Birkózó szőnyegtől a jogi pályáig

2018-ban immár harmadik alkalommal rendezték meg a Wolters Kluwer Jogászdíj pályázatot, melynek célja, hogy elismerésben részesítse a hazai jogász szakma kiemelkedő teljesítményt nyújtó szereplőit. Interjúnkban a 2017-es Wolters Kluwer Jogászdíj Év Fiatal Tehetségével, Dr. Barta Péterrel beszélgettünk.

Köszönöm az interjúlehetőséget, és gratulálok a Díj elnyeréséhez! Kérlek mesélj magadról néhány mondatban: honnan indultál, és mivel foglalkozol jelenleg?

A gyerekkoromat az érettségiig bezárólag a sport töltötte ki, hivatásos birkózó voltam, és sokáig azon gondolkodtam, hogy a birkózásban folytatom a pályámat – olimpia és hasonlók. Az érettségit követően azonban felvételiztem a közgázra, hogy valami azért mégis legyen a zsebemben, ha a birkózószőnyegről üres kézzel térek haza. Amikor pedig harmadikos lettem a közgázon, éreztem, hogy valami még hiányzik az életemből. Ekkor felvételiztem az ELTE jogi karára – így kerültem a jogi pálya bűvkörébe. Rögtön éreztem, hogy ezen a pályán még sok dolgom van, valamifajta nexus jött létre közöttünk. Elvégeztem tehát a jogi egyetemet és közben befejeztem a közgázt is.

Az adó területére úgy kerültem, hogy az Ernst & Young minden évben meghirdet egy nívós adóversenyt, amelyre a párom unszolására az utolsó pillanatban jelentkeztem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel sikerült megnyernem. Ez pedig automatikusan egy állásajánlattal járt, így nem volt „választás”, adótanácsadóként kezdtem a pályámat, és belekerültem az adó világába.

Hogyan merült fel, hogy pályázol a 2017-es Wolters Kluwer Jogászdíj „Az év fiatal tehetsége” kategóriájában? Milyen érzés volt, és számítottál-e rá, hogy a Gálán végül a te neved fog elhangzani a győztesek kihirdetésekor?

Mikor a pályázatot kiírták, én az első szakvizsgámra készültem éppen. Az irodából hívtak, hogy lenne egy pályázat, amelynek kapcsán rám gondoltak. Fehér Tamás kollégámmal és a marketinges kolléganőmmel elkezdtük összerakni a pályázati anyagot. Túl sok időnk nem volt, de összehangolt csapatmunkával egy elég jó pályázatot állítottunk össze. Benne volt az önéletrajzom, hogy miket csináltam, miket értem el, Tamás hogyan lát, milyen vagyok a külső szemlélők számára stb.

A szakvizsgák közepette nem is gondoltam arra, hogy egyáltalán bekerülhetek a legjobb hatba, gondoltam majd jövőre rendesen rágyúrunk és akkor lesz némi esélyünk. Mikor mégis bekerültem a legjobb hatba, akkor merült fel először bennem, hogy van egyhatodnyi esélyem a győzelemre. Ekkor kezdtem el izgulni. (Te jó ég, ha esetleg győzök és kihívnak a színpadra, mit fogok én több száz ember előtt mondani. A bírósági tárgyalásokat ugyan nagyon szeretem,

de több száz ember előtt azért nem vagyok egy Cicero.)

A következő lépés az volt, hogy megnéztük és leinformáltuk az „ellenfelek”-et, akik szintén hadba szálltak ezért a díjért. Látva azonban őket, teljes mértékben megnyugodtam: biztosan nem fogok győzni. A vetélytársak ugyanis egytől-egyig szupertehetségek voltak: több nyelven beszéltek, rengeteg ösztöndíjat nyertek, jobbnál jobb helyeken tanultak, dolgoztak stb.

Eljött a nagy nap, kezdetét vette a díjátadó ceremónia. A mi kategóriánk volt az utolsó, fél tizenkettő körül volt az eredményhirdetés. Végül az én nevemet olvasták fel győztesként. Nem tagadom, ennek hallatára kissé sokkos állapotba kerültem. Valahogyan felmentem a színpadra, mondtam egy kis köszönőbeszédet és nagyon-nagyon örültem. Rendkívül megtisztelő egy ilyen díj.

Azért rákészültél a beszédre?

(nevet) Egy kicsit rá, azért nem bíztam a véletlenre, hogy majd valami lesz, mert abból nem szokott jó kisülni.

Mit jelentett számodra ez az elismerés, a Jogászdíj elnyerése?

Leginkább egy megerősítést. Én ezt egy közös díjnak tartom, egyértelműen csapatmunka eredménye volt. A díj annak az elismerése, amit mi az irodában mindennap csinálunk. Ez egy közös siker, a többiek – különösen a mentorom, Tamás, és Jalsovszky Pál – is kellettek ahhoz, hogy ezt a díjat sikerült elhódítanom. Egyedül nem ment volna.

Szumóban Európa-bajnoki, birkózásban pedig tizennégy alkalommal magyar bajnoki címet szereztél korábban. Mit adott a sport a későbbi életutad vonatkozásában? Mikor döntöttél úgy, hogy szünetelteted birkózói pályafutásodat, és váltod fel a sportversenyeket a tanulmányi versenyekkel?

Akkor, amikor a jogot is elkezdtem a közgáz mellett – a két egyetem ugyanis már sok volt a sport mellett. Válaszút elé érkeztem: vagy sport, vagy tanulás. De szerencsére a Jóisten is segített: lesérültem, és egy évet ki kellett volna hagynom, hogy újra tudjak rendesen birkózni. Úgy gondoltam, hogy ez egy égi jel és a birkózást el kell engedjem, bármennyire fájdalmas döntés is. Egyébként a sportból kitartást, alázatot, és a munka tiszteletét, mint szemléletet kaptam.

Két egyetemet is elvégeztél, az egyiken jelenleg oktatsz is – mi vonzott a Corvinus közgazdász szakán a kezdetekben, és a diploma megszerzése után miért döntöttél úgy, hogy jogi tanulmányokba is belefogsz?

Matekos voltam középiskolában, és hát, ha matek, akkor közgáz. Amikor azonban másodikos voltam, fogalmam sem volt, hogy mit fogok tudni a mikroökonómia, makroökonómia, magas szintű matematika tudásommal kezdeni a való életben… Azért annyira ismertem már magam, hogy nem leszek elméleti matematikus vagy statisztikus a KSH-ban. Ekkor kezdtem el körbenézni, hogy milyen lehetőségek vannak még. És megláttam a jogi kart. Belevágtam tehát a jogba. Az a pár év, amikor párhuzamosan futott a két egyetem, brutális volt, senkinek sem kívánom. Ez tényleg arról szólt, van-e kitartás bennem.

Milyen egyetemi élmények befolyásolták alapvetően a pályád alakulását?

Leginkább az Ernst & Young adóverseny. Ha az nincs, akkor ma nem ülök itt. Ennek kapcsán a páromat, Brigit emelném ki, mert ő mondta, hogy „figyelj, jelentkezz már erre a versenyre, ezt neked találták ki, közgázt tanultál, számvitelt ismered, jogot hallgatsz, próbáld meg”. Én úgy voltam vele, hogy mindjárt államvizsgázom, van elég bajom enélkül is. Végül csak beadtuk a jelentkezésemet, és innen már elég jól alakult minden.

A bankszektortól kezdve a Big Four-on át a Jalsovszkyig több közegben és területen is kipróbáltad már magad. Milyen meghatározó tapasztalatokat, tanulságokat szereztél a különböző munkahelyeiden? Mi(ke)t tartasz a legfontosabb momentumnak az eddigi karrierutad során?

Kezdeném azzal a szűk egy évvel, amikor az Ernst & Young-nál kezdtem adótanácsadóként dolgozni. Bekerültem egy hatalmas multihoz, és az első pár hónapban csak kerestem önmagam. Ki vagyok én ebben a gépezetben?

Azt már a második napon éreztem, hogy valószínűleg nem itt fogok megöregedni,

mert bár nagyon jó iskola, nagyon jó a csapat, rengeteget lehet tanulni, de nem biztos, hogy én ebben a térben tudok kiteljesedni. Mindenesetre belerázódtam. Közel egy év elteltével azonban minden megváltozott. Jött a Jalsovszky, magával ragadott és elvitt. És azóta is itt vagyok, immáron három éve. Nagyon jól érzem magam. Kiváló döntés volt.

Ügyvédjelöltként és adótanácsadóként bizonyára sok állásajánlat közül válogathattál. Miért döntöttél a Jalsovszky Ügyvédi Iroda mellett, ahol jelenleg dolgozol?

Az egyik barátom az egyetemről itt dolgozott, és felhívott, hogy éppen üresedés van. Tulajdonképpen így került a Jalsovszky neve a látókörömbe. Jelentkeztem, volt egy igen nehéz többkörös interjú Jalsovszky Pállal, de végül sikerült. Körülbelül egyszerre jöttünk Fehér Tamás kollégámmal, aki a CMS-től igazolt a Jalsovszkyhoz. Ő az az ügyvéd, akivel leginkább együtt dolgozom. Mi inkább adópereket csinálunk, az adócsapat másik fele pedig inkább adótanácsadást. A legtöbbet – azt is, hogy most itt ülök – Tamásnak és Palinak köszönhetem.

Milyen egy átlagos munkanap a Jalsovszkyban? Milyen jellegű feladatokkal és ügyekkel foglalkozol a mindennapjaid során?

Én leginkább adóperekkel foglalkozom. Ez azt jelenti, hogy ha egy adózónál megjelenik az adóhatóság, és valamilyen „problémát” talál, akkor mi képviseljük az adózót az egész adóeljárásban, mind a közigazgatási szakban, mind a bíróság előtt. Szeretem az adópereket, az az igazság. Ebben ugyanis megvan az a fajta versengés, ami a sportban is megvolt. Az egyik fél győz, a másik veszít. Nem beszélve arról, hogy ki kell ismerni a másik felet, a bírót, sőt, a saját ügyfelünket is. Szeretek érvelni, gondolkodni, küzdeni. De persze a rengeteg adóper mellett egy kis adótanácsadásnak is bele kell férnie.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egészen kevés joghallgató válik tanulmányai alatt az adójog szerelmesévé – ahhoz, hogy valaki ezen a területen kiemelkedő eredményeket érjen el, komoly pénzügyi és közgazdaságtani háttértudással kell rendelkezzen. Te mikor kezdtél el érdeklődni ezen jogterület iránt, és mi fogott meg benne? Ha úgy tetszik: mitől „szexi” az adójog?

Attól szexi szerintem, hogy baromi nehéz, állandóan változik, és senki nem akar vele foglalkozni. Ez benne a kihívás. Az adópolitika ma olyan Magyarországon, hogy akár év közben is kijöhet három adócsomag, ami átírja az összes adójogszabályt, és ezért nagyrészt újra kell tanulni. Ez egyben a szépsége és az árnyoldala is – legyünk őszinték, néha még nekünk is nehéz követni, hogy nap, mint nap mi történik. Főleg 2018- január 1-től: új eljárásjogi kódexek, elektronikus eljárások stb. De ettől szép ez az egész, sosem lehet unatkozni.

Milyen kompetenciák, tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből jó adójogász váljon?

Önmagában a jogi egyetem elvégzésétől nem leszel (jó) adójogász. Muszáj mellette számvitelt, közgazdaságtant, áfát tanulni – akár autodidakta módon. Ezen felül nem árt jól ismerni az excelt sem. Ezt a tudást tehát mindenképpen meg kell szerezni, nem lehet megspórolni. A tulajdonságokat illetően az alkalmazkodóképességet és a precizitást emelném ki. Az alkalmazkodóképességet azért, mert az adókörnyezet állandóan változik és nekünk is vele együtt kell változnunk.

Nem elég azonban a hatályos adójogot tudni, fejben kell tartani a korábbiakat is,

hiszen az adóhatóság jellemzően jóval korábbi időszakokat von vizsgálat alá. A precizitásról pedig: egy kis hibát vétünk és az ügyfél máris milliókkal több vagy kevesebb adót fizet. Ez sem az államnak, sem az ügyfélnek nem mindegy. Nagyon oda kell figyelni.

A világ egy technológiai forradalom közepén tart, és szinte nincs olyan jogterület, amire ez ne lenne kihatással kisebb vagy nagyobb mértékben. Hogy látod az adójog helyzetét ebben a globális folyamatban? Milyen új kihívásokkal szembesül a szakma, és milyen potenciál rejlik a piacon megjelenő új vívmányokban, megoldásokban? Hová tart az adójog jövője?

Most már a NAV készíti el az SZJA-bevallások tervezetét és hamarosan el fogja készíteni a tao- és az áfa-bevallások tervezetét is. Ebből adódóan az úgynevezett compliance-szolgáltatások piaca várhatóan vissza fog szorulni a következő években. Azt is el tudom képzelni, hogy a bírósági tárgyalótermek a jövőben virtuális tárgyalótermekké alakulnak. Ezzel sok pénzt meg lehetne spórolni. Úgy gondolom azonban, hogy egy dolgot biztosan nem fognak tudni gépek csinálni még egy jó ideig: az adópereket. Ezekben ugyanis rengeteget kell agyalni, gondolkodni, és nem árt egy kis taktikai-stratégiai érzék és jó emberismeret sem. Persze a gépek megkönnyíthetik ezt a munkát is, de jó beadványt nem fognak tudni írni, tárgyalni pedig pláne nem fognak. Ezen a területen az emberi hozzáadott érték egyelőre nélkülözhetetlen. Remélem, nem élem meg, hogy ennek ellenkezője bekövetkezzen.

Mind a Jogászdíj, mind az eddigi eredményeid egy igazán impozáns szakmai életutat jeleznek, egész biztos, hogy hallani fogunk még felőled. Mi a következő lépcsőfok? Milyen szakmai – vagy akár személyes – célok, kihívások állnak előtted a közeli és távoli jövőben?

Most három-négy hetet leszek az irodában, majd megint elmegyek egy hónapra tanulni – 2018. első negyedéve igazából a tanulásról szól. Vár még rám ugyanis a polgári jogi szakvizsga. Utána, ha minden jól megy, ügyvéd leszek. Remélem, hogy a Jalsovszkyban számítanak rám, és itt tudok majd maradni. Most leginkább ez tölti ki a gondolataimat (meg persze a folyamatban lévő 40 adóperünk). Otthon pedig vár a két kislányom (Léna három-, Bella egyéves), akikkel szintén „küzdök” nap mint nap. Legalább annyi kihívás és feladat vár rám otthon, mint itt az irodában – egy percet sem unatkozom, se éjjel, se nappal!

A Jogászdíj pályázat, mellyel a Wolters Kluwer Kft. évről évre a jogásztársadalom kiemelkedő képviselőit szeretné elismerésben részesíteni, immáron harmadik alkalommal lett meghirdetve. A Wolters Kluwer célja, hogy a jelöléssel figyelmet kapó valamennyi fiatal tehetsége további kimagasló teljesítményben nyilvánuljon majd meg, és adottságaik, átlagon felüli szorgalmuk révén a jogászi szakma meghatározó szereplőivé váljanak.