A XXI. században bányászandó kincs: a Bitcoin

Az alábbi cikk az Arsboni, a Bird & Bird és a Wolters Kluwer 2018-as Cikkíró Pályázatára készült írás szerkesztett változata.

A kriptopénzek esetleges jogi minősítésének nyomában

A cím hallatán felmerülhet többekben a kérdés, miért akar valaki a XXI. században bányászni? Gondoljunk csak bele, miért van mai napig nagy értéke az aranynak: azért mert ritka nemesfémnek számít, ez által hozzájutni, azaz kibányászni is nehéz. A XXI. században ugyanilyen „kincs”nyomába eredtek, amely ritka, mivel mennyisége véges, és a hozzájutás sem egyszerű, hiszen algoritmusok megoldásával és ma már komoly technológiai háttérrel tud valaki jó bányásszá válni a kriptovaluták világában.

Mit kell tenni ahhoz, hogy valaki manapság bányásszá tudjon mégis válni?

Le kell töltenie egy programot, amely számítógépének erőforrásait felhasználva matematikai feladatot fog megoldani. Hiszen ahhoz, hogy kriptovalutához jusson számítógépének egy matematikai műveletet kell megoldani, majd ezt követően azt illeti a „kincs”, akinek a számítógépe úgymond a leggyorsabban megoldja ezt a feladványt. Ezt követően létrejön egy úgynevezett blokk, melyekben bitérmék tárolódnak. Egy ilyen blokk megtalálása Bitcoin esetében kezdetekkor 50 Bitcoint ért, amely (Bitcoin esetében kb. 10 perc után) a virtuális pénztárcában landol (wallet.dat).

A Bitcoin egy olyan digitális eszköz, mely csereeszközként, sőt ma már fizetőeszközként is funkcionál. Egy decentralizált rendszerben működik, amelyben nincs központi kibocsátó szerv, így nincs mögötte fedezet sem áruban, aranyban vagy bármilyen más nemesfémben. A jelenség sajátosságát pont a megszokott rendszertől való eltérés adja és a titkosítás (kriptográfia), amelyet a tranzakciók során használ. Míg a banki modellekben a számlatulajdonosok ismertek és a tranzakciók titkosak,

itt a tranzakciók mindenki által ismertek, de az egyes személyek nem.

A ma már tíz éve létező jelenség számos kérdést felvet. Hogyan lehet ennek értéke, és azt terheli-e bármilyen kötelezettség? Biztonságos-e, ha nincs mögötte fedezet? Van-e, aki felügyeli a rendszert? Ki határozza meg az árfolyamát és ki viseli az árfolyam ingadozás költségeit? Jelenleg milyen jogi keretek között működik a rendszer itthon és a Világ többi pontján? Legális, avagy illegális tevékenység? Mindezeknek a jövőbeni megválaszolásához legelőször a jelenség jogi minősítését fontos tisztázni. Ezért arra keresem a választ, hogy ezek a megtalált blokkok, kriptopénzek – többek között a Bitcoin – milyen jogi státusszal rendelkeznek. Sehol a világon nem született még rá átfogó szabályozás, így a meglévő hazai jogi kategóriák segítségével megkísérlem megtalálni ennek a szabályozatlan területnek az esetleges jogi besorolását.

Valuta

Első hallásra a „kriptovaluta” elnevezésből egyértelműen következtethetnénk erre a besorolásra, amely jogi értelemben külföldi pénzt jelent. A mindennapi életben inkább valamely ország törvényes fizetőeszközét értjük alatta egy másik ország fizetési forgalmában. A valuta tehát az a megjelenési mód, amely birtokba vehető érme vagy bankjegy formájában.

Jelen esetben, ha a bitcoint váltanánk forintra nem erről a helyzetről lenne szó, hiszen a kriptovaluták mögött nincs egy olyan ország, amelynek ez lenne a törvényes fizetőeszköze, azt a Világ bármely pontján, bárki kibocsáthatja bizonyos matematikai művelet elvégzése által, viszonylag korlátlan mennyiségben.

Dolog, esetleg pénz

Magyarországon a pénzkibocsátás jogával az állam központi bankja rendelkezik, az Alaptörvény rendelkezése szerint pedig Magyarország hivatalos pénzneme a forint. Ezzel ellentétben máris leszögezhető, hogy a kriptovalutáknak nincs hivatalos, úgynevezett központi kibocsátója, csupán magánszemélyek állítják elő bizonyos matematikai műveletek eredményeként, ezen túl pedig hivatalos pénzneme sem határozható meg, amely dolognak minősülhetne jogi szempontból.

Dolognak minősül a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) alapján minden birtokba vehető testi tárgy, amely tulajdonjog tárgya lehet, és mindezt megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A Ptk. láthatóan már megtesz egyfajta kiterjesztést a pénzre, azonban lehetne-e a dolog fogalmát ennél is kiterjesztőbben értelmezni?
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) már meghatározza a készpénz-helyettesítő fizetőeszközök körét és közéjük sorolja az elektronikus pénzt is. A törvény szerint ez alatt értendő

a kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki

az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad. Jól láthatjuk, hogy ezen feltételeknek nem felel meg feltétel nélkül a Bitcoin, hiszen továbbra sincs mögötte központi kibocsátó szerv.
Ezek a kiterjesztő értelmezések láthatóan mind kevesek addig, amíg a magánjogi dogmatika a kriptopénzeket nem tekinti elektronikus pénznek, vagy nem teremt rájuk egy konkrét, új jogi kategóriát.

Értékpapír

Ahogy a fentiekben már említettem a dolog fogalma kiterjesztően értelmezve az értékpapírra is vonatkozik A Ptk. szerint az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.

A dematerizált értékpapír esetében az alapját képző elektronikus jelsorozat (amely a jövőbeni teljesítésről szóló nyilatkozatot tartalmazza) akár megfelelhetne a kriptovaluták esetében a megoldandó matematikai műveletnek. A dematerizált értékpapírok tipikusan névre szólóak, átruházásuk forgatással történik, ilyen lehet pl. részvény, kötvény, kincstárjegy stb. Az összehasonlítást a részvénnyel tartom érdemesnek, hiszen ezek a kriptovalutához hasonlóan egyneműek, a kereskedés lehetséges velük egy zárt körön belül, ahogy a kriptovaluták esetében a blockchain hálózatán belül. Részvényt csak részvénytársaság bocsáthat ki, amely megtestesíti a tagsági jogokat, névre szóló, névértékkel rendelkező és forgalomképes.

Ahhoz, hogy a bitcoin átruházásával való összehasonlítása átlátható legyen, célszerű előbb az átruházás folyamatát megismerni: Tegyük fel, Anna szeretne küldeni Daninak 5 Bitcoint. Ehhez elsőként Daninak meg kell adnia a nyilvános kulcsát – mint Dani e-mail címe fog funkcionálni – Anna számára. A program Anna privát kulcsát – mint Anna elektronikus aláírása fog funkcionálni – használja az átruházás hitelesítéséhez. Ezzel a privát kulccsal az előző tranzakció hash értékéből és a következő tulajdonos publikus kulcsából álló csomagot fogja ellátni. Ezzel igazolja, hogy Daninak szánta ezt az 5 Bitcoint. Ez a hash, cím, aláírás, naplózódni fog egy BLOKK-ban, és ez az egész világon elérhető lesz, erre szolgál a főkönyvi rendszer. Mindezek alapján megállapítható, hogy

a kriptovaluta birtoklása nem keletkeztet sehol sem tagsági jogot, hiszen nincs központi szervezet, amely kibocsátja.

Névre szólónak sem tekinthető konkrétan, viszont visszakövethető kihez tartozik, hiszen a nyilvános és privát kulcspárok eltárolódnak, és ezekkel tudja leginkább igazolni magát a birtokos, ha rendelkezik a csomagban (blokkban) lévő nyilvános kulcshoz tartozó privát kulcspárral. Fontos kiemelni, hogy a rendszer legnagyobb előnye az anonimitás, a blockchain alapjai a hash függvények, amelyek létrehoznak egy értéket, amelynél, ha ismerjük a bemeneti értéket bármikor előtudjuk állítani a hash értéket, de fordítva nem, tehát a hash értékből szám vagy szöveg nem állapítható meg, azaz konkrétan nem azonosítható be ki a jelenlegi vagy korábbi birtokosa a kriptopénznek.

Az értékpapír forgatásához hasonlóan, ahogy abban a teljes forgatmány esetén szerepel az átruházó és az új jogosult neve, ezekben a blokkokban – majd a blokkláncban – szintén egymásután szerepelni fognak ezek a kulcspárok, azaz, hogy ki, mikor és kire ruházta át. Az értékpapírt kibocsátó részvénytársaság előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, a tag kötelezettsége pedig a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A kriptovaluta rendszer létrehozásakor azonban alaptőkéről nem beszélhetünk, hiszen az érmék mögött nincs alapfedezet, hanem azokat számítógépek és elektromos áram segítségével, kriptográfiai algoritmusok megoldásával hozza létre a hálózat gyakorlatilag a nulláról indulva.

Végül, de nem utolsó sorban nem feleltethető meg azon kritériumnak sem, hogy a kibocsátó kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga, vagy az értékpapírban megnevezett másik személy pénzösszeget szolgáltat a jogosult részére.

A kriptovaluták értéke nem rögzíthető előre, az a kereslet-kínálat viszonyától függ az adott időpontban.

Mindemellett nem hozhatók létre végtelen mennyiségben, így a kiindulópontunk az „elektronikus jelsorozat” értéke a már megtalált blokkok számától is függ, ezért például a Bitcoin esetén egy blokk 50 Bitcoint ér az első 210 000 blokktalálat esetében, majd a következő 210 000 blokk megtalálása már csak ennek felét, azaz 25 Bitcoint fog érni, és így tovább. Valamint, ha a kriptopénzt átváltják valamely ország hivatalos valutájára (pl.: forint, dollár, euro) nem rögzíthető előre, hogy a beváltás pillanatában az adott törvényes fizetőeszköz alapján mennyit fog érni, esetleg milyen értékű szolgáltatást tud cserébe.

Piramisjáték

A fogyasztói csoport szervezésének legfontosabb tulajdonsága, hogy a régebbi tagok az új tagok belépésével jutnak minél nagyobb nyereséghez. Azonban a kriptopénzek bányászata során bár valóban a hálózat az új tag (bányász) által új érméhez jut, de e mögött van egy valós teljesítmény, tehát hiányzik a játékban rejlő kockázat – amely miatt magyar jog bünteti is ezt a tevékenységet –, hiszen itt a bányász technológiai berendezéseitől, fejlettségétől függ majd az eredményesség. Emellett a korai kriptopénzek tulajdonosai a valuta árfolyamának a növekedésével tettek szert nyereségre, és nem az új tagok belépésével.

Virtuális játékokban megjelenő pénzek

Számos virtuális játék ma már rendelkezik olyan funkciókkal, ahol bizonyos érték ellenében erőt, amulettet, egyéb eszközöket lehet vásárolni a játékban való jobb eredmények eléréséhez. Kérdés, hogy ezek felett a felhasználók, azaz játékosok szereznek tulajdonjogot, azaz akár dologként kezelhetők?
Amerikában az egyik játékos véleménye szerint a játékbeli tárgyak az ő tulajdonát képezték, ezért árverésre vitte ezeket, viszont a játékot működtető cég az ebből származó bevételét visszakövetelte tőle. A bíróság szerint ezek a játékbeli virtuális javak csupán kódnak tekintendőek, amelyeket szerzői jogi védelemben kell részesíteni, így a cég tulajdona. Ezzel szemben áll a kínai gyakorlat: egy játékban történt kalóztámadás következtében egyik játékos elveszítette a virtuális vagyonát. A bíróság kötelezte a játékot működtető céget, hogy adja vissza a játékosnak az őt illető tulajdonában állt vagyont. Ez az éles ellentét a két gyakorlat között annak is betudható, hogy Kínában játékosok tömegei állnak szemben a cégekkel.

Nehogy azt higgyük, hogy csak Amerikában történhet meg ilyen, hazánkban is volt rá példa: a sértett hosszú ideje játszott egy játékkal, majd egyik napról a másikra, a játék üzemeltetői kitiltották a rendszerből. Pár nappal később azonban a felhasználó felfedezte, hogy valaki az ő tulajdonával – jelen esetben űrhajójával – játszik. Úgy gondolta, szándékosan lopták el tőle a felépített világát, amit végül sajnos nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani az illetékes szerveknek. Érdekes lehetett volna az ügy kimenetele, ha ez magyar bírói fórum elé kerül…
A hasonlóság sok téren megtalálható a két érték között, hiszen mindkét virtuális vagyon alapja csupán egy algoritmus, azonban mivel cserébe ellenszolgáltatás jár – bár ezen esetben csak a játék keretein belül – valóban pénzként lennének tekinthetőek, a kriptopénzekkel együtt? A kérdés nyitva áll. Ahogy a Cybertér Függetlenségi Nyilatkozatában már megfogalmazódott:

„Nekünk nincsen választott kormányunk, és soha nem is lesz. Ezért beszélek hozzátok pontosan annyi autoritással, amennyit a szabadság maga valaha is adhat. Ezennel megalapítom a globális szociális teret, mint magától értetődően függetlent a zsarnokságotoktól, amit ránk akartok kényszeríteni. Morális jogotok nincsen minket irányítani, és eszközeitek sincsenek arra, hogy a módszereiteknek, melyektől félnünk kellene, érvényt szerezzetek.”

John Perry Barlow szavainak mondanivalója a kriptovaluták rendszerének sajátossága és egyben lényege: a decentralizáltság. Az egyes szabályozott területek vizsgálata után láthatjuk, hogy egyik fent említett kategóriába sem sorolható be ez az új technológia által előállított „termék”, hiszen a legfőbb hiánya a rendszer mögött álló központi kibocsátó szerv. Ez adja meg a kriptopénzek sajátosságát, ettől tud minden kormánytól független lenni és országhatárokon átnyúló, az egész Világot behálózó rendszerként működni, ahol a rendszer legnagyobb biztosítéka a tagok egymásba vetett bizalma.

A jövőben a bizalom bár a tagok számára elég lehet mégis szükséges lesz egy akár nemzetközi szinten létrejövő egységes szabályozást megalkotni. Álláspontom szerint a dolog, ezen belül a pénz fogalmának további kiterjesztésével lenne lefedhető, ez a ma még „szürke zónaként” emlegetett terület. Viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy ez egyúttal a zár alá vétel és a lefoglalás alkalmazását is lehetővé tenné felettük, de ez egy decentralizált rendszerben nem igazán lenne végrehajtható. Sok esetben azonban szükség lenne rá, hiszen számos illegális tevékenység finanszírozása során megjelennek már mint fizetőeszköz, így a büntető eljárások során ez egy fontos eszköze lehetne az eljáró szerveknek. Mindemellett, amennyiben pénzként tekint rájuk a jogrendszer, akkor adójogi szempontból bevételnek minősülhetnek, amely alapján a bányászati tevékenységet végző személynek akár adójogi kötelezettsége is keletkezhet a személyi jövedelemadó körében. Valamint

ne feledkezzünk meg arról, hogy a társadalomban mit eredményezhetnek, és máris milyen feszültségeket keltenek:

Dél-Koreában a 18 és 35 év közöttiek között aránytalanul magas a munkanélküliségi ráta, mégis közöttük található a legtöbb bányász és e-sportot űző, gondoljunk bele, hova vezethet ez?

A kilátásban lévő nemzetközi szintű iránymutatás komoly, az egész Világot érintő előrelépést hozhat szabályozás tekintetében, bár ahogy eddig, valószínűleg továbbra is egyes országok különböző módon közelítik meg és szabályozzák majd a XXI. században bányászandó kincset: a Bitcoint.

Források, felhasznált irodalom

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Tetszett a cikk? Olvasd el a többi pályaművet is applikációnk segítségével!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]