Felszámolás vs. végrehajtás, avagy hogyan eshetünk a két szék közül a földre?

E dolgozat a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2015. évi cikkíró pályázat keretében született. Szerző: dr Rusz Alexandra

Jelen írásomban egy mai napig megoldatlan problémára hívnám fel a figyelmet, ami nem más, mint az, hogy a végrehajtók és a felszámolók között nincs egy hatékony jelzőrendszer, mely rövid úton tájékoztatná az eljáró feleket az eljárás megindulásáról. Ez azért nem túl szerencsés, mert adott esetben, ha nem elég körültekintő a hitelező, akkor akár „hoppon” is maradhat.

I. Bevezetés

A probléma könnyebb megértéséhez pár szóban felvázolom a jogszabályi hátteret. A felszámolás és a végrehajtás kizárja egymást. A felszámolás kezdő időpontja után sem bírósági, sem más végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség vagyoni igény érvényesítésére.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény alapján a felszámolás kezdő időpontjában folyamatba lévő, a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetnie az adós ellen. A lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak át kell adni. Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló végrehajtási jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik.

A fentebb felvázolt szabályok tükrében érdemes megnézni, hogy ennek megfelelően hogyan alakul a végrehajtói gyakorlat.

II. Problémák az értesítéssel kapcsolatban, avagy honnan szerez tudomást a végrehajtó a felszámolás tényéről?

Mikor megindul a végrehajtás egy gazdasági társaság ellen, akkor a végrehajtó a Cégnyilvántartásból lekér egy friss cégkivonatot bővebb információk megszerzése végett. Ekkor még a társaság nincs felszámolás alatt, a végrehajtási eljárás a megszokott rendben folyik. A végrehajtó nem követi nyomon folyamatosan a Cégnyilvántartást, (bár az alapvető jogok biztosa az AJB-210/2013. számú ügyben ezt találná megfelelő megoldásnak), ezért ha már a felszámolás végrehajtási eljárás folyamán indul meg a társaság ellen, erről a végrehajtó ezen az úton nem értesülhet. Általában a felszámolást a végrehajtó csak véletlenül tudja meg „valahonnan”. Erről a problémáról értekeztem egy felszámolóval is, aki elmondta: gyakran előfordul, hogy a vezető tisztségviselők nem működnek együtt a felszámolóval, ezért ő nem jut elegendő információhoz (például: jelen esetben nem értesül arról, hogy a társaság ellen végrehajtási eljárás van folyamatban). Ebből kifolyólag a felszámoló sem tud eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a végrehajtás megszüntetését kezdeményezze a bíróságnál.

A gyakorlatban az eljáró végrehajtók általában az eljárásuk megkezdését követően, a végrehajtási cselekmények foganatosítása során, a beszerzett illetve tudomásukra jutott információk alapján tudják megállapítani azt, hogy az adós ellen indult-e felszámolási eljárás. Ezt követően tudnak intézkedni arról, hogy az ügyet beterjesszék a bírósághoz. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a végrehajtást kérő nem képes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban rendelkezésre álló jogvesztő határidőn belül előterjeszteni.

Előfordult, hogy az adós gazdálkodó szervezet ingatlanára a végrehajtó kitűzte az árverést (előtte friss cégkivonat alapján megnézte, nem indult-e a cég ellen menet közben felszámolási eljárás), és mikor sikeresen lezárult az árverés, akkor derült ki, hogy az árverés időtartama alatt elrendelték a felszámolási eljárást a társaság ellen. A végrehajtót természetesen erről senki sem értesítette.

Ez a probléma egyébként nem új keletű, mikor 5 éves volt a Vht. a Cégvezetés (archív) 18. számában 1999. szeptember 1 –én megjelent egy cikk ,,Végrehajtás a gyakorlatban” címmel, melyben a Vht. gyakorlati érvényesülésének gyenge pontjait elemezte a szerző, és szinte szóról szóra azt írta le e kérdéssel kapcsolatban, amiket fentebb elemeztem. Ez is azt jelzi, hogy annak ellenére, hogy a probléma már közel 15 éve ismert volt, a helyzet mai napig változatlan.

III. Hitelezői „baki”: végrehajtás megindítása már folyamatban lévő felszámolási eljárás alatt

Több esetben is előfordult, hogy a végrehajtási kérelmet – mely alapján el is rendelték a végrehajtást- úgy terjesztette elő a végrehajtást kérő, hogy az adós gazdasági társaság ellen már a felszámolási eljárás megindult. Ennek az az oka, hogy a hitelező vagy a jogi képviselője nem járt el kellő körültekintéssel, mikor a végrehajtási kérelmet előterjesztették, hiszen nyilvános cégadatokból ki kell derülnie annak, hogy egy gazdasági társaság ellen a felszámolási eljárást jogerősen elrendelték.

A végrehajtó eljárása ilyenkor kétféle irányba történhet a végrehajtási irat megérkezését követően: 1) Ha a végrehajtható okirat nem tartalmazza a Vht. 82/A§ (7) bekezdése szerinti pénzforgalmi számla adatait a végrehajtó a végrehajtást kérő felé felhívást ad ki a végrehajtási költségek megelőlegezése végett. Ezt a végrehajtást kérők rendszerint meg is fizetik. Ezután a végrehajtó lekéri a Cégnyilvántartásból a cégkivonatot, melyből megállapítja, hogy az adós cég ellen már a végrehajtás megindítása előtt megindult a felszámolás az adós társaság ellen. 2) Ha a végrehajtható okirat tartalmazza a pénzforgalmi számla adatait, akkor a végrehajtó a 82/A § (7) bekezdése alapján két munkanapon belül kiadja a hatósági átutalási megbízást az adós bankszámlájának terhére. (Megjegyzem, az adós gazdasági társaság ellen már zajlik a felszámolás.) Mivel a végrehajtó részére a törvény nem ír elő kötelezettséget a cégkivonat beszerzése végett, gyakorlatilag már a végrehajtási ügy megérkezésének a napján kibocsáthatja a végrehajtó az elektronikus úton megvalósuló hatósági átutalási megbízást.

IV. Konklúzió

A fentieket összegezve tehát elmondható, hogy ha a végrehajtást kérő nem jár el körültekintően a végrehajtási kérelem benyújtásakor és a végrehajtóra „bízza” annak kiderítését, hogy a gazdasági társaság ellen felszámolási eljárás van-e folyamatban, akkor könnyen megtörténhet, hogy mire a végrehajtó értesíti a felszámolás tényéről és a felszámoló személyéről, addigra már a felszámoló felé benyújtandó, hitelezői igény előterjesztésére nyitva álló törvényes határidőt elmulasztja. De ha még sikerült is időben ezt az igényt előterjesztenie, akkor is fennáll a lehetősége annak, hogy a kielégítési sorrendben hátrébb kerül.

Véleményem szerint a folyamatban lévő végrehajtásoknál a hitelezők érdekében a Cégbíróságnak kellene a végrehajtót értesítenie a felszámolás elrendeléséről, hiszen a Cégbíróság a cégnyilvántartásból láthatja, hogy a cég ellen végrehajtási eljárás van folyamatban, ezzel áthidalható lenne az a probléma, hogy a végrehajtó nem kap időben tájékoztatást a felszámolás elrendeléséről. Továbbá a felszámoló a legmegfelelőbb személy arra, hogy a felszámolás megindulásakor egy friss cégkivonatból megnézze, van e végrehajtás a cég ellen.

Források, felhasznált irodalom: Végrehajtás a gyakorlatban megjelent: Cégvezetés 18. száma, 1999.szeptember 1. http://cegvezetes.hu/1999/09/vegrehajtas-a-gyakorlatban/ (letöltve: 2014. február 23.) 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS