Egészséges válás

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Németh Alíz

A házasság megszüntetése közvetítéssel

Konfliktusok. Behálózzák, sőt meghatározzák életünket. Minőségüktől függően gyakran jogi útra terelődnek, tulajdonképpen a mai modern jogrendszerek létének alapját nyújtják. A szó értelmezése során általánosságban alapvetően negatív jelentéstartalommal töltjük meg azt, s fő törekvésünk a „probléma” megoldása, feloldása. A társadalmak folyamatos fejlődésével, kapcsolataink komplexitásának növekedésével, a tudomány előrehaladásával érdemes elgondolkozni azon, lehetséges-e egy-egy konfliktusos helyzetet pozitívan megközelíteni, úgy felfogni, mintha az változásra, fejlődésre való lehetőség lenne? Jogi szempontból vajon egyes személyes kapcsolatok – mint párkapcsolati válságok, válás, gyermekkel kapcsolatos problémák, esetleg munkahelyi gondok – megoldásaként hatékonyabb lehet-e a mediáció, mint egy bírósági eljárás?

A válaszért nem kell a jövőbe tekintenünk. Az alternatív vitarendezés, köztük legelterjedtebb formája a mediáció már létezik, jelen van. Jogi háttere, eszközrendszere, a szakmai gárda elérhető, mégis kevesen ismerik, még kevesebben veszik igénybe. Az Igazságügyi Minisztérium szerint 2016-ban 1385 közvetítői eljárásról szolgáltattak adatot a névjegyzékben szereplő közvetítők, melyből 895 eljárás zárult egyezséggel. Mi lehet ennek az oka?

A válaszhoz vissza kell térnünk a konfliktusok értelmezéséhez. Már a civilizációk hajnalán is tudósok központi témája volt maga a konfliktus, s fejtegetése során is a kettőség jelent meg. Arisztotelész szerint érzelmi tényező, melyet el kell fojtani. Hérakleitosz ezzel szemben az ember személyiségében rejlő természetes jelenségnek tekintette. A társadalomtudományok fejlődésével egyre inkább elfogadottá vált, hogy jelenléte elkerülhetetlen, sőt Darwin szerint az evolúció mozgatórugója, mert versenyre, fejlődésre ösztönöz. A társadalomtudományok tagolódásával, a pszichológiai tanainak fejlődésével, az információs társadalom ipari és technikai vívmányai által még szövevényesebbé vált kapcsolatrendszereink létrejöttével a pozitív szemléletmód növekedő tendenciája egyre csak erősödött. A modern kor szaktekintélyei, mint Sigmund Freud, Morton Deutsch és Edward De Bono mind-mind a konfliktushoz való hozzáállás megváltoztatásában látták annak feloldásának lehetőségét. Freud rámutatott, hogy konfliktus nem csak egyén és közösség, közösség és közösség között lehet, hanem egyénen belül is, tudatának különböző szintjei között is létrejöhet. Deutsch és De Bono pedig rájött arra, hogy ha gondolkodásmódunkat strukturáljuk át könnyebben és gyorsabban rátalálhatunk az adott helyzet megfelelő megoldására. A modern, rohanó világ velejárója, hogy gondolataink is kusza rengeteget alkotnak, melyben könnyű elveszni. Ha viszont egyszerre csak egy dologra fókuszálunk egy nézőpontból tekintve azt, gyorsabban és hatékonyabban kerülünk közel a megoldáshoz.
Konfliktusaink nagy része jogi természetű, hisz a jog feladata és célja, hogy szövevényes hálót alkotva megteremtse az élhető társadalom szabályrendszereinek kereteit. Minden állam fő céljának kell lennie a XXI. században, hogy demokratikus, transzparens jogállamként funkcionáljon, állampolgárai szempontjából a jólétet és a jóllétet biztosítsa. Be kell azonban látnunk, hogy a kettősség a jog és a társadalom tükrében is jelentkezik. Nincs az a jogrendszer, amely teljes mértékben lefedné a társadalmi viszonyokat. Kapcsolatrendszereink állandó változásban vannak, s olyan elemeket hordoznak, melyekre a jog eszközrendszere nem tud reagálni. Az ilyen elemek leginkább intim kapcsolatainkban jelennek meg, kiemelkedően az otthon és a munkahely viszonyrendszereiben. Amennyiben a bírósági peres eljárások szempontjából nézzük, a házasság megszüntetésére irányuló perek közt jócskán találunk hosszúra nyúló, elmérgesedett jogvitákat.

A váláshoz vezető konfliktusok tele vannak érzelmekkel. Még a legtudatosabban gondolkodó felet is lebénítják emóciói, beszűkül gondolkodásmódja. Különösen igaz ez, ha gyermek is született a kapcsolatból. A házasság megszüntetéséhez elkerülhetetlen a bíróság, mert csak és kizárólag ez a közhatalommal bíró hatalmi ág állapíthatja meg jogerős ítéletében a kötelék végleges megszűnését. Hatályos jogszabályaink alapján a Polgári Törvénykönyv lefekteti a házasság megszüntetéséhez szükséges anyagi normákat, melyek dinamikáját a Polgári Perrendtartás biztosítja. Legintimebb viszonyairól a fél csak személyesen dönthet, így a házasság létrehozása és megszüntetése is a személyez tapadó kötelmek sorát erősíti. E nyilatkozatai keretében a fél kizárólag befolyásmentesen nyilatkozhat, szándékát határozottan ki kell jelentenie a megfelelő hatóság előtt, mely megszüntetés esetén az ügyben eljáró bíró lesz, kinek eljárása a feldúltság elvét követi. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy vétkességre tekintet nélkül a bíróság vizsgálja, hogy a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. Ma két fajtáját különböztetjük meg a bontópernek a magyar jogban attól függően, milyen szintű megegyezés áll fenn a felek között, s konfliktusuk mennyire eszkalálódott az idők során.
Ha kijelentik házasságuk megromlásának tényét és a Polgári Törvénykönyvben meghatározott minden járulékos kérdésben azonos álláspontra jutnak, a bíróság döntése „egyszerű”, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül elfogadhatja a végleges helyreállíthatatlanság tényét. A járulékos kérdések körébe tartozik a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, továbbá igény esetén a házastársi tartás kérdésköre. Látható, hogy ez esetben teljesen hatékony maga a peres eljárás is. Mi történik akkor, ha a járulékos kérdések körében nincs egyezség?

Ekkor a bíróság megvizsgálja, – főként meghallgatások útján, különös tekintettel a válási szándék megfogalmazódásának folyamatára, a különélés tartamára – hogy a házasság valóban véglegesen megromlott-e, s végül döntést hoz a kereseti kérelemben megjelölt tárgykörökben. Könnyen belátható, hogy ez esetben a per jóval hosszabb, akár több tárgyalási határnapból is állhat.
A közvetítői eljárást a 2002. évi LV. törvény szabályozza általánosságban. Eszerint a mediáció olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása. Ha összeolvasztjuk a konfliktusos gondolkodásmód pozitív átstrukturálását a házasság megszüntetésének személyes jellegével már megfogalmazódhat bennünk, hogy talán jobb megoldás egy ilyen eljárás keretében rendezni válásunkat.

A konfliktusnak több fázisa van. Az első szakaszokban, mint a jelzés és a vita, még akár a felek egymás közt is meg tudják oldani azt. A polarizáció és a szegregáció során már eltávolodik egymástól a két fél annyira, hogy hatékony az eljárásba harmadik, független fél bevonása, mely akár mediátor is lehet. Látható, hogy eljuthatunk a válás kimondásához úgy is, ha a bíró dönt. Az ő alapvető feladata a jogszolgáltatás. Nem jogautomatákról van azonban szó. Az objektív igazság elérése utópisztikus, viszont remek cél. Reális viszont az eljárási igazságosság megvalósításának kitűzése, mely során a bíró saját meggyőződése szerint mérlegel, a tények és egyéni benyomásai alapján hozza meg a végleges döntést. E módszer azonban magában hordozza azt, hogy kimondják úgy a válást, hogy az alapkonfliktus nincs megoldva. Hogy lehet ez?
A válás jogi szempontból nézve egy időponthoz kötött esemény. Megtörténik, ha az ítélet jogerőre emelkedik. Kész. A felek szempontjából azonban egy hosszú folyamat. Itt is tetten érhető tehát, hogy a jog nem képes lefedni teljesen viszonyrendszereinket. A konfliktusok felmerülésétől, azok megfogalmazódásától kezdve a válási szándék megszületésén, majd kimondásán keresztül, a válási procedúra lebonyolítása után sem ér véget az. Hatása továbbgyűrűzik, főleg, ha gyermek is született a kapcsolatból. Akkor tekinthető érzelmi szempontból is lezártnak egy házasság, ha a felek alkalmazkodni tudnak az új társadalmi, vagyoni, jogi helyzetükhöz. Ehhez viszont alapfeltétel az, hogy a köztük lévő konfliktus gyökereit feltárják. Egy bírósági ítélet lehet, hogy kimondja a válást és lehet, hogy eközben fel is tárul a probléma, s így a felek tovább tudnak lépni. De az is lehetséges, hogy születik egy olyan döntés a járulékos kérdések tekintetében, melyet a felek majd nem tartanak be, mert a konfliktus ugyanúgy fennáll, érdekeik, céljaik hosszú távon ellentétesek azzal. Mi a megoldás?

A közvetítés mindig önkéntesen indul, azzal a szándékkal, hogy a felek együtt, közös munka során, saját érdekeiknek megfelelő közös megegyezést érnek el. Ehhez szükséges a közös érdek előtérbe helyezése, a saját igazság mindenáron való elérése törekvés elengedése. A peres eljárásban ez sokkal nehezebb, hisz perbeli pozícióik alapján a felek mindig ellenérdekűek, a mediációban viszont mellérendelt személyek. Vesztes és nyertes fél helyett az eljárás végén két nyertes hagyja el az ülések helyszínét, mely a tárgyalótermekkel ellentétben barátságosabb, kellemesebb légkörű színhely. A cél nem a megegyezés létrejötte. A döntés szükségessége a bírósági eljárásban elkerülhetetlen, míg a kapcsolat helyreállítása pszichológia esetköreibe tartozik. A mediáció a két eljárás között helyezkedik el, ezek mintegy fúziója működik. A mediátor módszerei, technikái segítségével irányítja a felek közti kommunikációt, ezzel új megvilágításba helyezve a konfliktusukat, így létrehozva egy valószínűleg tartós egyezséget, melyhez a későbbiekben tartani fogják magukat. Maga az eljárás is a jövőre koncentrál, s nem a múlton rágódik. Nem az a cél, hogy kiderüljön „kinek van igaza”. Az eljárás a felek érdekei mentén halad, melyek folyamatosan változnak, így a felek saját gondolkodásmódjuk fejlesztése révén eljuthatnak egy olyan megegyezésig, mely mindkettőjük számára kellőképpen kielégítő. Szférája teljesen eltér a taláros bírók, s a szabályos rendben működő bíróságok közegétől. Kötetlenebb, de stabil mederben tartott kommunikáció, mely a tárgyalással ellentétben a titoktartás elvére, a bizalomra épül, az ott elhangzottak további eljárásban nem használhatóak fel. A mediáció körülményei bizonyítottan csökkentik a felek mentális terheit. Az is sikernek számít a válás szempontjából, ha bár megegyezés mindenben nem születik, a látásmód változik, s könnyebben lesz folytatható maga a bontóper. Amennyiben viszont megegyezésre jutnak, azt a mediátorral közösen írásba foglalják. Fontos, hogy a mediációs egyezség nem keletkeztet jogerőt, sőt semmiféle kötőerőt sem. A bíróság végzéssel történő jóváhagyása teszi kikényszeríthetővé, maga a válás pedig a házasság megszüntetését kimondó ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. A közvetítés igénybevételével tehát időt, energiát és költségeket takaríthatnak meg mind a felek, mind az állam, hiszen az igazságszolgáltatásnak is vannak költségei. A nagy ügyteherrel működő bíróságokon az elhúzódó ügyek többletköltségekkel járnak, romlik a hatékonyság, s ez végső soron az állami költségvetésben realizálódik, mely az állampolgárok életviszonyaiban tükröződik. A mediáció előnyeinek társadalmi lecsapódása egészségében is tetten érhető. Felelős döntéseket, jogkövető magatartást csak testi és szellemi egészségben élő emberek tudnak tanúsítani. A problémák gyökereinek megtalálásával, a mentális terhek csökkentésével az egyén, s a társadalom jólléte fokozatosan növelhető. A jogalkotó is belátta ezt, mikor „megtörte” az önkéntesség elvét kétféle módon néhány tárgykör esetében. E körben megteremtette a bírósági mediáció intézményét, mely bírói kezdeményezésre, de a felek önkéntes szándékán alapulva, törvény által meghatározott közvetítőkkel, s helyen folytatható le. A válások szempontjából azonban jelentősebb, az ún. kötelező mediáció bevezetése. A válásban gyakran megjelenő gyermek elsődleges védelme érdekében a jogalkotó lehetővé teszi a bíróság és a gyámhatóság számára, hogy a szülői felügyelettel kapcsolatos viták és a kapcsolattartás egyes esetköreiben kötelezze a feleket az eljárás megindítására. Nem véletlen, hogy az önkéntesség megtörésének említése során a megtörés szó idézőjelbe került, mert tulajdonképpen ez nem következik be. Ilyenkor az adott hatóság arra kötelezi a feleket, hogy keressék fel a mediátort és vegyenek részt az első közvetítői ülésen. A lényegét veszítené el ugyanis a mediáció, ha kényszerrel zajlana le.
A közvetítés jellemzőiből kirajzolódik, hogy nem mindenki tud vele élni. Kell hozzá egy bizonyos fokú érzelmi intelligencia, hajlandóság. Számos tanulmány, kutatás igazolja az olvasóban ösztönszerűen felmerülő megérzést, miszerint a magyar társadalom kis hányada rendelkezik az eljárásban történő részvételhez szükséges készségekkel. Empátia, bizalom, nyitottság, s a megoldásra törekvés az, ami előrelendíti a folyamatot. A saját igazsághoz való makacs ragaszkodás, a másik fél legyőzése, a játszmák és trükkök nem valók a közvetítés falai közé. További ok a magas fokú tájékozatlanság. Bár a szakmabeliek és az állam is megteszi a szükséges lépéseket, sőt európai uniós szinten is kiemelten támogatott az alternatív vitarendezés, a figyelemfelhívás jelenlegi módszere úgy tűnik, nem elég. A kulcs talán nem is az eljárás leírásának terjesztésében rejlik, hanem abban, hogy rávilágítsunk arra, hogy konfliktusaink megoldhatók, sőt megfelelő perspektívába helyezve általuk mind személyiségünk, mind társadalmunk mentálhigiénéje, s ezáltal jogrendszerünk színvonala hatékonyan fejleszthető.

Források, felhasznált irodalom
BUDAVÁRI TAKÁCS ILDIKÓ: A konfliktuskezelés technikái. Budapest, 2011, Szent István Egyetem, 3-6. o.
DE BONO, EDWARD: A hat gondolkodó kalap. Budapest, 2007, Manager Könyvkiadó és Könyvkereskedő Kft.
JOBBÁGYI GÁBOR: Személyi és családi jog. Budapest, 2010, Szent István Társulat, 295-296. o.
KARDOS FERENC: Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció. Budapest, 2011, Párkapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, 15-16. o.
SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES: Mediáció, Közvetítői eljárások. Budapest, 2012, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 6- 50. o.
STRASSER, FREDDIE; RANDOLPH, PAUL: Mediáció, a konfliktusmegoldás lélektani lélektani aspektusai. Budapest, 2005, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 75-114. o.
ÉLIÁS ESZTER, GYENGÉNÉ NAGY MÁRTA, JELES JUDIT , KISS KÁROLY, DR. KŐRÖS ANDRÁS, KRÉMER ANDRÁS: A bírósági közvetítésről – mindenkinek – Kézikönyv a jogviták békés rendezéséhez. Budapest, 2016, HVG-Orac Kiadó Kft.
BOGNÁR GÁBOR, TELKES JÓZSEF: A válás lélektana. Budapest, 1986, Közgazdaságtani és Jogi Könyvkiadó
2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről
2003. évi V. törvény – a Polgári Törvénykönyvről
2016.évi CXXX. törvény – a polgári perrendtartásról
1997. évi XXXI. törvény – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
COUNCIL OF EUROPE, COMMITTEE OF MINISTERS – Recommendation Rec (2002)10 of the Committee of Ministers to member States on mediation in civil matters
http://www.tarki.hu/kutatas-magyar-tarsadalom-ertekszerkezeterol, 2018. 06. 20.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS