Előadás Budapesttől 8000 kilométerre

Egy fiatal kutató élményei a X. Alkotmányjogi Világkongresszuson

2018. június 18-22. között társszerzőmmel, Farkas Diána Ritával részt vettem a X. Alkotmányjogi Világkongresszuson Dél-Korea fővárosában, Szöulban. Utazásomat a Campus Mundi rövid tanulmányútra szóló ösztöndíja, valamint az Új Nemzeti Kiválóság Program tették lehetővé. Jelen cikkemben arra törekszem, hogy közelebb hozzam az olvasóhoz az alkotmányjogi világkongresszus légkörét, egy ilyen méretű szakmai tanácskozás előnyös és hátrányos vonásait.

Az előadások

I. Az alkotmányjogi világkongresszus

Az alkotmányjogi világkongresszust a Nemzetközi Alkotmányjogi Egyesület (IACL) szervezi, mely több, mint három évtizedre visszatekintő tudományos egyesület, világkongresszusait négy (néha három) évente tartja, de ezen felül is számos kisebb tanácskozást szervez. Az idei volt a tízedik alkotmányjogi világkongresszus, az első ilyen rendezvényt 1983-ban tartották Belgrádban. A későbbi házigazdák: Párizs, Varsó, Rotterdam, Tokió, Santiago de Chile, Athén, Mexikóváros, Oslo, és végül 2018-ban Szöul.

II. A sokszínű világkongresszus

BaKERDEZNEL?

Hogyan ünnepelnek a jelöltek egy sikeres tranzakció után? Jár-e szabadság a szakvizsga felkészülés idejére? Ne tartsd magadban kérdéseidet, tedd fel őket bátran a Bakernek!

Az alkotmányjogi világkongresszus talán nem a legmagasabb színvonalú szakmai tanácskozás ezen a területen, azonban valószínűleg egyedülálló abban, hogy a szakemberek rendkívül széles rétegét mozgatja meg a világ minden részéből. Szöulban közel száz ország képviseltette magát valamennyi kontinensről, és bár túlsúlyban voltak a kelet-ázsiai, európai és észak-amerikai delegáltak, Panamából, Angolából és Sri Lankáról is találkoztunk előadókkal, de összeakadtunk egy több, mint tíz tagú marokkói alkotmányjogász társasággal is.

III. Kapcsolatépítési lehetőségek

A szakmai tartalom ecsetelését megelőzően néhány szót ejtek még a kísérő rendezvényekről, melyek során alkalom nyílt külföldi szakemberek megismerésére. Őszintén meg kell mondanom, hogy mivel nagyjából hatszáz résztvevő érkezett a kongresszusra, a legfőbb élményem az volt, hogy az ember elveszett a színes forgatagban. Mégis az első két nap tapogatózását követően sikerült csatlakozni kisebb-nagyobb csoportosulásokhoz, a szűkebb körű workshopokban pedig néha picit hosszabb beszélgetésekre is nyílt alkalom. Ezeken felül kutatócsoportok is szerveződtek, melyekre később térek ki részletesen, mivel azonban e sorok szerzője is bekerült egy ilyen közösségbe, rögtön egy nagyjából húsz főt számláló, a világ szinte minden sarkában jelen lévő kutatói hálózatban találta magát, melynek tagjait bármikor fel lehet keresni értelmes szakmai felvetésekkel. Így újabb szakmai kapcsolatokat alakíthattam ki Szlovéniától Botswanáig, Japántól Lengyelországig és Tajvantól Hollandiáig. Érdekes tapasztalat volt még azt is látni, hogy gyakorlatilag mi voltunk húszas éveink közepén a világkongresszus legfiatalabb résztvevői, a nálunk jelentősen több tapasztalattal rendelkező kollégák voltak egyértelmű többségben.

IV. Régi ismerősök

Mivel az elmúlt években viszonylag sok nemzetközi konferencián vehettem részt szerte Európában, jóleső érzés volt konstatálni, hogy már a szöuli kongresszus programját böngészve is találtam olyan külföldi szakembereket, akiket már nem csak műveikből ismertem. Később a konferencia ülésein is találkoztunk ezekkel a madridi, párizsi és bukaresti professzorokkal, így kezdtem azt érezni, lassan bekerülök az alkotmányjogászok nemzetközi közösségének vérkeringésébe. Akadtak olyan professzorok is, akik korábban a Közép-Európai Egyetemen (CEU) oktatóim voltak, velük különösen nagy élmény volt immár más körülmények között újra találkozni.

Az egyetem előtt

V. Plenáris ülések

A szakmai munka több formában szerveződött Szöulban. A fő eseményeket a plenáris ülések jelentették, melyek a világkongresszus teljes nyilvánosságának szóltak. Bár itt is volt lehetőség kérdéseket feltenni, ezek főként frontális előadásokból álltak, a nemzetközi egyesület vezetői, illetve a koreai szervezők képviselői szólaltak fel, majd a világ legnevesebb alkotmányjogászai adtak elő. Alkotmányjogászként nagy nevet és komoly nemzetközi tekintélyt szereztek maguknak például Michel Rosenfeld, Tom Ginsburg, vagy Mathieu Bertrand. Az idei világkongresszus témája az alkotmányjog fegyveres konfliktusok feloldásában, illetve a béketeremtési folyamatokban játszott szerepe volt, így valamennyi előadás ehhez kapcsolódott. A témát azonban az inkluzivitás érdekében igen tágan értelmezték a szervezők, így az államszervezet és az alapvető jogok legkülönbözőbb kérdései kerültek terítékre, sok esetben pedig konkrét konfliktusok alkotmányos következményeivel foglalkoztak az előadók. Szakmai tekintetben a plenáris ülések jelentették a legnagyobb élményt: ilyen színvonalú alkotmányjogi előadásokat, különösen ilyen sűrűségben igen ritkán hallhat az ember.

VI. Workshopok

A plenáris ülések mellett a munka workshopokban szerveződött: összesen több, mint harminc ilyen fórum került lebonyolításra a világkongresszus keretében. Ezekben egyenként tíz-tízenöt előadó vett részt, és egy-egy szűkebb téma köré szerveződtek. Így például külön workshop foglalkozott a szólásszabadsággal, a hatalommegosztás aktuális kérdéseivel, illetve a különleges jogrendekkel. A mintegy harminc workshop témájának felsorolása igen hosszadalmas lenne, azonban talán közelebb hozza ezeknek a grémiumoknak a munkáját az olvasóhoz az, ha inkább ezek jellegére koncentrálok. Átlagosan húsz-ötven ember ült bent ezeken a workshopokon, a kisebb létszám és a közös érdeklődés azonban érdemibb párbeszédet tett lehetővé, mint a plenáris üléseken. Általában három panelre osztották a workshopokat, mindegyikben három-öt előadó ismertette kutatásait, majd lehetőség volt kérdések feltevésére, szakmai jellegű viták kezdeményezésére is. A workshopok pozitív vonása az volt, hogy valódi diskurzus kialakulására teremtett módot, szembetűnő volt azonban, hogy az itt jelenlévők szakmai felkészültsége már igen vegyes képet mutatott. Voltak itt is kiemelkedő egyéniségek, nemzeti alkotmánybírók, neves egyetemi oktatók, gyakorlati szakemberek, azonban bizonyos esetekben a delegáltak csak felolvastak egy előre megírt szöveget, amikor pedig kérdést kaptak, nyomban összezavarodtak és nem voltak képesek érdemi választ adni. Jelen sorok szerzője is járt úgy, hogy amikor egy kérdést egy idősebb kollégához, illetve jelen sorok szerzőjéhez intéztek, át akarta adni a kezdeményezést tapasztaltabb pályatársának, azonban hamar kiderült, hogy neki gyakorlatilag nincs válasza a feltett kérdésre, így a felelet végül rám maradt. Olyan is előfordult, hogy egyes résztvevőkről kiderült, nem is rendelkeznek érdemi jogi háttérrel.

Szöuli szekciók

VII. Kutatócsoportok

A világkongresszus jó alkalmat teremt új együttműködések megalapozására, ezek intézményes keretét elsősorban a kutatócsoportok jelentették. Az IACL alapszabálya kifejezetten ösztönzi ilyen kutatócsoportok megszervezését, melyek két évente üléseznek, egyszer a világkongresszus idején, egyszer pedig a két kongresszus közti időszak félidejében. Általában a gyakorlatban az történik, hogy egy workshop hasonló érdeklődésű résztvevői hoznak létre ilyen csoportokat, magam is így kerültem be a szólásszabadság köré szerveződő kutatócsoportba, melynek egy szlovén és egy tajvani szakember lett a vezetője és mely mintegy húsz tagot számlál. Ezeknek a közösségeknek a funkciója kutatási projektek kezdeményezése, a tapasztalatok cseréje, de legfőbbképpen a networking: rendelkezésre áll egy olyan globális hálózat, melynek hasonló érdeklődésű emberek a tagjai, akiket bármikor meg lehet keresni érdemi kérdéssel, vagy felvetéssel, ha ilyen felmerül. Egy hónapnyi tagság után nem akarok végleges véleményt alkotni, de egyelőre úgy tűnik a kutatócsoport fő hozadéka ez a kapcsolati háló.

VIII. Előadás Budapesttől 8000 kilométerre

Mi a szólásszabadsággal foglalkozó workshopban adtunk elő, a szólásszabadságot, mint a béketeremtés eszközét vizsgáltuk. Nem fejtem ki itt részletesen az előadás szakmai tartalmát, inkább magára az előadásra, mint élményre fókuszálok. Mivel relatíve sok nemzetközi konferencián jártam és szerepeltem már, úgy vélem, a világkongresszuson előadni nem jelent nagyobb kihívást, mint egy kisebb nemzetközi konferencián helyt állni. Gyakorlatilag arra kell felkészülni, hogy az előre megírt absztrakt, illetve tanulmány alapján (ezen mi is hónapokig dolgoztunk) az ember tart egy mintegy tíz perces angol nyelvű előadást, ami után számítani lehet arra is, hogy érkezik majd két-három kérdés. Valójában az előadói rutin, illetve az angol nyelvtudás számít elsősorban és persze az utazást megelőzően hosszas munkát jelent a tanulmány elkészítése, ami alapján aztán az előadást meg lehet tartani. Mindebből rengeteget tanultunk mi is, mint ahogy abból is, hogy igyekeztünk aktívan bekapcsolódni a más előadásokhoz kapcsolódó vitákba is.

IX. Magyarok a világkongresszuson

Országunk méretéhez és népességéhez képest szépszámú delegációval képviseltette magát a szöuli világkongresszuson. Összesen hat magyar résztvevője volt a rendezvénynek, megint csak külön öröm volt a világ másik végén ismerős arcokkal, ráadásul a szakma jeles magyarországi képviselőivel találkozni. A magyar résztvevők: Drinóczi Tímea, Jakab András (aki szekciót is vezetett), Orosz Fruzsina, Szente Zoltán, illetve a mi előadó párosunk: Farkas Diána Rita és Szentgáli-Tóth Boldizsár.

X. Szöul

Az egyik tényező, ami talán elriaszthatja az embert a részvételtől a rendkívül hosszú utazás, ez valóban embert próbáló, de igazán megéri. Szöulban egy egészen más kultúrát ismertünk meg, mely sok vonatkozásban fejlettebb az európainál. A koreai társadalom jól szervezett és rendkívül gyorsan fejlődik, immár nem egy feltörekvő országról van szó, hanem egy olyanról, mely irányt mutat másoknak is. A világkongresszus ülései mellett jutott időnk arra is, hogy felkeressük Szöul és környéke számos nevezetességét: mindezek az élmények szintén felejthetetlenek maradnak.

Szöuli idill

Összességében az alkotmányjogi világkongresszuson való részvétel régi álmom volt, és számos maradandó élményt szerzett. Az utazást a Campus Mundi rövid tanulmányútra szóló ösztöndíja, továbbá az Új Nemzeti Kiválóság Program tette lehetővé számomra. Szakmai színvonalát tekintve picit többet vártam az eseménytől, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ebben a tekintetben ne kaptam volna újabb muníciót. Hasznos volt nagyon a világkongresszus a kapcsolatépítés szempontjából és nagyon jó volt megtapasztalni, hogy a globális színtéren is meg tudjuk állni a helyünket, Magyarországtól sok ezer kilométerre. És persze felfedezhettünk egy eddig számunkra alig ismert országot. Mindezek alapján csak javasolni tudom az alkotmányjog iránt érdeklődőknek, hogy szerepeljenek a négy év múlva esedékes 2022-es világkongresszuson, melyre ismét igen távol, Johannesburgban kerül majd sor.

 

Szentgáli-Tóth Boldizsár

Jogász, 2014 júniusában summa cum laude minősítéssel végzett az ELTE-ÁJK-n. Szakdolgozatát a sarkalatos törvények magyarországi múltjáról, jelenéről és jövőjéről írta. Jelenleg a Miniszterelnökség Közbeszerzési Szabályozási Főosztályán dolgozik, emellett az ELTE ÁJK doktori iskolájának másodéves hallgatója, az ELTE jogi karán alkotmányjogot oktat.

Latest posts by Szentgáli-Tóth Boldizsár (see all)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.