Amikor mindegyik bíró alszik

Kétszer fordult velem elő, hogy láttam tárgyaláson bírót aludni, mindkét alkalommal nemzetközi bíróság előtt.

Az első alkalom az Európai Bíróságon történt és akkor még valahogy meg tudtam érteni szegény megfáradt bírót, akinek tizedmagával kellett végigülnie a francia felperesi képviselő előre megírt, dögunalmasan felolvasott beszédét reggel nyolckor. (Egyébként beszédet felolvasni – akár bíróságon, akár azon kívül – teljesen értelmetlen, mert unalmas, akkor meg minek.)

A második alkalommal viszont nem tudtam ennyire elnéző lenni. Egy nagy tétű vitában jártunk el egy nemzetközi cég számára, amelyben a választottbírósági tárgyalás során több minisztert is tanúként kellett kihallgatni. A választottbírók kiválasztását szokás szerint hosszas gondolkodás, kutatás és a másik féllel egyezkedés előzte meg.

Végül a kiválasztott választottbírósági tanács mindhárom tagja viszonylag idős, fehérbőrű úriember (ahogy az angol mondja nem túl kedvesen, „pale, stale, male” – avagy sápadt, áporodott, férfi) lett. Ennek a miértjét akkor az ilyenkor szokásos érvek – tapasztalt, tekintélyes, ismert, meggyőző, stb. – támasztották alá.

A választottbírók első végzésükben 1.000 dollárban kötötték ki az óradíjukat és rögzítették, hogy, amennyiben a tárgyalásokra utazniuk kell, három órás repülőút alatt business classon, felette csak first classon utaznak (természetesen a felek költségén).

A per egyik tárgyalásán aztán kiderült, hogy a hosszú évek alatt megszerzett nagy tekintély súlya alatt a választottbírókat néha elnyomta az álom. A tárgyaláson éppen egy magas rangú miniszter keresztkihallgatása zajlott perdöntő kérdésekben, a nemzetközi választottbírósági tárgyalásokon gyakori agresszív stílusban.

Az izgalmas vita közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik választottbíró szempillái elnehezültek, majd le-le csukódtak. A feje néha előrebukott, amitől pillanatokra felriadt, majd kezdődött az egész elölről.

Aztán jött a másik választottbíró, majd a harmadik is, ugyanezzel a műsorral. Végül azt kezdtem el figyelni, hogy lesz-e olyan pillanat a tekintélyes fejbólogatás közben, amikor mindhárom választottbíró egyszerre alszik. És bár rövid ideig, de lett. Egy miniszter kihallgatása alatt mindhárom választottbíró aludt.

Bár nincs olyan kitétel egyelten választottbírósági szabályzatban sem (talán érthető okból), hogy a bíráknak ébren kell végigülniük a tárgyalásokat, volt már példa arra, hogy egy fél többek között arra hivatkozással támadta meg (egyébként sikertelenül) a számára kedvezőtlen ítéletet, hogy az egyik (tapasztalt, tekintélyes, ismert, stb.) választottbíró aludt a tárgyaláson (https://globalarbitrationreview.com/brower-under-fire-over-conduct-in-petrobras-case).

Gyanítom, hogy egy ilyen jellegű eset nem történhetett volna meg egy sokszínűbb választottbírósági tanáccsal, amelybe belefért volna egy-két fiatal(abb), esetleg nem férfi választottbíró is. Mert túl sokszor láttam már mind nemzetközi, mind belföldi választottbírósági eljárásokban, hogy az orrvérzésig újra és újra jelölt („tekintélyes”, „tapasztalt”, stb. jelzőkkel illetett, általában idős, fehér férfit takaró) választottbírók egyszerűen elkényelmesednek. Nincs visszacsatolás, a válaszottbírósági döntéseik úgysem fellebbezhetők rendes bíróság előtt és nem is nyilvánosak, és kiterjedt kapcsolati hálójuk révén úgyis szereznek újabb választottbírósági jelöléseket.

Sokszor pedig a (vélt vagy valós) tekintély és a tapasztalat azzal jár, hogy a választottbírónak nincs ideje (vagy motivációja) kellően beleásni magát a vita alapjául szolgáló tényekbe, márpedig a legtöbb vita a bizonyítható tényeken és nem az alkalmazandó jogon dől el. Az alulreprezentált háttérből érkező választottbírók sokszor motiváltabbak és az ügyben felkészültebbek a „tekintélyes” kollégáiknál (mert például vették az időt és a fáradtságot elolvasni az összes beadványt és még talán a mellékleteket is), ami ügydöntő lehet egy választottbírósági ítélet meghozatala során.

Természetesen az általam leírt eset kirívó, és nem ez történik nap mint nap választottbírósági eljárásokban. Egy választottbíró jelölése során a legfontosabb szempont mindig az, hogy a többi választottbíróval is együttműködve, az ügyfél számára kedvező (és megalapozott) döntést hozzon. De ezt a szempontot nem feltétlen a „tekintélyes” választottbírók újra és újra jelölése elégíti ki.

Ezért kell minden peres jogásznak aki választottbírót jelöl jól átgondolni, hogy ki is az a személy akit jelöl, és milyen adatok állnak valójában rendelkezésre arra nézve, hogy hatékony és igazságos bíróként fog eljárni az adott ügyben.

A cikk Dózsa Dániel Arsbonin induló rovatának harmadik része. Az eddigieket itt találod.

szerző ügyvéd, a Queritius partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.