„Az ügyfélnek azt kell éreznie, hogy ő az egyetlen a világon, aki nekünk számít és fontos” – Interjú Koppány Olivérrel és dr. Szabó Orsolyával

Amerikai bar exam, white collar crime, Boston Bruins. Többek között ezekről a témákról is beszélgettünk a város egyik legerősebb angolos irodájának, a KNP LAW két munkatársával, Koppány Olivér ügyvéddel és Szabó Orsolya ügyvédjelölttel. Interjú.

Miért választottátok a jogi pályát?

Orsi: A jogi pálya iránti érdeklődésem a gimnáziumban alakult ki. Akkor vált világossá, hogy humán beállítottságú vagyok és így adott is volt, hogy jogra szeretnék menni. Azt nem mondhatom, hogy családi presszió lett volna, ugyanis nálunk mindenki egészségügyben dolgozik.

Olivér: Nekem már kisgyermekkoromban kialakult az érdeklődés. Érdekesség, hogy nagyon sokáig nem tudtam mivel foglalkozik anyukám. Azt hiszem harmadik osztályba jártam, amikor valaki megkérdezte, hogy anyukám mit csinál. Mondtam, hogy e-mail-ezik, a gép előtt ül mindig, amikor odamegyek hozzá suli után. Sokáig azt gondoltam, hogy profi e-mail-ező szeretnék lenni. Utána rájöttem, hogy ennek a profi e-mail-ezésnek van egy másik oldala is, a jogi pálya. 2006-ban alakult a KNP, mindig az volt a tervem, hogy egyszer visszajöjjek a családi vállalkozásba, és tovább vigyem azt. (Olivér édesanyja, Nagy-Koppány Kornélia a KNP LAW egyik alapító partnere és az ország egyik legelismertebb gyógyszerjogi ügyvédje– a szerk.)

Olivér, te az USA-ban szereztél jogi diplomát, ami azért nem túl gyakori a magyar jogi piacon. Miért pont oda mentél?

Olivér: Mindig is kint szerettem volna tanulni. Ez egyfajta feltétel is volt, mert amikor mondtam anyukámnak, hogy jogász szeretnék lenni, akkor azt válaszolta, hogy rendben, de úgy kell csinálnom, ahogy anno ő is csinálta, vagyis Amerikában kell elvégeznem a tanulmányaimat. Először Bostonban voltam négy évet, ott egy undergraduate programot végeztem. Utána lehetett jelentkezni a jogi egyetemre. Előtte azonban még elmentem egy ügyvédi irodába dolgozni, a Hogan Lovells-hez Washingtonba. Ott két évet töltöttem el, majd mentem a hároméves jogi képzésre.

Miután elvégezted a négy plusz három évet, megkaptad a jogot, hogy praktizálhass kint, mint ügyvéd?

Olivér: Igen, ha egy credited institution-ban jártad ki a három évet, akkor utána le tudod tenni a szakvizsgát, a bar exam-et. Azt te választhatod ki, hogy melyik államban szeretnéd ezt megtenni. 

Milyen volt az amerikai bar exam?

Olivér: A mai napig van olyan, hogy arra ébredek fel este, hogy milyen szörnyű három hónap volt ez. Senkinek sem kívánnám, hogy átélje. Családtagjaim is mondták, hogy nem volt velem egyszerű szót érteni abban az időszakban. Abból áll az életed, hogy felkelsz reggel nyolckor, tanulsz este nyolcig, majd elmész aludni, másnap meg újrakezded. Három hónapon keresztül. A legrosszabb rész azonban csak ezután jön: a várakozási idő. Nem tudod hónapokig, hogy átmentél-e vagy sem. Ha elkezdesz közben dolgozni egy nagyobb ügyvédi irodánál, akkor ezt úgy teszed, hogy tudod, maximum két esélyt adnak. Végig ott van a fejedben, hogy ha megbuksz, akkor munka mellett kell majd felkészülnöd az újabb vizsgára. Ha azon sem mész át, akkor – benne van a szerződésedben – vége a munkakapcsolatnak. 

Orsi, te Magyarországon végezted el az egyetemet, majd a KNP-nél helyezkedtél el. Miért pont a KNP, mivel tudtak meggyőzni?

Orsi: Elsősorban pont az amerikai vonallal tudtak meggyőzni, hiszen nagyon sok amerikai és nemzetközi ügyfele van az irodának, ugyanakkor még sincs olyan személytelen közeg, mint a nagy nemzetközi ügyvédi irodáknál. Emellett van az irodának egy speciális szakterülete, a gyógyszerjog. Mivel nálam vannak orvosok a családban, volt egy ilyen fajta érdeklődésem, így ezt nagyon vonzónak találtam. Úgy gondolom, hogy nyugodt szívvel lehet állítani, hogy gyógyszerjogban az egyik piacvezető iroda a KNP. Az angol nyelv pedig olyan tekintetben is hangsúlyos az irodában, hogy nem csak az ügyfél kommunikációban jelenik meg, hanem egymással is nagyon sokat beszélünk angolul. 

Milyen különlegességeitek vannak még, amelyek egyedülállóvá tesznek titeket?

Orsi: Nálunk nem az van, mint a nagy irodákban, hogy részlegekre vagyunk osztva. Mindenkinek van egy valamilyen szintű specializációja, de mivel kevesebben vagyunk, így nagyon sok az átfedés a munkákban. Változatos feladatokat kapunk, így nem úgy telik el a jelölti időszak, hogy három évig csak egy darab területtel foglalkozunk. Ez hatalmas különbség egy mamutirodához képest. Ami pedig szintén egy kiemelendő dolog, hogy nagyon különleges szakmai képzést kapunk. Az egyik ügyvéd, Rusznák Csaba például most elkezdett a nemzetközi választottbírósági eljárásokba bevezetni minket. Erről vannak külön kurzusaink, illetve Olivér is olyan nyelvi finomságokat nyújt a heti angolórákon, amelyek csak anyanyelvi környezetben lennének elsajátíthatók.

Most indult a white collar crime praxisotok. A nagy irodák ilyet nem igazán szoktak bevállalni. Hogyhogy belevágtatok?

Olivér: Az volt a célunk, hogy bővüljünk, nemcsak mint iroda, hanem praxis szinten is. Ebből két dolog született. Az egyik a zöld energia, a másik a fehér galléros ügyek területe. Hadzsi István kollégánk nagyon ért a témához, rendőr volt sokáig, és emiatt olyan rálátása van erre a jogterületre, mint nagyon kevés embernek az országban. Ezeket az ügyeket általában egyéni ügyvédek szokták vinni, de manapság már sokszor olyan mennyiségű dokumentumot kell áttekinteni egy ilyen ügyhöz, amelyet egy egyéni ügyvéd képtelen megcsinálni. Mi viszont rá tudunk állítani három ügyvédet és hat jelöltet, így gyorsan tudunk végezni a feladattal. 

Beszéljünk kicsit a jelöltek munkájáról. Mennyire hamar tudnak érdemi ügyekbe bekapcsolódni és hogyan segítik a tapasztaltabb munkatársak őket?

Orsi: Túlzás nélkül mondható, hogy legelső naptól bevonnak minket az ügyekbe az ügyvédek, és mindvégig arra nevelnek, hogy vállaljuk a teljes felelősséget a munkánkban. Aki kijön az egyetemről, érezheti már az első naptól kezdve, hogy nem csak jogi kutatásokat kap, hanem tényleg belelát az érdemi jogi munkába. Az ügyvédek nagyon sok inputot adnak ehhez, például stilisztikában is segítenek, elmagyarázzák, hogy miért úgy jobb írni. Gyakorlatilag egy logikát próbálnak megtanítani, hogy hogyan lássunk neki a munkáknak. 

A szakvizsgára készülőket hogyan támogatja az iroda?

Orsi: Van fizetett szabadság a szakvizsgák előtt, ami nagyon jó. Emellett nagyban segíti a szakvizsgára készülést az is, hogy sokféle jogterülettel találkozunk, mindenbe kicsit belelátunk, ami előkerülhet szakvizsgán.

Generációváltást tervez az iroda. Ez a gyakorlatban hogyan fog kinézni, mik a terveitek?

Olivér: Tudjuk, hogy ez elkerülhetetlen, de hogy pontosan mikor, abban még nem vagyunk biztosak. Még nagyon sok mindent kell tanulnom. Anyukámmal egymás mellett ülünk, így tudunk kommunikálni, igyekszem minél több feladatot levenni róla: adminisztrációs és HR-es feladatokat, az iroda működtetéséhez szükséges mindennapos dolgokat. Amit eddig egy ember csinált tizenöt éven keresztül, azt most meg tudjuk osztani, így minden másra több idő fordítható. Az idő előrehaladtával már egyre több teher nyomja majd az én vállamat.

Egy irodavezetőnek nem csak szakmai munkát kell végeznie, hanem üzletemberként kell egy irodát fent tartania. Mennyire vonz téged az üzletemberré válás?

Olivér: Nagyon. Ez volt az egyik olyan készség, amiért Amerikában kellett tanulnom és ott munkatapasztalatot szerezni. Ha egy amerikai irodában megkérdezed, hogy hogyan lehetsz partner, akkor azt válaszolják, hogy írj jól, beszélj jól és szerezz ügyfelet. Ezt a három kritériumot kell teljesítened, és akkor 4-8 év elteltével te is lehetsz partner. Már amikor gyerek voltam, láttam anyukámtól, hogyan kell egy ügyféllel beszélni. Végig azt kell éreznie, hogy ő az egyetlen a világon, aki nekünk számít és fontos. Ez egy művészet, és nagyon fontos, hogy minden ügyfélre időt kell fordítani. Így azonban a work-life balance láthatja kárát.

Témánál is vagyunk. Ti hogyan álltok ehhez a kérdéshez?

Olivér: Nekem nincs work-life balance-om, és nem is szeretnék. Egy iroda működtetése nem engedi meg ezt az egyensúlyt. Több időzónában vannak ügyfeleink, Európában, Ázsiában, Amerikában. Mindig elérhetőek vagyunk, de örülök, ha este el tudok menni egy órát futni. Ugyanakkor személy szerint nem tartom ezt rossz dolognak, hálás vagyok, hogy tudom csinálni, van munkánk és nő az irodánk. Nekem ez okoz örömet. De a jelölteknek nagyon fontos, hogy az említett egyensúly számukra adva legyen. Erre próbálunk is figyelni.

Orsi: Itt nem csinálunk titkot belőle, hogy vannak húzósabb időszakok, amikor a magánélet megsínyli a dolgot, főleg az elején, amikor nem is lehet ezt igazán megspórolni. De én úgy látom, hogy ez is egy külön menedzselés kérdése, lehet magánélete az embernek a munka mellett.

Olivér, olvastam, hogy nagyon szereted a jégkorongot és Amerikában edzőként is dolgoztál. Honnan jön ez a szenvedély?

Olivér: Fiatal koromban jégkorongoztam a MAC-nál. Akkor még Dunaújvárosba kellett reggelente edzésre menni, mert csak kinti pályája volt a MAC-nak, ami nyáron nem működött. Nagyon szeretem a jégkorongot, az edzősködést is emiatt a rajongás miatt csináltam. Amerikában ebbe nagyon sok időt kellett belerakni, heti három edzést tartottam, plusz emellett még meccsek is voltak szombaton vagy vasárnap. Ezt munka mellett nem tudom, hogy tudnám-e csinálni, de hogyha valaki olvassa ezt, és éppen asszisztens edzőt keres, akkor tudom saját magamat ajánlani. Egyébként a Boston Bruins-nak szurkolok, annak a városnak lelke van, rajonganak a sportok iránt.

Szimpatikus volt Olivér és Orsi, és éppen új munkahelyet keresel? Akkor jelentkezz ügyvédjelöltnek a KNP-hez!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.