Erőszak a pályán

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.

Szerző: Csizmók Adrienn

Szabad-e az, ami nincs megtiltva? Tilos az, ami nincs megengedve? Mikor tekinthetünk egy sérülésokozást szándékosnak, illetve mikor von maga után büntetőjogi következményeket?

A testi sértéssel kapcsolatban általánosan elfogadott tény, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti bűntettet követ el. Ennek megállapításához nem kell jogásznak lenni. Mi a helyzet azokkal az esetekkel, amikor valaki önként veti alá magát a testi épségét, egészségét sértő cselekményeknek?

Elsősorban nem az önmagunknak okozott testi sértésekre gondolok. Sok esetben fordul elő, hogy valaki önként vállalja, hogy más személy testi sértést kövessen el rajta, például egy műtéti beavatkozás, tetoválás készítése során vagy ide sorolhatóak azok a sportsérülések, melyeket a cikkben kifejtek. Szórakozásból, szórakoztatásból, társadalmilag elfogadottan vetjük alá magunkat olykor-olykor az egészségünk és testi épségünk kockáztatásával járó sportoknak. Mi különbözteti meg az itt elszenvedett pofonokat – lásd: ökölvívás -, azoktól melyeket esetleg az utcán egy idegentől kapunk? Erre a kérdésre keresem a választ e pályamű során.

Testi sértés meghatározása

Az emberi testet érő külső behatás, mely a testen vagy annak egy részén nyomokat hagy és sérülést eredményez. Röviden így tudnánk meghatározni a testi sértés tartalmát. Akkor valósul meg, ha a testet érő külső behatásnak valóban nyoma van, az érzékelhető, így a test megsérül.

Megengedett sérülésokozás, a sértetti beleegyezés dilemmája

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

„Volenti non fit iniuria”

Mikor rendelkezik az áldozat a bűncselekmény elkövetésével megsértett társadalmi viszony felett? A sértetti beleegyezés büntethetőséget kizáró okának tartalmát minden esetben a jogalkalmazó állapítja meg. A magyar joggyakorlat nem szabályozza a sértetti beleegyezést jogszabályi szinten, azt a bírói gyakorlatra bízza. A magyar szakirodalom is épphogy csak megemlíti a sértetti beleegyezést. Filó Mihály „Az eutanázia a büntetőjogi gondolkodásban” című könyve nyújt gyakorlatilag egyedüliként választ néhány, a sértetti beleegyezéssel kapcsolatos kérdésre.

Általánosan elfogadott álláspont, hogy azon cselekmények felett nem rendelkezik az egyén, melyek az életét sértik. Az életet veszélyeztető cselekményeknél már akadnak olyan kivételek, melyeknél az áldozat beleegyezése releváns, erre jó példa a sporteseményeken való részvétel. Aki ilyen eseményen vesz részt, elfogadja, hogy akár sérülést is szerezhet, szabálytalanságot követhetnek el ellene, tehát beleegyezik a testi sértésbe.

Kérdés azonban az, hogy a beleegyezés mely sérülésekre vonatkozik? Ahogy Földvári József írja, a szabályszegés következményeit a játékszabályok határozzák meg. A szabályok betartásával okozott sérülésbe a játékos, sportoló beleegyezik. Ez a beleegyezés nem feltétlenül kinyilatkoztatás. Már a részvétel is beleegyezésnek minősül azaz, mint ráutaló magatartás fogadja el a szabályokat és az esetleges sérüléseket.

E tételt továbbfejlesztve kimondhatjuk, hogy az elfogadás nem csak a játékszabályok betartásával okozott sérülésekre terjed ki, hanem azokra is, amelyek a szabályok szokványos és előre látható megszegésével szenvednek el. Nem lenne életszerű, ha minden focista az őt ért szabálytalanság miatti sérülés folytán büntető feljelentést tenne. Ezek az úgynevezett ésszerűen előrelátható szabályszegéssel okozott sérülések. Olyan sportágak esetében, melyek általános velejárója a sérülések elszenvedése – mint a küzdősportok -, még a szabályok megszegésével, szándékosan okozott sérülések is csak ritkán vonnak maguk után büntetőjogi következményt.

A beleegyezés nem csak a versenyeken okozott sérülésbe való beleegyezést jelenti, hanem az edzéseken való részvétel is ráutaló magatartás. Földvári József szerint a mérkőzés lefújása után vagy az edzés befejeztével okozott sérülésre a beleegyezés hatálya nem terjed ki, azok szolgálhatnak egy büntetőeljárás alapjául. Nem csak a versenysportoknál kell alkalmazni a büntetőjogi feljelentés lehetőségét, hanem a szabadidőben történt sérüléseknél is, vagy akár az iskolai futballmeccseken történő testi sértéseknél is.

Bűnösség megítélése

A bűnösség megítélésénél az okozott sérülés és a szabályok megszegésének összefüggését kell vizsgálnunk. A sportszabályok megszegése sportfelelősséget von maga után és nem zárja ki a büntetőjogi felelősség megállapítását, de nem is jár automatikusan együtt a kettő. A futballban teljesen megszokott a becsúszó szerelés. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint abban a becsúszó szerelésben, mely során a játék hevében és a testhelyzetek váratlan alakulása folytán vagy azért, mert az adott versenyző nem elég rutinos és rosszul alkalmazza a szerelést, az ellenfél sérülést szerez. Ekkor a becsúszó fél lába az övét találja el a labda helyett. Ez tehát nem lehet büntetőeljárás alapja.

Fontos azt is figyelembe venni, hogy a becsúszó szerelés szándéka mire irányul. Amennyiben nem a labda megszerzésére, hanem a testi sértés okozására, akkor a helyzet egészen más. Itt már lehet szó büntetőeljárásról. Tehát a szándék megítélése a sportjogi felelősségnél rendkívül fontos. Hiszen a példában szereplő becsúszó játékos szándéka a sérülést okozó eredményre is kiterjed. Mindezekből következik, hogy egy labdarúgó mérkőzésen okozott sérülés tekintetében büntetőjogi felelősségre vonás csak akkor történhet, ha a testi sértést szándékosan követték el.

A másik fontos kérdés az eredmény tekintetében vizsgálandó. A bokszoló tisztában van azzal, hogy a sportág, melyet választott veszélyes és sérülésekkel járhat. Ebből arra következtethetünk, hogy az esetleges sérülésekbe is beleegyezik. Kivételt jelentenek az olyan sérülések, amelyek nem a sportág velejárói. Tehát a játékot úgy kell játszani, ahogy az a szabályokban le van fektetve, azt a társadalom úgy fogadta el. Ezért sem tekinthető jogszerűnek, ha például a bokszolók kesztyű nélkül szállnak ringbe, vagy a kesztyűbe esetleg valamilyen anyagot helyeznek el, hiszen ennek a célja nyilvánvalóan az, hogy az ellenfélnek sérülést okozzanak.

A beleegyezés hatályossága

A sportsérülések elszenvedésénél a beleegyezés a sporttevékenység közben elszenvedett sérülésekre vonatkozik. Ha valaki már a mérkőzés lefújása után követ el szabálytalanságot, akkor a büntetőjogi következmények alól nem mentesíti a sporttevékenységre való hivatkozás. Ez viszont nem jelenti feltétlenül azt, hogy egy szervezett sporteseményen kell elszenvedni a sérülést. Fontos megjegyezni, hogy nem csak arra kell különös figyelmet fordítani, hogy mikor történt a testi sértés, hanem, hogy a beleegyezés milyen jellegű sérülésekre terjed ki. Tehát amennyiben a testi sértést okozó fél magatartása túllépte a beleegyezési akaratot, akkor már beszélhetünk büntetőjogi felelősségre vonásról. Továbbá kiemelendő az is, hogy csak olyan joggal kapcsolatban élhet a sértett fél joglemondással, mely felett ő rendelkezik. E saját önrendelkezése felülírja az állam büntetőjogi igényét az elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban.

Jogesetek

1. Mike Tyson és Evander Holyfield

1997. június 28-án Tyson és Holyfield megvívta második mérkőzését. Egészen a harmadik menetig. Ekkor Tyson egy összeakaszkodás alkalmával megharapta ellenfele fülét és abból egy darabot sikerült is kiszakítania. Ekkor a mérkőzés tovább folytatódott, de Holyfieldet újabb harapás érte. Ekkor a mérkőzésvezető a mérkőzést beszüntette, Tysont pedig kizárta a szándékos sérülés okozása miatt. A mérkőzést a bíró döntése szerint így Holyfield nyerte. Az esetből nem lett büntetőjogi ügy, azonban a Nevadai Atlétikai szövetség 3 millió dollár pénzbüntetést és egy év eltiltást szabott ki a harapást elkövető sportolóra.

Ha a magyar jog szabályozása alapján kellene megítélnünk a történteket, amennyiben Holyfield nem kívánna élni a büntetőjog eszközével valószínű, hogy hivatalból indulna eljárás a Magyar Ökölvívó Szövetség előtt. A Szövetség alapszabályzatában olvashatjuk – mely összhangban van a Sporttörvény és a Kormányrendelet rendelkezéseivel – a Szövetség Sportfegyelmi Bizottsága járna el első fokon. Valószínű, hogy hasonló büntetés várna Tysonra, mint amit a Nevadai Szövetség szabott ki rá. Ha a megsérült sportoló nem elégszik meg az ökölvívás berkein belüli intézkedéssel, akkor feljelentést tehetne Tyson ellen, testi sértés okozása miatt. Véleményem szerint eljárás indulna az ügyben súlyos testi sértés okozása miatt.

Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért súlyos testi sértés? A könnyű illetve a súlyos testi sértés elhatárolása csak orvosszakértői vizsgálat, a tényleges gyógytartamra vonatkozó pontos szakértői vélemény kiállítása után lehetséges. Nem tudjuk teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy mindenképp súlyos testi sértésről lehet csak szó. Azonban az előre látható gyógytartam miatt, mivel egy darab kiszakadt a sértett füléből valószínűsíthető, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Tekintettel arra, hogy a sértettet nem a bokszolókat a bokszra jellemző és általában bekövetkező sérülés érte, nem látom akadályát annak, hogy büntetőeljárás induljon az ügyben. Ha esetleg azzal az indokkal utasítaná vissza az ügyészség az ügy befogadását, hogy nem tartozik rájuk a sportversenyen szerzett sérülés, ezzel az érvvel vitába lehetne szállni a véleményükkel szemben. Azt semmiképp sem lehetne állítani, hogy azzal, hogy a sértett részt vett a mérkőzésen, beleegyezett a sérülésekbe. Hiszen nyilván beleegyezett azokba a sérülésekbe, melyeket az ütések során általában elszenvedhet, de úgy gondolom, hogy a fülharapás semmiképp sem tartozik ebbe a kategóriába.

Ahogy a mérkőzés utáni nyilatkozatokból kiderül, Tyson az őt ért sérelmek miatt – melyeket a bíró nem büntetett – harapta meg ellenfele fülét, ebből egyértelműen következik, hogy a sérülés okozása nem a mérkőzés megnyerésére irányult. Tyson később azt az információt adta, hogy azon túl, hogy sérülést akart okozni tovább is ment volna, meg akarta ölni ellenfelét. Így joggal állíthatjuk, hogy a sérülés okozása szándékos volt, a szándéka pedig kiterjedt a maradandó sérülés okozására is. A sértetti beleegyezés jogellenességet kizáró hatása jelen esetben nem érvényesülhet. Hiába volt tehát a sértett tisztában azzal, hogy az általa űzött sport milyen veszélyes, az őt ért sérülést nem láthatta előre, így abba nem egyezhetett bele.

2. NFL botrány: New Orleans Saints fejvadász botránya

Az amerikai futballbajnokságban részvevő New Orleans Saints csapatából pár játékosról, akik a védelemben foglaltak helyet és a segédedzőről kiderült, hogy a bajnoki mérkőzéseken pénzdíjakat kaptak azért, ha az ellenfélnek sérülést okoztak. Sokat kerestek tehát azon, ha sikeresen hajtották végre a feladatot és olyan mértékű sérülést okoztak, mely miatt az ellenfél nem tudta folytatni a játékot. Az ügyben megszólalt szakemberek szerint ez nem kirívó dolog, mármint az NFL-ben az olyan sérülés okozása, amely szándékos. Egyszerűen azért lett az ügyből hatalmas botrány, mert a játékosok pénzt fogadtak el, sőt erről az illegális tevékenységről az eszmei szerzők könyvelést vezettek. Az ügyben az NFL pénzbüntetést szabott ki, a játékosokat illetve a részt vevő segédedzőt eltiltással büntette. A botránynak nem lett büntetőjogi következménye.

Véleményem szerint nem is lehet jelen esetekben a testi sértés bűntettét megállapítani, mégpedig a következők miatt:
• a sérüléseket a szabályok szerint megengedett szerelésekkel okozták,
• a sértetti beleegyezés az ilyen jellegű sérülésekre vonatkozik,
• az összes így szerzett sérülés az amerikai futball velejárójaként elfogadható,
• az ilyen jellegű sérülésokozás mindennapos a ligában,
• csupán erkölcsileg kifogásolható, hogy a máskor is előforduló szerelésekért pénzt fogadtak el a játékosok.

Az amerikai futballban egy esetleges agyrázkódás teljesen elfogadható, azonban van rá lehetőség, hogy maga a liga megbüntesse a botrányban résztvevőket.

3. Todd Bertuzzi – Steve Moore eset

Ez a jogesetek közül az egyetlen olyan, melyben büntetőeljárást is kezdeményeztek. Ez még a mai napig nem zárult le. A Vancouver Canucks és a Colorado Avalanche jégkorong mérkőzés első negyedében Matt Cooke és Steve Moore összeütközésbe keveredett, mely után Moore öt perces büntetést kapott. Mindezek után Bertuzzi és Moore keveredett verekedésbe, Bertuzzi hátulról visszarántotta, majd fejbe vágta Moore-t, aki ennek következtében tíz percig a jégen feküdt mozdulatlanul, majd hordágyon elszállították. Az ütés következtében a sértett gerincsérülést és agyrázkódást szenvedett. Miután az ügyben az NHL büntetést szabott ki, Moore feljelentést tett több bíróságon – mivel Bertuzzi kanadai állampolgár, ezért az ontarioi bíróságon is. Négy hónapig tartó nyomozás után az ügyészség bejelentette, hogy vádat emelnek testi sértés miatt. Bertuzzinak szembe kellett néznie másfél év börtönbüntetéssel. Pár hónappal később az elkövető bűnösnek vallotta magát és vádalkut kötött az ügyészséggel. Az eset mind a mai napig nem zárult le.

Nem egyértelmű, hogy a sérülés okozásának lehetőségéhez ez esetben a mérkőzésen való részvétellel a sértett hozzájárult avagy sem. Gyakori eset, hogy az ilyen meccseken a játékosok összeverekednek és így sérülnek meg. Az is elfogadható, hogy ezekbe a sérülésekbe a játékos a pályára lépéssel gyakorlatilag beleegyezik. Azonban az eset körülményeit megvizsgálva nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez szokványos sportsérülés. A kihallgatások és az ügy kivizsgálása során több tanú megerősítette, hogy felhívásra okoztak Moore-nak sérülést, gyakorlatilag megtorolva az ő korábbi szabálytalanságát.

Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az ütések véghezvitele a játék hevében kialakult – gyakorlatilag már-már természetes – durvaságok miatt történt meg. Ha bizonyítást nyerne, hogy Bertuzzi azért ütötte meg ellenfelét, hogy sérülést okozva ne tudja tovább folytatni a játékot és, hogy Moore az ütések eredményeképpen ne tudjon saját lábán lemenni a pályáról, szerintem megalapozná az esetleges büntetőeljárás lefolytatását.

A tanulmány megírása folyamán arra a következtetésre jutottam, hogy a testi sértés tényállásának sportjogi aspektusa egy elég elhanyagolt téma a szakirodalomban. Ezt rendkívül sajnálom, mert a sport gyakorlatilag az egész életünket áthatja. Azonban az írás kezdete előtt magamnak feltett kérdéseimre véleményem szerint sikerült választ adnom. Megállapítást nyert, hogy a sértetti beleegyezésnek természetesen határai vannak. A sporton belül nem terjed ki minden egyes sérülésre, amit az ellenfél okoz. A sértetti beleegyezést a védendő társadalmi érdektől kell függővé tenni. Reményeim szerint megfelelő válaszokat sikerült nyújtanom néhány kérdésre, nyilván a teljesség igénye nélkül. Véleményem szerint a testi sértés tényállásának alkalmazására lehetőség nyílik a sportolás során elszenvedett egyes sérülések tekintetében, azonban ezeket mindig körültekintően vizsgálni kell, szigorúan alkalmazni az elvet, mely szerint az a cselekmény büntetendő mely a társadalomra veszélyes.

*

Források, felhasznált irodalom:

Consent in Criminal Law – Violence in Sports. In: Michigan Law Review, 1/75, 1976. november
Botrány – fejvadászat az NFL-ben! http://www.hatharom.com/2012/03/03/botrany_fejvadaszat_az_nfl_ben. Az utolsó letöltés ideje: 2013.11.26.
Filó Mihály: Az eutanázia a büntetőjogi gondolkodásban ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009.
Földvári József: A Magyar Büntetőjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Magyar Büntetőjog Általános rész (szerk.: Balogh Ágnes-Tóth Mihály.Osiris Kiadó Budapest 2010.)
Pintér Jenő: A sértett beleegyezésének elméleti kérdései. In: A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Aktái, Tomus XVIII. Budapest, 1976.
Player – Fejvadászat a pályán – Bounty-botrány az NFL-ben. http://player.hu/eletmod/sport/bounty-botrany-az-nfl-ben/#.UpMSJtJFWfU. Az utolsó letöltés ideje: 2013.11.26.
Tyson – Evander Holyfield II.mérkõzés. http://miketyson.uw.hu/htms/kuzdelem/tysonholy2.htm.Az utolsó letöltés ideje: 2013.11.20.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS