Érdekvédelem a 21. század munkavállalóinál?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Bordás András

YouTube, Instragram, Dancsó, Uber, szakszervezet,- mindenkinek ismerősek lehetnek a felsoroltak, de vajon hogyan kapcsolódhatnak össze?

Elsőként tisztázzuk, hogy mit értek a címben említett „21. századi munkavállaló” alatt. A válasz egyszerű: ez alatt értem a haknigazdaságban dolgozókat, a youtubereket, az influenszereket, streamereket stb., tehát mindenkit, aki az internet terméke.  Most már tudjuk, hogy „kikről” szeretnék diskurzust folytatni. De a felsorolt kollektív munkajogi eszközök vajon hogyan kapcsolódhatnak ide, ha a 21. századi munkavállalónak nincs is munkáltatója. Ebben az esetben tehát nem is beszélhetünk munkaviszonyról. Akkor mégis kivel szemben kellene fellépnie az adott személynek? A „21. századi munkavállalók” jogviszonya valamint az érdekvédelem mai állása már-már önmagukban is rendkívül érdekesek, és sok kérdést vetnek fel, de én most megpróbálom összekapcsolni a két területet. A következőkben arra szeretnék választ találni, hogy beszélhetünk-e egyáltalán a 21. századi munkavállalók érdekvédelméről vagy sem. Abban az esetben, ha a válasz nem, akkor vajon milyen megoldás lehetséges a probléma megoldására. Az egyes jogviszonyok vizsgálatakor mindig a hatályos magyar szabályozást vetítem rá az adott felekre.

Az érdekvédelem mai helyzetének vizsgálata előtt vissza kell térnünk a 20. századi, avagy a hagyományos munkaviszony jellemzőihez. Elsősorban a két oldal céljait kell megvizsgálnunk, mégpedig a munkavállalóit és a munkáltatóit. A munkavállaló elsősorban a fizetését szeretné növelni, a fizetési igényét a saját képességei, tapasztalatai, de legfőképpen a munkaerőpiaci viszonyokat értékelve határozza meg. Ugyanakkor a munkaadó a minél nagyobb profit elérését célozza, vagyis szeretné a költségeit csökkenteni. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a bérek és járulékok minimalizálása a munkáltatók fő célja, amely éppen ellentétje a munkavállalói célnak. Ez a leglényegesebb különbség a két szereplő érdekei között. Ennek ellenére, mindkét félnek közös érdeke a munkaviszony fenntartása, mivel a munkavállalónak meg kell élnie valamiből, a munkaadónak pedig munkaerő kell a termeléshez. A hagyományos munkaviszonyt jellemzi egyrészt, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, másrészt a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és bért fizetni. További szempont, hogy a Munka törvénykönyve meghatározza, hogy kik lehetnek a munkaviszony alanyai: főszabály szerint munkavállaló az lehet, aki a 16. életévét betöltötte, míg munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Ezek a legfontosabb ismérvek a hagyományos munkaviszony esetén, de nézzük meg, hogyan tudunk analógiát alkalmazni a „21. századi munkavállalók” esetében. A munkavállalók általános céljai az ipari forradalmak során nem változtak, ugyanezen célok – magasabb bér, szociális biztonság – hajtják a 21. századi munkavállalókat is, a változás a célok eléréséhez szükséges módban keresendő.

Dancsó Péter, Kasza Tibor, The VR, Uber

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

A youtuberek, influenszerek, streamerek abban érdekeltek jobbára, hogy a feliratkozóik számát, illetve nézettségüket fokozzák – a hagyományos munkavállalóknál ismert tapasztalatot, képességeket helyettesítve –, ezen számok birtokában pedig próbálják a legtöbb bevételt elérni az adott hirdetővel/platformmal szemben. A platformnak/hirdetőnek jelen esetünkben részleges irányítási joga van az adott dolgozó felett: nem mondhatja meg, hogy milyen tartalom legyen az adott felületen, de megtilthatja bizonyos jellegű tartalmak megjelenését, értem ez alatt például a káromkodást, kisebbségeket sértő mondatokat. Továbbá meghatározhatja a minimális mennyiséget az adott tartalomból vagy akár az adott felületen való megjelenés gyakoriságát. Jelen esetünkben az adott hirdető/platform maga a munkáltató, hiszen a bevétele az adott dolgozónak tőlük származik.

A haknigazdaságban dolgozók jogviszonyára is hasonló jellemzők húzhatók, igaz, nekik az adott platformon lévő visszajelzési rendszerben kell teljesíteniük, ezáltal megalapozni a bérigényüket, bár a teljesítés jelenti a korábbi tapasztalatok, képességek manifesztálódását is. További eltérés, hogy munkáltatói foglalkoztatási kötelezettségről nem beszélhetünk, illetve a munkáltatói utasítási jogot az adott szolgáltatást – például az Uber,TaskRabbit esetében – igénybe vevő fogyasztó gyakorolja. Emellett az alku pozíciókat jelentősen rontja az a tény, hogy az adott személynek változtatás nélkül kell elfogadni a platform általános szerződési feltételeit, amelyek rendszerint a platform felé lejtenek.

Ezen kívül rendkívül fontos az adott dolgozó munkavállalói képessége is: jelen hatályos törvényünk szerint legalább a 16. életév betöltése a munkaviszony alanyává válás határa. Itt meg kell jegyeznem, hogy a 2019-es Fortnite világbajnokságát épp egy 16 éves amerikai nyerte meg, mintegy 3 millió dollárt szerezve.[1] Ebben az esetben már a 16. életévét betöltötte az amerikai, így a magyar szabályok alapján már a munkaviszony alanyává válhat, de mi történik abban az esetben, ha az adott személy 16 éven aluli? Az egyik legnagyobb Instagram influenszer gyermek testvérpárnak már majdnem 4 millió feliratkozója van[2] és többek között olyan cégekkel kötöttek már megállapodást, mint a Pampers vagy az Amazon. Természetesen a gyermekek helyett az édesanyjuk, aki kezeli az oldalt és köti a szerződéseket, amelyet a magyar szabályozás szerint meg is tehet, de ehhez szükséges a gyámhatóság engedélye. [3]

Az influenszer-hirdető viszonyába a magyar Gazdasági Versenyhivatal már beavatkozott egy GVH#Megfeleles#Velemenyvezer címen kibocsájtott útmutató alapján.[4] A dokumentum definiálja az influenszer fogalmát, amelyet már „véleményvezérnek” hív. Rendkívül jól fogalmazza meg a felek közötti viszony meghatározó elemeit, maga a dokumentum viszont fogyasztóvédelmi indíttatásból született. Az adott véleményvezér szempontjából csak kötelezettség keletkezik, semmiféle jogot nem említ az útmutató. Itt fel kell tennem a költői a kérdést, hogy vajon Magyarországon szociális, munkajogi szempontból mikor fog születni dokumentum a területen?

#sztrájk

A kollektív munkajog eszköztárainak rendeltetése a munkavállalói célok érvényre juttatását szolgálja, mely lényegében a felek közötti egyensúlyi állapot fenntartása. Az ennek eléréséhez szükséges eszközök közé sorolható többek között a formális egyenjogúság biztosítása, a szakszervezetek jogosítványai, a sztrájkhoz való jog, az alkalmazottak részvétele a döntéshozatalban. Az érdekegyeztetésnek rendkívül fontos szerepe van a munkavállalói és munkáltatói oldal közötti együttműködésben, hiszen mindkét fél előnye egy nyílt, konfliktusmentes állapotban leledzik. Természetesen nem csak a kollektív eszközök léteznek, az egyéni alkuknak is nagy szerepe van a munkavállalói érdekérvényesítésben. A felvázolt eszközök a hagyományos munkaviszony szereplői között értelmezhetők.

A probléma ott kezdődik, hogy míg a 20. századi munkavállalók esetén a személyes, közös munka során kialakult egyfajta kötelék, szolidaritás a dolgozók között. Amely mellett pedig felismerték, hogy érdekeiket jobban tudják érvényesíteni, ha közösen lépnek fel a munkáltatóval szemben. Létrehozták szakszervezeteiket, melyek sikerrel vették fel a harcot a munkáltatókkal szemben, ezáltal elérve számos kedvezményt. Ezzel szemben a 21. századi munkavállalók esetén ilyesfajta kollektív tudatról nem beszélhetünk. Próbálkozott ugyanegy Hank Green nevű youtuber, aki megalapította az Internet Creators Guild-t, hogy felvegye a harcot a hirdetőkkel és a YouTube-bal szemben. A milliós feliratkozóval bíró youtubereket azonban egyáltalán nem érdekelte a szervezet, mondva, hogy ők egymagukban is elengedő erőt jelentenek. A kisebb youtuberek pedig így, a nagyok szolidaritásának hiányában kudarcra voltak ítélve.[5] Véleményem szerint a sikertelenség oka a kollektív tudat hiányában keresendő: általában minden egyes youtubernek személyes csatornája van, és úgy tekint magára, mint aki saját magának a főnöke, a magasabb juttatást pedig a magasabb nézettséghez társítja. Úgy gondolja, hogy elegendő a megfelelő tartalom gyártása a megfelelő egyéni alku megkötéséhez. Azonban már vannak változásra utaló jelek, ugyanis a YouTubers Union nevű közösségi mozgalom szövetségre lépett az egyik legnagyobb európai szakszervezetként működő IG Metallal. A mozgalom célja, hogy a YouTube partnernek tekintse a youtubereket, méltányosan és átlátható módon álljon hozzájuk, illetve önkényesen ne változtassa a „játékszabályokat”. [6] Továbbá meg kell említenem az IG Meme Union-t, amely az Instagram tartalomkészítői – mémgyárosok – érdekeit próbálja védeni az Instagrammal/hirdetőkkel szemben. Az elérendő céljaik nagyjából egybe esnek a korábban említett Youtubers Union céljaival. [7]

A haknigazdaságban dolgozók közül az Uber-t – mint talán a legismertebb szereplőt – hozom fel példaként. Esetükben már léteznek szakszervezetek, illetve már történtek több tízezer fős sztrájkok is világszerte a munkafeltételek javítása céljából. A nagyobb szervezettség oka abban rejlik, hogy a sofőrök lényegében 20. századi munkát végeznek egy 21. századi platformon, ezáltal létezik számukra egy már ismert minta az érdekérvényesítés mikéntjében. További tényező az individualista értékrend elterjedtségének hiánya a sofőrök körében, mely szintén a korábbi mintának köszönhető. Súlyos probléma, hogy az Uber nem munkaviszony keretében foglalkoztatja a dolgozókat, hanem vállalkozási szerződést írat alá velük, ezáltal a dolgozók nem részesülnek a szociális jogok halmazából. [8]

A haknigazdaságban dolgozók valamint az influenszerek,youtuberek,streamerek viszonyát mihamarabb rendezni volna szükséges, hiszen mindkét terület robbanásszerűen növekszik. A külön jogi kategória hiányában pedig egy 21. századi vadkapitalizmusnak lehetünk szemtanúi. A problémát felismerve az Európai Unió létrehozta ugyan a Szociális Jogok Európai Pillérét, melynek fő célja, hogy meghatározott jogokat minden munkát végzőre kiterjesszen, azonban kérdéses, hogy elégséges védelmet nyújt az jogintézmény vagy sem. További gondot jelenthet a szociális jogok körének meghatározása: ha ugyanazok a jogok illetik meg pl. az Uberben dolgozókat, mint a hagyományos munkavállalókat, akkor miben lesz a versenyelőnye a platformnak a helyi taxivállalattal szemben. További eset: pl. a videójátékok streamelését közvetítő személyt vajon jogosan megilleti-e a betegszabadság egy lábujjtörés után, ha ezen sérülés egyáltalán nem akadályozza a játék közvetítésében. A helyes jogi szabályozás meghatározása nagyon sok tényezőtől függ, azonban az ágazatnövekedést nem lehet figyelmen kívül hagyni. A létrejövő jogi kategória pedig kiváló alapot teremthet a megfelelő érdekvédelemnek.

Összegzés

Láthatjuk, hogy vannak már kezdetleges, illetve már előrehaladottabb érdekérvényesítési kezdeményezések a felek részéről. A digitalizáció létrehozott ugyan újfajta munkaviszonyokat, azonban a felek nem változtak, csak az elnevezésük módosult. Ezen nézetet támasztja alá, hogy a 21. századi munkavállalók egyelőre a 20. századi kollektív munkajogi eszközöket veszik igénybe az érdekeik érvényre juttatásában. A minél hamarabbi kodifikáció nagyban segítené a feleket a hatalmi egyensúly kialakításában. A recept változatlan a 21. században is. A 21. századi munkavállalóknak vissza kell nyúlniuk a hagyományos kollektív eszközökhöz, létre kell hozniuk érdekvédelmi képviseleteiket, akár sztrájkok útján, de el kell érniük, hogy jogalkotó hozzon létre külön kategóriát és biztosítson bizonyos jogokat.

Források

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS