A vegán esete az őzzel

Washington D.C.-ben volt egy szenior kolléganőm a nemzetközi peres csoportban, aki a vegán-ajurvédikus filozófiát magas szinte űzte és ennek gyakran hangot is adott.

Bár én is egyre inkább kerülöm a hús ételeket, a kolléganőm harcias vegánizmusán sokszor jókat szórakoztam, főleg hogy nagyon kedveltük egymást. Vele történt egy eset, amivel végtelen muníciót szolgáltatott az összeszokott peres csapatban mindennapos stressz-levezető piszkálódásokhoz.

Történt ugyanis, hogy egy választottbírósági tárgyalásra készültünk egy cseppfolyósított földgáz beruházással kapcsolatos gázár vitában latin-amerikai és európai konzorciumi partnerek között, tíz tanúval, hat szakértővel és egy kisebb hadseregnyi jogásszal.

Szokás szerint reggeltől késő estig dolgoztunk, minden nap. A kedves kolléganőm egyik reggel láthatólag feldúltan és még a szokásosnál is fehérebben érkezett az irodába, úgyhogy megkérdeztem tőle félig viccelődve, hogy mi történt az éjjel abban a kb. hét órában amíg nem láttuk egymást.

Mint kiderült, a kolléganőm Washington egyik kertvárosából járt be autóval dolgozni. Tudni kell, hogy Washington központjába gyakorlatilag minden kertvárosból vezető bekötő út sűrű erdővel szegélyezett és tele van állatokkal (többek között őzekkel, mosómedvékkel meg mindenféle rágcsálóval).

(Az őzek és más nagyobb állatok talán azért burjánzottak el ennyire Washington környékén, mert a Fehér Ház közelsége miatt nagyon nehezen lehet fegyvertartási engedélyt szerezni és ezért kevesen vadásznak (állatokra..) a környéki erdőkben.)

Szóval a kolléganőm éppen tartott hazafelé munkából későn este, amikor kiugrott az autója elé egy őz. 

Ugyan padlófékezett, de a Toyotájával már nem tudott megállni és elütötte az őzet, majd száz méterrel arrébb megállt hogy visszamenjen megnézni mi történt az állattal. Az autója ekkor még működőképes volt.

Amikor visszaért a tett színhelyére azt látta, hogy ott fekszik az őz és még életben van, de az ütközés következtében valamilye eltörött és nem tud felállni.

Rövid gondolkodás után az a humánus ötlete támadt, hogy visszatolat (a kétsávos autóúton) a már úgyis törött autóval és kegyelemdöfésként elüti az őzet újra, hogy ne szenvedjen szerencsétlen.

Vissza is tolatott, felgyorsított, célba vette az őzet, és el is ütötte (megint). Majd azzal a lendülettel beborult az autóval az út menti árokba.

Valahogy sikerült sértetlenül kimásznia a fejjel lefelé álló autóból és telefonon odahívnia az édesapját hogy segítsen neki az autóval, meg a hamarosan kiérkező rendőrökkel tisztázni a bizarr helyzetet.

Szegénykét először az apukája röhögte ki a helyszínen, majd a rendőrök. Ilyen előzményekkel jött be a szokásos reggel kilencre az irodába, mert ugye a munka nem várhatott.

A története hallatán utána én próbáltam (sikertelenül) visszatartani a kibuggyanó kuncogást a reggeli kávé mellett az irodában.

Bár a történet tanulságát nem sikerült megfejtenünk, mindenesetre az esemény nyomán az irodában a „don’t beat a dead horse” angol mondást (magyarul kb. „veszett fejsze nyele”) a „don’t beat a dead deer”-re változtattuk.

A cikk Dózsa Dániel Arsbonin induló rovatának harmadik része. Az eddigieket itt találod.

A szerző ügyvéd, a Queritius partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.