„A technológia nem egy opció, hanem elengedhetetlen része a munkánknak” – interjú dr. Ungváry Botonddal

Beszélgetőpartnerünk dr. Ungváry Botond, akinek legaltech szakemberként szívügye a hazai jogi piac digitalizációja. Kiemelten foglalkozik innovációs projektek megvalósításával, folyamatinnovációval, de ha kell, szoftvert fejleszt vagy jogászokat tanít programozni. A hazai jogi piac helyzetéről, az innováció útjába kerülő akadályokról és sokrétű munkásságához kapcsolódóan személyes életútjáról is beszélgettünk – interjú.

Nem csak jogász, hanem mérnökinformatikus is vagy, szakterületeid az IT jog, a legaltech és a digitális készségfejlesztés. Mesélj kicsit ezekről, mi indított el abba az irányba, hogy tovább képezd magad és összekapcsold ezt a két területet?

Egy évtizedes vívódás. Annak idején, amikor pályát kellett választanom, mindkét terület foglalkoztatott. Dudics Pál tanár úr, a gimnáziumi fizika tanárom azt tanácsolta nekem, hogy “inkább legyél a joghoz is kiválóan értő mérnök, mint a fizikához nagyon értő jogász.” Bár ő úgy látta, hogy a fantázia inkább a mérnöki pályában van, nekem akkor valahogy mégis a jog került első helyre. Ugyanakkor a kérdés, hogy vajon jól döntöttem-e, nem hagyott nyugodni és 8 év után – már munka mellett – megérett az elhatározás, hogy beiratkozzam      mérnökinformatikus szakra. Már értem, hogy a tanár úr jó tanácsot adott, de egy percig sem bánom, hogy így alakult a történetem. A jogász szakma szép, és a jogi innovációs projektjeinkhez pedig nélkülözhetetlennek bizonyult a tapasztalatszerzés, hogy értsem a jogi munkafolyamatokat, amiken ma újítani, javítani próbálok.

Meghatározóak egy karrier során az olyan személyek és építő vélemények, mint a fizika tanárod meglátása is. Voltak más tanárok is, akik segítettek a karrier utadon?

Sok név jut eszembe. Közülük elsőként mindenképp az első igazi ügyvédet emelném ki, akivel gyakornoki éveimben találkoztam: dr. Nádasdy Zoltánt (WTS Legal Hungary, az én gyakornoki időmben: Noerr és Társai Ügyvédi Iroda). Még egyetemi hallgató koromban, gyakornokként tőle tanultam először ügyvédi szemléletmódot, szakmai integritást, következetességet. Később  sokat tanultam dr. Vági József (Hegymegi-Barakonyi és Társa – Baker& McKenzie Ügyvédi Iroda) gyakornokaként is, aki tanárom is volt egyben egy Bibós kurzuson. Ő vezetett rá, hogy nemcsak a jogot, de az üzleti, műszaki folyamatokat is érteni szükséges az eredményes jogi munkához.

Később, a tokiói tanulmányaim során Parag Kulkarni indiai professzor volt nagy hatással rám. A „Mesterséges intelligencia fejlesztése” című tantárgy keretében tartott előadásai mélyen belém ivódtak  még 2019-ben. Tőle részleteiben tanulhattam a mesterséges intelligencia tényleges technológiai megvalósításáról és az AI gyakorlati alkalmazási lehetőségeiről.

Klassz, hogy ilyen sok jó tanárral, mentorral volt szerencséd találkozni a tanulmányaid alatt. A diplomaszerzés után is voltak meghatározó mentorok, kollégák az eddigi pályádon, akiket kiemelnél?

Természetesen. A jogi diploma megszerzését követően az ügyvédi munka mélyébe dr. Lohn Balázs ügyvédjelöltjeként tanultam bele. Óriási szerencsém volt, ő ugyanis egy elképesztően innovatív, lendületes, gyors beszédű és észjárású ügyvéd, aki valódi mentorként állt az akkoriban a Lohn Ügyvédi Irodában összegyűlt ügyvédjelöltekhez. Önállóságot, kezdeményezőkészséget és azt a bizonyos, sokat emlegetett dobozon kívüli gondolkodást lehetett tőle eltanulni.

Persze a Telekom teljes jogi csapatát is felsorolhatnám itt. Kiemelem közülük dr. Barczy Gergelyt, a Telekom IT jogi csapatának vezető jogtanácsosát, aki bevezetett engem az IT jog világába. A jogtanácsosi létről, a nagyvállalati kultúráról és helytállásról emberként nagyon sokat tanultam, tanulok tőle.

A jogi innovációk világában a kalandozást dr. Keresztury Marcell és dr. Pók László kollégáimmal kezdtük el, akik mindketten elképesztően nagy tudású szakemberek. Végül, de nem utolsó sorban említem dr. Szeszlér Dánielt, a jogi igazgatónkat, akinek köszönhetően vált lehetővé, hogy a gyakorlatban is teljes eszközkészlet birtokában foglalkozhassunk(sak) a jogi innovációkkal.

Mind a Lohn Ügyvédi Irodában töltött időszak, mind a Telekom jogi igazgatóságán mai napig szerzett élményeim sokban formálták a hivatásunkról, kollegialitásról alkotott szemléletmódomat. Egy fontos dolgot ki is emelnék ebből a gondolatiságból: a mai napig törekszem minden lehetséges fórumon kezdeményezni, hogy a szakmában beszéljünk többet az ügyvédjelöltek helyzetéről. Sajnos az ügyvédség egyes – néha meglepően sikeres – zárványaiban teljesen megfeledkeznek a principális-ügyvédjelölt kapcsolat lényegéről és egyben az emberi méltóság alapvető tiszteletéről is. Ez pedig nincs rendjén. Az ügyvédjelölt felkészítése az önálló szakmai munkavégzésre a principális feladata. Szándékosan kisarkítva: az ügyvédjelölt hibája a principális hibája, az ügyvédjelöltre kiszabott szankciót legalább annyira megérdemli a principális is. Tessék ezen elgondolkodni.

Hogyan lesz valakiből legaltech szakértő? Milyen tanulmányok és tapasztalatok vezettek téged oda, ahol most tartasz?

Mindenképp kell a jogászi munkához való szoros kapcsolat, néhány év gyakorló jogászi tapasztalat, és feltétlenül kell tudni programozni is. Tényleges megértés nélkül nem lehet eljutni az innovációig, látni kell a hézagokat a folyamatokban, hogy felmerüljön az emberben a kérdés, nem lehetne-e ezt egyszerűbben, jobban megoldani.

Néhány év gyakorló jogi tapasztalatszerzés után vágtam bele a mérnökinformatikus képzésbe a Debreceni Egyetemen. Innen egy ösztöndíjjal körülbelül egy szemesztert töltöttem Japánban, ahol már mérnökinformatikus hallgatóként jártam különböző technológiai és üzleti tárgyú órákra a Tokiói Nemzetközi Egyetemen (Tokyo International University). Ez döntő volt a későbbi szakmai motivációim szempontjából. A TIU-ról egy nagy adag technológiai optimizmust, egyfajta “bármire képes vagy” szemléletmódot és a megértés tiszteletét hoztam haza.

A legaltech fejlesztés világába ezzel a háttérrel érkeztem. Legaltech szakértőnek ma is csak óvatosan nevezném magam, bár egyre több magabiztos ad, hogy már jó pár sikeres belső legaltech fejlesztés van mögöttünk és már negyedik éve dolgozom a Magyar Telekom jogi igazgatóságán jogi innovációs vezetőként.

Azóta is folyamatosan képzed magad, jelenleg is doktori tanulmányaidat folytatod az ELTE-n. Mi a kutatásod témája?

A kutatási témám azt hiszem egy elég bátor felvetés: a jogi norma informatikai leképezése. A kiindulópontom, hogy informatikusként és jogászként is rátekintve a jogi normák szövegére és azok logikai struktúrájára, azt látom, hogy kísértetiesen hasonlítanak a szoftverek mögött rejlő algoritmusoknak a logikájára. Az a feltételezésem, hogy a jogi normának a belső logikája leképezhető egy szoftverré, mindenféle kompromisszumok megkötésével természetesen. Elsősorban a jogi logika alkalmazási lehetőségeit kutatom a jogi norma szoftverré történő átírására, és az a célom, hogy olyan formális leíró rendszert találjak, ami lehetővé teszi, hogy egy az egyben átültessük az emberi szöveg formájában létező jogi normát szoftverbe.

Így például szerződéseket szoftverként tudnánk futtatni a számítógépünkön. Nagyon fontos, hogy ez nem azonos az okos szerződésnek nevezett technológiacsaláddal, mert az se nem okos, se nem szerződés… Amivel én foglalkozom, az, hogy ha egy szerződés feltételeit részletesen megtárgyalja a két fél, s a jogász ezt szerződésbe foglalja, akkor ennek elsődleges megjelenési formája ugyan a természetes nyelven írott szöveg, de a másodlagos megjelenési formája valójában egy logikai ”ha …, akkor …” feltételekből összeálló szabálykönyv, mint mondjuk egy társasjátéknak a szabálykönyve. És ezt már egy szoftver is le tudja képezni.

Ha a szerződéseket szoftverek formájába tudnánk önteni, akkor az ügyvédi és jogtanácsosi munka sokkal könnyebb lenne: tudnék kérdezni a szerződéstől anélkül, hogy félnék a valószínűségi alapú nyelvi modellek hibázásától vagy hallucinációjától. Ha ez a leképezés lehetséges, akkor 100%-os biztonsággal fogja válaszolni a szoftverbe ültetett szerződés, hogy mondjuk van-e felmondási joga az egyik félnek (szemben azzal a nyelvi modellel, ami jelenleg a szerződést kontextuális paraméterként kezelve próbálja „megtippelni”, hogy ezen szöveg alapján van-e felmondási joga az egyik félnek vagy sem).

És ezt a kérdést „csak” kutatod vagy el is készíted ezt a szoftvert?

A kutatásom első fele az elméleti, a második fele a gyakorlati része lesz ennek a feladatnak. A gyakorlati részben kifejezetten fejleszteni fogok ilyen szoftvereket, illetve szoftverrészeket (terv szerint már ősztől ezzel is aktívan foglalkozni fogok). 

Egyébként talán nem is az a legfontosabb, hogy létrejön-e majd valami produktum a végén. Sokkal inkább, hogy a kutatás eredményeként tudok-e majd tervezési mintákat – szebb szóval szabványokat – ajánlani a jogi informatikával foglalkozó szakembereknek. Ha ilyen szabványokat közzéteszünk vagy ezekhez hasonló szabványosítási folyamatot elindítunk a jogi informatikában, akkor az egy közös nevezőt teremthet ahhoz, hogy a jogászok számára fejlesztett különböző szoftveres megoldások egymással kompatibilisek legyenek, tudjanak kommunikálni, az adatstruktúráik és a funkcióik képesek legyenek egyik szoftverből a másik szoftverbe közvetíteni vagy feldolgozni információt. Gyakorlatilag ez az alapja egy jogi digitalizációs forradalomnak. 

Jelenleg szigetszerűek a jogi informatikai megoldások. Vannak nagy cégek, akik sikeresen fejlesztettek valamilyen jogi szoftvert, de az egy teljesen egyedi, önálló, saját belső struktúrával, funkciócsomaggal rendelkezik és nem kompatibilis a többi jogi informatikai megoldással. Ezen szeretnék változtatni.

Komoly ambíciókkal fogtam bele a kutatásba. Dr. Márton Miklós tanár úr a konzulensem, akivel azt gondolom, hogy nagyon jól egymásra találtunk ebben. Rendkívül felkészült és a jogi logikával kapcsolatban komoly, mély tudással rendelkezik, így abszolút tudunk közösen építeni. Remélem, hogy az ambíció mellé társul majd az eredmény is, igyekszem alázatosan dolgozni ezen, amennyire időm engedi.

Ha jól tudom, már korábban is fejlesztettél szoftvert – akkor mivel foglalkoztál?

Mérnökinformatikus szakon a szakdolgozati kutatásom kifejezetten jogi mesterséges intelligencia fejlesztése volt, aminek eredménye egy generikus osztályozási algoritmus alapján működő, még bőven a generatív AI előtti időkben kitalált szoftver lett, ami a jogi dokumentum típusát képes megmondani a tartalma, és nem pedig a címe alapján – például a megbízási és vállalkozási szerződés elkülönítése a szöveg belső mintázata szerint. 

Más típusú, apróbb szoftvereket is csináltam már, például egy Mr. Barkoba nevű barkóbázó AI alapú szoftvert, ami kitalálja, hogy mire gondolt a játékos. Persze nem kell itt semmi sci-fibe illő dologra gondolni. Ez a szoftver nagyon pici szókinccsel rendelkezik a mai napig -mert ugye sokat kéne játszani vele, hogy tanuljon, – így aztán inkább érdekesség.

Rendszeresen tartasz előadásokat egyetemi, illetve szakkollégiumi keretek között is és hozzád köthető a CapsLaw jogászműhely is. Milyen tapasztalataid vannak a jövő jogászaival?

Nagyon tehetséges, felkészült hallgatókkal találkozom az óráimon. Úgy látom, hogy van egy feltörekvő új jogász generáció, akik között sokkal több lesz az olyan – mondjuk úgy, hasonszőrű – jogász, mint én. Ennek nagyon örülök és motivál, hogy komolyan érdeklődnek az IT és a jog iránt. Nagy büszkeségem, hogy a hallgatóim között többen vannak, akik nemrég beiratkoztak mérnökinformatikus szakra a jogász képzés mellett/után, és hasonló képesítést fognak szerezni, mint amivel én is rendelkezem. Érdeklődve figyelem a pályafutásukat, mert ez egy óriási dolog, és nagyot fog szólni öt-hat év múlva, amikor majd beérik ennek a generációnak az erőfeszítése. Azt gondolom, hogy a magyar jogi informatikát fényévekkel fogják majd előre mozdítani – és ez nélkülem is így lenne, azért ezt is hozzáteszem!

Aggaszt, hogy az egyetemi oktatásban a digitalizációról vagy a mesterséges intelligenciáról bár trendi beszélni, de mindenki az etikai kérdéseknél és a könnyen fogyasztható sci-fi-nél ragad le. Nem jó, hogy egyfajta látványpékségként kerül be a tanrendbe a digitalizáció és az informatika, miközben ennél sokkal fontosabb szerepet tölt be ma már a gyakorló jogászok munkájában. Ráadásul a hallgatók is igénylik, keresik ezt a tudásanyagot a kurzuskínálatban. Biztos vagyok benne, hogy elengedhetetlen lesz a következő 3-4 évben a jogászképzés újragondolása, mert a gyakorlatban sokkal többet számít már, hogy helyt tud-e állni a digitális munkakörnyezetben egy jogász, mint hogy fejből ismeri-e a jogszabályt.

A jövő embere a programozó ember? Jogászként is szükség van programozói alapismeretekre?

Digitális készségekre, haladó digitális felhasználói ismeretekre igen. Ezekre minden jogásznak szüksége van. Programozói ismeretekre a legaltech-el foglalkozó szakembereknek van szüksége. Az biztos, hogy a jövőben az újabb generáció már nem fog tudni legaltech szakemberként érvényesülni, ha nincsen informatikai végzettsége. Ezt az elmúlt 25-30 év legaltech szakértői tehették csak meg, mert ők voltak az úttörők, ők alapozták meg ezt a tudományterületet. Az ő esetükben ezért ez nem is jellemhiba vagy hiányosság, hanem egy érték volt: jogászként képesek voltak kilépni a klasszikus jogi gondolkodásból és új ismereteket felhalmozni és a jogászság érdekében hasznosítani. 

Te hány jogászt tanítottál már meg programozni?

Ha jól számolom, már van több mint 100 olyan jogász Magyarországon, aki megtanult programozni tőlem valamilyen szinten különböző kurzusokon, és bízom benne, hogy ezt hasznosítja a mindennapi munkában is.

A munkád, a kutatás és az oktatás mellett szabályozói oldalról is formálod a szakma jövőjét a Magyar Ügyvédi Kamarában végzett tevékenységeiddel. Ez egy tudatos döntés volt a részedről, vagy vitt a lendület és az innováció iránti érdeklődés? 

Azt hiszem, a lendület a megoldás. Nem volt ez ennyire tudatosan felépítve, viszont nagyon jó fogadtatásra lelt. A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Jogtanácsosi Tagozatában igazán nyitott kollégákkal találkoztam. Csere Bálint elnök úr támogatása felbecsülhetetlen értékű. A kamarai digitalizációs törekvést jogtanácsosi oldalról azonnal felkarolta. A célokat már kitűztük: van egy digitalizációs stratégiánk (2023 óta), amivel az a célunk, hogy a kamara teljes tagságát párbeszédre invitáljuk arról, hogy a szakmában hogyan lehetne digitálisan szintet lépni. Kiemelendő még, hogy a Magyar Ügyvédi Kamarának most már van egy informatikai tanácsadó bizottsága is, Havasi Dezső elnök úrnak hála, amelynek jogtanácsosként én is tagja vagyok. A feltételek tehát már adottak a cél eléréséhez, azonban azzal még sok munkánk lesz, hogy bizonyítsuk: lehet nem pusztán reaktívan, hanem proaktívan is innovációt és jogi informatikai változásokat bevezetni. 

A kamara egyik fontos feladata, hogy ha jön valamilyen a szakmát érintő változás (például állami döntésre elindított innováció, mint az e-ingatlan nyilvántartás vagy a DÁP), akkor ennek az előkészületei során a jogszabálytervezeteknek, eljárásoknak a véleményezésében aktívan részt vegyen, képviselje a szakma érdekeit és segítse a tagság újításokhoz való alkalmazkodását. Emellett azonban én legalább ekkora vagy még több jelentőséget látnék abban, hogy a kamara, mint a magyar ügyvédi és jogtanácsosi kar legnagyobb közössége és kizárólagos érdekképviseleti szerve proaktívan kommunikálja akár a piac, akár az állam felé, hogy mire van szüksége a tagságnak. Ne csak reagáljunk, legyünk a változás motorja.

A technológia nem egy opció, hanem elengedhetetlen része a munkánknak. A nulladik lépése ennek, hogy legyen párbeszéd, és gondolkodjunk minél többen közösen arról, hogyan lehet építeni, fejleszteni a szakmát. Csak remélni merem, hogy ebben már nekem is van és lesz még szerepem.

Te hogy látod, mennyire up to date a hazai piac?

Amíg a mostani magyar piacon az államigazgatás digitalizációja erősen előrehaladott, a magánszektorban viszonylag kevés az érdemi jogi informatikai megoldás. Nagyon kevesen tudnak erre a piacra úgy belépni, hogy kifejezetten a magyar jogi piacra fejlesszenek valami széles körben használhatót. A magyar nyelv és a magyar jog egy nagyon szűk keresztmetszete az informatikai megoldásoknak – kicsi a piac és emiatt kicsi a profit is ezen a területen. Kell egy kis furfang a talpon maradáshoz.

A két terület, ahol a magánszektorban is találunk széles körben elterjedt megoldásokat: a digitális aláírás, illetve a jogi keresés, kutatómunka szoftveres támogatása. A további, mindennapos jogi feladatok digitalizációja viszont itthon az általános irodai szoftverek szintjén ragadt. Bízom abban, hogy a mesterséges intelligencia kapcsán kialakult lelkesedés segíteni fogja azt is, hogy minél több helyen kísérletezni kezdjenek a digitalizáció minden lehetőségével.

Sajnos ezt akadályozhatja, hogy súlyos hiányosságok vannak a jogászok digitális felkészültségében országszerte. Kevesen fordítanak időt a digitális készségeik fejlesztésére. Ráadásul sokan abban a téves hitben élnek, hogy ők már haladó felhasználóknak számítanak. Ez koránt sincs így. Nincsenek digitális bennszülöttek. Az egyetemi képzés tananyagában nincsenek digitális munkavégzési ismeretek. A középiskolai informatika órák pedig nem a szerződésírásra, megbízható források keresésére vagy a biztonságos és hatékony elektronikus kapcsolattartásra alkalmazható tudást adnak a diákoknak. 

Gyakran hívod fel a figyelmet arra, hogy az előnyök mellett bizony buktatói is lehetnek egy-egy új technológia implementációjának. Mire érdemes figyelnie annak, aki szeretne innovatív maradni? 

Egy fontos első lépés, hogy mielőtt bárki bármit megváltoztatna, előbb nézze meg, hogy mi van a birtokában. Tekintse át a meglévő munkaeszközeit (lehet ez laptop, tablet vagy bármilyen munkaeszköz) és tartson önvizsgálatot: ezeket valóban haladó szinten használja? Ha valaki megnéz egy Tippek, trükkök Excel vagy Outlook felhasználóknak videót, könnyen ráébredhet, hogy a negyedét sem ismeri azoknak a funkcióknak, amit ő tényleg tudna használni. Egy kedvenc példám erre a szövegből táblázat funkció a Wordben, ami egy alapfeladatot automatizál az ügyvédi munkában is: a kétnyelvű szerződés készítését kéthasábos formátumban. Ez egy gombnyomás is lehetne, mégis sokan hosszú perceket töltenek a táblázat generálásával és szövegrészek egyenkénti másolás-beillesztésével.

Tehát a nulladik lépés, hogy bármilyen befektetés előtt megnézzük, hogy a saját munkafolyamataink mennyire korszerűek, vannak-e olyan munkafázisaink, amelyek kiválthatóak lennének – ha vannak, akkor meg kell nézni, hogy van-e már erre meglévő eszközünk.

Ezt követően jöhet képbe az innovációs tudás, amely nélkül nagyon nehéz bármilyen fejlesztést csinálni. Aki innoválni akar, annak érdemes elmennie olyan képzésre, amely kifejezetten innováció managementtel vagy folyamatfejlesztéssel foglalkozik, vagy érdemes legaltech projektekről olvasni, hogy megismerje, hogy néz ki egy ilyen innovációs projekt. Ha mást nem, legalább azt, hogy mik lehetnek az akadályok. Ugyanis nagyon sok akadály van, ami kiiktatható, de előre kell rájuk gondolni, mert ha menet közben szembejönnek, akár az egész projektet le tudják állítani. 

Ezért is fontos innovációs tervet készíteni, amiben nem csak az szerepel, hogy mit és milyen eszközzel akarunk megváltoztatni, hanem az is, hogy milyen tényezők hátráltatják ezt. Az innováció nem pontszerű, hanem akár évekig tartó folyamat, amit ha jól csinálunk, beépül a mindennapi munkába.

Meg kell nézni az akadályok mellett az előre mozdító vagy segítő tényezőket is, mert nagyon sokat dob az innováció sikerének az esélyén, ha van egy katalizátor hatás, amit kiaknázhatunk. Például, ha tudom, hogy ebben a csapatban van X kolléga, akinek a munkaidejének tényleg a 80%-át az a munka teszi ki, ahova éppen be akarom vezetni az adott szoftvert, akkor őt csúcsfelhasználónak tekintem és kiemelten foglalkozom vele az egész innovációs folyamatban már a tesztfázisban. Ez azért is hasznos, mert így lesz olyan zászlóvivőm, akik tényleg hívője is a terméknek és szívesen támogatja annak bevezetését.

Aki valamilyen innovációt szeretne végrehajtani az irodájában, annak tudatosan kell azt megterveznie, nem pedig spontán. Attól mindenkit óva intek, hogy úgy innováljon, hogy elmegy valamilyen bemutatóra, meglát egy új terméket, ami nagyon megtetszik neki, és azonnal eldönti, hogy jövő évtől náluk ezt alkalmazni fogják. 

Egy kipróbált módszertan: ha innovációs ötlet merül fel, először megnézem a problémát, amit meg akarok oldani. Azonosítom a magvát, ami tényleg lényegi változást jelent a munkában. Utána megnézem a lehetséges megoldási alternatívákat, mert nem is biztos, hogy szoftverrel kell megoldani. Például lehet, hogy folyamatinnováció is elég. Kiválasztom, hogy melyik megoldás lehet a legjobb és utána egy nagyon tudatos tervezési folyamatba vágok, ahol a bevezetéstől egészen a visszamérésig minden lépést megtervezek és leírok egy innovációs tervben. Aki erre nem készül, hanem csak a pontszerű innovációt választja (megvásárolja a szoftver és odaadja a jogászoknak, hogy használják), az azzal fog szembesülni, hogy 3-4 évig is fizet licenszdíjat olyan szoftverért, amit lehet, hogy senki nem használ az irodájában. Ez nagyon nagy veszteség, és valójában egy kihagyott ziccer. Ha munkát fordított volna arra, hogy elősegítse a folyamatot, esetleg dedikált volna erre embereket, akkor lehet, hogy a vágyott termék már bekerült volna a mindennapi használatba és ténylegesen segítené az iroda működését.

Az, hogy legyen dedikált innovációs vezető, vagy legyen a megfelelő folyamatszemlélet elképzelhető egy nagyvállalatnál, de ez a hazai ügyvédi irodákban is lehetséges lenne?

Egyre több helyen, egyre több nagy ügyvédi irodáról hallok, ahol tudatosan foglalkoznak legaltech-el. Viszont azt is látom, hogy továbbra is az a szemlélet, hogy ez egy mellékes projekt. Egy kiegészítő feladat egy agilis és újdonságokra nyitott kollégának, akitől emellett elvárják, hogy végezze csak tovább a mindennapi ügyvédi munkáját is. Biztosan lehet ezt így is csinálni, vannak héroszok, akik ezt elviszik a hátukon. 

Ezekben az irodákban nagyon sokszor a tulajdonos, illetve az irodavezető partner az, aki eldönti, hogy akkor most innoválni fogunk. Ő megálmodja, hogy mostantól hogyan s miként dolgoznak majd, de azt nem álmodja meg hozzá, hogy ki az az ember, akinek ő át fogja adni ezt a lelkesedést és azt sem, hogyan érteti meg az újítás jelentőségét a csapatával? Ha a megvalósító embernek csak kiadjuk a feladatot, de nem adjuk át neki ezt a szenvedélyt, és nem allokálunk neki megfelelő időt, akkor valószínűleg más feladatait fogja priorizálni. 

Ismét csak azt hangsúlyoznám, hogy az innováció sikerének az egyik kulcsa az, hogy örülünk annak, hogy jobb, könnyebb lesz a munkánk. Ez az optimizmus és lelkesedés az innováció üzemanyaga. 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.