Az ipari kémkedés megjelenése a magyar büntetőjogban

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Schubert Bálint

Az ipari kémkedés bemutatása a Huawei – ügy magyar büntetőjogi szempontból történő elemzésével.

„Scientia Potenta Est – A tudás hatalom”

  1. I.                   Bevezető.

A XXI. században a globalizálódó világban szinte nem is lehetne igazabb feltevést találni miszerint az ember számára az egyik legfontosabb „alapanyag” a tudás, illetve a tudást felépítő információ, ismeret. Ez ugyanúgy igaz a hétköznapi életben, mint az államigazgatási, kereskedelmi, vagy a gazdasági szektorokban is. Ez utóbbiban a piacgazdaság és a verseny velejárója, hogy a vállalatoknak versenyképességük megtartása és fejlesztése érdekében elengedhetetlen a folyamatos ismeretszerzés, illetve ezen ismereteknek a vetélytársaktól való védelme. Azonban az ilyen adatok megszerzéséhez alkalmazott eszközök között találhatunk olyanokat is, amelyek jogi szabályozásba ütköznek, ezáltal illegálisnak minősülnek. A téma aktualitása a technológiai fejlődés hatására folyamatos, azonban az utóbbi időben egyre nagyobb nyilvánosság irányul rá. Ennek egyik oka pedig a következő:

2018. december elsején az Amerikai Egyesült Államok hatóságainak kérésére Kanadában letartóztatták Meng Van – Csoút (Meng Wanzhou) a Huawei elektronikai óriáscég (a világ második legnagyobb mobilgyártója) pénzügyi igazgatóját. A vád szerint az igazgatónő az Iránnal szembeni gazdasági szankciókat próbálta csalással kijátszani. Az ügy csak egy újabb mozzanat a vállalat állítólagos kétes tevékenységeinek nyilvánosságra kerülésében. A céggel kapcsolatosan már korábban is megfogalmazódtak biztonsági aggályok, amelyek alapjai a Huawei és a Kínai kormány kapcsolatában gyökereznek. A biztonsági kétségek mellett a vállalatot többször is gyanúsították már meg az információszerzés jogellenes formáival, köztük az ipari kémkedéssel.

Cikkemben először az ipari kémkedés kérdéskörét kívánom körbejárni a fogalom pontos meghatározásával, majd a hazai büntetőjogban történő megjelenésének bemutatásával, végül pedig a Huawei-ügy amerikai és magyar büntetőjog vonatkozásaiban történő vizsgálatával.

  1. II.                Az ipari kémkedés fogalma, főbb jellemzői.

Az ipari kémkedés fogalmának meghatározásához először is azt el kell különítenünk az üzleti hírszerzés fogalmától, a kettő ugyanis különbözik egymástól.

Az üzleti hírszerzés esetében olyan etikus és legális tevékenységekről beszélünk, amelyek célja olyan adatok megszerzése, összegyűjtése, elemzése, amelyek releváns információkat tartalmaznak a vetélytársakról, ezek termékeiről, vagy vevőkörükről. Az ipari kémkedéstől eltérően ez a folyamat teljesen jogszerű, nem célja jogtalan előny megszerzése, sem pedig kár okozása.

Ezzel szemben ipari kémkedés esetén egy cég illegális, etikátlan eszközök felhasználásával törekszik versenytársainak titkait megszerezni, hogy ezek segítségével biztosítsa, növelje saját piaci előnyét, kutatási – fejlesztési költségeket takarítson meg, riválisának „információs hátrányt” okozzon.

A fogalom tisztázása után érdemes megvizsgálnunk az ipari kémkedés tárgyát, vagyis az információt is. Ez lehet formális (hivatalosan közzétett), informális (nem hivatalos forrású) illetve fehér (tudatosan, nyilvánosan közzétett) vagy fekete (titkos, megszerzése általában jogellenes módon történik). Egyes vélekedések szerint az üzletileg releváns adatok több mint háromnegyede (mások szerint akár 90%-a) nyílt forrásokból hozzáférhető. Az ilyen nyíltan elérhető információk esetében általánosságban két probléma fordulhat elő: ezek megtalálásának nehézsége, valamint a rendelkezésre álló hatalmas adathalmazból a releváns adatok kigyűjtése.

Végezetül meg kell említenünk az ipari kémkedés megvalósulási (támadási) formáit is. Ezeket a hozzájuk kapcsolódó célok alapján határolhatjuk el. Így tehát megkülönböztetünk az információ megszerzésére irányuló, illetve a másik fél rendelkezésére álló ismeretek megsemmisítésére irányuló módszereket (szabotázs). Az ipari kémkedéshez elsősorban az első módszer kapcsolódik, így ezzel kívánok részletesebben foglalkozni.

Az információ megszerzésére irányuló módszer esetében további felosztás lehetséges: az aktív és a passzív módszerek. Az aktív módszerek fizikai, személyes megjelenést, személyes ráhatást igényelnek. Ide tartozik az egyszerű fizikai betörés, a számítástechnikai rendszerekbe történő bejutás, bizalmas iratok ellopása, másolása, adathordozón történő rögzítése.

A passzív módszerek közé tartozik az elektronikus lehallgatás, a nyilvános és zárt helyeken történő beszélgetések kihallgatása. Érdemes külön megemlíteni az úgynevezett social engineering fogalmát is, amely az „emberi tényezőnek”, mint minden információs rendszer „leggyengébb láncszemének” felhasználását jelenti.

  1. III.             Az ipari kémkedés megjelenése a magyar büntetőjogban.

Az ipari kémkedés visszaszorítására alkalmazott, úgynevezett „személyi védelem” (belső előírások, biztonsági rendszerek növelése stb.) mellett az egyik leghatékonyabb eszköz maga jog. Az ipari kémkedés természetéből fakadóan jelentős károkat tud okozni az elszenvedő gazdálkodó szervezet számára, ez pedig kihatással lehet azon állam gazdaságára is, amelynek terültén a szervezet működik, vagy amellyel kapcsolatban valamilyen tevékenységet fejt ki. Ebből kifolyólag a jogalkotó az ipari kémkedést társadalomra veszélyesnek minősítette, így a természetes és jogi személy, illetve az állam gazdasági és utóbbi esetében nemzetbiztonsági érdekeinek védelme érdekében is, azt büntetni rendeli.

Hazánkban az ipari kémkedés nem önálló tényállásként jelenik meg a Büntető Törvénykönyvben. Ennek oka az ipari kémkedés változatos megjelenési formái. Ahogy már fentebb kifejtettem, az ipari kémkedés célja releváns, értékkel rendelkező adatok megszerzése, ez pedig többféle módon is történhet.

A kémkedés ezen formájának tiltása tehát a büntetőjogi szabályozás több tényállásában is megjelenik, azonban ezekben közös, hogy a középpontban valamilyen titkos, a köz számára ismeretlen adat áll. Az ilyen adat fogalmát az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény a következőképp határozza meg: „[ü]zleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos – egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás…”

Az ipari kémkedés sajátos természetéből adódóan, azonban nem csak a szűk értelemben vett üzleti titok megsértésével lehet megvalósítani, hanem egyéb más adatok megszerzésével is. Így tehát ide kapcsolódik a magántitok megsértésének (Btk. 223. §), a levéltitok megsértésének (Btk. 224. §), a gazdasági titok megsértésének (Btk. 413. §), a tiltott adatszerzésnek (Btk. 422. §), valamint a személyes adattal történő visszaélésnek (Btk. 219. §) tényállása is.

Az ipari kémkedés talán legszembetűnőbb megjelenési formája a Büntető Törvénykönyvben annak 261. §-ában megjelenő kémkedés, amely annak már súlyosabb eseteire is rávilágít. Ezen súlyosabb esetek közé tartoznak az ipari kémkedés azon formái, amikor a célpont állami, vagy olyan cég, amely az állammal áll valamilyen szoros kapcsolatban. Ez nem csak a gazdasági életre, hanem akár az állam nemzetbiztonságára is káros lehet. E tényállás társadalomra és államra veszélyességét jól mutatja, hogy a büntetési tétel kettőtől nyolc, szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatása esetén pedig öt évtől tizenöt évig terjedhet, illetve a törvény az ilyen cselekmény megvalósítóját feljelenteni elmulasztó személyt és a kémkedésre irányuló előkészületet is büntetni rendeli.

Bár a büntetőjogi szabályozás széleskörűen foglalkozik az ipari kémkedés körébe tartozó bűncselekményekkel, így hatással van annak visszaszorítására is, azonban fontos figyelembe vennünk a folyamatos társadalmi és technológiai fejlődés hatásait is. A büntetőjognak folyamatosan lépést kell tartania az egyre gyorsabban fejlődő technológiával, amelyek az ipari kémkedés területén is éreztetni fogják hatásukat.  Így tehát elengedhetetlen az ipari kémkedés visszaszorítására irányuló jogszabályi rendelkezések folyamatos fejlesztése, új jogszabályok alkotása, sőt esetleg meggondolandó egy külön törvényi tényállás megalkotásának lehetősége is, amely lefedi és hatékonyan akadályozza meg e tevékenységek negatív hatásainak megvalósulási formáit.

  1. IV.             A Huawei-ügy a magyar büntetőjog szempontjából

A fogalom tisztázása és a magyar büntetőjogban történő megjelenésének bemutatása után érdemes megvizsgálni a bevezetőben is említett úgynevezett Huawei-ügyet a magyarbüntetőjog vonatkozásában is. Ehhez először a tényállás bővebb kibontása szükséges.

Az ügyben bár a legtöbb nyilvánosságot az Iránnal kapcsolatos gazdasági szankciók kijátszásának vádja kapta, azonban emellett megjelenik az ipari kémkedés is. 2019. január 28-án az Egyesült Államok két vádiratot adott ki. Az első vádirat szerint a Huawei pénzügyi igazgatója az Iránnal szembeni gazdasági szankciókat úgy próbálta meg kijátszani, hogy a függetlennek tűnő, azonban a valóságban a Huawei által irányított Skycom elnevezésű cég Iránnal kapcsolatos üzleteiből származó tőkéjét cége sajátjának mondva különböző bankokon keresztül próbálta tisztára mosni. Ez ugyan elsősorban a pénzügyi bűncselekmények témakörét érinti, azonban a cikk számára releváns második vádiratban már megjelenik többek között a kereskedelmi titok ellopásának, illetve annak kísérletének vádja is.

A kereskedelmi titok ellopásának tényállása az iratok alapján a T-mobile kereskedelmi titkainak jogosulatlan megszerzésével, lemásolásával, az ilyen titkok megvásárlásával, valamint a „Tappy” kódnevű a T-mobile által kifejlesztett mobiltelefon tesztelő rendszerének ellopásával valósult meg.

A két vádiratot összefoglalva az Amerikai Egyesült Államok a következő bűncselekményekkel vádolja a Huaweit, illetve annak pénzügyi igazgatóját: banki csalás (bank fraud), telekommunikációs eszközök alkalmazásával elkövetett csalás (wire fraud), illetve ezekre történő összeesküvés, az Amerikai Egyesült Államok elleni csalás (ez lényegében az Iránnal szembeni gazdasági szankciók megszegésének vétségét jelenti), pénzmosás (money laundering), az igazságszolgáltatás akadályozása (obstruction of Justice), kereskedelmi titok ellopása (theft of trade secrets), illetve annak kísérlete (attempted theft of trade secrets).

Mindezeket a magyar büntetőjogba átültetve a következő vádak merülhetnek fel: gazdasági csalás (Btk 374. §), információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 327. §), pénzmosás (Btk. 399. §) gazdasági titok megsértése (Btk. 413. §), üzleti titok megsértése (Btk. 418. §).

Ha megvizsgáljuk az ipari kémkedés témájára vonatkozó jogszabályokat a két ország büntetőjogában feltűnhet az Egyesült Államok szabályozásának részletesebb, szigorúbb volta szemben a magyar szabályozással. Az Egyesült Államokban a kereskedelmi titok ellopását részletesebb tényállással látják el, – amely külön taglalja a természetes és a jogi személyek általi elkövetést – illetve a büntetési tétel is sokkal súlyosabb annak magyar megfelelőjénél. Elegendő csak figyelembe venni, hogy míg a magyar büntetőjogban a gazdasági titok és az üzleti titok megsértése kettő illetve három, addig az amerikai büntetőjogban a kereskedelmi titok ellopása tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény.

  1. V.                Összefoglalás

Az emberi történelem folyamán napjainkban a legerősebb az államok közötti gazdasági kapcsolatok összefonódása. Ennek oka a globalizáció, a folyamatos technikai fejlődés. Ugyan az ilyen környezet előnyei vitathatatlanok, azonban, ahogy mindennek, ennek is megvannak a hátrányai, illetve kockázatos pontjai. A technológiai, gazdasági fejlődés magával hozza a versenyt, az eltérő fejlettségi szinten álló területek közötti rivalizációt, amely nem csak gazdasági, hanem politikai területen is megjelenik. A versengés során a felek, az előny megszerzése, megtartása, a hatalmi pozíció biztosítása érdekében jogellenes, tisztességtelen eszközöket is bevetnek. Az ilyen amorális eszközök közül is kiemelkedik, sőt egyre inkább hangsúlyosabbá válik a már XVIII. századtól jelen lévő ipari kémkedés, amely jelentős hátrányokat okozhat mind a gazdasági szereplők, mind az államok számára. Ebből kifolyólag az államok törvényhozása törekszik olyan jogszabályok megalkotására, amelyek az ilyen cselekmények kockázatait csökkentik. Ugyan hazánkban is jelen vannak e törekvések az ipari kémkedéshez kapcsolódó magatartások törvényi tiltása/szabályozása által, azonban ebben az esetben is érvényesül az a követelmény, hogy a magyar jogtudomány képes legyen a különböző társadalmi, gazdasági, politikai változásokra megfelelően reagálni. Ehhez elengedhetetlen a két téma közötti kapcsolódási pontok kutatása, egymásra hatásuk feltárása, a fejlődés hatására megjelenő új technikák azonosítása, valamint a más államokban (mint például az Amerikai Egyesült Államok) alkalmazott szabályozások vizsgálata és esetleges beillesztésük a hazai jogi szabályozásba.

IRODALOMJEGYZÉK

Dobokay Gábor: Gazdasági hírszerzés, ipari kémkedés. – In: Belügyi szemle, 2000. (48. évf.), 6. sz., 89. o.

Erdősi Péter, CISA: Az üzleti hírszerzés és az ipari kémkedés – ajánlás 2.0. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék – Biztonság Menedzsment kutató csoport 5 – 6. o.

Hedieh Nasheri: Economic Espionage and Industrial Spying. Cambridge University Press, Cambridge 2004. 270. o.

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200100.TV (letöltés ideje: 2019.02.15.)

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1800054.TV&timeshift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT (letöltés ideje: 2019.02.15.)

https://www.cbc.ca/news/canada/british-columbia/bail-hearing-huawei-cfo-1.4936150 (letöltés ideje: 2019.02.10.)

https://www.cbc.ca/news/thenational/national-today-newsletter-china-spy-trudeau-first-minister-1.4929849 (letöltés ideje: 2019.02.10.)

https://www.documentcloud.org/documents/5698470-Huawei-Indictment.html (letöltés ideje: 2019.02.16.)

https://www.documentcloud.org/documents/5698472-Huawei-Et-Al-Indictment.html (letöltés ideje: 2019.02.16.)

https://www.entrepreneur.com/encyclopedia/competitive-intelligence (letöltés ideje: 2019.02.10.)

https://www.nytimes.com/2010/01/18/technology/internet/18defend.html?hpw (letöltés ideje: 2019.02.15.)

https://www.nytimes.com/2018/12/05/business/huawei-cfo-arrest-canada-extradition.html (letöltés ideje: 2019.02.10.)

https://www.social-engineer.org/framework/general-discussion/social-engineering-defined/ (letöltés ideje: 2019.02.10.)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS