E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.

Ha Önnek tetszik ez az írás, támogassa szavazatával, hogy az megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!

Szavazáshoz

1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra

***

Szerző: Talabos Dávidné Lukács Nikolett

A clausula rebus sic stantibus elv értelmében, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződés megkötését követően egy olyan körülmény állt be, mely valamelyik fél lényeges és jogos érdekét sérti, a szerződés módosítható, vagy a fél elállásával megszüntethető. A régi Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) 241. szakasza alapján a bírói szerződésmódosítás ugyanebből az okból kifolyólag kezdeményezhető. Hatályos törvényünk a helyzetet nem intézi el ennyire egyszerűen, több feltétel meglétéhez köti a felek eredeti jogviszonyába történő beavatkozást. A 6:192. § értelmében a változásnak utólagos, előre nem látható, nem a felek által előidézettnek kell lennie, mely a rendes üzleti kockázat körébe nem tartozik bele. A ma természetesnek tűnő lehetőség azonban viharos múltat tudhat magáénak mind hazánkban, mind külföldön egyaránt. Cikkem a jogtörténet tükrében világít rá egy hasznos és fontos jogintézmény jelentőségére hatályos polgári jogunkban.

A clausula elve a római jogban jelent meg először, de mindössze gondolat szintjén. Hivatalosan nem volt elismerve, mindössze a római jogot felhasználó későbbi korok mondták ki ezen ma alaptételnek számító elgondolást. Azonban Cicero, a híres ügyvéd és szónok, valamint Seneca, Néró híres tanácsadójának munkáiban is találkozhatunk vele. A glosszátorok majd a kommentátorok fokozatosan fedezték föl maguknak az elvet. Bartolus és Baldus, Pilius és egy Jason de Mayno nevű jogtudós kommentátor munkáiban is találkozunk vele. Pilius Quaestiones Sabbatinae című munkájában felállított egy sor olyan szabályt, melyek kimondják, milyen feltételek mellett lehet eltérni egy korábbi megállapodástól, s ebbe beleérthető a clausula elve is. A kánonjog számos más elvvel együtt ezt is átültette a jogtudományba. A princípium újraélesztésére a XIX. század végén Németországban került sor. Bernhard Windscheid, a híres német jogtudós a BGB-be is be kívánta építeni a clausulát, melyben azonban a törvénykönyv további készítői akadályozták meg. Windscheid a clausulában egy „tökéletlen feltételt” látott, amely szerint az akaratnyilatkozat hatálytalanná válik, ha az első szándék többé már nem érhető el.

Bár terve nem sikerült, a jogintézmény az I. világháború, majd a gazdasági válság miatt bekövetkező teljesítési nehézségek és az infláció hatására a bírói gyakorlatban népszerűvé vált, s kodifikáció híján is gyakori alkalmazást nyert. A német mellett különösen a common law jogrendszerben lett még gyakori alkalmazása, hiszen a híres „koronázási eset” óta hallgatólagosan minden szerződésbe beletartozónak tekintették. Ezt az amerikai jogrendszer is átvette. A clausula magyar története a XIX. században kezdődött. Az 1876:XIII. tc. 68. §-a szerint például a “gazda, vagy azon családtagnak elhalálozása esetében, kinek különös szolgálatára a cseléd fogadva volt, az örökösök nem kötelesek a belső cselédet … megtartani…”. A magyar jogtudományban Ágoston Péter volt az, aki elsőként nagyobb fejtegetést szentelt az elvnek. Ágoston megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyv Tervezetében (1914) általános rendelkezés ugyan nincs a clausulára vonatkozóan, az egyes esetekre vonatkozó külön szabályok azonban a gazdasági cél biztosításának szükségét eléggé visszatükrözik. A clausula az I. világháború után vált igazán jelentőssé a hazai jogéletben, s a gazdasági lehetetlenülésben nyilvánult meg hazánk magánjogában. Grosschmid Béni, Szászy –Schwartz Gusztáv, Szladits Károly, Szászy István és számos hazai jogtudósunk dilemmájának tárgya volt éveken keresztül. Szászy „hallgatólagosan belemagyarázottnak” tekintette az elvet a szerződésekbe és kijelentette, hogy a bírói gyakorlat igencsak kivételes esetekben alkalmazza azt. Besnyő Bernát szerint a gazdasági lehetetlenülés a kölcsönös szolgáltatások bekövetkezett aránytalanságának a megszüntetését tűzte ki céljául. Már pedig éppen ez az, ami a magánjog rendszerével ellenkezik mivel a kölcsönös szolgáltatásoknak érvényesen megállapított és a kikötésben kifejezésre jutott arányán a bírónak véleménye szerint nincsen joga változtatni.

Szerinte a bíró általános szabályképpen, csak a pénzszolgáltatásnál nyúlhat hozzá a felek által kötött szerződéshez, mert a pénz magánjogi szerepe ezt megengedi, sőt meg is követeli, – egyébként pedig a pacta sunt conservanda elvnek kell érvényt szerezni úgy, ahogy van, különben megszűnik a jogbizonyosság, a jogbiztonság és vele a forgalom sérül, s ezzel tisztelt tanárának, Grosschmid Béninek az elméletét követte. Szladits Károly szintén a konzekvens szembehelyezkedés elméletét követte, számára a pacta sunt servanda elv alól szabadulni nem lehet, mindössze néhány esetben bizonyos körülmények között van lehetőség elállásra a kötelemtől a fél számára. Álláspontja szerint a gazdasági lehetetlenülés bevezetésénél alkalmasabb lehet a szerződési egyensúly megbomlásának egyéb megoldási módja. A heves tiltakozások és a jogtudományi ellenszenv ellenére azonban a bírói gyakorlat az I. világháborút követő években mind gyakrabban fordult a gazdasági lehetetlenüléshez. Maga Szladits is számos példát említ alkalmazási körére. A jog legváltozatosabb területeiről a bérlettől a vállalkozási szerződésekig találhatóak meg a Magyar Döntvénytárban azok a jogesetek, melyek bizonyítják, hogy a clausula igenis fontos szerepet töltött be hazánk magánjogában.

Fontos lépés volt, hogy a Kúria kimondta, hogy a szerződés lehetetlenné válásához elegendő az is, hogy a szolgáltatás a teljesítésre kötelezettnek nagyobb gazdasági romlásával járjon, elegendő a feltűnő értékaránytalanság megléte és a „forgalomnak a jóhiszeműségben és bizalomban álló tisztességével s a méltányossággal már össze nem egyeztethető aránytalanság”. Ha a még későbbi bírói gyakorlatot vizsgáljuk, könnyen észlelhető, hogy később sem létezett egységes álláspont a bírói gyakorlatban a clausula alkalmazására vonatkozóan. A közös tulajdon használata, haszonélvezet létesítése tekintetében létrejött megállapodás esetén például tagadták a módosítás lehetőségét a tartós jogviszony hiányának az okán, mások ezzel szemben elismerik a lehetőségét: így pl. a társasház-alapító okirat a közös költségek viselése kérdésében a felek között kötelmi jellegű tartós jogviszonyt hoz létre. Ebben a vonatkozásban ezért helye lehet az alapító okirat bíróság által történő módosításának, ha ennek megvannak a törvényben meghatározott feltételei. A körülményváltozások tekintetében mindössze a szerződéskötés után bekövetkező változások bírtak relevanciával, ahogy a bírói szerződésmódosítás esetében is. Fontos állomásként kell megemlíten i az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslatot (MTJ), mely a clausula fogalmát szintén ismerte. A törvény 1150. szakaszában kötelmi jog általános részében a nemteljesítés és kötelemszegés keretei között található meg a gazdasági lehetetlenülésről szóló szabály. Mivel a javaslat törvényerőre nem emelkedett a kérdés körüli vita a későbbiekben is megmaradt.

A gazdasági válság és a II. világháború éveiben a gazdasági lehetetlenülés szintén többször került elő a magyar bíróságokon a kötelmek alóli szabadulás indokaként. A Polgár Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) a bírói szerződésmódosításban látta a lehetőségét annak, hogy az ősi clausula elvet és a gazdasági lehetetlenülést kodifikálja. Értelmében azonban a felek tartós jogviszonyában csak olyan körülmények megváltozásának figyelembevételéről lehetett szó, amelyek a konkrét (meghatározott felek között fennálló) szerződési feltételeihez tapadnak. A törvény nem adott felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét vagy egy-egy szerződéstípusba tartozó szerződések minden alanyát érintő változások esetén a bíróságok az egyes szerződéseket módosítsák. Az előre nem láthatóság (unforseeability, Hadley v. Baxendale ügy) doktrínája az angolszász jogrendszerben is fontos feltétel, melynek alapján nem köteles a kötelezett a jogosult azon kárának megtérítésére, amelyet nem láthatott előre. A common law feltételrendszere megegyezik hazánkéval, s a „f rustration”-ként aposztrofált princípium évszázados múltra tekint vissza. A szigorúan körülhatárolt szabályozás szintén nemcsak a hazai, hanem a külföldi jogrendszerekre is jellemző. Jó példa erre, hogy 2008-ban Donald Trump pert indított a Deutsche Bank Trust Company Americas ellen, különböző jogcímeken hárommilliárd dollár kártérítést követelve. Ezen jogcímek közül az egyik az volt, hogy a Deutsche Bank jogtalanul utasította el annak elismerését, miszerint a hitelpiacon jelen levő pénzügyi válság, és az Egyesült Államok ingatlanpiacának hanyatlása vis major esemény, ami lehetővé tenné az építési kölcsön esedékességi idejének meghosszabbítását. A perrel kapcsolatos kommentárok rámutatnak arra, hogy New York bírósági gyakorlatában még az olyan jelentős események, mint az 1973-74-es első olajválság, az Öböl-háború, vagy az ázsiai piacok összeomlása az 1990-es évek végén, sem bizonyultak “elegendőnek” a lehetetlenülés, vagy a kivihetetlenség (vis major) megállapításához. Ennek szellemében döntött a Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága 2009-ben. Ezen logika alapján viszont nehéz elképzelni, hogy a hitelválságot bármely bíróság vis major eseménynek minősítené.

Ahogy fentebb említésre került, hatályos Polgári Törvénykönyvünk némi módosítással szintén tartalmazza a bírói szerződésmódosítást. Fontos módosítás a konkrét feltételrendszer megadása, valamint a „rendes üzleti kockázat” határozott kijelentése. Álláspontom szerint ennek a jelentősége azért is különösen nagy, mivel a sokat módosult és sok néven illetett jogintézmény jogtörténeti fontossága mellett a jelenlegi gazdasági válság idején is fontos szerephez juthat a hazai és külföldi magánjogban egyaránt. Cikkem célja ennek rövid, mégis pontos bemutatása volt.