Ésik Sándor: “A Kamarának a passzív-reagáló szerepből aktív alakítóvá kell válni!”

Az Arsboni szakcikkek mellett a jogászságot és az ügyvédséget érintő változásokról és közéleti eseményekről is gyakran beszámol. Bemutatkozási lehetőséget kívánunk ezért biztosítani a Budapesti Ügyvédi Kamara tisztújításán minden tisztségre pályázó számára. A kérdéseinkre ezúttal Ésik Sándor válaszait olvashatják, aki a választásokon a BÜK elnökségi tagságára pályázik.

1. Mit tart jelenleg az ügyvédség legnagyobb kihívásainak, melyek az Ön legfontosabb céljai, amelyeket megválasztása esetén el szeretne érni?

Az ügyvédségről az elsők között ugrik be számomra két jelző: konzervatív és sokféle. Konzervatív, mert minden újítás rajtunk csattan először, a hirtelen bevezetett szabályokkal nekünk kell először megküzdenünk. Leading edge is bleeding edge, ahogy az angol mondja. Érthetően tartunk hát az újításoktól. Sokfélék is vagyunk, van köztünk aki modern multis környezetben mozog, van, aki külföldre dolgozik, mások dzsungelharcolnak a bíróságokon, ülnek rendőrségi várókban. Nem lehet egyféle változásban gondolkodni, amikor az ügyvédek munkakörülményeiről beszélünk. De változások kellenek. Nagyon jó dolog, hogy végre lehet elektronikusan eljárni, de rendet kell ebben rakni, úgy informatikailag, mint eljárásjogilag. Korszerűbb alapokra kell helyezni olyan kényes kérdéseket, mint letétkezelés és ügyvédi felelősség. Át kell gondolni a képzési rendszert, különösen az ügyvédjelöltek képzése terén, amelyet egy szakképzésként kell megszervezni, ahol skilleket tanulnak a jelölt kollégák, konkrét szituációkban és ügyfajtákban. A legfontosabb dolog, amelyen változtatni kell, hogy

a Kamarának a passzív-reagáló szerepből aktív alakítóvá kell válni,

mert az utóbbi években óriási károkat okozott az, hogy valamit bevezettek, és utána hónapokig-évekig tart, mire valahogy kibulizunk egy működő megoldást. Ezen kell legelőször változtatni.

 

2. Hogyan értékeli a korábbi évek elnökének, elnökségének, más tisztségviselőinek munkáját? Mit gondol a kamara működéséről, és az általa ellátott szolgáltatások színvonalát érintő kritikákról (például: lassú ügyintézés, magas díjak)? 3. Az ügyvéd tevékenységében szabad és független. Mit jelentenek az Ön számára személyesen és Ön szerint a Budapesti Ügyvédi Kamara számára ezek az alapelvek?

A jelenlegi vezetés legfontosabb eredménye, hogy az ügyvédség továbbra is független szervezet, ahol az egyes ügyvédek szabadon választják meg, kinek és hogy dolgoznak.

A politikai törésvonalak nem köztünk, hanem a megbízóink között húzódnak.

Az ügyvédi kamara mindenkinek, aki a szakmai követelményeknek eleget tesz, lehetőséget ad arra, ahogy egy előadáson Lábady Tamás alkotmánybírótól hallottam: “vegyen egy réztáblát és éljen meg abból, amit a jogról tud”.
Viszont a Kamarára sajnos az is igaz, hogy ügyvédek egy másik csoportja, kiváló kollégám aranyköpése szerint “Úgy van a kamarával, mint a nem-euklideszi geometriával. Tudja, hogy létezik, de az ő életében semmilyen szerepet nem játszik.” Az elmúlt évek, sőt egy-két évtized vezetőségei szerintem tehettek volna többet azért, hogy ez változzon.
A Kamara tehát komoly reformra szorul, be kell oda csatornázni ügyvédek nagy csoportjainak véleményét, és képviselni érdekeiket. Ez csak úgy megy, ha a Kamara aktívan, konkrét jogszabály- és más megoldási javaslatokkal és lobbitevékenységgel járja ki a tagjainak pozitív változásokat. Eközben azonban figyelni kell arra, hogy továbbra is megmaradjunk annak a független testületnek, ami most vagyunk.

A Nagy Arsboni Piackvíz összdíjazása idén több, mint 100 000 forint.

4. Mit gondol az ügyvédséggel kapcsolatban gyakran felmerülő társadalmi kritikákról, amely szerint indokolatlan monopol-jövedelemre tesznek szert bizonyos tranzakcióknál? Van olyan terület, ahol lazítana az ügyvédkényszeren?

Ügyvédkényszer szempontjából én liberális felfogású vagyok, örülnék, ha nem lenne.

Ugyanakkor viszont látni kell, hogy nem véletlenül van, ingatlanügyletekben az emberek elképesztő dolgokat képesek aláírni. Az ügyvédség előtt két út van. Vagy elengedjük a szárazbélyegzőt, vagy a közjegyzőkéhez hasonló összeget kérünk a használatáért, a jogi tanácsadástól vagy okiratszerkesztéstől elkülönülő, fix díjjal, hogy világos legyen, ki látott el csak pecsételő szerepet és ki az, aki tényleg jogászkodott is az ügyben. Azon, hogy a közvélemény szerint az ügyvédek pénzéhes alakok, szerintem igen nehéz segíteni, legalábbis, amióta a római Forumon először ólálkodtak prókátorok a praetor ítélőszéke körül, még senkinek sem sikerült…

5. Az ügyvédjelöltek körében gyakran elhangzó kritika, hogy sok ügyvéd olcsó munkaerőként tekint a jelöltekre. Ön szerint indokolt az ügyvédjelölti munkakörülmények, bérezés fejlesztése? Ha igen, ennek milyen eszközei lehetnek?

Ügyvédjelöltnek lenni szívás, és az is marad, akármi is történik. Más országokban is az. Nekem is az volt. Ugyanakkor az ügyvédjelöltek kritikája jogos. A Kamara ezen csak részben tud segíteni. A dolgot sajnos az élet fogja megoldani azzal, hogy a fizetős jogászképzés egyre kevesebb fiatal kollégát fog kibocsátani. Ez a kevés is úgy lesz vele, hogy akár a maga, akár a családja zsebéből több pénzt költött annál a diplomájára, hogy elmenjen fillérekért inasnak.

Tízéves távlatban egyszerűen el fog fogyni a jelölt, és ennek a jelei már most látszanak. 

A magam részéről teljesen rendben levőnek gondolom, ha 2018-ban, az EU-ban egy egyetemet végzett embernek reális bérigénye van. Csak azt is látni kell, hogy az ügyvédi irodák nagy része, minden kizsákmányoló hajlama mellett…de nem tudja kifizetni. A Kamara ebben annyit tud tenni,hogy a jelenleginél magasabb színvonalú képzést ad az ügyvédjelölteknek, és elvárja bizonyos szakmai minimumok teljesítését. A bérezés dolga felől nem nagyon aggódom, azt sajnos a piac fogja megoldani, a nyelveket beszélő frissdiplomás jogászokat sajnos fel fogják szívni a Shared Service Centerek szerződéselőkészítő csoportjai, 1000-1500 eurós nettó mellett, amelyre az ügyvédi praxisok egyáltalán nem fognak tudni reagálni, legalábbis a mostani bevételi viszonyok mellett biztosan nem.

A jövő az összeálló, jelöltet közösen tartó és képző praxisoké, de addig hosszú út vezet. Viszont már most el kéne rajta indulni.

Október 31-ig várjuk a jelöltek válaszait a kérdéssorra. Amennyiben Ön is szívesen megosztaná a gondolatait az olvasóinkkal a témában, kérjük küldje el nekünk írását az arsboni@arsboni.hu e-mail címre.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.