Mikor megkérdeztem az ismerőseimet, mit tudnak az interszekcionalitásról, háromféle választ kaptam. Nagyrészük nem hallott még róla, mások a szó hallatán egy inkluzív, befogadó és sokszínű környezetre asszociáltak. Az utolsó csoportba tartozók valahogy így fogalmazták meg a benyomásukat: „harc a legelnyomottabb címért.” De mégis mit takar az interszekcionalitás gondolata, honnan ered és mit mond a jogról?
Az interszekcionalitás mint fogalom, Kimberlé Crenshaw amerikai jogász nevéhez fűződik, aki először 1989-ben vetette papírra kritikus álláspontját. A gondolat esszenciája azonban már megfigyelhető volt az 1970-es, 1980-as évek Amerikájában, a feminista és antirasszista mozgalmak kritikájaként. Úgy tűnt, hogy mind a feminizmus, mind az antirasszizmus elbukott abban, hogy a színesbőrű nőket képviselje. A feminizmus ugyanis a fehér nők emancipációját tűzte zászlajára, míg a rasszizmus elleni küzdelem elsősorban a színesbőrű férfiakra fókuszált. E jelenség szemléltetésére gyakori példa, hogy akkoriban a feministák az abortusz lehetővé tételét követelték, miközben a színesbőrű nők még az egészségügyi rendszerhez sem kaptak hozzáférést, így számukra fontosabb lett volna először a biztonságos szülés biztosítása. A feminizmus fősodra ezt a problémát nem ismerte fel, hiszen a fehér nők saját szükségleteiket univerzálisnak tekintették, ugyanígy a színesbőrű férfiak sem léptek fel az antirasszista mozgalom keretében a nőügyekért.
Voltaképpen ugyanezt a hézagot ismerte fel Crenshaw is az amerikai antidiszkriminációs jogban. A diszkrimináció ellen a jogrendszerek jellemzően úgy lépnek fel, hogy meghatároznak olyan tulajdonságokat, amelyek alapján az embereket hátrányos megkülönböztetés érheti a mindennapokban. Ezek olyan, legtöbbször megváltoztathatatlan tulajdonságok, amik szorosan az ember személyiségéhez kapcsolódnak. Ilyen, úgynevezett védett tulajdonság például valakinek a neme, bőrszíne, etnikai hovatartozása, életkora, fogyatékossága. Az egyenlő bánásmód logikája szerint, amikor valaki azt állítja, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, össze kell hasonlítani egy olyan személlyel, aki nem rendelkezik a kérdéses védett tulajdonsággal és megvizsgálni, hogy az adott helyzetben jogtalanul befolyásolta-e a döntést a védett tulajdonság megléte. Ennek vizsgálata általában kihívást jelent, pláne, ha nemcsak egy védett tulajdonság merül fel, hanem kettő vagy akár ennél is több. Az interszekcionalitás gondolata éppen ezt próbálja megragadni.
Diszkriminációs karambol és egy pincényi megkülönböztetett ember
2016-ban, a The urgency of intersectionality című TED Talk előadásában Crenshaw Emma DeGraffenreid afro-ameikai nő történetét mesélte el. Emma megpályázott egy állást egy autógyártó üzemben, amit meglátása szerint azért nem kapott meg, mert színesbőrű nő volt. Bírósághoz fordult, annak érdekében, hogy az állapítsa meg a nem és bőrszín alapján történő megkülönböztetését. A bíróság azonban elutasította kérelmét, tekintettel arra, hogy a munkáltató foglalkoztatott afro-amerikaiakat a gyárban – igaz, férfiakat – és szintúgy foglalkoztatott nőket titkárnői pozíciókban – igaz, fehéreket. A bíróság kizárta annak lehetőségét, hogy Emma egyszerre érvényesítsen igényt nem és bőrszín alapján történő megkülönböztetés miatt, mivel jogértelmezése szerint az ilyen, a védett tulajdonságok kombinációján alapuló diszkrimináció megállapítására nem volt lehetőség.
Ugyanakkor Emma nem tudta bizonyítani, hogy őt nőként vagy afro-amerikaiként különböztették meg – hiszen őt afro-amerikai nőként diszkriminálták.
Crenshaw arra világított rá, hogy az antidiszkriminációs jog effajta értelmezése egyfajta joghézagot eredményez, amelyben a színesbőrű nők nem jutnak jogvédelemhez. Mindezt kiválóan szemlélteti az úgynevezett kereszteződés metaforája. Eszerint utak szimbolizálják a védett tulajdonságokat, amelyeknek kereszteződéseiben állnak azok az emberek, akiket több okból is hátrányos megkülönböztetés érhet. A kereszteződésben állva bármely irányból jöhet egy autó, ami analógia a diszkriminációra. Sőt, ami a leglényegesebb, akár mindkét irányból egyszerre is feltűnhet a semmiből egy autó. Eszerint a színesbőrű nőket néha nőként, néha színesbőrűként és néha egyszerűen színesbőrű nőként diszkriminálják.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a színesbőrű nőket néha hasonló okokból diszkriminálják, mint a fehér nőket vagy a színesbőrű férfiakat, néha azonban ez a tapasztalat teljesen eltérő – pont azért, mert nemcsak nők vagy színesbőrűekk, hanem a kettő egyszerre. Crenshaw kritikája, hogy az antidiszkriminációs jog ezt elmulasztja figyelembe venni és a színesbőrű nőt csak annyiban védi, amennyiben a tapasztalata hasonló a fehér nőéhez vagy a színesbőrű férfiéhoz.
Ezt szemlélteti Crenshaw másik híres analógiája, az úgynevezett pince metafora. Képzeljünk el egy pincét, amiben megtalálható az összes ember, akit hátrány ér valamilyen védett tulajdonsága miatt. Ezek az emberek egy nagy rakásként, egymás hátán állnak. Legalul azok préselődnek össze, akik több védett tulajdonságuk alapján is egyenlőtlenség áldozatai, míg legeslegfelül, a plafonnak nyomva azok találhatók, akiket csak egy okból különböztetnek meg. Ez a plafon egyben a padló is a pincén kívül található embereknek, akik semmilyen okból nem tapasztalnak megkülönböztetést. Ezek az emberek néha lenyúlnak a pincébe és felhúzzák azokat, akik a legközelebb vannak a plafonhoz. A probléma az, hogy a pince legalján nyomorgók nem tudnak kijutni a pincéből, csak akkor, ha valahogy feljebb tudják küzdeni magukat.
Additív diszkrimináció vagy interszekcionalitás?
Az interszekcionalitás minőségileg más, mint a nem és bőrszín alapján történő megkülönböztetés szimpla összege, ezért nem lehet úgy kezelni, hogy összeadjuk a két különböző okból történő megkülönböztetést. A két védett tulajdonság ugyanis nemcsak létezik egymás mellett, hanem hatnak egymásra, interakcióba lépnek.
Éppen ezért fontos megkülönböztetni az additív diszkriminációt az interszekcionalitástól. Erre példaként szolgál a Nwoke v Government Legal Service ügy, amelyben egy nigériai nő azt tapasztalta, hogy egy állásra való jelentkezése alkalmával a besorolása során nem és bőrszín alapján történő megkülönböztetés érte. Az tisztán látszott, hogy a fehér jelentkezők mind magasabb besorolást értek el, ezért a bőrszín alapján történő megkülönböztetés nem volt kétséges. Megfigyelhető volt azonban az is, hogy a fehér nők, jóllehet magasabb besorolást értek el nála, elenyésző számban kaptak állásajánlatot és ha mégis felvették őket, akkor alacsonyabb fizetést kaptak, mint a férfiak. Emiatt megállapítható volt a nemi alapú diszkrimináció is.
A különbség az Nwoke-ügy és Emma esete között, hogy itt minden nőt hátrányos megkülönböztetés ért és emellett Nwoke-t bőrszíne alapján is diszkriminálták. Ezzel szemben Emmát nem bőrszíne „plusz” neme miatt, hanem színesbőrű nőként diszkriminálták.
Interszekcionalitás Magyarországon?
Emma esete viszonylag régi, ráadásul Amerikában történt, így felmerülhet a kérdés, hogy mégis mennyire aktuális interszekcionalitásról beszélni ma Magyarországon, ahol a színesbőrű nők száma elenyésző, ráadásul helyzetük összehasonlíthatatlan az amerikai kontextussal.
Elsősorban azért fontos, mert bár Crenshaw az afro-amerikai nők példájára alapozta elméletét, bármely két vagy több védett tulajdonság interszekciója felmerülhet. Gondoljunk például a roma nők, idős és fogyatékossággal élő emberek helyzetére. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a mindennapi tapasztalatait világosan lássuk, érdemes tisztázni, milyen specifikumai lehetnek az őket ért megkülönböztetésnek. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony jogvédelemhez jussanak, különösen arra való tekintettel, hogy éppen ők a legsérülékenyebbek a társadalmunkban. Crenshaw az antidiszkriminációs jog nagyon lényeges kritikáját fogalmazta meg, ami természetesen az amerikai jogrendszerrel kapcsolatban merült fel, de tekintettel arra, hogy a magyar jog, az Európai Unió Bírósága, és az Emberi Jogok Európai Bírósága is a védett tulajdonságok katalógusával és egyfajta összehasonlító teszttel dolgozik, relevanciája kétségtelen.
Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források Csányi Gergely, Kováts Eszter, “Túl az excelszemléletű feminizmuson. Az interszekcionalitás koncepcionális és politikai kihívásai ma”, Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat 10 (1):39-66., (2020 június) Iyiola Solanke, “Putting Race and Gender Together: A New Approach To Intersectionality”, The Modern Law Review, Volume 72, Issue 5, 723-749, (2009) Kimberlé Crenshaw, “Demarginalizing the Intersection of Race and Sex: A Black Feminist Critique of Anti-discrimination doctrine, Feminist Theory and Antiracist Politics”, University of Chicago Legal Forum, 139-152., (1989) Kimberlé Crenshaw, “The urgency of intersectionality”, TED Talk, (2016) https://www.youtube.com/watch?v=akOe5-UsQ2o
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.