Jogi kötelezettség és erkölcsi kötelesség – Görögország és a non-refoulement elve

Nem is olyan régen jelent meg a külföldi sajtóban a hír: szíriai menekültek állítása szerint csónakjaikat a görög hatóságok török vizekre kényszerítették vissza. A szíriai harcok 2011. márciusi kirobbanása óta nem ez az első, ilyen tartalmú értesülés. Amennyiben a vádak igazak, hogyan értelmezhető a hatóságok úgynevezett „push back” gyakorlata?

greecenagy

Szíriában – mint az ismeretes – 2012 júniusa óta az ENSZ által hivatalosan is polgárháborúnak minősített véres események zajlanak. A UNHCR adatai alapján jelenleg több mint 1,6 millió főt tesz ki a szíriai menekültek száma (a státuszért folyamodottakkal együtt), akik főként Libanon (517,380 fő), Jordánia (471,188 fő) és Törökország (380.650 fő) területére távoztak a harcok elől. Sokaknak azonban nem ezek az államok jelentik a célországot: Törökország például – mint annyiszor a történelem során – az Európába igyekvők közvetítő országává vált. A török-görög határon a legtöbben éjszaka, kis csónakokban, a tengeren kísérlik meg a határon való átjutást, hiszen a Görög Állam által a határon épített, 10,5 kilométer hosszú szögesdrót-kerítés ellehetetleníti az irreguláris migránsok szárazföldi határátkelését.

Alapvetés, hogy a szuverén államnak joga van eldönteni, kit enged be a területére, kit nem. Az is nyilvánvaló, hogy a menedék nyújtása is az állami akarattól függő szuverén aktus, vagyis nem létezik ún. „menedékhez való jog”. Azonban a Genfi Egyezmény 33. cikke tartalmaz egy egyetemes jogi minimumot, a non-refoulement elvét, miszerint „egyetlen Szerződő Állam sem utasíthatja ki vagy küldheti vissza semmilyen módon a menekültet olyan területek határára, ahol élete, vagy szabadsága faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai nézetei miatt lenne veszélyeztetve”. Görögország 1956. június 5-én ratifikálta a Genfi Egyezményt (a fent említett angol tudósítás 2013-ban szintén június 5-én jelent meg), s így annak Részes Állama.

A visszaküldés tilalma általánosan jelöli meg azt a területet, ahova nem küldhető vissza a menekült. Nem csupán azt kell vizsgálni, hogy a szír menekültek Szíriába való visszaküldésének mi a következménye, hanem bármely területen, ahová Görögország küldi ezeket az embereket, ott milyen körülmények fogadják őket.
Egyrészt vizsgálandó tehát Törökország abból a szempontból, hogy az oda kerülő menekültek élete vagy szabadsága a genfi okok miatt veszélyeztetve van-e. Valószínű, hogy ez a veszélyeztetettség Törökország esetében nem állapítható meg (bár lehetnek kivételek).
A másik kérdéskör pedig az úgynevezett chain-refoulement kérdése. Amennyiben a veszélyeztetés nem is áll fenn Törökországban, fennáll-e a veszélye, hogy Törökországból egy olyan országba küldenék vissza a menekülteket, ahol megvalósul a veszélyeztetettség (pl. Szíriába).

Mindkét fenti esetben elemi kérdés, hogy mely ország területén történt a visszaküldés: területi hatály az egyik legvitatottabb probléma a menekültjogban. A mai diskurzus főként a nyílttengeri visszaküldést tárgyalja, hiszen abban a kérdésben konszenzus mutatkozik: vajon kizárólag az adott ország területéről tilos visszaküldeni a menekülőket, vagy az országhatárhatár is a non-refoulement védelme alá esik? A szakirodalom állásfoglalása alapján ugyanis az országhatárra is vonatkozik a tilalom.
Az bizonyos, nem lehet tágabban meghatározni a visszaküldési tilalom területi hatályát, mint ahol a visszaküldő állam joghatóságot gyakorol. Ezzel indokolható, hogy az Európai Unió egyes tagországai gyakran még nyílt tengeren megkísérlik az országukba menekülő emberek feltartóztatását (ez a policy ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államoktól és Ausztráliától sem idegen). Bár az UNHCR ezt a gyakorlatot elítéli, látnunk kell, hogy a tengeri jogi szerint nyílt tengeren, lobogó nélkül hajózó, a honosságát kérdésre sem megadó (és veszélyben nem lévő) hajóval szemben megáll a visszafordítás joga.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

A beszámolók alapján és a földrajzi adottságokból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy az incidensek a görög-török határ mentén történtek. Nem valószínű, hogy a Törökországból kis lélekvesztőkön a menekültek előbb nyílt vizekre eveznének, majd onnan kísérelnének meg belépni Görögország területére, amikor a part menti vizeken a két államhatár találkozik. Az államhatáron pedig fennáll a tilalom hatálya.
Ha tehát fennáll a veszélye, hogy Törökország visszaküldi a menekülteket egy olyan országba, ahol veszélyeztetve vannak, a görög hatóságok nem utasíthatják a menekülteket Törökország területére. Nem az a releváns, hogy Törökország részese-e a Genfi Egyezménynek (igen), hanem hogy annak non-refoulement-ra vonatkozó szabályait hogyan érvényesíti. És ebben a tekintetben Törökország megítélése nem kedvező.

Mivel Görögország az Európai Unió tagja, a kérdést az uniós jog szempontjából is fel kell tenni – milyen esetben jogszerű a visszaküldés? A vonatkozó Dublin II rendelet szintén kimondja a visszaküldés tilalmát „a nem biztonságos származási országba és a nem biztonságos harmadik országba”. A kérdés itt úgy merül fel, hogy vajon Törökország biztonságos harmadik országnak számít-e? E tekintetben egy egységes európai, a biztonságos harmadik országokat felsoroló lista hiányában az átültetett uniós jogot alkalmazó, nemzeti szervek megítélésére kell hagyatkozni, hiszen a kiutasításról vagy visszaküldésről ezek a nemzeti szervek döntenek. Az azonban bizonyos, hogy az UNHCR ország-információit értékelni lehet és értékelni kell, hiszen ezek tartalmazzák azokat a releváns információkat, amelyekre alapozva a hatóságok egy harmadik országot biztonságosnak minősíthetnek.

Mit tudunk valószínűsíteni a homályos híradásokból? A görög-török határon történnek a visszafordítások, melyek eredményeként a menekültek Törökországba jutnak vissza, ha nem vesznek a hullámokba. Törökországban a menekültek helyzete a nemzetközi szervezetek és NGO-k véleménye szerint cseppet sem kedvező. Görögországnak nemzetközi jogi és uniós jogi kötelezettsége a visszaküldés tilalmának a fent ismertetett szabályok szerinti betartása. Ezen felül a non-refoulement betartása a jogon túl politikai és erkölcsi kötelesség.

*

Kép forrása: http://www.thedrinksbusiness.com/wordpress/wp-content/uploads/2012/02/Greece.jpg

*

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a  facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.