BREXIT – Elkerülhetetlen végkifejlet?

Mindenki a Brexit-ről beszél körülötted, és már a könyöködön jön ki a
britek EU-kilépése, mégsem érted pontosan, hogy mi ez az egész?
A nyugdíjasok, Nigel Farage vagy az Unió a felelős az eseményekért, esetleg ők együttvéve? Egy felelőtlen kampányígéret elszabadulása, vagy egy évtizedek óta érlelődő folyamat elkerülhetetlen eredménye?

Mi történt?

Az események közvetlen előzményei egészen 2009-ig, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig nyúlnak vissza. Itt fogalmazták meg az ún. 50. cikkelyt, amely az Európai Unióból való kilépést szabályozza. Ennek alkalmazásával folyik az Egyesült Királyság kilépése az Unióból, a „Brexit”, amelynek folyamata hivatalosan 2017. március 29-én indult el. Ezt követően a cikkely szerint egy legfeljebb kétéves tárgyalási periódus
következik, amelynek rohamosan közelítünk a végéhez. Ha ugyanis ez év március 29-éig nem sikerül megállapodniuk a feleknek, akkor az ún. „no-deal” Brexitre fog sor kerülni.

Mik az okok és kik a felelősök?

A kilépés mellett szavazókat több közvélemény-kutatásban is megkérdezték, hogy mik voltak döntéseik főbb okai. Közel felük jelölte meg a szuverenitás jelentős csökkenését. Az angolban ez így hangzik:

„The principle that decisions
about the UK should be taken in the UK.”

Tehát egyértelműen az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy a döntéshozatal még messzebb került az emberektől. A másik fő okként a migrációt és a határok ellenőrzésének kérdését nevezték meg. A válaszadók 33%-a nyilatkozott így. Ezek mellett az angol nemzeti identitást, az új gazdasági lehetőségeket és az establishment-ellenes fellépést említették még.
A kilépés-pártiak fő szószólója, a UKIP-es Nigel Farage is sokszor játszott ezeken a húrokon.

Nigel Farage a migráció következményeiről

A referendumot a nagy kereskedelmi bankok elleni harcként próbálta feltüntetni, illetve a migrációt is gyakran említette.  Míg a korábbi londoni főpolgármester, Boris Johnson és a hard-Brexit párti Tory-képviselő, Jacob Rees-Mogg inkább a gazdasági érveket hangoztatták. Ám nem elhanyagolható David Cameron korábbi miniszterelnök felelőssége sem, aki még 2013 elején lengette be a referendum lehetőségét, néhány UKIP-hoz vándorolt szavazat visszacsábítása érdekében, noha ő maga is a maradás mellett kampányolt.

A statisztikák szerint a Konzervatív párt vesztette a legtöbb szavazót a UKIP megjelenésével.

Mik a lehetőségek?

Alapvetően két felfogás jött létre a kilépésre. A hard-Brexit elképzelés támogatói nem csak az Unióból, de a közös piacról és a vámunióból is kilépnének. Ennek következtében újra a kormány kezébe kerülne a szabályozások és a vámok kialakításának kérdése, valamint a gazdasági egyezmények megkötésének lehetősége. Ez főleg a kizárólag az Egyesült Királyságban kereskedő vállalatoknak válna előnyére. Emellett a határellenőrzés visszaállítására is szükség lenne Észak-Írország és az Unióban maradó Írország között. A soft-Brexit tulajdonképpen pont ennek az ellentéte, ez ugyanis éppen azoknak a vállalatoknak kedvezne, akiknek jelentős kapcsolataik vannak uniós országokkal, hiszen továbbra sem kellene jelentősebb vámot fizetniük. Ez Észak-Írország jelenlegi helyzetét sem befolyásolná. Ezt azonban sokan a népszavazás elárulásaként értelmezik. Köztes lehetőségként merült fel a Theresa May által az Unióval kialkudott ún. „Chequers-deal” (a Miniszterelnök vidéki rezidenciájából származik a név). Ez alapján az áruk továbbra is vámmentesen áramolhattak volna, Észak-Írországban sem létesült volna jelentős határzár. Ezt egy CCTV-kamerás ellenőrzés váltotta volna ki. A migráció megállítása érdekében viszont a munkaerő már nem áramolhatott volna ilyen szabadon, de mind a kivándorolt britek, mind az ott lévő európaiak további intézkedések nélkül maradhattak volna tartózkodási helyükön. May tervezetét azonban a brit parlament január
15-én igen jelentős arányban leszavazta.

Mi következik most?

Jelen állás szerint március 29-én az Egyesült Királyság a no-deal Brexit forgatókönyv szerint kiesik az Unióból. Ezt követően mindössze a WTO szabályozásai lennének érvényesek a britek nemzetközi kereskedelmi viszonyaira, Észak-Írország határára pedig vissza kellene állítaniuk az ellenőrzést. Az Unióban maradt britekről pedig semmilyen megegyezés nem lenne érvényben, így a helyzetük roppant bizonytalanná válna. Ennek elkerülésére két lehetőség maradt. Az egyik, hogy új népszavazást írnak ki, melyben a maradáspártiak győznek, így a kormány visszavonja kilépési kérelmét. Ez az 50. cikkely szerint lehetséges – ahogy a cikket kidolgozó Lord John Kerr mondja:

„The triggering is revocable.”

A másik és egyben valószínűbb kimenetel, hogy a tárgyalásokra haladékot kapnak a felek. Ez viszont a közeledő európai parlamenti választások miatt aggályos, hiszen náluk már nem fogják ezt megtartani, így hosszú halasztás esetén képviselet nélkül maradnának.

FRISSÍTÉS: Kedden a brit Alsóház ismét elutasította May megállapodását, szerdán határozott arról, hogy soha nem kíván rendezetlenül (megállapodás nélkül) kilépni, míg csütörtökön egy újabb referendum kiírását szintén elutasították, de a halasztás kérésében meg tudtak állapodni. Erről a jövő heti EU-csúcson döntenek, a határidő változtatáshoz viszont a tagállamok egyhangú támogatására lesz szükség.

Korábbi cikkeink a témában itt, itt és itt.

Irodalomjegyzék

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.