„Fagyibabák” – élethez való jog az élet előtt

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Tatárné Gyöngyösi Johanna
A lefagyasztott embriók jogi státusának kérdése alkotmányjogi szempontból

Ha nagyanyáinkat kérdeznénk arról, hogy vajon mik lehetnek a „fagyibabák”, valószínűleg valamilyen süteményfajta jutna az eszükbe, mások talán a tudományos fantasztikum világába tartozó dologra gondolnának. Egyre többen tudják azonban, hogy a gyermekvállalás területén kell keresnünk a megoldást. A valóság pedig fájdalmas az érintettek, és értelmezési kihívás a jogászok számára.

Új lehetőség – a hűtőből

Napjainkban egyre több fiatal pár kénytelen szembenézni a sikertelen gyermekvállalással, a terméketlenség problémájával. Számukra jelent megoldást a mesterséges megtermékenyítés, amely során a tüsző stimulálásának hatására több tüsző, bennük pedig több petesejt növekedik. Maga a fogalom többféle eljárást takar annak függvényében, hogy a beavatkozás az anya testén vagy azon kívül történik, így a folyamat maga végbemehet in vivo (méhen belül), illetve in vitro (méhen kívül).

A méhen kívüli megtermékenyítés során a petesejt és a spermiumok a méh üregén kívül, mesterséges körülmények között találkoznak, majd miután a megtermékenyülés megtörtént és az embrió osztódása elindult, az embriót visszaültetik az anya méhébe, így a további fejlődés már természetes körülmények között zajlik tovább. Ha a megtermékenyítés során a spermiumokkal való találkozás után a beültetéshez szükséges 2-3 embrió mellett több is van, ami életképes lehet, lehetőség van ezek lefagyasztására. A fagyasztás során a be nem ültetett, szám feletti embriókat rendkívül alacsony hőmérsékleten, mínusz 197ºC fokon folyékony nitrogénbe helyezik, és amennyiben a pár későbbiekben bármely okból a beültetés mellett döntene, a fagyasztásból felengedve, további megterhelő hormon-stimuláció és műtét nélkül lehetséges a visszaültetés. Ezek a fagyasztott embriók, vagy „fagyibabák” – ahogy a lombikprogramban részt vevők nevezik őket egymás között -, sokuk számára hozták már el a várva várt csodát

A társadalmi folyamatok olyan irányú tendenciát mutatnak, hogy a nők – akár a karrierépítés, akár a partnerválasztás nehézségei, vagy egyéb külső tényezők hatására – egyre későbbi időpontra tolják a gyermekvállalást. Biológiai tény, hogy minél idősebb korban szeretne egy nő gyermeket vállalni, annál több kockázati tényezővel, nehézséggel kell szembenéznie. Legyen ezek oka bármilyen betegség, vagy külső tényező, ilyenkor egy évekkel korábban lefagyasztott petesejt, vagy embrió segítséget nyújthat – esetlegesen egy olyan életkorból, amikor még a genetikai állomány is fiatalabb volt, és a különféle tényezők károsító hatása még kevésbé érvényesült.

Legal Fest 2019 - Regisztráció

Regisztrálj még ma a Legal Fest-re, ez év legnagyobb jogász közösségi eseményére!

A mesterséges megtermékenyítés során általában 2-3 életképes embrió visszaültetésére kerül sor. A folyamat során létrejött, de be nem ültetett embriók, a „fagyibabák” léte ezen a ponton kezdődik. Az eljárás során létrejött jó minőségű és számfeletti, azaz vissza nem ültetett embriók fagyasztásra kerülnek, melynek következtében akár évtizedeken keresztül is tárolhatók. A fagyasztott embriók állapotáról és további sorsáról rendszeres időközönként döntenie kell a folyamatban részt vevő párnak: felhasználják egy esetleges újabb beültetés során, felajánlják tudományos kutatási célokra, vagy élve az embriók donációjának törvényes lehetőségével, eladományozzák azt. „Amennyiben a család elfeledkezik a lefagyasztott kistestvérekről, természetesen embrióik továbbra is fagyasztás alatt maradnak. 10 évig kötelesek vagyunk tárolni őket, azonban ezt követően sem szüntethetjük meg a fagyasztási folyamatot.” – nyilatkozta Dr. Fülöp István, a Róbert Károly Magánklinika Meddőségi és Endoszkópos Centrumának részlegvezető főorvosa. A testen kívül létrejött és be nem ültetett embriókkal kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót „létrehozó” házastársak (élettársak) – a családi állapotukban, illetőleg élettársi kapcsolatukban bekövetkezett változástól függetlenül – valamelyik fél haláláig közösen gyakorolják.

A „fagyibabák” – a jogász szemével

A mesterséges megtermékenyítés és alkalmazásának elterjedése kihívás elé állítja a jogászokat: milyen jogi álláspontot fogadhatunk el a „fagyibabák” élethez való jogával kapcsolatban? Más a beültetett és felhasznált, magzati létbe jutó, illetve a lefagyasztott és „várakozó” embriók élethez való joga? Egyáltalán van-e élethez való joga egy embriónak? Van-e különbség a beültetett és a lefagyasztott embrió között alkotmányjogi szempontból?

Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott az élethez való jog tartalmának meghatározásával. Az élethez való jog az Alaptörvény értelmezésében is abszolút, vagyis korlátozhatatlan alapjog. (lsd. a halálbüntetést eltörlő 23/1990. (XI. 31.) AB határozatot) Az Alaptörvény külön szól a magzati élet védelméről is, amikor a II. cikkében kimondja, hogy „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Az Alaptörvény II. cikke igazodik az Alkotmánybíróság korábbi, abortusz ügyben kialakított gyakorlatához, mely szerint mind a 64/1991. (XII.17.) AB határozat (első abortusz-határozat), mind pedig a 48/1998. (XI.23) AB határozat (második abortusz-határozat) alapvetése, hogy az ember jogi státusát az élethez való jog, az emberi méltóság és a jogalanyisághoz való jog hármasa határozza meg. Ebből a hármasból a magzat vonatkozásában a jogalanyiság léte vagy nem léte kétséges. És mivel a jogalkotó a magzat jogalanyiságát nem ismerte el, ez azt jelenti, hogy a magzatot szubjektív, alanyi jogon nem illeti meg a védelem. A magzatot megillető védelem pusztán olyan szintű lehet, amely az állam objektív életvédelmi kötelezettsége körébe tartozik. Alapvető különbség a szubjektív és az objektív védelem között, hogy míg az élethez való szubjektív jog (alanyi jog) az Alaptörvény rendelkezései szerint és az Alkotmánybíróság gyakorlatában is, abszolút jellegű, korlátozhatatlan alapjog, addig az állam életvédelmi kötelezettsége körében megjelenő objektív élethez való joggal szemben más jogok érvényesülése is mérlegelhető. (lsd. az anya önrendelkezési joga abortusz esetén)

Lényegében ennek az Alkotmánybíróság által elfogadott nézőpontnak a realizálását találhatjuk az Alaptörvény II. cikkében is, amikor is a jogalkotó kimondja, hogy: „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” A magzat jogalanyiságának kérdése jelenik meg a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben is, amely Preambulumában rögzíti, hogy a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, vagyis a törvény egységesen, pusztán a fogantatás tényéhez kapcsolva védi a magzat életét. Az alkotmányos védelem kezdete a „fogantatás” pillanata, de a jogalkotó rögtön megszabja a határokat is: a fogantatás tényéhez kapcsolódó védelem csak a magzatot illeti meg, és csak azt a magzatot, amelyik az anyaméhben fejlődik. De hogy mi a helyzet a mesterséges körülmények között létrehozott olyan embriókkal, akik nem kerülnek be az anyaméhbe? Az ő sorsukról nem esik szó.

Valamennyi előbbi jogforrás a magzat fogalmáról beszél, de egészen 1997-ig kellett várni arra, hogy egyértelműen elkülöníthessük egymástól az embrió és a magzat fogalmát. A jogalkotó az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben oldotta fel ezt a hiányosságot, amikor is meghatározta, hogy az embrió a megtermékenyítéstől a terhesség 12. hetéig létezik, míg a 12. terhességi hét után a méhen belül levő embrió már a magzat nevet viseli. Így legalább fogalmilag a helyére került az emberi lét keletkezésének első két szakasza. Ezen fogalomtisztázás után a törvény az embrionális léttel kapcsolatosan csak olyan szabályokat alkot, amelyek a dologi jog eszközeivel, kvázi dologként határozzák meg az embriókat. Gondoljunk itt az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokra vonatkozó rendelkezésekre, amelyek az embrió feletti „rendelkezési jog”-ról, az embrió-adományozásról, az embrió-letét lehetőségéről, valamint az embriókkal végzett kutatásokról szólnak.

Ez azt a helyzetet eredményezi, hogy az ugyanazon eljárás során, vagyis a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött embriók más jogi státuszba kerülnek annak függvényében, hogy az eljárás során „kiválasztásra” vagyis beültetésre kerülnek-e és a méhen belül fejlődhetnek vagy a méhen kívül, fagyasztva tárolva várják sorsukat. A jogi álláspont ma az, hogy a beültetett embrióból kifejlődő magzat szert tehet az alanyi jogként megjelenő védelemre a terhesség 12. hetétől, míg fagyasztva várakozó társa ebből kimarad. Lehet-e különbséget tenni két, ugyanazon eljárás eredményeként létrejött embrió között, pusztán a „tartózkodási helyük” alapján?

Erkölcsi kérdőjelek

Kétséges, hogy van-e a jognak lehetősége arra, hogy olyan választ adjon a „fagyibabák” élethez való jogával kapcsolatos, morális és jogi kérdésre, amely minden érintett számára elfogadható. Ahogy arra Hámori Antal is rámutat „A magzati élet védelme” című tanulmányában, az ember biológiai és jogi fogalma közötti viszony a XX. század második felében problematikussá vált, és az erkölcsi nézetek sokfélesége miatt nem beszélhetünk általánosan elfogadott erkölcsi ember-fogalomról sem. Már arra a látszólag egyszerű kérdésre is, mely az emberi élet kezdetét firtatja, nevezetesen, hogy „Mikortól ember az ember?” – vallástól, erkölcsi meggyőződéstől és tudományos felfogástól függően sokféle választ adhatunk.

A mesterséges megtermékenyítés eljárása számtalan terméketlen pár számára az egyik utolsó esély, hogy szülővé válhassanak. De a természet rendjébe való mesterséges beavatkozás erkölcsi ellenvéleményei is figyelemre méltóak. Ezek közül a legfontosabb II. János Pál pápa „Az élet evangéliuma” című enciklikája, amely kimondja, hogy „A mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai is – melyek látszólag az élet szolgálatában állnak, s nemegyszer pozitív szándékkal végzik – valójában kaput nyitnak az élet elleni új támadásoknak. Eltekintve attól, hogy erkölcsileg elfogadhatatlanok, mert kiszakítják az életfakasztást a házastársi aktus emberi egészéből, ezeknek az eljárásoknak igen nagy hányada sikertelen: nem annyira a megtermékenyülés szempontjából, hanem mert az embrió fejlődése nem történik meg, s ezzel éhalálveszélynek teszik ki az éppen megfogant életet. Továbbá olykor a beültetéshez a szükségesnél nagyobb számban történik a megtermékenyítés, s az úgynevezett „számfölötti embriókat” elpusztítják vagy tudományos és orvosi kísérletekhez használják föl; valójában azonban az emberi életet egyszerű „biológiai anyag” szintjére fokozzák le, amivel szabadon rendelkezhetnek.” Ezek az érvek a jogász társadalom számára is elgondolkodtatóak.

Mi lesz veletek „fagyibabák”?

A lehetséges megoldást bizonytalanság övezi. Az Európa Tanács több határozatában is az embrió és a magzat emberi méltóságát hangsúlyozta, különbséget téve e két életfejlődési szakasz között elnevezésében, de a védelem jellegében nem. Az 1100/89. határozat szerint: „Az emberi embrió, bár különböző egymást követő fázisokban fejlődik (csírasejt, morula, csírahólyag, beágyazódás előtti embrió, embrió, magzat), mindenképpen szervezetének fokozatos differenciálódását mutatja, és mégis folyamatosan megőrzi saját biológiai és genetikai identitását”. A testület elutasítja azt a szemléletet, amely az embrióról, mint a „fogamzás termékéről” szól. Jobbágyi Gábor is rámutat arra a szomorú tényre, a „Művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei” című tanulmányában, hogy a hazai jogalkotó igyekszik a fennálló tudományos álláspontnak megfelelően „eldologiasítani” a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött, de be nem ültetett embriókat, így engedve teret annak a lehetőségnek, hogy erkölcsi korlátok nélkül lehessen rendelkezni velük.

Az Európa Tanács legfontosabb ide vonatkozó jogi aktusa, az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménye, amelyet a magyar Országgyűlés a 2002. évi VI. törvénnyel hirdetett ki. A kihirdetett egyezmény Preambulumában kijelenti, hogy a „biológia és az orvostudomány nem megfelelő alkalmazása az emberi méltóságot veszélyeztető cselekményekhez vezet” és az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez. Az Egyezmény nem határozza meg azonban az emberi lény fogalmát, valamint a védelem kezdő és végső időpontját sem, viszont 18. cikkében rendelkezik az „Embriókon végzett in vitro kutatásról”, amelyből vélelmezhetően az következik, hogy az embriót valószínűleg nem tekinti „emberi lénynek”. Így ez az Egyezmény visszalépés az 1100/89. határozatban kifejtett uniós állásponthoz képest.

A „fagyibabák” léte ténykérdés. Az életvédő mozgalmak elutasítják azt a felfogást, amely elsődlegesen „dolog”-ként tekint az embrióra, és szorgalmazzák, hogy a lefagyasztott embriók a felhasznált és beültetett „társaikkal” egyenrangú jogi védelmet élvezzenek. Mindazok számára ugyanis, akik reprodukciós eljárásokban vesznek részt, nincs különbség a megfogant emberi élettel kapcsolatban abból a szempontból, hogy a fogantatás milyen módon történt. A lényeg az élet embrióban rejlő lehetősége, amely jogosult a védelemre.

A jogi realitás

Jogrendszerünk jelenlegi szabályai szerint a már megszületett gyermek több jogot élvez, mint egy magzat, és a magzat is több jogot élvez, mint egy mesterségesen megtermékenyített (in vitro) embrió. A jogalkotó támogatja a meddőség kezelésének különböző módozatait, így engedi a méhen kívüli megtermékenyítést is, de azzal is tisztában kell lenniük a résztvevőknek, hogy önmagában ez sem garancia egy egészséges terhességre. A meddőségi szakemberek is megtermékenyítésről és nem fogantatásról beszélnek ezen embriók esetében. A fagyasztási eljárás sem minden rizikótól mentes. Ha valamennyi fagyasztott embriót élethez való joggal ruháznánk fel, ez megkérdőjelezné az eljárás létjogosultságát is, mivel nincs garancia arra, hogy egy embrió sem pusztul el az eljárás során. Lesz olyan, amelyik elpusztul a felengedés folyamán, így nem kerülhet beültetésre. Ebben az esetben talán emberölésről kellene beszélnünk?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Evans versus the UK ügyben elfogadta az angol jogi megoldást. A kérdéses esetben a kérelmezőnek kezdődő rákja miatt az orvosai felajánlották, hogy meglevő petesejtjeivel kapcsolódjon be egy mesterséges megtermékenyítési programba, mivel természetes úton nem lehetett többé gyermeke. Az embriók beültetéséhez azonban a partner hozzájárulására is szükség volt, de vele a kérelmező kapcsolata időközben megszakadt. A partner hozzájárulásának hiánya, az embrió elpusztítását eredményezte.

Hazánkban a jogalkotó a védelem lehetőségét az egészségügyi törvényben meghatározott keretek között látja alkalmazhatónak: a gyakorlatilag korlátlan ideig fagyasztva tárolhatóság, az embrióról való közös rendelkezés, az orvostudományi kutatásokban az embrió érdekeinek legszélesebb körű figyelembe vétele mind arra utalnak, hogy a hűtőben lévő fagyibabák élethez való joga – a jogászok számára legalábbis – nem értelmezhető.
Források, felhasznált irodalom

Források
1. Balázs Zoltán – Boros János: A bioetika és az emberi jogok
(itt: Fundamentum 2006/1. – http://epa.oszk.hu/02300/02334/00023/pdf/EPA02334_Fundamentum_2006_01_065-073.pdf) – 2016. október 19.

2. Csernus Eszter: Ki lehessen anya? – az Alkotmánybíróság döntése a reprodukciós jogokról
(itt: Fundamentum – http://www.fundamentum.hu/sites/default/files/06-1-09.pdf) – 2016. október 19.

3. Hámori Antal: A magzati élet védelme
(itt: http://www.hrb.hu/2011/mbsz/3_4/HAMORI_Antal__A_magzati_elet_vedelme.pdf) – 2016. október 19.

4. Jobbágyi Gábor: A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei
(itt: http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/200612sz/2006_1-2_2acta16.pdf) – 2016. október 19.

5. Julesz Máté: Az orvosi jog aktualitásai
(Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest – 2016.)

6. Kovács József: Megjegyzések a bioetika nézőpontjából
(itt: Fundamentum 1997 / 1. – http://epa.oszk.hu/02300/02334/00050/pdf/EPA02334_Fundamentum_1997_01_101-112.pdf) – 2016. október 19.

7. http://hellobaby.hu/index.php/babatervezes/item/75-fagyibabak-es-eszkimok

8. http://www.origo.hu/tudomany/20081104-beszamolo-az-embriologiai-tarsasag-eves-tudomanyos-talalkozoja.html

9. http://index.hu/belfold/2013/06/25/tobb_tizezer_embriot_raktaroznak_lefagyasztva/

10. http://szuveren.hu/vendeglap/sandor-judit/bioetika-az-alaptorvenyben

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS