„Az online embriók kora” – A sharenting jelenség jogi megítélése

Biztos vagyok benne, hogy sokunk találkozott már különböző online platformokon csecsemőkről, kisgyermekekről készített fotókkal. Ezek sokszor nagyon aranyosak és szívmelengetőek, de előfordulnak olyanok is, melyek sokkal inkább azt az érzést keltik bennünk, hogy ez a kép nem az internetre való. Oké, de milyen érzéseket fog ez kiváltani az érintett gyerekekből? Tudjuk, egyáltalán, hogy ki fogja látni ezeket a posztokat? Mi lesz, ha ezek a gyerekek felnőnek?  Mit tehet egy gyermek, ha később nem akarja, hogy fent legyenek az interneten ezek a tartalmak? Hogy oldja meg ezt a problémát a jog?

Tudod, mi az a sharenting?

Amikor életünkben elérkezik az a pillanat, hogy szülővé válunk, hatalmas felelősség kerül a vállunkra, azonban ezzel együtt alig várjuk, hogy láthassuk a gyermekünket, közös élményeket szerezhessünk vele és manapság ezzel együtt rengeteg maradandó fényképet is készítsünk róla, amiket sokan azonnal meg is osztanak másokkal. Korábban talán ez kevésbé okozott problémát, hiszen a szüleink csak egy fényképalbum segítségével mutathatták meg másoknak ezeket a fotókat. Úgy gondolom, ismerős érzéseket kelthetnek bennünk a gyermekkori fényképek emlékei, hiszen ezek a képek felnőttként is elég kínosak vagy viccesek lehetnek. Manapság azonban sokunk életében mindennapi dologgá vált az internet, a közösségi média oldalak használata, ahová a lelkes szülők boldogan töltik fel a gyermekeikről, sőt gyakran még a meg nem született magzatokról készült képeket, akár videókat is. Gyakran találkozhatunk ilyen, gyerekekről készült képekkel az általunk kedvelt influenszerek platformjain is, akik akár több százezer főt számláló követőbázissal is rendelkeznek. A közösségi médiában való jelenlét egyre inkább elmossa a magánszféra és a nyilvánosság határvonalait, emiatt a magánélet egyre támadhatóbbá válik. Ez a gyerekek tekintetében is kiemelt jelentőségű, hiszen az internetre felkerülő információk beláthatatlan utat tesznek meg, így bárki, bárhol láthatja a róluk készült fényképet. Általában bele se gondolunk, hogy ezek a képek a későbbiekben milyen hatással lehetnek az érintett gyermekek személyiségfejlődésére, a közösségben elfoglalt helyükre, hiszen ezeket a tartalmakat láthatják osztálytársak, barátok, ami miatt könnyedén csúfolódás áldozatává válhatnak az érintett gyermekek. Az emberek többségében fel sem merül, hogy ilyen esetekben több jog is ütközik, például: a szülők szólásszabadsága és a gyermekek magánélethez való joga.

A sharenting kifejezés nem rendelkezik messzire nyúló múlttal, emiatt magyar megfelelője sincs. Ez a fogalom jól összefoglalja a fentebb említett problémákat, hiszen az angol „share” (megosztás) és „parenting” (szülői nevelés) kifejezésekből tevődik össze, vagyis a szülők által a gyermekeikről készített tartalmak megosztását jelenti, melyek a legtöbb esetben számos jelentős információt hordoznak magukon nem csak a szülőről, de a gyermekről is. A szülők a megosztással megteremtik a gyermekeik digitális lábnyomát, sokszor már a születésük előtt is, amennyiben magzatképeket is közzétesznek. Számos kérdést vet fel ez a jelenség: mi történik, ha a gyermek nem akarja? Vagy életkoránál fogva fel sem tudja fogni a vele történtek jelentőségét? Később, ha ellenzi a szülő tevékenységeit tehet-e ez ellen bármit?

Szülő vagy gyermek, ki dönthet?

Fontos tisztázni azt, hogy a szülő a gyermek életében jogilag, mint törvényes képviselő van jelen, azonban ez nem jelenti azt, hogy a saját tulajdonaként kezelheti, saját belátása szerint alakíthatja a gyermek digitális identitását. Először is vegyük górcső alá a gyermekek alapjogi és polgári jogi jogképességének kérdését. Melyek azok a jogok, amelyek megilletik őket? Ahogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is deklarálja „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van.”, tehát mindenkit ugyanazon alapjogok illettnek meg, ez alól a gyermekek sem képeznek kivételt. Polgári jogi jogképességük tekintetében kicsit összetettebb a helyzetük, ugyanis életkorukból, eltérő belátási képességükből, kiszolgáltatott élethelyzetükből fakadóan hátrányban, sérülékenyebb pozícióban vannak felnőtt szüleikhez képest. A nemzetközi, illetve a hazai szabályozások szintjén is deklarált a gyermekek azon joga, miszerint az őket érintő kérdésekben joguk van véleményt nyilvánítani, azonban ezt a jogot a gyermek érettségi fokához kötik. Az általam érintett kérdésben pedig elég speciális helyzet merül fel, hiszen például egy újszülött nem rendelkezik olyan érettséggel, hogy felfogja a helyzetet és kifejezze nemtetszését. A hazai szabályozások lehetőséget kínálnak a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak számára, akik tizennégy év fölöttiek, hogy személyiségi jogaik védelmében felléphessenek önállóan is. Azonban a cselekvőképtelen kiskorúak esetében, akik tizennégy év alattiak, csak törvényes képviselő útján érvényesíthetik jogaikat, aki jelen esetben a jogsértés elkövetője is.

A közösségi média oldalak, mint a Facebook, Instagram, YouTube és a nagy népszerűségnek örvendő TikTok is, rengeteg embert érnek el egyszerre. Mindezzel egyetemben számos olyan információt is áramoltatnak az általunk, jelen esetben a szülők által feltöltött fényképekkel, melyek felhasználható adatokat tartalmaznak rólunk és gyermekeinkről. Képzeljük csak el, ha egy influenszer anyuka örömében feltölti az iskolában szavaló gyermekét, hiszen büszke rá és meg szeretné osztani mindenkivel, azonban ezzel felfedi a gyermeke kinézetét, illetve a tartózkodási helyét is. Belegondoltunk már abba, hogy ez mekkora veszélyfaktor egy gyermekre nézve? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy kik tekintik meg a tartalmat, milyen szándékkal keresik fel az oldalunkat, esetleg milyen módon használja fel az általunk feltöltött posztot.  Ez a példa is mutatja, hogy egy gyermek, aki meg sem tudja ítélni, hogy jelen akar- e lenni az online térben, már digitális lábnyommal rendelkezik. Érdekes kérdések merülnek fel a témával kapcsolatban, például, hogy hozhat-e a gyermek olyan döntést, amely korlátozza a szülő sharenting tevékenységét? Mit tehet, ha követelése nem ér célba, beperelheti a szüleit? Kiforrott bírói gyakorlat hiányában a már említett nemzetközi és hazai szabályozásokat hívjuk segítségül, melyek a gyermekvédelmi törvény, a nemzetközi gyermekjogi egyezmény, illetve a magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) személyiségi jogok védelméről szóló rendelkezései lesznek, hiszen jelen esetben a gyermek képmásához és hangfelvételéhez való joga sérül. A gyermekvédelmi törvény tartalmazza, hogy a gyermeknek joga van alapvető jogai megsértése esetén bírói út igénybevételéhez, vagy törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezni. A Ptk. rendelkezései alapján, ha a gyermek és a szülő között érdekellentét áll fenn a gyámhatóság eseti gyámot rendelhet a gyermek számára, annak érdekében, hogy érdekeit érvényesíthesse törvényes képviselőivel szemben. De honnan tudja egy gyermek, hogy mikor, milyen esetekben fordulhat a bírósághoz, hogyan léphet fel szüleivel szemben? Ez korosztályonként eltérő, hiszen óvodás, illetve általános iskolás korban már számos olyan felnőtt veszi körül a gyermekeket, mint például a pedagógusok, akiknek ismerniük kellene a gyerekek jogait érintő szabályokat és mechanizmusokat. Az ilyen típusú tájékoztatás és támogatás segíthet abban, hogy a gyerekek megértsék és érvényesítsék jogikat. Felmerül azonban még egy fontos kérdés: meddig érvényesítheti a gyermek személyiségi jogainak megsértése miatt keletkező igényeit? A Ptk. erre vonatkozó szabályozásai alapján ez a lehetőség egészen a jogsértés elévülési idejének végéig, azaz főszabály szerint öt évig áll fenn. A jogsértés megszűnése ebben az esetben kérdéses, ugyanis, ha a szülő be is fejezi sharenting tevékenységét, tehát a gyermek kérésére nem oszt meg több tartalmat róla, de a korábban megosztott fényképeket nem távolítja el, a jogsértés nem fejeződött be. Azonban még, ha a szülő el is távolítja a gyermeket sértő posztot, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy többé nem lelhető fel az interneten. Sajnos, bármikor szembe jöhet velünk, hiszen ezeket a képeket bárki letöltheti a szülő profiljáról és később, mint saját tartalmat akár meg is oszthatják, fel is használhatják, például gazdagodás céljával. Továbbá előfordulhatnak olyan súlyosabb esetek is, amikor a szülők által megosztott tartalmak miatt egy gyermek bűncselekmény áldozatává vagy eszközévé válik.

Záró gondolatok:

Problémafelvetésemmel arra igyekszek rámutatni, hogy hogyan is lehet a szülők szólásszabadsághoz és a gyermekek magánélethez való jogát összehangolni sérelem nélkül. Az eddigiek alapján látható, milyen veszélyt jelent egy gyermekre nézve, ha szülei minden korlát nélkül megosztanak róla információkat az interneten, viszont talán abban is egyetérthetünk, hogy elég szélsőséges álláspont lenne, ha egyáltalán nem tehetnének közzé a gyermekről szóló tartalmat. Meg kell hagynunk a teret a boldog és elégedett anyukáknak, apukáknak, hogy megmutassák büszkeségük tárgyát, azonban ezt nem feltétlenül kell az egész világ előtt tenniük. Számos megoldást kínál erre az internet világa, például létrehozhatunk családi, baráti, akár szülői csoportokat, ahol biztonsággal oszthatjuk meg ezeket a tartalmakat. Fontos azonban elmondani, hogy ez a megoldás sem veszélytelen, hiszen a feltöltött tartalomnak így is beláthatatlan lesz az útja az interneten, de mégis biztonságosabbnak tűnik egy bizalmi körben megosztani, mint megfontolás nélkül azonnal több száz, akár több ezer ember elé vetni gyermekünk magánéletét. Természetesen fontos ilyen esetekben a gyermek igényeit, érdekeit is szem előtt tartani, hiszen az ő védelme a legfontosabb egy gondoskodó szülő számára a közösségi médiában is, illetve ezzel elkerülhető egy esetleges jogsértés, akár áldozattá válás. Óvjuk meg gyermekinket az online térben és legyünk tudatos „sharenting elkövetők”!

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források