Kalózok a biodiverzitás tengerén

Veszélyben a biológiai sokféleség.

A biodiverzitás – vagy más néven biológiai sokféleség – sérelme napjaink átfogó problémájává vált, nemzetközi egyezmények, uniós irányelvek, környezetvédelmi szervezetek is küzdenek a védelméért. Mikor találkozunk a hétköznapjainkban a biodiverzitás problémáival és mit teszünk, tehetünk ellene?

A biológiai sokféleség jogi meghatározását tartalmazza a 1995. évi LXXXI. törvény 2. cikkelye amely a Biológiai Sokféleség Egyezményt hirdette ki Magyarországon : „Biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét.”

A biodiverzitás biológiai szempontból jelenti a természet sokféleségét: azt, hogy az egész világon mennyi különböző faj létezik, és azt, hogy egy-egy földrajzi ponton mennyire eltérően alakulnak a gének. Ennek védelmére számos irányelv, jogszabály és terv vonatkozik.

Szeretném bemutatni a biodiverzitás védelmének jelentőségét, és azt, hogy milyen veszélyeknek van kitéve, választ keresve arra, hogy vajon kellő védelem alatt áll-e ez az esszenciális terület.

Az Alaptörvény P, cikke a biodiverzitás védelmét úgy fogalmazza meg: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”. A védelem alaptörvényi szinten történő rögzítése egyrészt a nemzetközi szerződések, egyezmények, uniós irányelvekre történő reakció, másrészt prioritássá emeli, és deklarálja jelentőségét a problémának.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Az Alaptörvényének ezt a rendelkezését értelmezve az Alkotmánybíróság szignifikáns kijelentése volt, amikor a 3223/2017. (IX. 25.) AB határozatban rögzítette, hogy nem lehet a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó már megalkotott szabályozásából visszavenni (visszalépés tilalma).

Az Alkotmánybíróság 28/2017. (X. 25.) AB határozatának indokolásában pedig kifejti, hogy a biodiverzitás megőrzésének kötelezettsége a Biológiai Sokféleség Egyezménynek elfogadásával nemzetközi kötelezettséget, mintegy ius cogens-ként értelmezi, erre hívja fel a figyelmet Dr.Szabó Marcel alkotmánybíró.

A biodiverzitás alaptörvényi szintű, szintén intézményesített és az Alkotmánybíróság által kibontott védelmét kiemelve, rátérhetünk a biodiverzitás „velejének” megismerésére, a teljesség igénye nélkül, mint nemzetközi problémára, nem figyelmen kívül hagyva a hazai relevanciáját a kérdésnek.

A biodiverzitás sérelmének indikátorai nem egy taxatív tevékenységi kört írnak le. Ettől olyan veszélyesen különleges ez a terület. Nem tudjuk gyakran visszakeresni, hogy milyen események együtthatójának eredményeként bomlott meg a természetes sokféleség rendje. Azt sem tudjuk előre kiszámolni, és megvizsgálni, hogy egyes fajok, gének átültetésének milyen eredményei lehetnek. Véleményem szerint ez alapján abban sem lehetünk biztosak, hogy létezik olyan gén, elem, amit biztonsággal változtathatnánk a környezetünkön.

A biodiverzitást veszélyeztető problémák feltárásánál, első ránézésre pandora szelencéje effektus érzésünk lehet, és úgy gondolhatjuk, hogy eddig boldog tudattalanságban éltünk, ha még nem foglalkoztunk a problémával. A biológiai sokféleség nem egy elhanyagolható kérdés, és több oldalról veszélyeztetett.

A biodiverzitásnak a bioszféra (a környezet biztonságának) épségére hihetetlen nagy hatása van. Számos helyen halljuk – gyakran termékeket reklámozva vállalatoktól – hogy törekedni kell a fenntartható használatra, így ezt a célt, fogalmat úgy tekintem ismerjük. A biodiverzitás az az állapot ahogy a Föld fenntarthatóan képes működni.

A biodiverzitás a bioszféra immunrendszere

– ezt kifejezést a szakirodalomban több helyen használják, és remekül kifejezi, hogy miről szól. Olyan ez, mint egy nagy puzzle – ha az egymástól teljesen különböző elemeket megfelelően egybe tesszük teljes képet kapunk, de ha egy-egy elemet megcserélünk nem kiolvasható a kép. Minél több elem keveredik el a helyéről annál zavarosabb, annál bizonytalanabb a környezet kölcsönhatása, és annak eredménye.

Ennek a konkrét védelmét a Rió de Janeiro-ban megtartott 1992. évi konferencián elfogadott Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity) alapozta meg, ennek a nemzetközi szerződésnek 198 állam a tagja. Lefektetett követelményeket az erőforrásoknak az igazságos és méltányos elosztásával kapcsolatosan, ezt a biológiai sokféleség védelme érdekében. A változatosság fenntartását a teljes élővilágra vonatkoztatva értelmezi, és a fenntartható használat megoldására koncentrál. Az egyezményt Magyarországon a fentebb említett 1995-ös törvény implementálta.

Ehhez a tagoknak in-situ és ex-situ típusú kötelezettségeket ír elő, az első magára a problémára adandó feladatokkal kapcsolatos, a második pedig edukációs, tájékoztató, finanszírozási, és kutatási feladatokat tartalmazó halmaz.

Az egyezménynek a szervezete áll a Részes Felek Konferenciájából, Titkársából, Tudományos Szakmai és Tanácsadó Testületből, pénzügyei kezelését pedig a Környezeti Világalapra bízza.

A Részes Felek feladata a tulajdonképpeni végrehajtása a kitűzött céloknak. Megfogalmazásában a biodiverzitás az

az alap, amelyre maga az emberiség is felépülhetett.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény tagjai folyamatosan stratégiai célokat fogalmaznak meg. Ilyen az Aichi Biodiversity Targets is, amit öt összetett stratégiai pontban lehet összefoglalni. 2050-re tervezik, hogy felderítik a biodiverzitás sérelmét okozó tényezőket – a kormányok és társadalmakkal való megismertetésén keresztül, a közvetlen veszélyeit csökkentsék a biodiverzitásnak és támogassák a fenntartható használatot, ökoszisztémák tudatos megőrzésével növelve a biológiai sokféleséget. De ide tartozik az ökoszisztémához és biodiverzitáshoz tartozó szolgáltatások előnyössé tétele, valamint növelni az implementációt a tervezési folyamatokban, ismertetésen és teljesítménynövelésen keresztül.

Egy keveset még a témakört körülölelő nemzetközi és uniós szabályozásról feltétlen szükséges szólni. A biodiverzitás védelmének szükségességét elismerve elfogadták a 1971-es Ramsari Egyezményt a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint, a vízimadarak tartózkodási helyéről. Ez nem kizárólag biodiverzitási egyezmény, hanem egy adott problémacsoporttal kapcsolatosan emeli ki a jelentőségét.

Az 1979-es berni Egyezmény az európai vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről szól. Annak szolgálatára jött létre, hogy vizsgálják mely fajok őshonosak Európában. Ez alapján lehet következtetni, hogy mely élőlények tartoznak úgymond az európai sokféleséghez.

2010-ben a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv került elfogadásra, amely a biodiverzitás szabályozásának különösen sarkallatos pontját képezi azóta is. Az itt megfogalmazott elvek részletezését uniós szinten is megalkották.

Azt gondolom, hogy az uniós szabályozásból, a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv (2002/628/EK) az egyik, amelyet érdemes kiemelni és az ahhoz kapcsolódó biológiai sokféleség csökkenésének megállításáról szóló Bizottsági közleményt . A Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódik a jegyzőkönyv tovább gondolva a génmódosított élőlények problémáját, és a kormányok tudatosítását a problémára tekintettel.

Magyarországon a biodiverzitás védelmében a Natura 2000 területeknek kardinális szerepe van, csak a magyar jogi szabályozásáról lehetne írni egy ettől teljesen különálló cikket. Ezek a területek a természeti adottságaiknak, élőviláguknak köszönhetően kiemelt védelemben részesülnek a sokféleség védelmére tekintettel.

Natura 2000 hálózat jogszabályi alapjait a 79/409/EGK irányelvet kodifikáló 2009/147/EK irányelv (az ún. madárvédelmi irányelv) és a 43/92/EGK irányelv (az ún. élőhelyvédelmi irányelv) alkotják.

A teljesség igénye nélkül most felsorolt szabályanyag mitől is védi a biodiverzitását a Földnek? A veszély néhány megjelenési formáját, és okozóját fogom most bemutatni.

Tegyük fel, hogy az említett puzzle darabok között vannak olyanok, amik, ha rossz helyre kerülnek akkor megsemmisítik a körülöttük lévő kirakós részletet. Ezek a biodiverzitás esetében az invazív (más néven: inváziós) fajok.

Invazív növények az úgynevezett özönnövények vagy özönfajok – ezek erőszakos terjedése ellen eredeti környezetük, lelőhelyük már megtanult védekezni, esetleg élnek ott bizonyos állatok, rovarok, amelyek táplálkoznak belőlük és természetes gátját szabják annak, hogy az adott területen a többi növényt elpusztítsák. Ilyenek például: felemáslevelű süllőhínár, közönséges selyemkóró, karolinai tündérhínár, és a bíbor nebáncsvirág.

Egy ilyen növény átkerülhet egy olyan helyre, ahol egyik természetes „ellensége” sem él, nem úgy fejlődött ki a környezet, esetleg teljesen ismeretlenek ott az adott növény képességei. Pillanatok alatt utat törhet magának, hatalmas pusztítást végezve.

Ugyanez történik az invazív állatfajok esetében is, de itt a probléma gyakran nehezebben visszakereshető.

Az in integrum restitutio ilyen helyzetekben megkockáztatom, hogy legjobb esetben is csak időgéppel lehetne kivitelezhető.

Ugyanakkor kinek a feladata, hogy megpróbálja a helyreállítás adott esetben? Felmerül az a kérdés is, hogy ki tartozik felelősséggel például terményeken okozott kárért (lásd: szőlő-gyökértetű 1875-es esetében) amelynek bekövetkezéséről előre nem lehetett tudni.

Hogy hogyan terjednek? Kereskedelem által, a termékeken megpihenve utaznak át országokon keresztül – lehet, hogy célországban, de lehet, hogy az út során is -, turizmus miatt például. Ilyen utazónak tartják például a nyári ablakok rémét, az ázsiai márványospoloskát (Halyomorpha halys) vagy a zöld vándorpoloskát (Nezara viridula). Ezek olyan invazív fajok, amely a terményeket könnyen fogyaszthatatlanná teszik, és szívesen „beköltöznek” bármilyen lakásba hívatlanul.

Természetesen az sem ismeretlen számunkra, hogy egy egzotikus növényt azért telepítsünk mert a kertünket szeretnénk díszíteni vele, nem ismerve a biodiverzitásra gyakorolható hatásait. Ez lehet a mesterséges behozatala egy invazív fajnak. Pontosan ez történt a kaukázusi medvetalp és a Snosnowsky-medvetalp esetében is. Alapvetően ázsiai növények (részletes eredetmeghatározástól eltekintve) és pusztán kertszépítés miatt lettek telepítve. Jelenleg a világ számos országában fellelhető, ahogy Magyarországon is. Hogy miért írom le ilyen részletesen? Mert a nagy méretű példányok feledtébb veszélyesek: alapvetőlen bőrgyulladást idézhetnek elő – amit a növényben található furanokumarinok okoznak, ami nem mellesleg rákkeltő hatásúak lehetnek. A mesterséges telepítés nagyon gyakori megvalósulása az inváziós fajok terjedésének. Ehhez hasonló invazív faj továbbá például a Vándorkagyló (Dreissena polymorpha) is, amely az 1920-as évektől indult el a világ különböző tájaira a Kaszpi-tó és a Fekete-tenger vidékéről, és a Balatonba is beköltözött.

Az olyan fajokkal kapcsolatosan, amelyek veszélyeztetik az emberi egészséget az élelmiszerláncról és a hatósági felügyeletről szóló a 2008. évi XLVI. törvény – alapján, kötelessége termelőnek, vagy földhasználónak hatósági eljárást indítani.

Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete– szól a megelőzéséről és kezeléséről az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének. Az uniós rendelet céljait Magyarországon a 2016. CXXXVII. törvénnyel ültetett át a jogalkotó.

A terület megfigyelésére és tevékeny kezelésére létrejött a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) részeként 1994-ben létrejött ISSG (Invasive Species Specialist Group) – az invazív fajok tudományos és politikai szakértőinek világszintű hálózata. Az ISSG Red List -jén szerepelnek azok a fajok, amelyek a kihalás szélén állnak, természetesen a lista ismerete előrébb vihet minket annak tekintetében, hogy mivel is állunk szemben: Nem mellőzi azonban a szükségességét annak, hogy mindenki, aki érintett a korábban említett veszélyek kialakulásában komolyan is vegye a problémát.

Nyilvántartást vezet ugyanakkor GISD-t (Global Invasive Species Database) elnevezésű ingyenesen hozzáférhető online adatbázis formájában, ahol mélyen szakmai szempontok alapján lehet felderíteni a jelenleg élő, és ismert inváziós fajok listáját.

A veszélyek körének peremén tovább lépve: az ember általi terheléstípusok is folyamatosan nehezítik a biodiverzitás talpra állasát, természetes próbálkozását a talpra állásra. Különösen ilyenként említendő a vízkitermelés, a telhetetlen energiafogyasztás, széntermelés és fosszilis tüzelőanyagok használata.

Körülbelül a nyolcvanas évektől lépett színre a génmódosítás problémája. Ha a természetes gének, fajok kölcsönhatása is ilyen veszéllyel lehet az élővilág épségére, gondoljunk bele, hogy a mesterségesen kikényszerített termelésnek milyen hatványozottan kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Magyarországon az 1998. évi XVII. törvény tartalmazza jogi fogalmát: „olyan természetes szervezet, amelyben a génállomány géntechnológiai módosítás által változott meg, ideértve ennek a szervezetnek a módosítás következtében kialakult tulajdonságot továbbvivő utódait”.

Az a biodiverzitás sérelmének egyik sarkalatos pontja, hogy vannak, voltak olyan fajok a Földön, amelyeket sosem ismertünk meg, és nem is lesz lehetőségünk a pusztítás miatt.

Ez számokban kifejezve a WWF szerint, úgy néz ki, hogy jelenleg a Földön 2-100 millió faj létezik. Nem tudjuk pontosan mennyi. Ezek közül hozzávetőlegesen évente 0,1-0,01 százalék között pusztulnak ki fajok. Ez sokkalta nagyobb, mint a természetes kihalási arány, de nem is tudjuk pontosan megmondani, hogy hányszorosa. Amit ebből tudunk, hogy létezhetnek olyan fajok, amelyek még azelőtt kipusztulnak, hogy megismerhetnénk a létezésüket.

A problémának a vannak feltáratlan részterületei – olyan adatok, amik még nem állnak rendelkezésre. Nemzetközi, uniós, és tagállami szinten is nagyon részletes a szabályozottsága a területnek. Magyarországon, ha kapcsolatba kerülünk ezekkel a problémákkal esetenként jogszabályi kötelezettségek is terhelnek bennünket. A jogszabályi kötelezettségek, és a részletes szabályozás azonban nem menti meg a biodiverzitást, ha sokan nincsenek tisztába azzal hogy létezik, hogy mi ez, és hogy mi árt és mi segíthet rajta.

Az élőlények természetes kipusztulási rátája, és a természet sokféleségének, változásának van egy biológiailag indokolt mértéke. A korábban kifejtett tevékenységek nagyban hozzájárultak az egész bioszféra terheléséhez, sérelméhez, és a biodiverzitás rendje nem biztos, hogy képes lenne magától helyreállni.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.