Fókuszban a gyermekközpontú igazságszolgáltatás, avagy a gyermekmeghallgató szobák működése

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.

Ha Önnek tetszik ez az írás, támogassa szavazatával, hogy az megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!

Szavazáshoz
1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra

***

Szerző: Nagy Alexandra

Magyarország Kormánya 2012-ben meghirdette a „Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Évét”. Ezt a kifejezést hallva a laikusok számára is egyértelmű, hogy a gyermekek védelme a fő cél. De mit is jelent ez a kifejezés pontosan, és hogyan is valósul meg e sérülékeny csoport védelme az igazságszolgáltatás gyakorlatában? A válasz természetesen annak függvénye, hogy milyen aspektusból közelítünk… A „Gyermekközpontú igazságszolgáltatás” a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését biztosítja. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása úgy definiálja a gyermekbarát igazságszolgáltatás modelljét, hogy „az egy olyan igazságszolgáltatási rendszert jelent, amely garantálja, tiszteletben tartja, és hatékonyan érvényre juttatja valamennyi gyermeki jogot az elérhető legmagasabb színvonalon, meghatározott alapelvek szem előtt tartásával és a gyermek fejlettségének, érettségi fokának és az ügy körülményeinek figyelembevételével. Így a gyermekbarát igazságszolgáltatás jellemzői különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a gyermek életkorának megfelelő gyors, az emberi méltóságot tiszteletben tartó, a gyermeki jogokat elismerő és figyelembe vevő rendszer, melyben érvényre jut a gyermek joga az eljárásban való részvételre, az eljárás megértésére, a magán- és családi életének tiszteletben tartására és a méltóságára.”

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás modelljében az 1989. évi ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 1. cikkének definíciója szerint „gyermek a 18. életévét be nem töltött személy, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmezésében nagykorúságát már korábban eléri.” A gyermekek sokféleképpen kerülhetnek kapcsolatba az igazságszolgáltatással, így például ha bűncselekményt követnek el, ha a szüleik elválnak, és nem tudnak megegyezni a gyermekelhelyezésről, ha bűncselekmény tanúivá, illetve áldozatává válnak. (cikkemben elsősorban ez utóbbiakra koncentrálok) Kérdéses azonban, hogy mennyire képes igazodni a büntető-, (esetleg a polgári vagy közigazgatási) eljárás és intézményrendszer a gyermekek speciális helyzetéhez, szükségleteihez, nyelvezetéhez? Milyen környezetben és hogyan kerülnek a gyermekek ki- és meghallgatásra, mi várja őket a rendőrségen és a bíróságon? A továbbiakban ennek bemutatására törekszem.

A gyermekek meghallgatása a hatóságok előtt eleve speciális szakértelmet és hozzáállást igényel akár büntetőjogi, akár polgári jogi ügyről legyen is szó. Ezért nagyon lényeges, hogy a gyermekek bevonása az eljárásokba nekik megfelelő körülmények biztosításával, például játékok között történjék, és ne tárgyalóteremben, ami esetleg elrettenti őket. A gyermekkel való bizalmas párbeszédre eddig – a tárgyalótermen kívül – legfeljebb egy-egy hivatali helyiségben kerülhetett sor, amely nem biztosította a speciális feltételeket. Az ideális körülmények hiánya pedig sem a hivatalos személyek, sem a meghallgatott gyermekek helyzetét nem könnyítette meg. Az Egyesült Államok Nemzeti Igazságügyi Intézete (NIJ) kutatásai szerint a bírósági tárgyalótermek „gyermekbarátabbá” tételével, mint például a nyilvánosság kizárásával, a szülők részvételével a vallomástétel gyermekre gyakorolt negatív hatásai csökkenthetők; továbbá egy gyermekbarát helyen sokkal pontosabb, vagyis a valóságnak jobban megfelelő vallomást tesznek a gyerekek, mint egy rideg hivatali helyiségben, rendőrségi szobában. Kiemelendő, hogy a gyermekek esetén egy baba, plüssmackó vagy valamilyen más játék alkalmazása segít egy barátságos közeg megteremtésében, a vallomástétel során pedig a gyermek gátlásainak feloldásában. A gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítására tett konkrét lépést jelentett „A rendőrség nyomozóhatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról” szóló 32/2011.(XI.18.) KIM rendelet, amelynek értelmében a rendőrség nyomozó hatósága a tizennegyedik életévét meg nem haladott személy meghallgatását kizárólag olyan gyermekmeghallgató szobában foganatosíthatja, amelyben biztosítható, hogy az eljárási cselekmény a gyermekkorú lehetőség szerinti kíméletével, a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva valósuljon meg. A szobát a gyermekkorú életkori sajátosságainak, szükségleteinek megfelelően kell kialakítani, berendezni és felszerelni annak érdekében, hogy biztosítsa a gyermek lelki és fizikai biztonságát. Az alapvető technikai kritériumok között szerepel, hogy olyan rejtett, hang- és képrögzítésre alkalmas eszköz legyen ezekben a helyiségekben, amely nem vált ki feszültséget a gyermekekben.

A Budapesti Rendőr-főkapitányságnak és a megyei rendőr-főkapitányságoknak az illetékességi területükön legalább egy gyermekmeghallgató szoba kialakítását biztosítaniuk kell. Bár a bíróságokra nem vonatkozik az előírás, az Országos Bírósági Hivatal is célul tűzte ki, hogy 2014. december 31-éig minden hét főnél nagyobb létszámú bírósági épületben gyermekmeghallgató szobákat alakítson ki. Az 1/2013. (I. 8.) a gyermekmeghallgató szoba használatbavételéről, használatának rendjéről szóló ORFK utasítás szerint a gyermekmeghallgató szoba használata kötelező a büntetőeljárás során a 14. életévét meg nem haladott személy kihallgatása során azon területi, vagy helyi nyomozó hatóságoknál, amelyek illetékességi területén rendelkezésre áll tanúsítvánnyal rendelkező gyermekmeghallgató szoba és a nyomozási bíró a gyermekkorú személy általa történő meghallgatására irányuló ügyészi indítványt elutasítja. A gyermekmeghallgató szoba használata kötelező a) fiatalkorú sértett tanúként történő kihallgatása során akkor, ha a sérelmére elkövetett bűncselekmény természetére tekintettel megalapozottan feltehető, hogy az olyan mértékben érintette testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését vagy állapotát, hogy kihallgatását a lehető legkíméletesebb módon kell végrehajtani; b) fiatalkorú tanúként történő kihallgatása során, ha a tanú fokozott kímélete a bűncselekmény természetére figyelemmel indokolt; c) fiatalkorú elkövető kihallgatásakor, ha megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben más bűncselekmény áldozatává vált, továbbá ajánlott a) fiatalkorú sértett, fiatalkorú tanú kihallgatása során; b) fiatalkorú elkövető kihallgatása esetén.

De mi is az a gyermekmeghallgató szoba? A gyermekmeghallgató szobák a „Gyermekközpontú igazságszolgáltatás” részeként a rendőrségeken és bíróságokon kialakított helyiségek, ahol a 14 év alatti kiskorúak meghallgatása speciális, az ő igényeik szerint kialakított barátságos környezetben zajlik. Igénybevételükre elsősorban a büntető ügyekben kerül sor, ahol a kiskorút, mint áldozatot, illetve tanút hallgatják meg, de ezen túlmenően a családjogi és polgári peres ügyekben is egyre nagyobb számban merül fel az igény egy kifejezetten a kiskorú védelmét szolgáló helyiség biztosítására, különösen egy gyermekelhelyezési vagy elmérgesedett bontóper esetén. A meghallgatás azt jelenti, hogy a bíró kérdéseket tesz fel a gyermeknek, és neki ezekre kell válaszolnia. A szobában a meghallgatáson csak a gyermek és a bíró, valamint a szülők lesznek jelen. A 2010-es bűnügyi statisztikák szerint Magyarországon a gyermek-, és fiatalkorúak sérelmére több mint 15 ezer bűncselekményt követtek el, ebből több mint 6000 bűncselekmény érintett 14 évnél fiatalabb sértettet. A bűncselekmény áldozatává vált gyermek sokszor egész életében magában hordozza a bűncselekmény okozta traumát, akár egész hátralévő életükre szóló károsodást, lelki sérülést is szenvedhet. Az egyben játszószobaként is funkcionáló gyermekmeghallgató szobák célja, hogy csökkentsék az áldozatként, tanúként kikérdezett gyermekeknek a bírósági eljárások okozta stresszt, azáltal, hogy játékokkal, gyermekeknek való bútorokkal, valamint a meghallgatások hatékony lefolytatásához szükséges tárgyi feltételekkel, így például kamerákkal felszerelt barátságos környezetet teremtenek a rideg hivatali helyiségek helyett, amelyek segítenek abban, hogy a gyermekek számára minél kisebb lelki terhet jelentsen a történtek felidézése, az átéltek és látottak elmondása. Ha egy gyerek oldottabb, barátságosabb környezetben, kötetlen beszélgetés formájában mesél az őt ért támadásról, talán nem érinti olyan erősen a felelevenítés fájdalma. A gyerek várhatóan jobban megnyílik, a több információ pedig eredményesebbé teheti a nyomozást.

A pozitív tapasztalat /nem gyermekmeghallgató szoba contra gyermekmeghallgató szoba/

Két kisgyermek történetén keresztül arra kívánok rávilágítani, hogy mennyiben is könnyíti meg a gyermekmeghallgató szoba a gyermekek és az eljáró hatóság tagjainak helyzetét. Bence, 10 éves- szexuális erőszak áldozata Bencét az egyik járásbíróság bírája a helyi önkormányzat egyik hivatali helyiségében hallgatta meg a vele történtekről. A meghallgatásról az ügyben érintettek, köztük a 16 éves vádlott is értesítést kapott, a meghallgatáson részt vehetett. Ennek ellenére Bencével a bírón kívül csak az édesanyja volt jelen. A bíró elmondása szerint a kisfiú nagyon félt, sokszor elpityeredett, amikor a történtekről kérdezte, a kérdésekre pedig alig akart válaszolni. Amikor válaszolt azt is csak anyukája bíztatására igen szűkszavúan tette. Mindez nagymértékben elnehezítette a tényállás feltárását. Lili, 13 éves- szexuális erőszak áldozata Lilit nevelőapja cselekményéről, a vele történtekről gyermekmeghallgató szobában hallgatták meg. A gyermekmeghallgató szobában rajta kívül csak a (nyomozási) bíró és Lili édesanyja lehetett jelen, a helyiségben a vádlott és egyéb érdekelt nem tartózkodhatott. A tényállás feltárását a játékokkal teli szoba nagyban megkönnyítette és a kislánynak sem volt túlzottan megterhelő a történtek elmondása. Lili az egyik plüssmaci segítségével mutatta meg, hogy mit tett vele a nevelőapja, a történtek ellenére bátor volt és a kérdésekre korához mérten pontosan és részletesen válaszolt. A beszélgetést követően elmondta, hogy nagyon tetszik neki a szoba, máskor is szívesen jönne ide „játszani”, és „ugyanilyen Micimackós függönyt szeretne a saját szobájába is”. A fentiekből levonható az a következtetés, hogy bár a két gyermek ugyanazt a traumát élte át, közel egyidősen, Bence – akit egy gyermekek számára zordnak tűnő hivatali helyiségben hallgattak meg – sokkal nehezebben kezelte azt, mint Lili – aki a gyermekmeghallgató szobában mesélt nevelőapja bűncselekményéről.

Nem kétséges, hogy minden gyermek más, máshogyan éli meg a vele történteket, de egy barátságos környezet, egy kötetlen beszélgetés, a színes képek, falak, játékok nagymértékben megkönnyítik a gyermekek és persze az eljáró hatóság tagjainak munkáját is. Nem kétséges továbbá az sem, hogy a gyermekmeghallgató szobák kialakításával egy lépéssel közelebb kerültünk a végső célhoz, vagyis a gyermekközpontú, a gyermekbarát igazságszolgáltatás megteremtéséhez.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.