Daphne törvénye

2017. október 16-án egy autóba rejtett pokolgép oltotta ki az 53 éves Daphne Caruana Galizia életét Máltán. Ki is volt ő és miért olyan jelentős a személye az uniós sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság védelme szempontjából? Vajon az EU milyen eszközökkel igyekszik megakadályozni, hogy a politikai és a gazdasági elit elhallgattassa az ʻigazságot szajkózóʼ újságírókat? A 2024 márciusában elfogadott, Daphne törvényeként is emlegetett uniós irányelvvel kapcsolatos cikkemben ezeket a kérdéseket fogom körüljárni.

Daphne törvénye

Daphne Caruana Galizia máltai újságírónő korrupcióellenes aktivistaként és bloggerként tevékenykedett, pénzmosásról, szervezett bűnözésről, máltai állampolgársági papírok adásvételéről és a kormány Panama-iratokhoz fűződő viszonyáról tudósította a nyilvánosságot. Az ellene elkövetett merénylet időpontjában összesen 48 becsületsértési és rágalmazási per volt folyamatban vele szemben, amelyeket jogutódlás révén a családja örökölt meg. Daphne szavaival élve ezek a polgári és büntetőügyek „csupán az ő megfélemlítésére szolgáltak, miközben az ellenfelei az ostrom alatt visszavonultak”.

Pár hónappal Daphne halálát követően, az európai parlamenti képviselők egy csoportja felszólította az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépeseket az újságírókat egyre gyakrabban és erőteljesebben fenyegető, a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek megelőzése és visszaszorítása érdekében. A Bizottság 2022. április 27-i ajánlását követően az Európai Unió Tanácsa 2024. március 26-án elfogadta a közéletben részt vevő személyeknek a nyilvánvalóan megalapozatlan keresetekkel vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni védelméről szóló irányelvet.

A „közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek” kifejezés hallatán az emberek többféleképpen reagálhatnak. Angolul az ilyen ügyeket a szakirodalom röviden csak SLAPP-perekként (ʻStrategic Lawsuits Against Public Participation’) emlegeti, a ʻslapʼ pedig magyarra úgy is lefordítható, hogy arcul ütni valakit, amely megmosolyogtató lehet. Véleményem szerint beszédes ez a betűszó, figyelemmel arra, hogy az újságírók által közölt cikkek is sokszor pofonként érik a pénzügyi és hatalmi befolyással rendelkező egyéneket vagy szervezeteket. Másrészt egyesek azt gondolhatják, hogy a közéleti részvétel akadályozása bizonyára a közéleti szereplők – mint például a politikusok, hírességek – hátráltatására utal, és a szabályozás az ő személyiségi jogaik szigorúbb védelmét hivatott szolgálni a sajtóval szemben. Azonban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó.

ʻMatters of public interest’, azaz a közérdekű ügyek

Akár a folyóiratokban olvasott cikkekre, akár a televíziós hírekre gondolunk, mindannyian tapasztalhattuk, hogy az oknyomozó újságírók és a médiaszervezetek kulcsszerepet játszanak a szervezett bűnözés, a hatáskörrel visszaélés, a korrupció és az alapvető jogok megsértésének leleplezésében és az ezek elleni küzdelemben. Ebből eredően könnyen válhatnak a jellemzően befolyásos vállalatok, politikusok, lobbicsoportok, vagy akár az állami szervek célpontjaivá. Az EU-s szabályozás annak az elérésére irányul, hogy a publicistáknak ne kelljen a támadásoktól, fenyegetéstől tartaniuk, miközben az igazságot keresik és tájékoztatják a nyilvánosságot. Ahogyan az irányelv is hangsúlyozza: a független, professzionális és felelős újságírás, valamint a sokszínű tájékoztatáshoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei.

Ebből következően a szabályozás nem a közszereplőket hivatott védeni, hanem minden olyan természetes vagy jogi személyt, aki a közéletben részt vesz, gondolhatunk itt legfőképpen az újságírókra, illetve rajtuk kívül a riporterekre, elemzőkre, bloggerekre.  Ők úgy járulnak hozzá a közélethez, hogy publikálnak a véleménynyilvánítás és tájékozódás, vagy akár a művészet és a tudomány szabadsága körében, a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog gyakorlása során. Egyfajta őrszem szerepet töltenek be: közérdekű ügyekről tudósítják a nyilvánosságot, amelyeknek a megismeréséhez az embereknek jogos érdeke fűződik. A közérdekű ügyek közé tartoznak az alapvető jogok, közegészségügy, biztonság, környezet vagy az éghajlat, továbbá a már említett közszereplők köz- vagy magánszektorban végzett tevékenységei. Az újságírók a törvényhozó, végrehajtó vagy igazságügyi szerv általi vizsgálat vagy bármely más hivatalos eljárás tárgyát képező ügyekről és a korrupcióról, csalásról is írhatnak a nyilvánosságot érintő témák körében. Végezetül az irányelv a közérdekű ügyek között említi az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 2. cikkében rögzített értékek (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok) védelmére irányuló tevékenységekről végzett tudósítást.

Közéleti részvételt akadályozó, visszaélésszerű bírósági eljárások

Tegyük fel, hogy az újságíró publikál egy cikket arról, hogy egy befolyásos ember pénzt fogadott el azért cserébe, hogy egyes ismerőseit magas pozíciókba juttassa, visszaélve a hatalmi helyzetével. Ha a szóban forgó személynek nem áll érdekében, hogy az írás a nyilvánosság számára elérhető maradjon, akkor végső soron jogi eszközökhöz folyamodhat. Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy melyek a közéleti részvételt akadályozó, visszaélésszerű bírósági eljárások. Lényegében ezek olyan bírósági eljárások, ahol a fókusz – ahogyan alapesetben ez egy pernél elképzelhető – nem valamilyen jog tényleges érvényesítésén vagy gyakorlásán van. Ehelyett a fő cél az, hogy az újságírók, civil társadalmi szervezetek tagjait akadályozzák vagy korlátozzák a közéleti részvételben, például kötelezzék őket a cikkek törlésére, esetleg különböző szankciókat helyezzenek kilátásba számukra. A magas politikai vagy pénzügyi státusszal rendelkező emberek gyakran azt a kiegyensúlyozatlan helyzetet használják ki, hogy megfelelő erőforrásokkal – jellemzően pénzzel és kapcsolatokkal – rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megalapozatlan kereseteket terjesszenek elő. Velük szemben a publicisták mindezidáig a jog által védtelenek voltak, mi több, éppen a jog rendeltetésellenes gyakorlásával fenyegették meg őket: visszaélésszerű bírósági eljárások megindításával.

A SLAPP-perek tipikus megkülönböztető jegyei lehetnek a többi eljáráshoz képest az aránytalan, túlzott vagy észszerűtlen követelések, vagy ha az a személy, akiről a hír szól, hasonló ügyekben több eljárást is indít. Ide tartozik még az érzelmi terror, amikor a felperes, illetve képviselői megfélemlítéssel, zaklatással vagy fenyegetéssel próbálják sakkban tartani a cikkírókat. Bizonyos eljárási taktikák rosszhiszemű alkalmazását is említi az irányelv, mint például az eljárás késleltetése, a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum csalárd vagy visszaélésszerű kiválasztása (forum shopping), ügyeknek az eljárás egy későbbi szakaszában történő rosszhiszemű megszüntetése.

Eljárási biztosítékok és harmadik országbeli ítéletek

Az új uniós szabályozásnak köszönhetően a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek célpontjává vált személyek az eljárás lehető legkorábbi szakaszában kérhetik a bíróságot, hogy utasítsa el a keresetet, ha az nyilvánvalóan megalapozatlan. A kereset megalapozottságának bizonyítása a keresetet benyújtó felperesre hárul. Ha a per menete során derül ki, hogy visszaélésszerű bírósági eljárásról van szó, akkor a bíróság dönthet úgy, hogy a felperesnek kell viselnie az eljárás költségeit, beleértve az alperes jogi képviseletére fordított kiadásokat, az ügyvédi munkadíjat is. Az alperes kártérítése érdekében a bíróság kötelezheti a felperest, hogy az eljárás becsült költségei tekintetében nyújtson pénzügyi biztosítékot, amely akár az alperes által elszenvedett károkat is fedezi, ha az adott tagállam joga úgy rendelkezik. Ezekről az eljárási biztosítékok iránti kérelmekről a bíróságnak gyorsított eljárásban kell határoznia. A közéleti részvételt akadályozó stratégiai pert indító féllel szemben még hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció vagy egyéb, azonos hatékonyságú, megfelelő intézkedés is alkalmazható.

Előfordulhatnak olyan esetek is, hogy a befolyásos személy, akiről a cikket írták, egy Európai Unión kívüli államban indít eljárást uniós állampolgársággal rendelkező újságíróval szemben. Ezekben az ügyekben született döntéseket az EU vonatkozásában harmadik országbeli ítéleteknek nevezhetjük. Az irányelv azt mondja ki, hogy az uniós tagállamok kötelesek megtagadni az ilyen ítéletek elismerését és végrehajtását, ha az eredeti eljárás nyilvánvalóan megalapozatlannak vagy visszaélésszerűnek minősül a szóban forgó tagállamban.

Mit hoz a jövő?

Az egyik megvalósítandó feladat az lesz a tagállamok számára, hogy tegyék lehetővé, hogy az egyesületek, szervezetek, szakszervezetek támogatni tudják az újságírókat az eljárás során. A rendelkezésre álló eljárási biztosítékokról és jogorvoslatról szóló információkat egyetlen helyen összegyűjtve kell majd elérhetővé tenni a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatai számára.

Érdemes kiemelni, hogy az irányelvnek meg kell hagynia az ügyben eljáró bíróság számára a mérlegelési jogkört, annak eldöntésére, hogy egy adott ügyben helyénvaló-e az eljárási biztosítékok alkalmazása. Az irányelv által nyújtott védelem akkor nem állhat fenn, ha a közéleti részvétel rosszhiszemű volt, például a cikkben koholt állítások szerepeltek más hírnevének megsértése céljából.

Zárásként egyetlen válaszra váró kérdés maradt hátra: melyek a következő lépések? Az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, a tagállamoknak pedig két évük lesz arra, hogy az előírt szabályozást átültessék a nemzeti jogba.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források