A tudás hatalom – tartja a mondás. Nem is találhatnánk ennek alátámasztására kiválóbb példát a jogtudatnál. Különösen igaz ez az egészségügyi rendszerben érvényesülő jogok vonatkozásában, hiszen az orvos-páciens viszonyban gyakran érezhetjük magunkat alárendeltnek, így rendkívül fontos ezen kiszolgáltatottság mérséklése a törvényben biztosított jogosultságok révén.
Az alábbiakban rövid nemzetközi és hazai kitekintést nyújtok a betegjogok fejlődéséről, összehasonlítva Magyarország egészségügyi rendszerét Angliáéval és Németországéval. A hatályos egészségügyi törvény által biztosított betegjogok ismertetését követően a releváns joggyakorlat bemutatásával arra hozok gyakorlati példákat, hogy mennyiben érvényesülnek ezek a jogok a mindennapokban.
Nemzetközi kitekintés
Ahogy nagyon sok egyéb alapjogról elmondható, a betegjogok elismerése is rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ez többek között annak köszönhető, hogy míg az 1970-es évek elejéig az orvos-beteg viszonyt elsősorban az orvosi etika szabályai határozták meg, addig napjainkra már törvényben biztosított jogokra hivatkozhatunk azok megsértése esetén.
A folyamat első lépcsőfokának az Amszterdami Deklaráció tekinthető. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Holland Egészségügyi Minisztérium jogi szakértőket invitált Amszterdamba azzal a céllal, hogy a betegjogok általános alapelveit tartalmazó dokumentumot alkossanak, amely modellként szolgálhat az európai országok törvényeinek megalkotásához. Így született meg a betegek jogainak európai tervezete.
Hollandia mellett kiemelkedő szerepet játszottak a betegjogok fejlődésében a skandináv országok, hiszen Finnország, Dánia, Norvégia, Svédország és Izland is úttörőknek tekinthetők azok érvényesítésében. Ezen országok között is különös figyelmet érdemel Finnország, ahol elsőként foglalták törvénybe a betegek jogait az Amszterdami Deklaráció születésekor.
1993-ban lépett hatályba – több évtizedes tanácskozást követően – A betegek jogaira vonatkozó törvény, amely a betegjogokat az egészségügyi ellátók kötelezettségeinek rögzítésével határozza meg, amely kötelezettségek megszegése esetén a páciens bármikor jogorvoslati eljárást kezdeményezhet. A törvény alapjogként határozza meg a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való jogot, az orvosi ellátáshoz és az ehhez kapcsolódó kezelésekhez, a sürgősségi ellátáshoz, a kezelések hozzáférhetőségéhez, a megfelelő tájékoztatáshoz és az ezen alapuló, önálló döntéshozatalhoz való jogot. A jogszabály hatálya kiterjed a teljes egészségügyi rendszerre (beleértve a szociális ellátás keretében nyújtott ellátásokat is) és külön rendelkezik a kiskorú betegek helyzetéről. Itt fontos megemlíteni, hogy Magyarországon kétéves kodifikációt (1994-1996) követően 1997-ben megalkották az 1993-as szempontokra tekintettel az új egészségügyi törvényt.
A 2002 augusztusában Maastrichtban megtartott 14. Orvosi Jogi Világkongresszuson (14th World Congress on Medical Law) megvizsgálták a hatályos nemzetközi jogi és orvosi tendenciákat. Általánosságban kijelenthető, hogy a legtöbb európai országban külön törvénybe iktatták a betegjogokat, ezáltal megszilárdítva őket.
Ezen jogszabályok azonban csak abban az esetben eredményesek, ha a mindennapi gyakorlatban is érvényre jutnak, ennek egyik feltétele pedig az, hogy az állampolgárok mennyire vannak tisztában az egészségügyi ellátórendszerben biztosított jogaikkal.
Hazai fejlődés, avagy hogyan jutottunk el idáig?
A rendszerváltás előtt – hasonlóan a többi európai országhoz – Magyarországon sem volt ismert a betegjogok fogalma: a régi Eütv. az egészségügyi jogviszonyt államigazgatási jogviszonyként értelmezte, így a szocialista rendszerekre jellemző paternalista felfogás érvényesült ezen a területen is.
Ezt követően azonban egyre nagyobb igény mutatkozott a betegjogok törvényi szabályozására. Az ágazati kódex létrehozása mellett bővült az egészségbiztosítási rendszer, fejlődött az orvostudomány, valamint új technikai eszközök jelentek meg.
Az egészségügyről szóló törvény (Eütv.) az Európai Unió és az WHO ajánlásaira, valamint állásfoglalásaira tekintettel fogalmazta meg rendelkezéseit. A törvény II. fejezetében kilenc betegjogot nevesít, amelyeket a cikk során bővebben ismertetek.
Egészségügyi rendszerek eltérései
Az brit és a magyar egészségügyi ellátórendszer között jelentős eltérés, hogy a brit állami egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos panaszokkal külön egészségügyi ombudsman foglalkozik, hatásköre kiterjed az olyan orvosszakmai döntések vizsgálatára is, mint az orvosi műhibák. Ezzel szemben Magyarországon az alapvető jogok biztosa az egészségügyi ellátórendszert érintő problémákkal a számos egyéb teendője mellett foglalkozik, és „a panaszok teljeskörű kivizsgálására nem áll rendelkezésére olyan apparátus, amely a brit ombudsmant segíti, így például (…) orvos-szakmai kérdéseket nem vizsgálhat.” Egészségügyi ombudsman ugyan nincs az országban, de betegjogi képviselők igen, akiknek feladatuk, hogy – kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás mellett, egyedi ügyben – eljárjanak az illetékes hatóságnál és képviseljék a meghatalmazót, segítsenek a beteg panaszának megfogalmazásában, kezdeményezzék annak kivizsgálását vagy ők maguk tegyenek panaszt az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál. Ezenkívül segítik a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban és az azzal kapcsolatos kérdések megfogalmazásában, illetve rendszeres tájékoztatást nyújtanak az egészségügyi dolgozók számára a betegjogokról és azok változásairól.
A német bírói gyakorlat szerint nem sérti a beteg jogait, ha az orvos nem minden esetben ad teljeskörű tájékoztatást, ugyanis egyes kockázatokat – gyakoriságuknál fogva – általánosan ismertnek tart. Ilyen általánosan ismert kockázatnak nyilvánította a német Legfelsőbb Bíróság ítéletében a sebfertőzést, a hegszétválást és a zsírembólia lehetőségeit. Így tehát csak akkor kell felhívni a beteg figyelmét a lehetséges kockázatokra, ha azok a laikusok számára nem ismertek. Ezzel szemben a magyar egészségügyi jogban lehetőség van ugyan a tájékoztatás visszautasítására (például, ha a beteg maga is szakmabeli, így tisztában van a releváns információkkal), de külön kérnie nem kell, hiszen alapvető joga, hogy járjon neki. Ezen szabályozás szerint nem feltételezhetjük a páciensről, hogy teljeskörűen tisztában van a kezelés kockázataival és mellékhatásaival, még a legalapvetőbb beavatkozások esetén sem.
Milyen jogaim vannak az egészségügyi ellátórendszerben?
A hatályos betegjogi szabályozás alapköve az Alaptörvényben biztosított testi és lelki egészséghez való jog. Ennek érvényesülését az állam többek között az egészségügyi ellátás megszervezésével segíti elő, az államnak tehát kötelessége a megfelelő ellátás intézményi és személyi feltételeinek biztosítása. Az állampolgárokat megillető egészségügyi alapjogokról részletesebben az egészségügyi törvény rendelkezik. A betegjogok törvényben történő pontos rögzítése elősegíti, hogy a páciensek egyenrangú félként vegyenek részt az ellátásban és biztosítja, hogy megsértésük esetén hivatkozzanak rájuk. A Eütv.-ben rögzített jogok a következők:
- az egészségügyi ellátáshoz való jog,
- az emberi méltósághoz való jog,
- a kapcsolattartás joga,
- a gyógyintézet elhagyásának joga,
- a tájékoztatáshoz való jog,
- az önrendelkezéshez való jog,
- az ellátás visszautasításának joga,
- az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga és
- az orvosi titoktartáshoz való jog.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog a betegjogok közül a legalapvetőbb, hiszen ennek értelmében mindenkinek joga van ahhoz – amennyiben egészségi állapota indokolja –, hogy megvizsgálják, fájdalmait csillapítsák és ha szükséges, gyógyszeres kezelést vagy egyéb beavatkozást eszközöljenek rajta, azaz megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátást kapjon. A beteg maga választhatja meg az egészségügyi intézményt és a kezelését végző orvost, kivéve, ha azonnali, halaszthatatlan beavatkozásra van szükség. Lehetséges, hogy a választott intézmény nem tudja nyújtani a szükséges beavatkozást, ebben az esetben azonban várólistára kell helyezni, vagy tájékoztatni róla, ha más intézményben mód van a beavatkozásra.
A TASZ egyik jelentése szerint egy személynek rekeszizomsérv műtétre volt szüksége, amely ideális esetben egynapos rutinműtéttel jár, így a hozzá legközelebb fekvő dél-magyarországi kórházba ment ennek elvégzése miatt. Mielőtt a sérvet kezelhették volna az orvosok, a páciens gyulladásban lévő beleit műtötték meg. Ez a beavatkozás gyorsan és jól sikerült, viszont hiába engedték haza, ő fokozatosan egyre rosszabbul lett. Csak négy hónappal később derült ki, hogy a sterilnek hitt infúziójába baktérium került, és ez komoly szövődményeket okozott. Ez az eset eklatáns példája annak, hogy
hazánkban az egyik legnagyobb problémát a kórházi fertőzések jelentik, amelyek következtében gyakran előfordul, hogy egy sikeresen elvégzett rutinműtétet követően az eredeti problémánál nagyobbak lépnek fel.
Az Alapvető Jogok Biztosának egy 2019. évi jelentése szerint a panaszos lábában súlyos érszűkületet állapítottak meg, amelyre a győri kórházban nem láttak más megoldást, csak lábának amputálását. Ebbe a beteg nem kívánt belenyugodni, így a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára ment, ahol megállapították, hogy mód van az ér kitágítására és tisztítására. Ezt követően utókezelést kellett volna kapnia a Péterfy Sándor utcai kórházban, itt azonban közölték vele, hogy körzeten kívüli betegként, beutaló nélkül nem fogadhatják őt. A panaszos ennek okán ismét a győri kórházhoz fordult, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy az utókezelést ők nem tudják elvégezni, és beutalót sem tudnak adni a Péterfy Sándor utcai kórházba.
Az emberi méltósághoz való jog arra a kérdésre ad választ, hogy milyen bánásmód illeti meg a betegeket az egészségügyi ellátó rendszerben. Ez magában foglalja többek között azt, hogy nem kényszeríthetők indokolatlan várakozásra, tekintettel kell lenni szeméremérzetükre (tehát az orvosukon kívül nem kell más előtt levetkőzniük), csak a szükséges beavatkozásokat lehet rajtuk elvégezni, tiszteletben kell tartani személyes szabadságukat, valamint joguk van arra, hogy az intézményben saját ruháikat hordják és személyes tárgyaikat használják.
Mind a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot, mind az emberi méltósághoz való jogot sérti az a TASZ jelentés, miszerint egy nő szervezetét megtámadta az MRSA vírus, így először az intenzív osztályra került, majd később, mikor már stabilizálták az állapotát, annak érdekében, hogy ne fertőzzön meg másokat, egy raktárba került, ahol mivel nem volt monitorokra kötve, későn vették észre, hogy oxigénhiányos állapot lépett fel nála, így életét vesztette.
A kapcsolattartás joga tartalmazza, hogy a hozzátartozók látogathatják a beteget (az egy teremben jelenlévők maximum létszámát viszont meghatározhatja az egészségügyi intézmény). A látogatók kizárására csak különösen indokolt esetekben kerülhet sor – ilyen a Covid19-járvány alatti korlátozás. Bizonyos helyzetekben lehetővé teszi a törvény, hogy a beteg mellett folyamatosan ott tartózkodjon hozzátartozója. Ilyen például, ha a beteg állapota súlyos, de a szülők számára is lehetővé teszi, ha 18 év alatti gyermekük került kórházba.
A rendelkezések ellenére még mindig van néhány olyan kórház, ahol csak feltételekkel maradhatnak a szülők gyermekükkel, például, ha kifizetik a kisérői díjat, amiért ágy is jár nekik; széken ülve azonban nem maradhatnak, így előfordulhat, hogy a rossz anyagi körülmények között élők nem tölthetik ott az éjszakát. Több intézményben korhoz kötik a bent tartózkodást (6, 12, illetve 14 évesnél fiatalabb korú gyerek szülője maradhat csak) annak ellenére, hogy a 18 évnél fiatalabb betegek esetében mindenképpen biztosítani kellene ezt a lehetőséget.
A tájékoztatáshoz való jog értelmében – ahogy már említettem a német és a magyar egészségügyi rendszer összehasonlítása kapcsán – külön kérés nélkül, laikusok számára is érthető módon kell információt nyújtani a páciensnek a kockázatokról és az esetleges mellékhatásokról, illetve a kezelőorvosnak minden esetben meg kell válaszolni a beteg kérdéseit, aki dönthet úgy is (például ha orvosként szorul egészségügyi beavatkozásra), hogy nem kéri a tájékoztatást, illetve megnevezhet olyan személyt, akit helyette tájékoztassanak.
Az önrendelkezéshez való jog alapján a beteg eldöntheti az imént említett tájékoztatást követően, hogy mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele és melyeket utasít vissza. Az egyszerű, mindennapos vizsgálatokhoz és beavatkozásokhoz elegendő a szóbeli hozzájárulás vagy ha páciens nem tiltakozik ellene, de operációk során elengedhetetlen az írásbeli hozzájárulás (írástudatlanság esetén két tanú előtt egyezhet bele). A hozzájárulás bármikor visszavonható, de ha arra alapos ok nélkül kerül sor, kötelezhető az ennek okán felmerült költségek megtérítésére.
Az ellátás visszautasításának joga értelmében a beteg dönthet úgy, hogy nem veszi igénybe az egészségügyi ellátást, illetve az egyes beavatkozásokat. Főszabály szerint elég a döntés szóbeli közlése, azonban, ha a beavatkozás nélkül maradandó és súlyos egészségromlás következne be, akkor a saját kézzel írt és aláírt nyilatkozatban kell rendelkeznie arról, hogy nem veszi igénybe az orvosi ellátást. Ha a páciens olyan súlyos betegségben szenved, amely halálhoz vezethet, csak akkor utasíthatja vissza a beavatkozást, ha jó eséllyel feltehető a betegség gyógyíthatatlansága okán, hogy annak elvégzése esetén is bekövetkezne halála. A visszautasításnak ezesetben is saját kézzel írt és aláírt nyilatkozatban kell történnie.
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga magában foglalja, hogy a szóbeli tájékoztatáson felül a betegnek joga van megismerni az egészségügyi intézmény által nyilvántartott adatait és a rá vonatkozó dokumentációkat, amikről másolatot készíthet, továbbá le is fényképezheti azokat. Mindemellett azt is rögzíti a törvény, hogy a páciens számára elbocsátásakor zárójelentést kell készíteni.
Az orvosi titoktartáshoz való jog értelmében nem csak az orvosok, hanem valamennyi egészségügyi dolgozó köteles bizalmasan kezelni a beteg adatait. Minden olyan adat orvosi titoknak minősül, ami az adott személy betegségével, gyógykezelésével, vizsgálatával kapcsolatos. Más egészségügyi intézményekben ugyan be tudnak tekinteni ezekbe egy központi rendszeren keresztül, de ha az egyén szeretné, be tudja állítani az ügyfélkapun keresztül, hogy ne legyenek elérhetőek.
Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér több egymástól különálló nyilvántartásból áll, ezáltal pedig az orvosok és egészségügyi dolgozók a beteg neve és a TAJ száma beírásával lekérhetik adatait. Regisztráció esetén egyrészt láthatjuk, hogy ki nézte meg az adatainkat, másrészt letilthatjuk, ha nem szeretnénk, hogy lássák őket. Felmerül a kérdés, hogy miért lehet mégis jogsértő ezen szisztéma? A rendszer ellenzői azt állítják, hogy ideális akkor lenne, ha az alapbeállítás szerint nem férhetne hozzá más, csak a kezelőorvosunk, és ahhoz kellene külön hozzájárulás, hogy más intézmény orvosai és egészségügyi dolgozói is megtekinthessék.
Az intézmény elhagyásának joga alapján a páciensnek bármikor joga van az egészségügyi intézményből való távozásra, pusztán be kell jelentenie szándékát orvosának. Ha a kezelés véget ért, és emiatt a kórház bocsátja el a beteget, akkor erről őt 24 órával előtte tájékoztatniuk kell.
A betegjogok hazai és nemzetközi fejlődésének áttekintése, valamint a releváns gyakorlat vizsgálata alapján összességében elmondható, hogy az egészségügyi törvény részletesen szabályozza a betegeket megillető jogokat és számos garanciával segíti azok érvényesülését. Álláspontom szerint a betegjogok sérelme így elsősorban nem a szabályozásból, hanem annak gyakorlati érvényesüléséből, pontosabban annak hibáiból fakad. Jelentős változás elsősorban a túlterheltség csökkentésével, az intézményi feltételek magasabb színvonalú biztosításával, valamint az egészségügyi dolgozók jobb anyagi megbecsülésével következhetne be. Mindezeket figyelembe véve az egészségügyi ellátórendszer jövőbeli fejlődése szempontjából kulcsfontosságúnak tartom, hogy párbeszéd alakuljon ki a témában, feltárjuk a rendszerszintű problémákat és ismerjük azokat a jogokat, amelyek megilletnek bennünket az ellátás során.
Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források: Jogszabályok: Szakirodalom: TASZ jelentések: AJB jelentés: A kép forrása: *** Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
