Békéltető testületi rendszer – igényérvényesítés pénzügyekben?

„Mert gyors, mert ingyenes, mert nem kötelező a jogi képviselet”- az alternatív vitarendezési fórumok jól ismert kiváltságai elegendőek-e egy olyan érzékeny szektorban, amely a pénzügyek, befektetések és biztosítások területe? Jelen cikk kiindulási tétele tehát az, hogy a békéltető testületi rendszer alapvetően a fogyasztók jogérvényesítésének megkönnyítésére, és a fogyasztói jogviták formális, szigorú eljárási szabályoktól mentes rendezésére jött létre. A bíróságon kívüli rendszer látszólag tökéletesnek, kívánatosnak mondható. A rendszer ténylegesen tökéletes, és kívánatos akkor, ha…

A békéltető testületi eljárás - fontos a fogyasztók védelme
A békéltető testületi eljárás – fontos a fogyasztók védelme

A XX. század elejére a fogyasztók meghatározó része elvesztette a bizalmát hagyományos jogérvényesítési mechanizmusokban. A kötött, merev eljárási szabályok, valamint az időben és anyagilag is költséges eljárások megnehezítették igazuk érvényre juttatását. Az elvesztett bizalomra adott válaszként, és a fogyasztóvédelem megerősítéseként kerültek felszínre az ún. out-of-court (bíróságon kívüli) jogintézmények. Fogyasztói jogvitákban az alternatív vitarendezés olyan esetekben bizonyul hatékonynak, ahol az ügyletek kis pertárgyértékűek. Bírósági út helyett akkor van értelme ezt a lehetőséget választani, amikor a hosszú távú jó ügyfél-kapcsolat megőrzése a cél.

A kiszolgáltatott fogyasztói oldal

A fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató jogviszonyát azonban egy erős egyensúlytalanság jellemzi. A nehézségeket a fogyasztók különösen kiszolgáltatott helyzete okozza. Nézzük miből ered a kiszolgáltatott helyzet! A pénzügyi fogyasztói jogviták tárgya financiális termék, amely közgazdasági értelemben vett bizalmi jószág. Egy kölcsönszerződés esetében ezt úgy a legkönnyebb megérteni, hogy egy adott időpontban, legyen ez a kölcsön felvétel időpontja, nem tudjuk megmondani, hogy a jövőben, a törlesztés ideje alatt, hogyan alakulnak a gazdasági mutatók, az infláció, az árfolyam, a jegybanki alapkamat miképpen fog változni. A fogyasztónak bíznia kell tehát abban, hogy pénzügyei kezelésekor a választott szolgáltató megfelelő stabilitással, szakértelemmel rendelkezik. Ugyanis a fogyasztó mai tudását alapul véve, és a megszerezhető információi alapján lehetetlen, hogy teljes körűen felkészüljön a jövőről. Mindenre kiterjedően felmérni egy pénzügyi döntés későbbi időpontbeli várható kimenetelét aligha sikeres vállalkozás. A megfelelő mennyiségű és minőségű információk korlátozottan hozzáférhetőek.

Ennélfogva a fogyasztó kiszolgáltatottsága abból a hiányból ered, ami a szakmai tudás- és (meg)értés oldalán jelentkezik.

A viselkedési közgazdaságtan számos tanulmányában rögzítette, hogy a fogyasztókat a pénzpiacon is az ún. korlátozott racionalitás jellemzi, azaz legtöbbször érzelmeik, személyes benyomásaik alapján választanak, és nem gondolják végig logikusan, észérvekkel a döntésüket. A fogyasztó a begyűjtött információt nem teljes hatékonysággal használja fel, a döntéseit nem objektíven hozza meg. Érdekességként megjegyezendő, hogy a legújabb hatásvizsgálatok, tesztek azt az eredményt hozták, hogy a „megfelelő”, vagy „megfelelőnek vélt” információ sem segíti elő a fogyasztók optimális döntését. Bárhogy is nézzük, hitel- és kölcsönügyleteknél, vagy befektetéseknél a marketing stratégiák csapdájába lépve, és az érzelmek, külső ingerek befolyásolásának engedve aláírni egy szerződést óriási felelőtlenség, hatalmas kockázatvállalás. Ugyanakkor az előbbiekben említett korlátok nemcsak a pénzügyi termék kiválasztásakor, az ügyletkötéskor, illetve a jogviszonyba lépéskor érvényesülnek, hanem fokozottan megnehezítik a fogyasztói jogérvényesítést a későbbi jogviták rendezésekor is.

A békéltető testületi rendszer 

Önellentmondásos módon a rendszer tökéletlensége éppen tökéletességében rejlik. A kettősség a következő két problematikára vezethető vissza. Az egyik abban keresendő, hogy a jogintézmény messze nem ismert tömegesen. A jogvitarendezés elsődleges és csaknem kizárólagos útjának középpontjában még mindig a bírósági eljárás áll. A másik abban az elképzelésben található meg, amely azt feltételezi, hogy a fogyasztó, akit a szakirodalom is a szolgáltatókkal szemben álló gyengébbik félnek nevez, képes a pénzügyi szolgáltatók jogi képviselőivel szemben hatékonyan fellépni és igényt érvényesíteni.

A békéltetői eljárás sikerességéhez gyakorlat kell
A békéltetői eljárás sikerességéhez gyakorlat kell

A békéltető testületi rendszer akkor válik sikeressé, ha a gyakorlatban működőképes. A gyakorlati működőképesség azonban egy ok-okozati összefüggésben lévő, önmagával kezdődő és záródó folyamattal írható le. A gyakorlati működőképességhez nem kell más mint gyakorlat és sikeres, hatékony működés. Mindehhez arra van szükség, hogy a fogyasztók nagy száma minél több vitás ügy megoldásában vegye igénybe ezeket a fórumokat. A sikerességhez bírósági színtéren kívül lefolytatott eljárási tapasztalat kell. A tapasztalatokból levont tanulságok segítik csiszolni, és formálni a békéltetést. A tapasztalatszerzéshez azonban

fogyasztókra van szükség, olyan szerepelőkre, akikre a békéltető testületi eljárások megindításának jogát telepítette a jogalkotó.

Pályakezdőként egy nemzetközi irodában?

❓ De melyikben? ❓ Hogy válasszam ki? ❓ Hogy tudok jelentkezni, ha épp nem hirdetnek állást? ❓ Melyik jogterület való nekem? ❓ Mit mondjak, ha a bérigényemről kérdeznek? ❓ Milyen szinten kell lennie az angolomnak? ❓ Tényleg napi 12 órát kell dolgozni?❓

Ennek előmozdításaként mára megfigyelhető egy tendencia, amelynek 3 hangsúlyos területe a következő: 1) a Polgári perrendtartás átszerkesztése, 2) a Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályokban bekövetkező változások (különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatók kötelező alávetésére az egymilló forintot meg nem haladó ügyértékek vonatkozásában), 3) a 2016. évben útjának indított több napos konferencia Alternatív vitarendezés Magyarországon elnevezéssel.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény továbbfejlesztését célul tűző koncepcióban a Szerkesztőbizottsági Javaslat alapján felmerült az alternatív vitarendezés törvénybe építése. A perelterelés és bírósági ügyteher csökkentés érdekében az a szemléletváltás tűnik indokoltnak, amely megteremti a közvetítői eljárások igénybevételének ösztönzését. A fogyasztók hatékony(abb) igényérvényesítésének lehetősége tehát a polgári igazságszolgáltatás perelterelést elősegítő jogintézményeinek megerősítésében, azok eljárási szabályainak a megszilárdításában keresendő. Újdonságnak számít, hogy a polgári perrendtartásban így már törvényi szinten megjelenik, mintegy lex imperfecta (hátrányt nélkülöző) leképeződésként a mediáció igénybevételének lehetősége. Figyelemfelhívó jelleggel tehát várhatóan törvényi szintre emelkedik a közvetítői eljárás ösztönzése, kényszerítő elemek beépítése nélkül, tiszteletben tartva a felek önrendelkezésének szabadságát.

A békéltetői eljárás megismerhetősége

Mindehhez azonban széleskörű tájékoztatásra, az igénybe vehető fórumok eljárásáról szóló információk érthető közvetítésére van szükség. A cél elérésének egyik eszköze a pénzügyi szolgáltatók, a jogász világ, és valamennyi fogyasztóvédelmi hatóság ez irányú felelősségének (is) a hangsúlyozása. Különösen nagy jelentőséggel bír a szolgáltatók panaszkezelési eljárások során pontosan meghatározott kötelezendő tartalmi elemekkel – mind írásban, mind szóban – történő tájékoztatási kötelezettsége a jogorvoslati lehetőségekről. A jogorvoslati lehetőségek ismertetése kulcsfontosságú pontja a hatékony igényérvényesítésnek, és a pénzügyi szektorba vetett bizalom megerősítésének. A felelős (pénzügyi) szolgáltatói magatartás elősegítése érdekében javasolt a megerősített piacfelügyelet a széleskörű, célzott ellenőrzési eljárások területén, valamint a jogszabályi kötelezettségek teljesítésének folyamatos és véletlenszerű ellenőrzése. A vizsgálati eljárások során hozott kötelező előírások, és határozatok betartásának nyomonkövetései lehetnek azok az eszközök, amelyek keretbe foglalják és hatékony rendszert adnak a fogyasztóvédelem ezen területének.

A jogi kultúra és a békéltetői eljárás

A békéltetői eljárás nem zúzza szét a felek közti viszonyt
A békéltetői eljárás nem zúzza szét a felek közti viszonyt

A második problematika esetében mindenekelőtt tisztázni kell azt, hogy miért is vitatható az, hogy a fogyasztó képes hatékonyan képviselni az érdekeit, és érdemi befolyásoló erővel rendelkezik az ügy kimenetelét illetően. Tény, hogy a békéltetői rendszer jogintézményének differentia specifica-ja abban áll, hogy az eljárás során nem a klasszikus jogvita rendezés folyik. Ebben a vitarendezési típusban a bírósági tárgyalásokon megszokott markáns jogi érvelések mellőzéséről van szó. Itt a jogügyletek megoldása oly módon történik, hogy

a cél a jövőbeni aktív együttműködés reményében fenntartani a két fél közötti jogi köteléket.

A jövőre tekintettel a jogokat és kötelezettségeket úgy alakítják ki, és úgy oldják fel az egymásnak ütköző álláspontokat, hogy a jogviszonyt nem a nyertes-vesztes felállással zárják le. A pénzügyi kultúra mellett tehát a jogi kultúra szintjének a növelése is fontos szerepet játszik abban, hogy milyen minőséggel, sikerfokkal, hatékonyság mutatókkal jellemezhető egy ország fogyasztói jogérvényesítése. A békéltetői eljárás során a jogait sem ismerő fogyasztó aligha képes – jogilag is helytálló – indokokkal meggyőzni a pénzügyi szolgáltatót a kedvezőbb döntésre bírásra. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a békéltetői eljárások során a szolgáltatókat, ha nem is minden esetben, de jogászok képviselik. Szakmailag erőfölényben lévő személyek (kárszakértők, gazdasági vezetők, biztosítási szakemberek) jelennek meg az eljárásokban a szolgáltatók oldalán. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy konkrét utasítással (egyezség vagy elzárkózás), konkrét jogi és szakmai állásponttal rendelkező féllel kell közös megegyezésre jutnia a fogyasztónak. A jogi helytállóság tehát a békéltetésben sem elhanyagolható kritérium tekintettel arra, hogy például méltányossági ügyekben is a szociális körülmények, családi és egészségügyi helyzet értékelhető bizonyításához nem az emberi jószívűségre ható színházi előadásmód, vagy példálózó szóbeli nyilatkozattételre van szükség. A méltányossági példánál maradva, ez esetben hatóság által kiállított igazolásokra, havi költség kimutatásokra, az egy háztartásban élők jövedelmének bemutatására, rezsi költségek, egyéb havi kiadások számlákkal történő alátámasztására van szükség. Időt, energiát, pénzt és egyéb számottevő mennyiségű

költséget lehetne nyerni (vagy spórolni), ha a fogyasztók ilyen mértékű tudással, felkészültséggel érkeznének

a békéltető testületek elé, vagy még a meghallgatásokat megelőzően a panaszeljárásban ilyen beadványokat terjesztenének a szolgáltatók felé.

Tanulság helyett – a békéltető testületek sikeressége

A békéltető testületek sikerességének záloga tehát a fogyasztók pénzügyi és jogi kultúrája fokának függvényében található. A pénzügyi fogyasztói jogviták hatékonyabb megoldását, az esetek többségben egyezséggel történő lezárását az állampolgárok jogismeretének elmélyítése, az alapvető jogok és kötelezettségek aktív ismerete, továbbá mindezeknek a mindennapokban történő tudatos alkalmazása, és követése jelenti. Tudatos pénzügyi döntés, és a pénzpiaci, biztosítási, pénztári piacot érintő hosszú távú gondolkodás, átfogó közgazdasági szemléletmód felé történő orientáció az, ami csökkenteni képes a fogyasztói magatartások kockázatát. A döntés felelőssége elsődlegesen a miénk. A jogérvényesítés minősége leginkább rajtunk, pénzügyi fogyasztókon múlik. A XXI. század globalizált világában, ahol az intenzív szükségletteremtés korát éljük különösen helytállóak Horatio szavai: De te fabula narratur! – Rólad szól a mese!

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Csáji Kata Izabella

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Képek forrása itt, itt és itt.

Források, felhasznált irodalom

Samuelson, Paul A. – Nordhaus, Willam. D. [1997]: Közgazdaságtan
Vincze János Miért és mitől védjük a fogyasztókat? Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 2010. szeptember (725–752. o.)
Koltay Gábor–Vincze János Fogyasztói döntések a viselkedési közgazdaságtan szemszögéből Közgazda-sági Szemle, LVI. évf., 2009. június (495–525. o.)
www.gvh.hu
www.mnb.hu/bekeltetes
http://eur-lex.europa.eu/summary/chapter/consumers.html?root_default=SUM_1_CODED%3D09&locale=hu
Javaslat az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói AVR-irányelv)
Az Európai parlament és a Tanács 2013/11/EU IRÁNYELVE
Az Új Polgári perrendtartásról koncepciója – Szerkesztőbizottsági Javaslat
1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről, törvény és indokolása

i>Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.