Adót csalnál a barátaiddal, de nem tudod hogy kell?

Gyakran találkozhatunk a médiában, vagy akár a munkahelyen, iskolapadban az adócsalás vagy éppen az ÁFA csalás kifejezésekkel. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor elgondolkozik azon, hogy mégis hogyan csinálják?! Hogyan csinálják úgy, hogy az esetek csupán egy igen apró százalékában buknak le az elkövetők, mi több, hogyan csinálják úgy, hogy a nagyhalak általában kicsúsznak a hatóságok hálójából?

Aranyszabályként megállapíthatjuk, hogy minél több szereplő vesz részt egy csalásban, ugyan kockázatosabb, de annál összetettebb maga a folyamat, így annál nehezebben adott esetben összekötni a szálakat. A következőkben a legjellemzőbb elkövetési magatartásokról, így a láncolatos adócsalásról, a termékimportra elkövetett csalásról és a körhinta-csalásról olvashat a mélyen tisztelt olvasó.

Alapvető különbségként jellemezhető, hogy míg a láncolatos adócsalás nem feltétlenül nyúlik át a határon, több tagállam határán, addig a termékimportra elkövetett csalások és a körhinta-csalás minden esetben. Láncolatos adócsalás esetén a középpontban az áfa teher továbbközvetítétse, a termékimportra elkövetett csalások esetén a cselekmény középpontjában a valós értékesítés, szolgáltatásnyújtástól való eltérés áll, míg a körhinta-csalásnál legalább két különböző tagállam által kibocsátott közösségi adószámmal rendelkező fél között jön létre a tranzakció, és az úgynevezett fordított áfa megfizetésének kiskapuit használja fel az általános forgalmi adó megfizetésének kikerülésére. A felsoroltak technikailag különböznek egymástól, de végeredményben céljuk az áfa befizetési kötelezettség elkerülése, annak mérséklése, az áfa jogtalan visszaigénylése.

Láncolatos adócsalás

Láncolatos adócsalásnál a láncolat tetején álló cégek alvállalkozóknak adja ki az egyes munkálatok elvégzését, akik azt rendszerint továbbértékesítik. Ezek a cégek ugyanakkor valós gazdasági tevékenységet nem folytatnak, feladatuk az egyes munkálatok továbbszámlázása ellenérték fejében. A láncolat végén álló cég pedig adóbevallási és befizetési kötelezettségének nem tesz eleget. A cselekménysor következménye, hogy

a lánc elején álló cégek mentesülnek a közterhek alól az általános forgalmi adó megfizetése tekintetében,

sőt, nagymértékű adó visszaigénylési joguk keletkezik úgy, hogy valós gazdasági tevékenyéget nem folytattak. Leleplezésük nehézségét az jelenti, hogy míg a láncolat elején szereplő cégek papírjai a formai követelményeknek megfelelnek, addig a láncolat végén megjelölt cégek felkutatása nehézségekbe ütközik, ugyanis gyakran hajléktalanok, külföldi személyek nevén vannak.

Termékimportra elkövetett csalások

„A tagállamba behozott és ott szabad forgalomba bocsátott áru utáni HÉA-t az adott tagállamban kell megfizetni. Ha már a behozatal időpontjában biztos, hogy az áru az importáló tagállamból egy másik tagállamba lesz továbbítva, úgy a HÉA-t az áru célállomása szerinti tagállamban kell megfizetni/elszámolni. Ebben az esetben az import HÉA-mentesség azon alapul, hogy a behozatalt Közösségen belüli adómentes értékesítés vagy egy másik tagállamba történő szállítás követi.” A termékimportra elkövetett csalások egyik válfaja tehát, amikor az árut papíron egy másik közösségi tagállamba szállítják, ezzel elkerülve, hogy utána importáfát kelljen fizetni. Ez abban az esetben lehetséges, ha

az áru tulajdonosa egy Európai Uniós tagállamban kéri a szabad forgalomba helyezést,

de egyben arról is rendelkezik, hogy ez az ország egyébként nem az áru rendeltetési helye, emellett pedig megjelöli a célországot. Az eljáró vámhivatal ebben az esetben csupán a vámterhet szabja ki, de az áfa-t a rendeltetés hely szerinti országban kell majd megfizetni. Ezt követően a tulajdonos pedig bruttó áron, belföldön értékesíti a terméket, ezzel lenullázva adófizetési kötelezettségét, továbbá jogtalan előnyt szerezve a költségvetés terhére.

Az új közlekedési eszközök behozatalával kapcsolatosan elkövetett adócsalás új keletű dolog, ugyanis az Áfa törvény 6 § (4) bekezdése révén jött létre olyan sajátos adóalanyiság, ami visszaélésekre ad lehetőséget.

A törvény rendelkezésének következtében gazdasági tevékenységnek minősül,

így a magánszemély áfa alannyá válik abban az esetben, ha az egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, jogképes személy vagy szervezet belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi. A 143 § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az új közlekedési eszközt beszerző, az a nem-adóalany személy, szervezet is fizeti, aki (amely) nem jogi személy. Tehát ebben az esetben az elkövető nem minősül jogi személynek. Hamis bizonylatok kiállításának felhasználásával pedig eléri, hogy miután a regisztrációs adót megfizetve megtörténjen az importálás, az áfa-t a jogszabály alapján ne neki, hanem a vásárlónak kelljen megfizetnie, úgy, hogy Ő maga erről mit sem sejt.

Másik esete a termékimportra elkövetett adócsalásoknak, amikor árut alulszámlázott értéken importálják, majd ezt követően több fiktív cégen történő átszámlázás során az értékét ugrásszerűen megnövelik, majd több fázison keresztül csökkentik, hogy a végeredményben piacképes ár keletkezzen. Így ezek a cégek visszaigénylő pozícióba kerülnek, mivel a nekik kiszámlázott áfa mértéke, és az általuk kiszámlázott áfa mértéke egymástól negatívan eltér, ennek következtében pedig a visszaigényelt áfa-val jogosulatlan előnyhöz jutnak a költségvetés terhére.

Megint másik esete a fekete import, ahol az árut a valós vagy ahhoz közeli értéken importálják, az áfa terhet megfizetik, majd az áfa-t levonják. A csalás itt abban nyilvánul meg, hogy az árukészlet nagyobb részét adózatlanul hozzák be az országba, és annak értékesítéséből fizetik meg a kisebbik rész közterheit.

Előfordul, hogy az adómentesség felhasználásával követik el az adócsalást. Az Áfa törvény 93. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentes az adómegfizetés alól a termék importja abban az esetben, ha az a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi rendeletben (Vámmentességi-rendelet) szabályozott vámmentességi jogcímek valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint, feltéve, hogy e törvény másként nem rendelkezik. Abban az esetben tehát,

ha az itt meghatározott jogcímen a termék importja megtörténik, de azt továbbértékesítik, megvalósul az adómentesség felhasználásával elkövetett adócsalás esete,

így a költségvetés megkárosítása.

Az adófelfüggesztés felhasználásával elkövetett adócsalás középpontjában ugyancsak a Közösségi termékértékesítés kihasználása áll, ugyanakkor az import valamely harmadik országból történik. Az ÁFA-törvény 95. §-ében foglaltak együttes teljesülése esetén adómentesség valósul meg, és a vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban

megállapítja az adót, egyúttal azonban az adó megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.

Az adómentesség megállapításának egyéb feltétele emellett, hogy a termék importálója a terméket az ÁFA-törvény 95. § alapján adómentesen értékesítse. A csalás ez esetben úgy valósul meg, hogy az elkövető Közösségi országban ÁFA-felfüggesztés mellett a terméket akként vámkezelteti, hogy az ÁFÁ-t nem abban az országban, hanem más Közösségen belüli országban fogják megfizetni, ugyanakkor az értékesítés követően ez nem történik meg.

A Körhinta-csalás

A Körhinta-csalás az Európai Unión belüli és a belföldi adózási szabályok eltérését használja ki. Fontos elem a fordított áfa megfizetési kötelezettség, aminek tartalma, hogy amikor a termék a közösségen belül átlépi valamelyik ország határát nem az eladónak, hanem a vevőnek kell felszámolni a forgalmi adót. Az árunak ebben az értékesítési folyamatában egy ponton nem fizetik meg az általános forgalmi adót, ezáltal egy kedvező árat tudnak képezni, ami nyereség formájában csapódik le a szervezőknél.

A körhinta-csalás jellemzője, hogy nem egy egyedi, egyszer megvalósítható cselekmény,

hanem egy cselekménysor, ami ugyan azon résztvevőkkel többször, folyamatosan elkövethető. Lenyomozhatóságának nehézségét jelenti, hogy gyakran jóhiszemű, tisztességes vállalkozások is a részévé válhatnak.

A csalás tárgya általában vagy kis tételben is nagy értéket képviselő áruk, ilyenek az értékes elektronikai felszerelések, berendezések, vagy olyan ömlesztett termékekre követik el a bűncselekményt, amit egyedileg nem lehet beazonosítani, ilyen például a cukor, a gabona. Előbbi csoport előnye, hogy könnyebb az utaztatása, így ezeket tényleg meg is utaztatják. Utóbbit általában csak papíron, illetve csökkentet mennyiségben utaztatják meg. A csalásnak a szakirodalom alapján négy szereplője van, a Bróker, a Csatorna, az Eltűnő kereskedő és a Buffer. Ezek az Európai Közösség legalább két tagállamában vannak jelen. A folyamat legfontosabb szereplője a Bróker, aki egyébként teljesen tisztességes, jogszabályoknak megfelelő gazdasági tevékenységet is folytat, ugyanakkor jelen esetben a csalás tárgyát képező áru tőle indul, és a nyereség is nála csapódik le.

A legálisan beszerzett terméket csekély haszonnal belföldi értékesítés keretében eladja a Csatornának, akinek legfontosabb szerepe, hogy azt külföldre juttassa. Neki a fordított áfa megfizetési kötelezettség alapján nem kell felszámolnia a forgalmi adót, a Bróker által felszámított adó visszaigénylésére viszont jogosult. Ez viszont kockázatos cselekmény, ugyanis az adóhivatal tekintettel arra, hogy nem történt meg az adó felszámolása, de a visszaigénylés igen, a visszaélések elkerülése végett eljárást indíthat, aminek következtében a pénz az áfa-ban ragad az annak lezártáig, ha pedig a visszaigénylés jogtalan volt, akkor bírságot is kiszab.

Ezért gyakran a Bróker tőle független, jóhiszemű vállalkozást választ Csatornának,

akinek egyszerű, gyors haszonszerzést kínál. Az Eltűnő kereskedőnek a fordított áfa okán a belföldi értékesítés során kell a helyi adómérték szerint felszámítania az általános forgalmi adót. Így nettó áron jut hozzá az áruhoz, ugyanakkor nevéhez méltóan a kötelező adóbevallás, esetleges adóvizsgálat előtt felszívódik úgy, hogy az áfa-t nem fizette meg a költségvetésnek.

A körhinta-csalás egyszerűbb módja, amikor a terméket az Eltűnő kereskedő (adott esetben a Csatorna) visszajuttatja a Brókerhez, így nettó áron visszakerül hozzá az áru, a csalás haszna pedig a visszaigényelt áfa. Bonyolultabb formája, amivel körhinta szerűvé válik a csalás, tehát folytonossá, többször megismételhetővé válik azonos vagy más szereplőkkel, amikor a Buffer megvásárolja a terméket az Eltűnő kereskedőtől. Ebben az esetben

kiemelten jelentős, hogy az Eltűnő vállalkozó és a Buffer országában nagyobb legyen az adókulcs mértéke,

mint a Bróker illetve a Csatorna országában. Így amikor az Eltűnő kereskedő adott összegért beszerzi a terméket, ugyan azon összegért adja tovább a Buffernek (azért nem alacsonyabban teszi ezt meg, hogy ne legyen veszteséges), de ez az összeg már tartalmazza az áfa-t (amit Ő maga már nem fizet meg a költségvetésnek). Ennek következtében, miután a Buffer levonja a vásárlást követően az áfa-t, azt mintegy nettó áron, esetenként a hozzáadott értékkel együtt eladja a Brókernek, aki a láncolat végén miután felszámítja és megfizeti az országa területén meghatározott adókulcs alapján az áfa-t, alacsonyabb áron jut hozzá a termékhez, mint amennyiért a cselekménysor elején az eredeti forrástól beszerezte.

Ament Gábor

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.