Breaking the law? Kódolt és Kódolatlan üzenetek a rockzenében – (II. Rész)

Jelen írás egy előző cikk folytatása, amelyet itt találsz.

A nyolcvanas években tomboló heavy-metal láz – ahogy előző cikkünkben is bemutattuk – nemcsak a műfaj kedvelőiből, hanem épp ellenkezőleg, az azt leginkább elutasítókból is heves reakciókat váltott ki. Gyakori volt az USA-ban, hogy az erkölcstelennek vagy éppen az ördöggel cimborálónak vélt zenekarok lemezeit nyilvánosan elégették. A Kiss basszusgitárosa, Gene Simons ezt úgy kommentálta: nem különösebben érdekli, hogy miután megvette valaki a lemezt, elégeti-e vagy meghallgatja azt. Az elégedetlen hangok azonban magas szintekig jutottak el. Először Amerika szerte törvénykezdeményezési hullámot váltottak ki, majd Tipper Gore (Al Gore akkori szenátor felesége) vezetésével megalakult a Parents’ Music Resource Center (PMRC) és kongresszusi meghallgatások kezdődtek a „fiatalságot megrontó” zenészekkel és műveikkel kapcsolatban.

Dee Snider (a Twisted Sister frontembere) a kongresszusi meghallgatáson

Az AB 3741 és a PMRC

Ugyan már a középkorban is társítottak bizonyos zenei elemeket az ördöghöz (ilyen volt a tritónusz hangköz, amit úgy hívtak „Diabolus in musica” – vagyis ördög a zenében), viszont az 1980-as évek elején Amerikában nem egy híres rockszámot bélyegeztek meg hasonló jelzőkkel.

1982-ben egy kaliforniai lakos azzal a panasszal fordult egy helyi képviselőhöz, Phil Wyman-hez, hogy egy tévéadás láttán felmerült benne a gyanú, hogy kedvenc slágerei, mint a – már említett – Stairway to Heaven és a Snowblind (utóbbi a Styx-től) visszafele lejátszva sátánista üzeneteket tartalmaznak. A dalokat így figyelmesen meghallgatta visszafele lejátszva, valóban felfedezni vélte az üzeneteket, ezért el is pusztította a lemezeket. Wyman képviselő ennek következtében előállt egy tagállami szintű törvényjavaslattal, az Assembly Bill 3741-el, ami az ilyen lemezek előállítóit kötelezte volna arra, hogy feltüntessék a „backward masking” kifejezést az eladandó példányokon. Wyman úgy vélte, nemcsak vallási értékek, hanem fogyasztóvédelemi megfontolások is indokolják a szabályozás bevezetését, melyet tervezetként a Fogyasztóvédelem és Mérgező Anyagok Bizottsága elé be is nyújtottak, azonban a bizottság nem tartotta kellően megalapozottnak a javaslatot, valamint úgy vélte, hogy ez nem fogyasztóvédelmi, hanem a véleménynyilvánítás szabadságát érintő kérdés. A téma aztán egyre nagyobb figyelmet kapott a médiában, így Amerika szerte születtek kezdeményezések, még szövetségi szinten is, azonban egyik sem járt sikerrel. Ennek többek között az volt az oka, hogy sokan, ha konkrétan nem hívták fel rá a figyelmüket, nem is hallották a „sátánista” rejtett üzeneteket, illetve ha valaki hallani is vélte, az nem volt bizonyított, hogy bármilyen hatással is van arra, aki ezt meghallgatja.

Tüntetés a rock ellen

Ekkor jött a képbe a Parents’ Music Resource Center (PMRC), ami egy befolyásos politikus-feleségek által alakított szervezet volt és célul tűzte ki, hogy valamit kezdjen azzal a jelenséggel, amit csak „rock pornónak” hívtak. Ez az egyesület nem kimondottan a „tudatalatti üzenetek” keresésére fókuszált, hanem arra, hogy a médiában és a boltokban elterjedt obszcén, szexuális és egyéb káros tartalmaktól megóvja az ifjúságot.

Tipper Gore, a PMRC egyik oszlopos tagja

Először egy levelet intéztek a Recording Industry Association of America (RIAA) szervezethez, ami a lemezkiadókat tömörítette azzal a felhívással, hogy a filmekhez hasonlóan alakítsanak ki valamiféle kategorizálás. Szándékuk nyomatékosítása végett kiadtak egy „Filthy Fifteen” (piszkos tizenöt) nevű listát, amin olyan, tizenöt darab slágert gyűjtöttek össze, melyekkel valami kifogásolni valójuk akadt. Prince, Madonna és Cyndi Lauper az „X” kategóriában (szexuális utalások), a Black Sabbath és a Def Leppard a „D/A” kategóriába (drog- és alkoholhasználatot népszerűsítő), a Twisted Sister és a Motley Crue a „V” kategóriába (erőszakos), míg a Venom és a Mercyful Fate az „O” kategóriába (okkult) került. Látható, hogy néhány pop előadót leszámítva a „piszkos tizenötöt” a rockból és azon belül is a heavy metalból ismert nevek töltik ki. Mivel nem sikerült megegyezni a lemezkiadókkal abban a kérdésben, hogy pontosan mit takarjon az „explicit” tartalom, ezért, a PMRC politikai befolyása kihasználásával szenátusi meghallgatásokat kezdeményezett.

A Kereskedelmi, Tudományügyi és Szállításügyi Bizottság előtti meghallgatások célja nem egy új törvényjavaslat bevezetése volt, hanem az, hogy megfelelő nyilvánosságot, politikai arénát biztosítson egy ilyen fontos, társadalmat érintő vitához. A meghallgatásokon – ahogy várható volt – a két oldal nagy erővel feszült egymásnak: előkerültek a szokásos „tudatalatti üzenetekkel” kapcsolatos vádak, illetve, ami szintén meglepő volt, hogy Tipper Gore (a PMRC egyik vezetője) a Beatles-re már, mint a rock idilli múltjára hivatkozott vissza, amikor a 60-as években pont hasonló kétkedéssel és ellenszenvvel fogadták az idősebb generációk a Beatle-mániát. A Szenátus előtt megjelent John Denver, Frank Zappa és Dee Snider (a Twisted Sister frontembere), így kendőzetlen válaszreakciókból sem maradt hiány. Dee Snider például kikérte magának, hogy Tipper Gore azt állította, hogy az „Under the blade” (penge alatt) című száma bármiféle szado-mazochizmusra utalást tartalmazna, mivel az a műtétektől való félelemről szól és Gore manipulatív módon egymás mellé rakott olyan sorokat, melyek eltérő helyen vannak a szövegben, hogy hitelt érdemlőbb legyen a feltételezése. A vita valódi élét elsősorban nem egy matrica vagy jelölés elhelyezése adta, hanem az hogy ki dönti el azt, hogy mire tegyék fel. Az új rendszer hatására ugyanis – ahogy azt a PMRC ellentábora előre látta – az üzletek többsége nem értékesített olyan lemezeket, amin ilyen jelölés szerepelt, hogy minél „családbarátabb” arculata legyen. Ezt az előadók nem akarták, ezért arra hivatkoztak, hogy a szülők felelőssége, hogy ha vesznek egy lemezt a gyermeküknek, akkor elolvassák a szöveget (ami akkoriban rajta volt a hátulján a lemezeknek) és döntsenek. A történet vége az lett, hogy sikerült megállapodni a lemezkiadókkal a matricáról, először 1985-ben, majd 1996-ben érkezett a mára már híressé vált fekete-fehér jelölés: „Parental advisory – explicit content.” Hogy hány szülőnek segített ez a matrica azt nem tudjuk, viszont magas eladási számokat hozott Eminem-től a Slipknot-ig számos előadónak.

Parental Advisory – Explicit Content

Összegzés

Jelen írásnak ugyan nem célja, hogy konkrétan meghúzza a vonalat a művészi önkifejezés szabadsága és a gyermekek szellemi fejlődésének védelme között, viszont – a néhány szélsőséges példa ellenére – el kell ismerni, hogy több szempontot is szem előtt tartandó a végkövetkeztetés levonásához.

A nikomakhoszi etika szerint valójában döntéseink során nem egy jó és egy rossz között kell választanunk, hanem két rossz véglet között kell a helyes középsőt, a jót választanai. „A rosszaságot a túlzás és a hiányosság, az erényt pedig a középhatár jellemzi.[1]” Példának okáért az anyagiak adásánál és elvételénél az egyik ellenpólus a tékozlás, amikor túlzásba viszik az adakozást, míg a másik a fösvénység, ami az adakozás teljes hiánya, a kettő között az arany közép pedig a nemes lelkű adakozás. Na de hogyan segít ez jelen esetben a konklúzió levonásában?

A tudatalatti üzenetekkel való manipuláció egy abszolút elvetendő és etikátlan marketingstratégia, hiszen egy alapvető szabadság, a döntési szabadság gyakorlásában korlátozza az embereket, így szerintem sem kerülhetnek jogi védelem alá az effajta gondolatközlések. Nem véletlenül ír valami egészen ilyesfajta jelenségről Aldous Huxley a Szép új világ című disztópiájában, ahol a zord körülmények között kitenyésztett csecsemők fejlődését „hipnopédiával” befolyásolják.

Viszont az emberi agy természeténél fogva logikát és összefüggéseket keres mindenben, így sokan véltek már egy emberi arcot látni a Mars bolygó egyik sajátos külsejű dombján és úgy gondolom, ezt történt a Judas Priest esetében is. Ugyanis joggal merülhet fel az Olvasóban is a kérdés, amit a zenekar menedzsere is feltett, ha valóban rejtett üzeneteket küldenének a rajongóknak, „do it!” helyett, miért nem azt sugallnák, hogy „buy it!” (vedd meg!)?

Ezért úgy vélem, hogy a „tudatalatti üzenetek” szabályozása könnyen vezethet ahhoz, hogy mondvacsinált okokkal korlátozunk számunkra nem tetsző tartalmakat, vagy „farkast kiálltunk” ott, ahol nincs, hogy ezáltal megszabaduljunk amúgy általunk unszimpatikusnak tartott dolgoktól. Ez viszont joggal való visszaélés!

A „rejtetlen” üzenetek kapcsán meg kell állapítanunk, egyrészt, hogy a fiatalok szellemi fejlődése fokozatosan megy végbe, így nem árt, ha bizonyos dolgokkal akkor ismerkednek meg ha „eljön az ideje”, viszont burokban sem lehet, illetve ajánlott felnevelni embereket.

Másrészt, valójában az esetek többségében lázadásról, polgárpukkasztásról, meghökkentésre okot adó szimbólumokkal való játszadozásról volt szó, ami egy-egy zenei stílus „műfaji kellékévé” vált. Ezt nem árt, ha akkor is fejben tartjuk, ha éppen kimondottan nem kedveljük az adott irányzatot, hiszen így legalább tudjuk, hogy konkrétan „mivel állunk szemben” és talán elfogadóbbakká válunk azokkal, akik szeretik azt. Ahogy utólag megdöbbenünk azon, hogy József Attilát a Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal eltanácsolta az egyetemről, úgy megmosolyogjuk azokat, akik heavy-metal lemezeket égettek a 80-as években az USA-ban.

Továbbá, arról is szót kell ejtenünk, hogy a zeneipar – elsősorban a populárisabb műfajoknál – miként erőszakol rá bizonyos témákat az előadókra és hogy önkényesen diktál olyan stílust a külsőségektől a szövegeken át, amivel tehetséges embereket korlátoz be és tehetségtelenebbeket emel ki.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a cikkben említett valamennyi ügyben vagy kezdeményezésben az a kérdés merült fel, hogy kié a felelősség? Az egyik véglet az, hogy a zeneipar semmilyen felelősséggel nem tartozik a társadalom, különös tekintettel a fiatalok, gyerekek szellemi fejlődése iránt. A másik véglet pedig az, hogy a szülői felelősséget teljes egészében „ki lehet szervezni” egy családon kívüli harmadik szereplőre, legyen ez egy testület, egy zenekar vagy bármi más. Biztos, hogy két beilleszkedési zavarokkal küzdő kamasz halála miatt visszafele hallgatva rejtett üzeneteket kell keresni olyan lemezeken, amiket kedveltek, vagy szakszerű segítséghez kellett volna fordulni a régóta fennálló problémáikkal? Illetve tudomásul kell vennünk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán nem arról kell döntenünk, hogy milyen zene szóljon a házibulinkon, hanem, hogy milyen önkifejezési formáknak adunk pusztán lehetőséget arra, hogy más megismerje.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak!

Jegyzetek:

[1] Arisztotelész: Nikomakhoszi etika (Részletek, I-III. könyv), 17.o. http://esztetika.elte.hu/baranyistvan/files/2012/09/Arisztotelesz-Nikomakhoszi-etika-I-III-konyv.pdf (utolsó megtekintés: 2021.05.25.)

Felhasznált Irodalom:

Arisztotelész: Nikomakhoszi etika (Részletek, I-III. könyv), 17.o. http://esztetika.elte.hu/baranyistvan/files/2012/09/Arisztotelesz-Nikomakhoszi-etika-I-III-konyv.pdf (utolsó megtekintés: 2021.05.25.)

Brackett, John: Satan, Subliminals, and Suicide: The Formation and Development of an Antirock Discourse in the United States during the 1980s, https://www.jstor.org/stable/10.5406/americanmusic.36.3.0271?seq=1 (utolsó megtekintés: 2021.05.25.)

Moore, Allan & Carr, Paul: The Bloomsbury Handbook of Rock Music Research https://books.google.hu/books?id=-q3oDwAAQBAJ&pg=PT663&dq=Parents+Music+Resource+Center&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwipyZj6loPwAhVOzaQKHcchAwoQ6AEwAXoECAYQAg#v=onepage&q=Parents%20Music%20Resource%20Center&f=false (utolsó megtekintés: 2021.05.25.)

Képek forrása:

https://www.rollingstone.com/music/music-lists/pmrcs-filthy-15-where-are-they-now-60601/ (Tüntetés a Rock ellen)

https://www.newsweek.com/2015/10/09/oral-history-tipper-gores-war-explicit-rock-lyrics-dee-snider-373103.html (Dee Snider az egyik meghallgatáson)

https://hu.wikipedia.org/wiki/PMRC#/media/F%C3%A1jl:Parental_Advisory_label.svg (Parental Advisory – Explicit Content)

https://en.wikipedia.org/wiki/Parents_Music_Resource_Center#/media/File:Tipper_Gore.jpg (Tipper Gore a PMRC egyik oszlopos tagja)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS