„Fiatalként is be lehet törni a piacra”

Mi vezet egy fiatal, frissen szakvizsgázott ügyvédet saját iroda alapításához? Hogyan kezeljük a milliárdos összegű ügyekkel járó stresszt? Izgalmas lehet-e egész nap az adatszobában ülve szerződéseket bújni? Dr. Illés Géza Mártonnal, az IGM Ügyvédi Iroda vezetőjével beszélgettünk.

Bevezető kérdésként arra kérném, meséljen személyes életútjáról: miért választotta a jogi tanulmányokat, és hogyan került aztán az ügyvédi pályára?

Nagyon sokáig eszembe sem jutott, hogy jogász legyek – a szüleim, nagyszüleim orvosok, a közeli családban a nagybátyámon kívül nem volt jogász. Mivel jó voltam matematikából sokáig építész, majd egy időben biokémikus szerettem volna lenni – de ugyanennyire vonzott a sportújságírás is. A Piarista Gimnáziumban azonban volt egy nagyon jó történelemtanárom, aki elindított az OKTV-n. Harmadikos gimnazistaként 6. helyezett lettem, az itt elért sikerek pedig a humán területek felé fordítottak. Mondjuk innen is hosszú út vezetett az ügyvédkedésig: az ELTE-n nagyon sokáig az Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszéken voltam demonstrátor; Rácz Lajos tanár úr pártfogásába vett, írtam több cikket, OTDK-n indultam.

Másfél évvel ezelőttig tanítottam is állam- és jogtörténetet, valamint a Corvinuson és az NKE-n alkotmányos közigazgatástörténetet,

korábban az ELTE-n diplomáciatörténetet. Közel áll hozzám a tanítás, de idővel a saját iroda működtetése és a családom mellett az oktatás már nem fért bele a mindennapjaimba.

Cikkíró Pályázat

Van egy érdekes témád?

Ez most nem egy évfolyamdolgozat, hanem az Arsboni ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Cikkíró Pályázata!

A szüleim már az egyetem alatt arra biztattak, hogy próbáljam ki magam a gyakorlatban is, ezért negyedik és ötödik évfolyamon a Linklaters[1] akkor még működő irodájába kerültem gyakornokként. Itt nagy nemzetközi ügyekkel foglalkoztam (persze gyakornokként főleg fordítanom kellett), izgalmas és szakmailag megalapozott szerződésekkel dolgozhattam. Egyszer például vihettem százmilliárdos összegű részvényutalványt a táskámban egy ügyfélhez… Az embert egyetemistaként elvarázsolja az ilyesmi. Az abszolutórium előtt még pár hónapot eltöltöttem a Horváth Gábor Ügyvédi Irodában, ahol szintén kereskedelmi jogi és bankjogi ügyekkel foglalkoztam. Itt már biztosan tudtam, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Gábor közvetlenül az államvizsga előtt felajánlott egy ügyvédjelölti állást, amit kis gondolkodás után el is fogadtam. Az itt szerzett tapasztalatok szerettették meg velem az ügyvédi pályát.

Egy saját iroda alapítására, sőt: már a névadói rang elérésére is sok ügyvéd mint a karrierjének csúcsára tekint. Ön mikor döntötte el, hogy saját irodát alapít, és milyen tényezőket kell figyelembe vennie egy ügyvédnek, ha saját irodát szeretne?

Külső körülmények, és egy kis szerencse is kellett hozzá, hogy a szakvizsgám után nem sokkal megalapítsam a saját irodámat. Horváth Gábor még a jelölti éveim során elkezdett kivonulni az ügyvédkedésből – sok más tevékenysége volt, elsősorban a magyar gazdasági életben (MOL, OTP felügyelőbizottsági, illetve igazgatósági tagságok), aminek következtében az ügyvédi iroda felbomlott. Az egyik tapasztaltabb ügyvéd, Szabó Péter – akivel akkoriban tulajdonképpen együtt dolgoztam – indított egy saját irodát, én pedig már nála kezdtem el a szakvizsgákra készülni. Gábor elfoglaltságai miatt az évfolyamtársaimhoz képest szorosabb viszonyt kellett kialakítanom több ügyféllel, a feladataim is sokkal inkább egy tapasztalt ügyvédéhez közelítettek, tehát volt mire alapoznom egy saját iroda létesítését. Ezt segítette még, hogy Mohai László – akivel a mai napig partnerek vagyunk – is hasonló cipőben járt. Lacival egy baráti társaságba tartoztunk az egyetem alatt, évfolyamtársak is voltunk és a szakvizsga után megkeresett, hogy nem csinálunk-e közösen egy irodát. Ez 2009-ben sikerült is, ekkor mindketten 28 évesek voltunk.

Az első évek – különösen, ha nincsen még kialakult ügyfélköre az ügyvédnek – mindig kritikusak az újonnan alapított ügyvédi irodák kapcsán. Önöknél miként alakultak ez az időszak, milyen kihívások merültek fel az IGM-nél a kezdetekben?

Ebből a szempontból speciális helyzetben voltam, hiszen sok kezdő ügyvédhez képest már volt kialakult, tőkeerős ügyfélköröm, bár azért tény, hogy nem indult be minden egyből: az első egy-két hónapban a lakásom mellett béreltem egy alagsori helyiséget, sőt amíg ez a bérlemény nem szabadult fel, pár hétig egy kávéházból is dolgoztam. Következő lépésként

az egyik ügyfelem irodájából béreltünk 60-70 m2-t,

és csak ezt követően lett saját, teljesen önálló irodám. Az elején az ember még átlátja a költségeket, nem túl nehéz beállítani a béreket sem, de miután elkezdtünk növekedni, az igazi kihívást az jelentette, hogy ez egy vállalkozás, amit meg kellett tanulni vezetni. Ez alapvetően nem jogi munka, sőt, attól, hogy valaki jó jogász, még nem biztos, hogy jól vezet majd egy vállalkozást is.  Mint minden startupot, ezt is fokozatosan kell felépíteni. Az elején még én magam voltam az adminisztrátor, én számláztam, és értelemszerűen ezek mellett kellett időt szakítanom az érdemi munka ellátására is. Amikor mindez már nem fér bele, akkor fel kell venni valakit, titkárnőt, ügyvédjelöltet – így növekszik egy vállalkozás. A gazdálkodás mellett az ügyfélkapcsolati oldal is lényeges. Az ügyvédi szolgáltatások kapcsán ki kell alakítani egy megfelelő ár-érték arányt, ami az ügyfeleknek is kedvező és az ügyvédet is motiválja, másrészt új ügyfeleket kell találni, méghozzá úgy, hogy a régiek bizalma is töretlen maradjon.

Hogyan talál az ember új ügyfeleket?

Ez egy általános kihívás minden ügyvéd számára, a régi ügyfelek megtartásában viszont jók vagyunk és erre nagyon büszke vagyok. Ugyanakkor azt hiszem, hogy valahol az ügyfélszerzésről is szólnak a konferenciák, társadalmi események, ahol ismerkedni lehet. Én mégis inkább akkor tudtam újabb megbízásokat szerezni, ha egy ügyfelem üzlettársa, vagy akár az ellenérdekű fél (és ilyen többször is előfordult) később megkeresett egy másik ügye kapcsán. A személyiségemből fakad, hogy mindig a megegyezést, a felek közti közös nevezőt keresem, nálunk valószínűleg ez vezetett a sikerhez.

Az IGM portfóliójába főként vállalatfinanszírozási, merger és acquisition, ingatlanjogi és kereskedelmi jogi ügyek tartoznak. Mennyire telített az „ügyvédi piac” ezen területek tekintetében? Viszonylag könnyű volt megvetnie a lábát az irodának a konkurencia mellett, vagy hosszú évek kemény munkája és ügyfélkör-építése tette lehetővé, hogy az IGM ma jelentős presztízsű iroda legyen ezekben az ügycsoportokban?

Viszonylag nagy a kínálat, itt azért nem könnyen akad piaci rés. Ez egy klasszikus jogi terület és rengeteg kiváló kolléga van a szakterületen. Sajnos az is igaz, hogy az ügyfélkapcsolatok egy idő után könnyen „elfáradnak”, sok ügyvéd nagyobb lelkesedéssel dolgozik új ügyfélnek, és ez sokszor csalódást okoz. Másrészt ugyan a legtöbb ügy jól sikerül, de azért nem mindig alakul úgy minden, ahogyan az ügyfél azt elképzeli. Nem feltétlen durva szakmai hibára kell gondolni, gyakran a kommunikáció megy félre: nem érti meg teljesen az ember az ügyfél elvárásait, gyakori szavatosságok kapcsán, hogy az ügyfél valamit nem tart vállalhatónak, de ez az információ mégis elcsúszik az egyeztetések során. Ha pedig az ügyfél csalódik a régi partnerében, könnyebben keres új utakat.

Egy bizonyos ügyfélkörhöz persze nem egyszerű bejutni: például a multinacionális vállalatok tranzakciós ügyeiben mindig a nagy nemzetközi irodák járnak el, mert

nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen milliárdos felelősségbiztosítása az ügyvédnek,

akivel dolgoznak, illetve minőségbiztosítási okból elvárás, hogy nemzetközileg jegyzett listákon szerepeljen az iroda (Chambers and Partners, Legal500). Ugyanakkor hozzájuk is be lehet férni kisebb ügyekben, mondjuk követeléskezeléssel, vagy a fizetési meghagyások beadásával, esetleg munkaügyekben. Mi évekig dolgoztunk egy magyar nagyvállalat jogi osztályának, akik a kifejezetten munkaigényes, vitás szerződéseik és a bonyolultabb pereik menedzselését adták át nekünk. Ha tehát versenyképes áron tudnak minőségi szolgáltatást nyújtani, akkor igenis van esélye a közepes és kis irodáknak is.

Ügyvédjelöltet keres az IGM!

Az IGM az Arsboni Karrier történetében elsőként tüntette fel álláshirdetésében a fizetési ajánlatát. Ha nem szeretnéd, hogy a fizetési igényeidről kérdezgessenek, hanem a munkáltató tegyen Neked ajánlatot, most itt a lehetőség!

A másik lehetőség, hogy az ügyvédi munkát nehéz ugyanazzal az erőbefektetéssel nyugdíjas korig csinálni. A korral valamelyest kopik a mindenkori hatályos jogszabályok pontos ismerete, vagy az a képesség, hogy az ember meg tudjon írni 15-20 oldalt reggeltől estig. Ez a szakma is körforgásban van, folyamatosan változik, de összességében azt gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember fiatalként önállósodni tudjon, ahhoz erős szakmai tudás, nagyon sok szorgalom és ugyanennyi szerencse is kell.

Sokan a kereskedelmi- és vállalati jogi ügyek miatt választják a jogászi szakmát, azonban a prekoncepciók és a joghallgatói álmodozás gyakran távol áll a valóságtól. Mitől válik izgalmassá a gyakorlatban ez a terület, és mennyiben különbözik a mergerekkel foglalkozó csúcsügyvédek képe (mint amit például a Briliáns Elmék sorozatban láthatunk) a szakma mindennapjaitól?

Nyilván minden sorozat szépít. Egy M&A tranzakcióban például a munka legnagyobb része az adatszoba átnézése, szerződések elolvasása és feljegyzések készítése; elég unalmas lenne egy sorozatban azt bemutatni, hogy valaki elkezd dolgozni 8:30-kor, aztán egész nap a képernyő előtt ül és szerződéseket olvasgat. Nekem mégis ez a kedvenc területem, az adatszobában is van izgalom. Én kifejezetten szeretem a due diligence folyamatot, meg lehet ismerni egy – jó esetben sikeres – vállalkozás valós működését és azt is lehet látni, hogy más ügyvédi irodák miképp kezelik a kockázatokat. Jelöltként is rengeteget lehet tanulni egy DD-ből, de azért az túlzás, hogy valaki tövig rágja a körmét az átvilágítások izgalmától. A szerződések letárgyalása viszont már kifejezetten izgalmas, még akkor is, ha hasonló a klauzulák és érvek merülnek fel szinte minden alkalommal. Ami biztosan ügyről-ügyre változik az a tárgyalástechnika és -taktika, hiszen mindig különbözik a felek elvárása, mindig mások az iparágspecifikus kockázatok.

Az IGM által vitt ügyekben rendszerint milliók, sőt: esetenként milliárdok teszik ki a tétet. Mi az iroda „mindsetje” az ilyen nagy összegek kezelése során, kiöli-e valaha is az évek során szerzett rutin a stresszt az ekkora volumenű ügyekben?

Valószínűleg az érdemi pályafutás vége, ha az emberből teljesen elmúlik az izgalom. Emlékszem, amikor először mentem bírósági tárgyalásra ügyvédjelöltként, csupán egy százezer forintos ügyről volt szó, de már előző este rosszul voltam, izzadt a tenyerem és remegtem. Ezt idővel mindenki levetkőzi, és már nem érez különösebb stresszt önmagában attól, hogy bíróságra kell mennie. A nagy összegekhez is hozzá lehet szokni, és ugyan egy 70 milliárd forintos közbeszerzésen jobban aggódunk, az ügyek összegszerű volumenétől függetlenül ugyanolyan gondosan kell kiszolgálni az ügyfeleket.

Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó kereskedelmi jogász váljon? Az IGM milyen kvalitásokat, képességeket keres a munkatársaiban?

Van egy általános felsorolás, amit az álláshirdetésekből mindenki ismer, de a klasszikus „jó jogász” tulajdonságok mellett az a tapasztalatom, hogy

kiemelkedő abból válik, aki jó volt matematikából.

A jogban nagyon sok fegyelmezett és konstruktív gondolkodást, logikát igénylő feladat van és erre a matematika nem pedig a vers- majd később a jogszabálymagolás készíti fel az embert. A kereskedelmi jog területén különösen fontos, hogy az ember át tudja gondolni, egy ügylet kapcsán milyen folyamatok mennek végbe, az ellenfél milyen lépéseket tehet, és azt a szerződésben hogyan zárjuk ki vagy büntetjük. Ha a logikus gondolkodás képessége megvan, akkor könnyebben elkezdik a jelöltek megismerni és megérteni az üzleti logikát – ezt a tudást az egyetemen szinte lehetetlen megszerezni. Evidencia, hogy jól tudjon az ember fogalmazni, mind írásban, mind szóban, valamint hogy erős jogi alaptudása legyen. Az IGM is ezeket a kvalitásokat keresi az ügyvédjelöltjeiben. Mindazonáltal egy közepes méretű ügyvédi irodában lehet és kifejezetten érdemes is különböző szerepeket kiépíteni: a munkatársaim között van, aki nagyon jól tud szerződést írni, más az ügyfelekkel kommunikál jobban. Nincs olyan, aki minden szükséges kvalitásban 100%-ot hoz, mindenkinek vannak erősebb és gyengébb oldalai, de ha megfelelően kiegészítjük egymást, az a munkatársainknak és az ügyfeleinknek egyaránt jó.

Hol tart most az iroda – és milyen fejleményeket hoz a jövő az IGM számára? Terveznek-e bővülést, vagy újabb területek felvételét a portfólióba?

Szerintem a magyar hátterű közepes méretű irodák szegmensébe tartozunk, és ez közép-hosszútávon is egy megfelelő hely. Ahhoz, hogy valaki a jelenlegi magyar budapesti ügyvédi piacon 40-50 fős irodát építsen fel, nemzetközi háttérre van szüksége. Az utóbbi időben kissé háttérbe szorult területekre – mint a banki finanszírozás vagy a szindikált hitelszerződések – jó lenne visszakerülni. Továbbá folyamatosan egyeztetünk arról, hogy belépjünk független ügyvédi irodák európai társulásába. Ez elsősorban az ügyfeleknek adhat hozzáadott értéket – több olyan üggyel foglalkozunk, amelynek külföldi vonzata is van, és egy ilyen társulás sokat segítene ezek kezelésében.

Köszönöm az interjút!

Ügyvédjelöltet keres az IGM!

Az IGM az Arsboni Karrier történetében elsőként tüntette fel álláshirdetésében a fizetési ajánlatát. Ha nem szeretnéd, hogy a fizetési igényeidről kérdezgessenek, hanem a munkáltató tegyen Neked ajánlatot, most itt a lehetőség!

[1] az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda elődje

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.