„A tanácsadói munkában az ügyfél a legfontosabb, mi igazodunk hozzá”

Nagyatádról indult, majd pécsi és vilniusi egyetemi évek után az adóhatóságnál kezdte a pályáját dr. Pauker Zoltán, az Andersen menedzsere. A hivatali évek tapasztalatairól és az adótanácsadói munkájáról is beszélgettünk vele. Interjú.

Mikor döntötted el, hogy jogász leszel?

Nagyjából tizedikes lehettem. Nagyatádon jártam hatosztályos gimnáziumba, a történelem volt a fő erősségem, illetve az irodalmat is szerettem, ugyanakkor tanárként nem tudtam volna elképzelni magam. Mindenképpen olyan területet akartam választani, ami kifizetődőbb lehet hosszútávon. A jogi egyetemek közül a pécsi jogi kar adta magát, egyrészt a földrajzi közelség miatt, másrészt azért, mert a szüleim is Pécsett töltötték egyetemi éveiket, igaz nem jogász szakon.

Az egyetemi éveid alatt jártál kint Litvániában is. Mesélnél kicsit erről?

Harmadéves egyetemistaként döntöttem úgy, hogy ki kellene menni külföldre jogot tanulni. Anyagi okok miatt csak olyan ország jöhetett szóba, ahol a kapott ösztöndíjból ki lehet jönni, mégis van lehetőség nemzetközi jogot tanulni, ugyanis a negyedévkor esedékes nemzetközi jog szigorlat miatt főleg ezen a területen akartam erősebb lenni.

Miben tért el kint az oktatás?

Ég és föld, ha használhatom ezt a kifejezést. Nem azért, mert az itthoni alapjaiban hibás lenne, csak Litvániában abszolút más a jog oktatásának a megközelítése. Hozzám sokkal közelebb áll az angolszász módszer, amikor jogesetek útján igyekeznek közel hozni egyes jogi problémákat a hallgatókhoz. Sokkal életszerűbb, mint könyveket vagy törvényeket magolni. Az egyetem, ahol voltam, ezt az angolszász „életérzést” adta nekem, intellektuálisan teljesen felvillanyozó volt.

Volt olyan oktatód, aki nagy hatást gyakorolt rád egyetemi éveid alatt?

Pókecz Kovács Attila professzor urat mondanám, aki a római jogot tanította. Ő egy klasszikus oktató-mentor-professzor figura volt, élmény volt minden egyes előadása. Nyilván most sarkítok egy kicsit, de nekem az a meggyőződésem, hogyha az egyetemen csak római jogot tanítanának, abból is bőven meg lehetne a későbbiekben élni. A tételes jog úgyis változik, a római jog viszont olyan gondolkodás- és látásmódot ad, amely elengedhetetlen a jogászi szakmában.

A diplomád megszerzése után a NAV-nál kezdtél el dolgozni. Miért őket választottad?

A záróvizsgák megkezdéséig nem igazán tudtam, hogy kellene elhelyezkedni, azt viszont tudtam, hogy klasszikus, polgári- és büntetőügyekkel foglalkozó ügyvéd, illetve bíró, ügyész nem igazán akarok lenni. Negyedévesen Gárván János tanár úrhoz jártam pénzügyi jog szemináriumra, aki anno az APEH igazgatója volt. Ő javasolta, hogy a hatósági utat is érdemes kipróbálni, ad egy plusz látásmódot, ami később hasznos lehet. Beadtam a jelentkezésemet, és felvettek.

A hatósági pálya után váltottál a tanácsadóira. Ez tudatos döntés volt?

Abban egészen biztos voltam, hogy nem a NAV-tól akarok nyugdíjba menni. Aki beleteszi a szükséges energiát, időt, az a hatósági területen 1-1,5 év alatt el tudja sajátítani a legtöbb dolgot, egy idő után a munka alapvetően már rutintevékenységek ismételgetése. A közigazgatásban sokat lehet tanulni, de a karrierút elég kiszámíthatatlan, így egy, az átlagnál nagyobb motivációval bíró ember hajlamosabb a kiégésre, ha nem lát maga előtt egy ívet, hogy honnan hova lehet eljutni.

Mi a fő különbség a hivatali munka és a tanácsadói között?

A hivatali munkában sokkal kötöttebb a munkatempó: jogszabályi keretek, belső utasítások, határidők alakítják a munka menetét. A rendszer méreténél fogva is sokkal rugalmatlanabbak a folyamatok, a gyakorlatban az ügyfél-centrikusság kevéssé valósul meg (az utóbbi időben szerencsére az ügyfélközpontúság azért nagyon sokat javult a NAV-nál). Ezzel szemben a tanácsadói munkában az ügyfél a legfontosabb, mi igazodunk hozzá. Továbbá magát a szervezetrendszert is sokkal rugalmasabbnak látom, még akkor is, ha nemzetközi tanácsadócégekről beszélünk.

Az Andersennél jogászok és közgazdászok is dolgoznak adótanácsadói pozícióban. Mit tanácsolnál azoknak, akik jogi diplomával érkeznek hozzátok?

Ami a legnagyobb kihívás lehet egy jogásznak, hogy a jogi egyetemen csak a pénzügyi jog keretében tanítanak adójogot. Azt azonban látni kell, hogy az adójog mindig a gazdasági életet követi le, ezért komplex látásmód kell hozzá. Például az adójog nem feltétlenül mondja meg, mi az a kötbér vagy a foglaló, de a tanácsadónak tudnia kell, hogy tartalmilag mik is ezek és hogy hol kell ezeket a fogalmakat keresnie, és az adójog nyelvére lefordítania. További kihívást jelenthet, hogy a magyar jogi egyetemi oktatás nem a jogesetek elemzéséről és azok feldolgozásáról híres, a mindennapi munkát azonban ezek döntően határozzák meg (elég hacsak azt a több száz Európai Bírósági ítéletet nézem, ami ÁFA adónemben született). Sokkal kevésbé tankönyv-szagú, amit csinálunk, és sokkal inkább az esetjog, nyilvános hatósági állásfoglalások megismerésén múlnak a dolgok.

Milyen gyorsan képes az adójog a gazdasági életet követni?

Manapság sokkal gyorsabban, mint régebben. Megelőzni nyilván nem tudja a szabályozás, de igyekeznek a hatóságok is lépést tartani a változásokkal és orientálni a piaci szereplőket is.

Te milyen területekkel foglalkozol a mindennapokban?

A NAV-nál alapvetően ÁFÁ-val foglalkoztam, főleg nemzetközi ÁFA ellenőrzésekkel. Amikor az Andersenhez kerültem, szép lassan szélesedett ki a területem, aminek kifejezetten örültem, hiszen a váltás egyik oka részben az volt, hogy szélesebb spektrumban lássak rá az adózásra. Itt az Andersennél maximálisan segítettek e cél elérésében, ehhez minden segítséget megkaptam. Mostanra a fő területem alapvetően a tranzakciós adótanácsadás, valamint a cégcsoport-átstrukturálás, bizalmi vagyonkezelés lett. E területek mellett pedig továbbra is részt veszek adójogvitákban, illetve külső szakértőként adóperekben. Mindig is élveztem az adóhatósággal való vitát, szakmailag nagyon pezsdítő.

Mennyire kell tanácsadóként az egyes adónemekre specializálódni?

Ez jó kérdés. Minél inkább specializált a tudás, annál kevéssé tud az ember az ügyfélnek segíteni, mert az ügyfelek általában nem vegytiszta kérdésekkel keresnek meg minket. Én mindig úgy éreztem magam komfortosabban, ha átláttam komplexitásában az adott problémát. Nagyon nehéz úgy jó tanácsot adni, ha az ember kizárólag egy specifikus területhez ért. Az ügyfelek személyre szabott, one shop stop jellegű tanácsadásra vágynak, és arra, hogy legfeljebb 1-2 ember üljön velük szemben. Ha felmerül egy nagyon speciális kérdés, azt persze házon belül át tudjuk beszélni. Ez már a csapatmunka része, amely az adótanácsadásban elengedhetetlen.

Hogyan néz ki nálatok a csapatmunka?

Általában minimum három, maximum öt fő szokott dolgozni egy-egy ügyön. A csapatokban természetesen minden szintről részt vesznek kollégák, így a fiatalabb munkatársak munkába való betanulási folyamatát is tudjuk segíteni. A junioroknak így lehetőségük van arra, hogy megtanulják például az ügyfelekkel való kommunikációt, elsajátítsanak a munka szempontjából értékes soft skilleket.

Milyen terveid vannak a következő időszakra nézve?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert szeretem, amit csinálok, ezért a jövőben is ezen a pályán szeretnék maradni, és ebből a legtöbbet kihozni. Főleg személyes terveim vannak, most például franciául kezdtem el tanulni. Első körben mint kikapcsolódás, hobbi, de a későbbiekben akár kamatoztatni is tudom majd a munkám során.