácsadóként kezdtél egy Big Fournál. Mindig is ez volt a célod, vagy véletlenszerűen alakult így?

Az esettanulmányi verseny adta meg a lökést a Big Fourhoz, mert kaptam a szervező cégtől egy állásajánlatot, így kézenfekvő volt, hogy ebbe az irányba induljak.

Hat és fél év után jöttál át az akkor még OrienTax néven működő mostani csapatodhoz. Mivel tudtak Károlyék elcsábítani a Big Fourtól?

Változásra volt szükségem, és az akkor még csak tízfős, családias cég szimpatikus közegnek tűnt. Külön vonzóvá tette az OrienTaxot, hogy még nem volt „készen” a cég, így egy fejlődés alatt lévő, ígéretes jövőre néző, formálódó szervezethez csatlakozhattam.

Azóta már jóval nagyobb lett a csapat, mint tíz fő, ráadásul az Andersen brandhez is csatlakoztatok. Milyen változásokat hozott ez a munkátokban?

Habár az OrienTax neve is egyre ismertebb branddé kezdett válni az évek során, az Andersen nagy lökést adott nekünk. A nemzetközi hálózat már mindenki számára egyértelművé teszi, hogy kik vagyunk és mit csinálunk. Emellett beágyazódtunk a nemzetközi tanácsadó világba is. Az Andersen előtt is tagjai voltunk már egy „best friend” alapon működő hálózatnak, de az nem volt formális, az igazán nagy előrelépést a nemzetközi projektek tekintetében az Andersen hozta.

A napi munkádnak hány százalékában foglalkozol nemzetközi ügyekkel?

Felében biztosan. Ez azért nehéz kérdés, mert legtöbbször egy magyar cég ügyleteinek vagy átvilágításának is van nemzetközi lába, tehát ilyen értelemben majdhogynem minden ügyemben van nemzetközi elem.

Az Andersen külföldi irodáival is szorosan együtt dolgoztok ezekben az ügyekben?

Igen, egy egyablakos rendszert biztosítunk az ügyfeleink számára, tehát, ha valaki velünk van kapcsolatban, akkor meg tudjuk szervezni, hogy akár nyolc másik országban is kielemezzék neki a megfelelő struktúrákat a partnerirodák. Például csináltunk tavasszal egy olyan projektet, ahol hat országnak az adóátvilágítási és strukturális munkáját terveztük meg, majd az akvizíciót követő strukturálásba még öt országot vontunk be. Az ügyfél csak velem találkozott és kommunikált, mégis hat-nyolc országból segítették a kollégák az ügyét.

Van egy együttműködésetek az Andersenen belül egy ügyvédi irodával. Hogyan osztjátok meg a feladatokat a közös munkában?

Az együttműködés lassan két éve tart már, először mind a ketten, tehát a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda és az OrienTax, az Andersen Global együttműködő partnerévé váltunk. Idén év eleje óta már teljes jogú tagok vagyunk, a nyáron az Andersen nevet is felvettük, integrálódtunk a nemzetközi szervezetbe. Egy tranzakciónak van jogi vetülete, amit egy ügyvédi iroda lát el tipikusan, és van egy ehhez szorosan kapcsolódó adójogi vetülete is, amit mi, adótanácsadók tudunk az ügylethez hozzátenni. Ezt a két részt gyúrtuk egybe az Andersennél, egy egyablakos rendszert biztosítunk az ügyfeleknek. Az együttműködésünk egyre gyümölcsözőbb, az ügyfelek is kezdenek minket egy brandnek tekinteni, tudják, hogy tőlünk nem csak adótanácsadói szolgáltatást, hanem jogi szolgáltatást is kaphatnak.

Milyen típusú feladatokkal foglalkozol?

Négy-öt nagyobb területtel foglalkozom. A fő fókuszom a tranzakciós adótanácsadás, ami azt jelenti, hogy cégek felvásárláshoz vagy értékesítéséhez kapcsolódó adótanácsadói támogatást adom az ügyfeleinknek. Emellett sokat foglalkozom még ingatlan tranzakciókkal, ingatlan beruházásokhoz köthető munkákkal. Vagyonosabb magánszemélyek adópozíciójának a tervezésében is közreműködöm, valamint az adóvitákba is be szoktam segíteni, az Andersen peres csapatával dolgozunk együtt ezen a területen.

Jogászként végeztél, de a cég fele közgazdászokból áll, vegyesen vagytok az adótanácsadói csapatban. Érezted-e annak bármikor hátrányát, hogy a jogi egyetemen végeztél és nem a közgázon?

Hátrányát nem érzem. Ha kellően nyitott vagy a számvitel és pár pénzügyi fogalom megértése iránt, akkor hátrányát biztosan nem fogod tapasztalni a jogi diplomádnak. Szerintem a jogászok még előnyben is vannak, mert a szabályok értelmezése kulcsfeladata egy adótanácsadónak, és a jogszabályok, bírósági ítéletek ismerete és értelmezése egy fokkal könnyebben megy jogászként, mint közgazdászként. Amin dolgozni kell jogászként, az a számviteli ismeretek köre, ott alaposabb megértésre van szükség, különösen, ha nem csak a magyar számvitellel akarsz foglalkozni, hanem a nemzetközi számviteli standardokkal is. A közgazdászok otthonosabban mozognak ilyen területen, jobban értik, mit jelent például a zéró kupon kötvény. De egy jogász kellő szorgalommal és kitartással  megtanulhatja azon fogalmak és eszközök tartalmát és használatát, amiket a közgazdászok esetleg hamarabb ismertek meg.

Ha egy frissen végzett jogász adótanácsadással szeretne foglalkozni, mivel győznéd meg arról, hogy hozzátok jöjjön dolgozni, ne pedig valamelyik Big Four céghez? Miben lesz neki jobb nálatok, karrier vagy magánélet szempontjából?

Alapvető különbség a nagy nemzetközi tanácsadócégek és a mi cégünk között, hogy nálunk az a cél, hogy minél generálisabb tudást szerezzenek a kollégák az adótanácsadói piacon, ellentétben a sokak által követett szakosodással szemben. Szerintem az általánosabb tudás izgalmasabb, mert egy nap így akár három, négy adónemmel is dolgozhat az ember, míg specializált adótanácsadóként évekig ugyanazzal az egy témakörrel tud csak foglalkozni. A másik fontos előnyünk szerintem, hogy bár lassan már ötven főnél járunk, azért még mindig kis cégnek számítunk egy Big Fourhoz képest, a hangulat így más is, mint egy multinál.

Az ügyvédi irodák esetében visszatérő probléma, hogy sokszor nincsen magánélete a jelölteknek és az ügyvédeknek sem a sok munka miatt. Az adótanácsadói pályán hogyan alakul a work-life balance?

Attól függően, hogy milyen területtel és ügyekkel foglalkozol, változik, hogy mennyire tervezhető a munkád. A tanácsadás alapvetően egy hektikus iparág, ez senkinek se legyen zsákbamacska. Ügyfeleket kell kiszolgálnod, ha az ő ügyeik hektikusak, akkor a te beosztásod is azzá tud válni. Amikor egyszerre tíz tranzakción vagy rajta, akkor elég nehéz megtartani a work-life balance-ot, de ha ügyes az ember, akkor tudja ezt jól menedzselni. Valakinek az számít, hogy öt órakor végezzen, ő akkor korábban kezd, míg mást nem zavarja az éjszakába nyúló munka, így tud később kezdeni vagy szüneteket tartani napközben. Vannak időszakok, amikor hektikusabb a munka,  jellemzően november, december környékén, vagy az április-májusi időszakban, de az év többi részében kiszámíthatóbb az életünk.

A járvány nyilván a ti munkátokra is hatással volt. Mik a terveitek a munkaszervezés kapcsán a következő időszakra?

Tavasszal megtanultunk gyorsan reagálni, így amikor változik a helyzet, akkor mi is azonnal tudunk alkalmazkodni. Az infrastruktúránk, a munkaszervezésünk és a csapatunk hozzáállása is lehetővé teszi, hogyha bármilyen szigorítás érkezik, akkor mindenki el tudja látni a feladatát, nem fogunk leállni. Amire nehezebb választ adni, az a közösségépítés és az integráció kérdésköre. Hogyan lehet ezt hatékonyan megoldani úgy, amikor csak videókonferencián keresztül tudunk egymással találkozni. Szerintem ez az a kérdés, amire még nehezen találta meg a választ a szakma. A személyes kapcsolatokat lehet erősíteni telefon útján is, de azért teljesen más eltölteni közösen egy napot mondjuk Etyeken, mint videókonferenciázni két napon keresztül.

Milyen csapatépítő programjaitok voltak a vírus előtti időkben?

Ősz elején mentünk el mindig közösen egy-két napra valahova. Ezeken a kirándulásokon részben a szakmai, közös ügyeinket beszéltük ki, részben pedig a mulatságé és a jó hangulaté volt a főszerep. Szokott lenni karácsonyi partink is, illetve kisebb összejöveteleket is tartottunk mindig. Volt egy nyári programsorozatunk is, amikor néhány hetente félig kulturális, félig szórakoztató jellegű túrákat szerveztünk a városban. Sajnos ezt is újra kell most gondolnunk a vírushelyzetre való tekintettel. Ha visszatér a jó idő tavasszal, könnyebb lesz a helyzet, de az őszi, téli időszak kihívás lesz ebből a szempontból, kérdés, milyen programokat fogunk tudni tető alá hozni a közeljövőben.

Végezetül egy kérdés az irodán kívüli életedről is: van valamilyen hobbid?

Ha van elegendő szabadidőm, akkor a barátaimmal és a családommal szoktam sportolni, kirándulni, beszélgetni, nekem ők az elsők. Emellett a bakelitlemez gyűjteményemet bővítgetem, ez most a favorit.