Életek számszerűsítve – táblázatos sérelemdíj

Van a fejlett jogrendszerekben egy jogintézmény, amely önmagában is hatalmas vitákat képes kiváltani, amelynek teljes elfogadottá válása csak a 20. század szüleménye, amely az erkölcsi és anyagi érdekeket könnyen egy táborba integrálhatja, de amelyről ma már semmiképpen sem szeretnénk lemondani. A hajdani nem vagyoni kártérítés, ma sérelemdíj intézménye egymagában is érdekes kérdéseket vet fel. És mi a helyzet az úgynevezett sérelemdíj-táblázatokkal? Hogyan ítéljük meg sérelemdíjként megítélt összegeket rendszerező, és a nagy nyilvánosság számára is hozzáférést kínáló jogi segédanyagokat?

cikkhez

A „beárazás” problémája

A nem vagyoni kártérítések gyakorlatát rendszerbe fogó táblázat kialakítása régen vita tárgyát képezi a magyar jogászéletben. Van, aki előnyeit emeli ki, és kizárólag jó oldalát látja, van, aki szkeptikusan fogadja, és az ítélkezési gyakorlatot elsekélyesítő vadhajtásnak tartja. Mi lehet a megoldás a kérdésre, kell-e, szabad-e, hasznos-e létrehozni egy adatbázist, amely rendszerbe foglalja a bírói gyakorlat alakulását, a határozatokban megítélt kártérítések összegeit?

A nem vagyoni kártérítés mögött meghúzódó viták kiindulópontja, a „beárazás” problémája. Az ember erkölcsi érzéke valamilyen módon tiltakozik az ellen, hogy a fájdalmat, gyászt, veszteségérzetet számokban kifejezzük. Valóban szörnyű arra gondolni, hogy a jog ilyenkor pénzben méri az elvesztett testrész értékét, az elveszett életörömöt, materiális szintre húzza le az összetett, sokszor egy-egy emberi tragédiát jelentő szituációkat.  A nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) elfogadásával azonban ezt a funkciót adtuk a jognak, hiszen az az állapot sem méltányos, hogy az ilyen sérelmek elszenvedői egyáltalán ne kapjanak valamiféle elégtételt.

Ha a sérelemdíj létét elfogadtuk, és egyetértés van abban a kérdésben is, hogy hasznos és kielégítő intézménye a polgári jognak, miért lehet mégis kérdéses az, hogy jó-e ennek a gyakorlatát rendszerezetten feldolgozni, táblázatokban összefoglalni?

Az ilyen gyűjtemények pártfogói azt emelik ki, hogy egy hasonló intézmény segítséget jelenthet a jogkeresőknek, hiszen jobban alátámaszthatja az igényeiket. Könnyebb lehet a megfelelő összeget követelni így, és akik sérelmet szenvedtek, azt is látni fogják, mikor nincs értelme belemenni egy hosszadalmas, sokszor felkavaró jogvitába. Előre láthatják ugyanis, hogy mi az az érték, amiért nekik megéri a bírói utat választani (annak minden hátrányával, és bizonytalanságával együtt), és mikor érzik úgy, hogy ez a fajta kompenzáció az előbb említett terhekkel együtt számukra nem lenne elégséges, így inkább lemondanak róla.

Sérelemdíj-táblázatok

A teljes kép feltárásához szükséges leszögeznünk, hogy egyes jogi tanácsadó irodák kifejezetten kínálnak ilyen szolgáltatást. Ők maguk összeállítanak egy adatbázist, és az alapján nyújtanak egy képet az ügyfélnek arról, mennyiben lehet eredményes pere, és milyen mértékű kártérítésre számíthat annak a végén. Ez a gyakorlat azonban szórványos, és a nagy nyilvánosság számára nem hozzáférhető.

Az eszköz ellenzői azonban legtöbbször nem az ügyfél oldaláról közelítik meg a kérdést, hanem a bíró szemszögéből próbálják azt elemezni. A felmerülő probléma itt az, hogy nem lesz-e ebből a táblázatból egy automatikus bírói döntésmechanizmus része? Nem fenyeget-e ezzel az a veszély, hogy az amúgy is leterhelt, hatalmas ügyteherrel küszködő bíró megnézi, mije hiányzik az érintettnek, kikeresi a táblázatból az azért általában adható sérelemdíj-összeget, majd ebben megnyugodva útjára bocsátja a felperest?

Ez a jövőkép valóban elég rémisztően hat, és biztos vagyok benne, hogy senki nem kívánna egy ilyen bírói kart, és ilyen döntéseket. A másik oldalról felhozható érv azonban, hogy amennyiben a bírót semmilyen orientáló eszköz sem segíti, és valóban kizárólag az egyedi eset összes körülményét figyeli, és saját szubjektív meggyőződése szerint dönt majd a sérelemdíj összegéről minden bíró máshogy fog majd ítélni, és nem alakul ki egységes gyakorlat.[I]

Vannak olyan jogrendszerek, amelyek egyáltalán nem találják aggályosnak, hogy táblázatokba foglalják a bírói gyakorlatot és azt nyilvánosan közzé is tegyék.

schmerzensgeld

A legjellemzőbb talán a német példa, ahol a Schmerzensgeldtabelle, azaz a fájdalomdíj-táblázat komoly hagyományokkal rendelkezik. Itt a táblázatokat nem csak magáncégek készítik el saját használatra, hanem például nagyobb jogi könyvkiadók is jelentetnek meg ilyeneket. Az egyik legkeresettebb táblázat a Beck kiadótól származik, Andreas Slizyk ügyvéd nevével fémjelezve (Beck´sche Schmerzensgeldtabelle), amely évenként frissítésre és kiadásra kerül. Még mielőtt az összegszerűség mélységeibe belemenne, a kiadvány egy részletes elméleti bevezetést nyújt a német fájdalomdíj intézményéről, megítélhetőségéről, anyagi és egyes eljárásjogi aspektusairól.[II] A táblázat alcíme: fejtől-lábig, és valóban, a test minden sérülését részletesen végigveszi. Az egyes esetekben az összeg mellett megjelöli a felróhatóság fokát, a sértetti közrehatást, illetve, ha volt ilyen, az esetleges járadékot, valamint bemutatja az ennek kapcsán születő releváns bírói ítéleteket. A kiadványhoz kiterjedt internetes adatbázis rendszer kapcsolódik, az úgynevezett IMM-DAT, amelyben rengeteg egyszerűsítő funkció található. Ilyen az árindex kalkulátor, amely régebbi ítéletek esetében hasznos, átszámítja, hogy az akkor megítélt összeg a mai ár-érték viszonyok között mennyit érne. (Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a bírói gyakorlat is változhat, és erre természetesen nem kínál megoldást az online kalkulátor.)

De nemcsak kiadók jelentethetnek meg fájdalomdíj-táblázatot, hanem akár bíróságok is. Ismertebb ebben a kategóriában a Celler Schmerzensgeldtabelle, amelyet a Niedersachsen tartományban található három tartományi főtörvényszék közül a Cellében található alkotott.

Látható, hogy ez egy jól kidolgozott, beváltnak tekinthető gyakorlat, mindenben a felhasználó igényeit követve. A jogtudományi diskurzus azonban itt sem mentes a kérdésektől. Jan Luckey, aki maga is tartománybírósági bíró, kiemeli, hogy egy megelőző bírósági döntésre való utalás a bíróságok gyakorlatában gyakran helyettesíteni látszik az indokolást. Emellett utal arra is, hogy ezekben a gyűjteményekben nem jelennek meg a bírósági úton kívüli egyezségek, de még a bíróság előtt kötöttek sem. Előnyként határozza meg azonban, hogy a jól megszerkesztett táblázatok biztosíthatják a különböző bíróságok gyakorlatának feltérképezését, ráadásul nemcsak térbeli, hanem széleskörű időbeli összehasonlításokat is lehetővé tesznek, így nyújtva bepillantást a fájdalomdíj ítélkezési dinamikájába.[III]

Hazai kísérletek

Ezen a ponton megemlítendő, hogy a magyar jogászok közül is többen megkísérelték a bírói gyakorlatot megfelelően osztályozni. 1992-ben jelent meg például Lábady Tamás műve, A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata címmel[IV], amely éppen azokat a szempontokat mutatja be, mint amelyet a német fájdalomdíj-táblázatok. Az elméleti bevezető után, amelyben összehasonlító perspektívában is ábrázolja a téma jellegzetességeit, sorra mutatja be a jogeseteket, a megítélt összeg alapján csökkenő sorrendbe rendezve, a tényállás sajátosságait kiemelve, majd röviden összegezve. A könyv, mivel folytatása nem lett, nem tekinthető a táblázatok előfutárnak, de mindenképpen abba az iránya mutat, hogy igény van a hasonló kompilációkra.

Az új Ptk. megoldása, és a sérelemdíjjal beköszöntő változások önmagukban nem változtatnak a fentebb leírt problémákon. Sőt, bizonyos tekintetben úgy érzem, fel is erősítik azokat. A sérelemdíj megítélésénél, a Ptk. 2:52§ megfogalmazása szerint  sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Ez az úgynevezett bagatell-esetek széles skálája előtt nyitja mega teret. Jelenleg a gyakorlatban erős bizonytalanság érzékelhető, mindenki próbál valamilyen prognózist felállítani arról, mennyire fogják az emberek ezt a friss lehetőséget kihasználni, és hogyan fog a bíróság a csekély jelentőségű ügyek ellen küzdeni. Ebben a helyzetben egy orientáló táblázat, gyűjtemény hasznosabb lenne, mint valaha.

A szakirodalomban gyakran felmerülő érv, hogy a nem vagyoni kártérítésnek, csakúgy, mint a sérelemdíjnak, a jogalapja mindössze egy generálklauzula. Ennek a későbbi kitöltése, az ítélkezés irányainak meghatározása már a bírói kar feladata, viszont ez a megoldás egyáltalán nem segíti elő a jogalkalmazás átláthatóságát, főként a laikusok számára. Ezen a helyzeten is jó eséllyel tudna változtatni az ítélkezési gyakorlat táblázatos bemutatása.

Számomra nem tűnik ijesztőnek, hogy létrehozzunk egy a nyilvánosság számára is elérhető sérelemdíj táblázatot, hiszen ennek számtalan olyan előnye lenne, amely megindokolná a létét, gondoljunk csak az átláthatóságra, az orientáló szerepre, a bírói gyakorlat egységesítésére. Ami a hátrányait illeti, én bízom annyira a bírói kar lelkiismeretességében, hogy képes lesz a helyén kezelni ezt a lehetőséget. Nem maradhat el a továbbiakban sem az egyedi eset összes körülményének mérlegelése, a pontos, és a szubjektív meggyőződésnek megfelelő döntéshozatal, de nem is hiszem, hogy ez valós veszélyt jelentene.

Azt azonban végig kell gondolni, hogy az ilyen táblázatok folyamatos karbantartása, frissítése rengeteg munkát igényel, hiszen az egyszeri elkészítés nem garantálja a fentebb vázolt előnyöket (a gyakorlat dinamikájának nyomon követése, területi különbségek megfigyelése). Részemről üdvözölném, ha lenne egy olyan szervezet, amely magára vállalja ezt hatalmas munkát jelentő, ámde igen hasznos, és eredményeiben mindenkinek sok tanulsággal szolgáló feladatot.

Vasicza Rebeka

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek:

[I] Az érvet részletesen kifejtette dr. László György a Magyar Jogászegylet Biztosításjogi Szekciója 2008. június 6-án tartott ülésén. Elérhető http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2008-oktober/nemvagyoni-karterites-szabalyozasa.html

[II] IMM-DAT Kommentierung von Andreas Slizyk 10. Aufl. Verlag C.H.BECK München 2014, elérhető: http://mobile-beck-online.beck.de/Document?vpath=bibdata%2Fkomm%2FSchmerzKomm_10%2Fcont%2FSchmerzKomm.htm

[III] Richter am Landgericht Dr. iur. Jan Luckey, LL.M., LL.M. – Schmerzensgeldtabellen – Sinnhaftigkeit und Grenzen, in: Straßenvekehrsrecht, Heft 4. S. 126-129.

[IV] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírósági gyakorlata, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, 1992.

Képek forrása:

http://www.sueddeutsche.de/panorama/schmerzensgeld-was-ein-mensch-wert-ist-1.400623

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.