Kikből válnak az új jogászok?

Beszámoló a Baker McKenzie ’The New Lawyer Challenge’ versenyéről
– egy versenyző szemszögéből

A Baker McKenzie szervezte The New Lawyer Challengeről egy arsbonis hirdetés keretein belül szereztem tudomást februárban. Különösen sokat nem kellett gondolkodnom a jelentkezésen: a jog válasza a technológiai forradalom vívmányaira – a téma nagyon érdekelt, egyes aspektusaival pedig már korábban is foglalkoztam kurzusok vagy egyéni kutatómunka keretein belül. A versenyfelhívásban kifejezetten a kreativitást, a gyakorlatiasságot és a multidiszciplináris látásmódot emelték ki szükséges kompetenciákként. Úgy éreztem, ezen a versenyen jó esélyekkel szerepelhetek harmadéves joghallgatóként is, a tételes tudás hiányosságai jobban ellensúlyozhatók logikus jogászi gondolkodással, mint például egy adójogi megmérettetés esetén.

Véleményvezérek és adatkezelők

Az első forduló – ami egyben jelentkezésként is funkcionált – egy online teszt kitöltéséből állt. Ne becsüljük alá a műfajt, ide nem volt elég a jogérzék: bő egy órán keresztül kellett pörgetnem a Google-t és a különféle uniós és magyar joganyagokat, szakmai cikkeket, hogy minden kérdésre helyes választ adhassak. Tudtátok például, hogy a GVH a Kasza Tibor-ügy kapcsán külön elvi jelentőségű döntésben foglalkozott a véleményvezérek versenyjogi kérdéseivel? (Bizonyára többen tudtátok, de nekem, aki a versenyjogot addig csak hobbiból tanulmányoztam, újdonságként hatott). A tesztet tehát tanulságosnak és valóban izgalmasnak találtam, és úgy gondoltam, már akkor is megérte kitöltenem, ha esetleg nem jutok tovább a második fordulóba.

A határidő letelte után nemsokkal érkezett az e-mail, hogy továbbjutottam a második fordulóba. A szorgalmi időszak időközben teljes gőzerővel kezdett zakatolni, így hálás voltam a hosszabb határidőért, amit a második forduló teljesítésére adtak. Egy hosszú hétvégén végül találtam időt arra, hogy dolgozzak a feladaton, ami egy adatvédelmi jogi jogesetmegoldás volt.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

A jogeset főszereplője egy szépkorú nagymama, egész pontosan pedig a nagyi új mobiltelefonja volt, amit az unokái vásároltak neki. A kedves unokák a telefonba táplálták a mama minden ismerősének nevét és telefonszámát, a családtagoktól kezdve a helyi plébánoson át az háziorvosig. A mobiltelefonnak egy napon aztán nyoma veszett, mire az unokák pánikba estek azt gondolván, hogy az adatvédelmi hatóság hatalmas bírságokkal fogja illetni a jogeset szereplőit az alapvető adatkezelési követelmények nem teljesítése miatt. A mi dolgunk egy ügyfélközpontú válaszlevél megírása volt angol nyelven először a hatályos magyar jogszabályokat (praktikusan az Infotv-t), majd pedig a GDPR-t véve alapul. Gyanúsan sok kérdés volt feltéve a jogeset látszólagos egyszerűségéhez képest: olyan mélységekbe is elment a feladat, hogy az unokáknak miből érdemes fedezniük az esetlegesen őket sújtó adatvédelmi bírságot. Mivel tanultam már adatvédelmi jogot, így első lépésként a törvény hatályát néztem meg: egyértelműnek tűnt, hogy egy household adatkezelésről van szó, amire nem alkalmazandók az Infotv. vagy a GDPR rendelkezései. A miheztartás végett ugyan kerestem válaszokat abból kiindulva is, hogy ez mégsem egy személyes célú adatkezelés, ám meglehetősen biztos voltam az eredeti megoldásom helyességében, így végül erre építettem fel az érvelésem.

Ki felel az okosautók okozta károkért?

A döntőbe jutást visszaigazoló levélre meglehetősen sokáig kellett várni – a magam lelki békéjét már megtaláltam, hogy a harmadik fordulóhoz már nem voltam elég jó. A verseny előtt pár nappal mégis érkezett egy sürgős email a visszaigazolásomat kérve, hogy részt tudok-e venni a végső megmérettetésen. Nem volt kérdés, hogy elmegyek a döntőre – habár az aznapi Pp. szemináriumomat fel kellett áldozzam a fennköltebb cél érdekében.
Április 6-án, a Baker budapesti irodájában került sor a döntőre. A kedves fogadtatás után a verseny helyszínéül szolgáló tárgyalóban több ismerős arccal is találkoztam: nyolcan a saját egyetememről, az ELTE-ről, ketten a Pázmányról, egy versenyző pedig a Miskolci Egyetemről érkezett. Összesen tehát tizenegyen jutottunk be a döntőbe az első fordulóra jelentkező négyszáz versenyző közül. Bár nem vagyok egy szívbajos típus, bevallom, ettől az információtól kissé izgatott lettem, és először kezdtem el gondolkozni azon, hogy jó lenne helyezést elérni a versenyen. A tét kellően nagy volt: a harmadik helyezett 75 000 Ft, a második 100 000 Ft pénzjutalmat, az első helyezett pedig egy tréninggel és esetmegoldással egybekötött amszterdami utat nyerhetett a Baker helyi irodájába. Nem csökkentette a idegességemet, hogy olyan neves jogászok ültek a zsűriben, mint dr. Hegymegi- Barakonyi Zoltán, dr. Takács P. Pál, dr. Liber Ádám, valamint dr. Fábián Zsolt, a MOL jogtanácsosa.

A második fordulóhoz hasonlóan a döntőben is egy angol nyelvű jogesetet kellett megoldanunk, azt szóban – angolul és magyarul is – prezentálni a bírálóbizottságnak, végül pedig válaszolni a zsűri kérdéseire. A jogesetmegoldásra egy óránk állt rendelkezésre, és gyakorlatilag bármit igénybe vehettünk a cél érdekében (természetesen a külső kommunikáció nem volt megengedett). A Baker minden versenyzőnek rendelkezésére bocsátott egy iPad-et, így szabadon használhattuk a Google-t, a Jogtárat vagy a Linguee-t a feladat megoldásakor.

A jogeset központi témája a driver assistance system-mel működő autók polgári jogi felelőssége volt. A tényállás alapján a BAKGO cég a minden idők legbiztonságosabb gépjárműveként aposztrofáltan dobott piacra egy a fenti biztonsági rendszerrel működő autót. Az egyik ilyen jármű tulajdonosa egy sűrű ködös éjszakán hanyag módon, bízva az autó biztonsági intézkedéseiben elaludt a volánnál. Az autó éppen egy hídon haladt át, a fatális balesetek elkerülésének optimális megoldásaként azonban az algoritmus úgy döntött, félrehúzódik a hídon, és felkapcsolja a jármű ködlámpáit. Hamarosan egy másik sofőr is áthaladt a hídon, a nagy köd miatt viszont a ködlámpák ellenére sem vette észre időben a várakozó okosautót, így a mozgó autó a várakozó autóba csapódott. Az okosautó tulajdonosa (John) a BAKGO-t perelte, a másik sofőr, Judith pedig mind John-nal, mind a BAKGO-val szemben kártérítési igénnyel lépett fel.

A verseny során itt éreztem először azt, hogy a hiányzó tárgyi tudásomat ilyen rövid idő alatt nem tudom ellensúlyozni szorgalommal – az első megérzésekre hallgatva építettem fel az érvelésemet, elsősorban a veszélyes üzemi felelősség, a károsulti közrehatás, és a termékfelelősség pilléreire. Végül – mire lejárt az egy óra – olyan megoldást sikerült alkotnom, amelyet megalapozottnak és vállalhatónak tartottam. Minthogy nem szerettem volna sokat várakozni (attól tartva, hogy kimennek a fejemből a részletek), elsőként jelentkeztem a szóbeli beszélgetésre.

A beszélgetésen a zsűri három tagjának kellett előadnom a megoldásomat. Minthogy elsősorban a megoldások megalapozottságára és az érveléstechnikára voltak kíváncsiak, először magyar nyelven fejthettem ki a gondolataimat az ügy kapcsán, majd ezt követően kellett angolul is beszélnem a megoldásomról. A jó hangulatú beszélgetés nagyjából tíz percig tartott, a prezentációm közben időnként a zsűri tagjai kérdéseket is feltettek, amelyek új megvilágításba helyezték egy-egy elemét a jogesetnek.

Az Új Jogászok

A zsűri és a döntősök. Mindenkinek köszönjük.

Miután végeztem, rengeteg időm maradt, elvégre tíz további versenyzőt hallgatott meg utánam a zsűri. A szabadidőmet elsősorban a svédasztal látogatásával (a Baker bőséges cateringet biztosított), a többi versenyzővel és a Baker különböző munkatársaival való beszélgetéssel, a hatalmas és labirintusszerű iroda körbejárásával töltöttem, de részt vettem a Baker egy versenyjogi szakjogászának előadásán az általuk fejlesztett dawn raid applikációról, és csocsóztam az ingatlanjogos kollégákkal az egyik pihenőhelységben.
Végül délután hat óra magasságában kezdődött a várva várt eredményhirdetés. A tárgyalót megtöltötték a versenyzők, a zsűri tagjai és a Baker McKenzie munkatársai. A zsűri tagjai többször is hangsúlyozták, milyen erős volt a mezőny – ezt a végső döntésük is tükrözte. Érdekes adalék volt, hogy a versenyzők közül sokan – köztük én is – önvezető autónak azonosítottuk a jogesetben szereplő BAKGO-t, ami valójában „csak” egy okosautó volt.  A verseny harmadik helyezettje Olajos Marcell (ELTE) lett, az ezüstérmet Rózsavölgyi Márk (PPKE) nyerte, míg a dobogó tetejére Albert Lili (ELTE) és Juhász Tamás (PPKE) állhattak. Az eredményhirdetést követően pezsgővel és szendvicsekkel láttak minket vendégül a Bakerben, miközben kötetlenül elbeszélgethettünk a verseny tanulságairól, a Bakerben való gyakornokoskodásról, a versenyjog aktuális kérdéseiről, vagy éppen a verseny második fordulójára beküldött furcsábbnál furcsább megoldásokról.
Összességében nagyon jó élményekkel gazdagodtam a Baker McKenzie The New Lawyer Challenge versenyén: újdonságokat tanultam, kipróbálhattam a tudásomat és rátermettségemet, és több kiváló joghallgatót ismerhettem meg a döntőstársaim között. Nem kérdés, hogy jövőre is elindulok a megmérettetésen – és ki tudja, jövőre talán a dobogóig is eljutok.

Schmidt Péter

2019-ben is New Lawyer Challenge!

Megjött a kedved ahhoz, hogy kipróbáld magad az új jogászok versenyén? Jelentkezz a 2019-es Baker – The New Lawyer Challenge-re!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.