Büntetés vagy intézkedés? – Szankciók a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben

A felnőtt bűnelkövetőkhöz képest a fiatalkorúak esetében a „más elbánásra” lehetőséget teremtő igazságszolgáltatási rendszer Észak-Amerikában és Európában a XIX. század második felében alakult ki. A modell lényege: a nevelési eszme középpontba állítása, a speciális prevenció előtérbe helyezése, intézményi szinten a felnőtt bűnelkövetőktől elkülönülő büntető igazságszolgáltatási rendszer.

Elmondható, hogy a XX. század elejétől kezdve az európai jogrendszerekben a fiatalkorúak büntetőjogát következetesen az önállóság jellemzi, mely abban ölt testet, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket általában külön törvény szabályozza, amelynek alkalmazása relatív, vagy teljes önállósággal rendelkező intézményrendszer feladata. Utóbbi érvényesül különösen Ausztriában, Lengyelországban, Svájcban, és Portugáliában. Az önálló szabályozással szemben hazánkban, Csehországban, és Szlovéniában is egy egységes büntetőjogi szabályozás érvényesül. Ennek lényege az, hogy az általános büntetőtörvényben és a büntetőeljárási törvényben külön fejezetben foglalt szabályok a fiatalkorúakra is érvényesek néhány – többnyire privilegizáló – eltéréssel. A büntetőjogi felelősség és a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetőjogi szankciók tehát alapvetően megegyeznek a felnőtt korúakra vonatkozó rendelkezésekkel.

Európai Uniós elvárások a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni szankciók megválasztása során

Európában, regionális jelleggel az Európa Tanács fogalmazott meg ajánlásokat a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozóan. A (2008) 11. számú MB ajánlás a fiatalkorú bűnelkövetőket érintő szankciókról és intézkedésekről, amelyet európai szabályokként is ismerünk, a legfontosabb alapelveket rögzíti a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozóan alkalmazható szankciók és intézkedések esetén. Az ajánlás szerint a jogkövetkezmények megállapításánál a fiatal mindenekfelett álló érdekét és az arányosság elvét kell elsősorban szem előtt tartani. A fiatal életkora, fizikai és mentális jólléte, fejlődése, személyes körülményei, belátási és beszámítási képessége, valamint az elkövetett cselekmény súlya kell, hogy meghatározza a fiatalra kiszabható szankciót. Az európai szabályok a „minimumintervenció” elvét rögzítik, e szerint a fiatal személyre szabott, lehető leggyorsabb eljárásban megállapított jogkövetkezmény az intézmények közötti együttműködés révén és a fiatalkori bűnelkövetés holisztikus megközelítésének hála nem stigmatizál, és a lehető legteljesebb visszatérést engedi a társadalomba.

A fiatalkorú elkövetők esetében az intézkedések élveznek továbbra is elsőbbséget, és velük szemben a szabadságelvonás csak kivételesen alkalmazható. A büntetéskiszabás főbb elvei: a Btk. 106. § (2) bekezdés szerint, „fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható.” A nevelés fő eszköze az intézkedés, büntetés csak másodlagos, ha az intézkedéssel a nevelési cél nem érhető el. Szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazása vagy büntetés kiszabása csak ultima ratio-jelleggel lehetséges, hiszen a Btk. 106. § (3) bekezdés alapján, „fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Elegendő-e az intézkedés, vagy hatékonyabb rögtön büntetést kiszabni?

A Kúria 4/2007. BK. véleménye szerint, a nevelési célból kiindulva kell eldönteni, hogy konkrét esetben szükség van-e személyi szabadság elvonására, azaz javítóintézeti nevelés alkalmazására, vagy büntetés kiszabásával a törvényi cél jobban elérhető. Erre utalhat a cselekmény tárgyi oldalán a sorozat-elkövetés, a többes halmazat, az elkövetési mód, a több minősítő körülmény, az alanyi oldalon a motívum, a társtettesség, a csoportos, avagy a bűnszövetségben való elkövetés. Olyan fiatalkorúval szemben, aki első esetben kerül bíróság elé, ha az általa elkövetett cselekmény nem kiemelkedő tárgyi súlyú, beismerő vallomást tett, megbánást tanúsított, a cselekmény kísérleti szakban rekedt, vagy azt bűnsegédként követte el, illetve a deliktumot a gyermekkorhoz közeli életkorban követte el, általában a büntetési célok elérhetőek intézkedés alkalmazásával is. A bíróság a súlyosító és az enyhítő körülmények együttes és gondos értékelése, a fiatalkorúnak az elkövetés után, és az eljárás alatt tanúsított magatartása, személyi, családi körülményeinek megvizsgálása, gondozójának vallomása alapján döntheti el azt, hogy konkrét esetben elegendő-e intézkedés alkalmazása, avagy szükséges a büntetés kiszabása. Általában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása lehet indokolt azzal a fiatalkorúval szemben, aki visszaesőként, kiemelkedő tárgyi súlyú (élet, nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni, vagyon elleni erőszakos) bűncselekményeket sorozatosan követ el. Olyan fiatalkorúak esetében, akik a legsúlyosabb élet elleni bűncselekményt több minősítő körülményt is kimerítve, gátlástalanul, brutális módon, emberi mivoltukból kivetkőzve követik el, indokolt lehet a törvényi büntetési tétel legmagasabb mértékét megközelítő, illetve azt elérő szabadságvesztés büntetés kiszabása.

A nemzetközi büntetőpolitikai ajánlások szem előtt tartásával a hatályos Btk. a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható szankciók körébe beépítette az áldozatokra és az érintett közösségre irányuló kárhelyreállítást is. A fiatalkorúakkal szemben igénybe vehető szankciókat úgy kell meghatározni, hogy az elkövető szembesüljön az általa elkövetett cselekmény következményeivel is. A felnőttek büntetőjogának reformjával párhuzamosan a fiatalkorúaknál is cél volt, hogy az áldozat kompenzálását és a megsértett közösség kiengesztelését a büntetőjogi szankcionálás előfeltételének és részének tekintse.

Büntetésként tehát a fiatalkorúval szemben nem szabható ki életfogytig tartó szabadságvesztés. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések közül a szabadságvesztésre, elzárásra, a közérdekű munkára, a pénzbüntetésre, a kitiltásra, és a kiutasításra vonatkozó törvényi szabályozás speciális rendelkezéseket tartalmaz. A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetében ugyanekkor nincs a felnőttekétől eltérő speciális rendelkezés. A fiatalkorúakkal szemben elrendelhető mellékbüntetés, a közügyektől eltiltás, melyre speciális rendelkezések vonatkoznak. A fiatalkorúakkal szemben szintén alkalmazhatóak azok az intézkedések, amelyek a felnőttekkel szemben is kiszabhatók, van továbbá egy speciális, csak a fiatalkorúval szemben elrendelhető intézkedés, a javítóintézeti nevelés.

Fiatalkorúakkal szembeni szankciók az új Btk. tükrében

Az új Btk. jogkövetkezmények rendszerének kialakítása során célkitűzés volt az, hogy a fiatalkorúakra alkalmazható jogkövetkezményeket úgy határozzák meg, hogy a szankciók súlyosságában a fokozatosság elve érvényesüljön. A fokozatosság alapja a fiatalkorúval szemben alkalmazott szankció célja.

A jelenleg hatályos Btk. úgy, mint az 1978. évi IV. törvény is a fiatalkorúval szemben alkalmazott szankció elsődleges céljaként a fiatalkorú elkövető helyes irányú fejlődését jelölte meg. Ehhez képest a büntetőjogi szankciók általános célja, a generális és speciális prevenció csak másodlagosak. A Btk. 106. § (1) bekezdése értelmében a büntetőjogi beavatkozás célja a következőképpen került megfogalmazásra: „a fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.” Cél tehát, a fiatalkorú helyes irányú fejlődése, (re)szocializációja, ennek eszköze pedig a nevelés.

Szabadságvesztés büntetés az új Btk. tükrében

A legsúlyosabb szankciót jelentő határozott tartalmú szabadságvesztés fiatalkorúval szemben csak végső eszközként alkalmazható – a Btk. 106. § (3) bekezdésére is figyelemmel –, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el. A szabadságvesztés legfőbb hátrányaiként leggyakrabban az alábbiakat szokták kiemelni: a büntetés-végrehajtási intézetek létesítése és fenntartása a társadalom tagjaira jelentős anyagi terhet ró, a börtönéletmód kialakulása, a bűnözők összezártsága, a bűnöző életvitelre kioktatás lehetősége, a szabadságvesztés büntetés jelentősen sújtja a családot, melyből nem ritkán a családfenntartó esik ki, különösen a hosszabb tartalmú szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén, az önálló életvitelre képesség lecsökken, és a büntetés letöltését követően a társadalomba visszailleszkedési nehézségeket okoz, a személyi, családi társadalmi kapcsolatok felbomlanak, megszakadnak.

A fenti negatívumok ellenére a szabadságvesztés büntetés általánosan elterjedt, és a hatályos Büntető Törvénykönyvünk Különös Részében is az egyes büntetési nemek közül ez szerepel szinte a legtöbb bűncselekmény mellett. A fiatalkorúak számára a szabadságvesztés büntetés generális minimumként meghatározott egy hónap is egész életére kiható befolyással bírhat. Lévén, hogy ha és amennyiben pozitívan befolyásolja a fiatalkorút, és a későbbi bűncselekmények elkövetésétől visszatartja, a büntetés elérte célját, amennyiben azonban ellentétes hatást vált ki, azonosulni kezd esetleg a bűnöző életmóddal, visszafordíthatatlan kárt okozhatunk a személyiségének a fejlődésében.

Újra és újra fellángol mind a nemzetközi, mint pedig a hazai szakirodalomban a vita azzal kapcsolatosan, hogy milyen mértékében van létjogosultsága a fiatalkorú elkövetői körnél a szabadságelvonással járó szankciók alkalmazásának. Kérdésként merül fel, hogy azokban az esetekben, amikor szükséges, akkor a végrehajtás formái, az alkalmazott speciális rendelkezések mennyire ellensúlyozzák vagy ellensúlyozhatják-e egyáltalán azokat a negatív következményeket, amelyekkel a fiatal a büntetés végrehajtása során szembesülhet. Abban az esetben, ha az elkövetett jogsértő magatartásra egy rövid tartalmú szabadságelvonás lenne az arányos válasz, valóban szükség van-e ennek elrendelésére, avagy alternatív megoldások alkalmazásával, a nevelő jelleg hatékonyabban, s e negatív hatások nélkül is elérhető. A diszkusszió egyrészről a börtönártalmak megléte, illetve ennek elkerülhetősége kapcsán merül fel, másrészről pedig azt a kérdést feszegeti, hogy a szabadságelvonás milyen szükségszerű következményekkel jár együtt. A börtönártalmak körébe mindazokat a negatív hatásokat soroljuk, melyek a szabadságelvonás eredményeként – de annak csak szükségszerű következményeként – lépnek fel. A kiszolgáltatottság érzése, a dehumanizáció, a megbélyegzés, de a fiatalkorúaknál különösen a prizonizáció, azaz a börtöniskola, és az interprisoner agresszió mind olyan jelenségek, melyek súlyos hatással lehetnek az érintettek további életére. Ezek a következmények nemcsak a hosszabb-rövidebb tartalmú szabadságvesztés-büntetésüket töltők, hanem a szabadságuktól ideiglenesen megfosztott, például előzetes letartóztatásban helyezett személyeknél is tetten érhetőek.

A fentiek elkerülése végett álláspontom szerint, a fiatalkorú elkövetőkkel szemben szankciók – különösen, ami a szabadságelvonással járó büntetéseket, illetve intézkedéseket illeti – újragondolást igényelnek, lévén, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszernek egy, a fiatalkori bűnözés megelőzését szolgáló szélesebb, közösségi alapú stratégia alkotórészeként kellene felfogni, amely figyelembe veszi a szélesebb családi, iskolai, lakóhelyi és kortárs csoporti összefüggéseket, amelyeken belül a bűnelkövetés előfordul. A beavatkozásnak tehát e korcsoport esetében olyannak kellene lennie, amely lehetőséget biztosít mind az áldozatoknak, mind pedig az érintett közösségnek arra, hogy ebben a folyamatban részt vegyen, sőt az érintett közösség vonatkozásában a megbomlott társadalmi béke és egyensúly helyreállítására is lehetőséget teremtsen. Ennek megfelelően azoknál a fiatalkorú elkövetőknél, akik rendszeresen követnek el súlyos bűncselekményeket új és hatékonyabb – de az arányosság követelményéknek megfelelő – alternatív szankciók szélesebb spektrumát kellene kidolgozni. Helytállónak ítélem egy olyan intézetnek a létrehozását, mely a szabadulást követő időszak tekintetében a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítése érdekében leginkább hasonlítanak „kinti léthez”. Ezek a decentralizált, a fiatalkorú és a családja közötti kapcsolattartást elősegítő, a közösség társadalmi, gazdasági, és kulturális környezetébe integrált kisebb intézetek lehetnek alkalmasak mindazon fenti célkitűzés elérésére, mely a fiatalkorú bűnelkövetők bűncselekmények elkövetésétől való visszaszorítását célozzák.

dr. Kasnyik Adrienn Flóra, büntető ügyszakos bíró, Fiatalkorúak ügyeinek szakjogásza

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

Jegyzetek

  • A Büntetőjog Nagy Kézikönyve, Szerk.: Dr. Varga Zoltán, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.
  • A Büntető Törvénykönyv Magyarázata 1. és 2., KJK – Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.
  • A Magyar Büntetőjog Általános Része. Szerk.: Nagy Ferenc, Korona Kiadó, Budapest, 2001.
  • A Magyar Büntetőjog Különös Része. Szerk.: Horváth Tibor – Kereszty Béla – Maráz Vilmosné – Nagy Ferenc – Vida Mihály, Korona Kiadó, Budapest, 1999.
  • Büntetőeljárás jog Kommentár a gyakorlat számára, Szerk.: Dr. Berkes György, HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003.
  • Jancsák Ramóna: A gyermekek/fiatalkorúak helyzete a büntető igazságszolgáltatásban (Börtönügyi Szemle 2008/1. szám)
  • Dr. Burus Renáta: Kit és mit javít a javító? (Ügyészek Lapja 2008. 15. évfolyam Klnsz.)
  • Dr. Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási koncepciója (Büntetőjogi kodifikáció 2006/2. szám)
  • Ligeti Miklós: Az új Btk. általános része és a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvénye II. (Rendészeti Szemle 2007/9. szám)

A képek forrásai: itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.