Ha megtartják, csak úgy jó? – a hatékony szerződésszegés elmélete

Vajon előfordulhat olyan szituáció, amikor megéri szerződést szegni? Milyen dilemmákat vet fel az úgynevezett hatékony szerződésszegés? Hogyan kezelik a kérdést a common law, illetve a kontinentális jogrendszerek? Végül pedig, hogyan gondolkodik a jogalkotó?

A szerződések életünk természetes részei, olyannyira, hogy sokszor tudatosan észre sem vesszük, hogy éppen egy szerződést kötünk. A bolti kasszánál amikor vásárlunk, a parkoló automatánál mikor jegyet váltunk, vagy éppen péntek délután mikor rendelünk egy pizzát. A szerződések alapvető funkciója a szükségletkielégítés és a gazdasági célok elérésének támogatása.  A modern értelemben vett szerződések előtt hasonló szükségletkielégítésre kizárólag naturális csere útján volt lehetőség.[1] A szerződéseknek azonban számos többletértéke van a naturális cserével szemben.

Adott esetben a jog egy szükséglet kielégítéshez meghatározott típusú szerződés kötését követeli meg. Ha például ingatlant szeretnénk vásárolni akkor, az ingatlan-nyilvántartási szabályoknak megfelelő írásba foglalt szerződés megkötésére van szükségünk.
A szerződéseknek ezen túl is van egy többlet értéke: sérelem esetén bírósághoz fordulhatunk. A jog által elismert, érvényes szerződések nem teljesülésük, vagy nem megfelelő teljesülésük esetén a sérelmet szenvedett félnek, lehetősége van bírósághoz fordulni és állami kényszer útján követelni a szerződés teljesítését, vagy az általa elszenvedett sérelem egyéb formában történő orvoslását.[2]

Tehát több puszta szónál – de tényleg ígéretek?

Következtetésképp, amikor két fél szerződést köt egy jövőbeni szolgáltatás elvégzésére, illetve annak a másik fél részéről való ellentételezésére, akkor valójában jogilag biztosított kölcsönös ígérettételről beszélünk. Az ígéret pedig etikai, erkölcsi kategória. Boros János szerint az adott szó megtartását jelenti, mely megalapozza a társadalmi együttélés normáit és gyakorlatát. A közösség számára biztonságot ad, hiszen a társadalom tagjai számíthatnak arra, hogy mi fog történni a közösségben a közelebbi vagy távolabbi jövőben, így ehhez tudják igazítani mindennapi cselekvéseiket.[3]
Ez pedig éppúgy igaz az üzleti életben is: a szerződések teljesítésébe vetett közbizalom nélkül aligha működhetne rendesen a jelenkor gazdasága.
A piaci paradigmában azonban (amelyben a szerződések lényeges szerepet látnak el, hiszen az erőforrásokat a legjobban hasznosuló helyekre csatornázzák be[4]), számos esetben nem az etika, hanem az üzleti racionalitás és a gazdasági hatékonyság vonja a döntő tollvonást. A piaci szereplők számára így a szerződés teljesítése vagy megszegése akár racionális gazdasági döntés is lehet. A kötelezettségek teljesítésének a fő motivációja nem feltétlen az etika, vagy a jogszabályok betartása lesz, hanem a költséghatékonyság és a potenciális üzleti partnerek bizalmának megőrzése.[5] Így jutunk el a hatékony szerződésszegés elméletének alapkérdéséhez: lehetséges-e olyan eset, amikor egy szerződő partnernek racionálisan jobban megéri megszegni a szerződést, mintsem teljesíteni a vállalt kötelezettséget és megtartani a szerződés ígéretét.

A jog gazdasági elemzése

A hatékony szerződésszegés elmélete a jog gazdasági elemzésének irányzatához tartozik. Az irányzat a 20. század egyik legnagyobb hatású áramlatává vált a jogtudománynak, lényege, hogy a közgazdaságtani szemléletet és alapfelvetéseket kiterjeszti a jog jelenségeire is. Tehát a jogot a közgazdasági logika szemüvegén keresztül vizsgálja. Nem kétséges, hogy a jog és a gazdaság szerves kapcsolatban állnak egymással, a kérdéskörhöz szerteágazó szakirodalom társul. A jognak a gazdaság mögött támogató, rendező elvként kell funkcionálnia, ezzel biztosítva a gazdaság rendes működését. Ennek a mögöttes szabályozásnak pedig természeténél fogva korlátai kell, hogy legyenek.  A jog gazdasági elemzése pedig alapvetően azt vizsgálja, hogy a gazdaság mennyire képes önmagában, jogi rendezéstől függetlenül vagy részben függetlenül szabályozni az üzleti kapcsolatokat. Mindemellett a jog számára így általánosítja a piaci logikát, ami alapvetően szembe megy a hagyományos jogelméleti szemlélettel.[6]

Szerződésszegés a hatékonyság nevében

Az elmélet szerint a szerződésszegés hatékony, ha a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének költségei meghaladják a felek által elérhető előnyöket. Ez akkor valósulhat meg, ha egy másik ügylet nagyobb haszonnal kecsegtet, vagy csak egyszerűen olcsóbb kifizetni a szerződésszegésből eredő kártérítést és kompenzációt, mint teljesíteni.
Az elméletben ennek megfelelően nagy mértékű szerepe van a piaci mérlegelésnek. A piaci szereplők racionális mérlegelő alanyai a modellnek, akik juthatnak arra a végkövetkeztetésre, hogy adott esetben előnyösebb számukra a szerződésszegés a teljesítésnél, tehát a szerződés megszegése és a maga után vont szankciók viselése adott esetben előnyösebb lehet a félnek, mintha teljesítene. Az elmélet szerint ilyen esetben a szerződés megszegése a racionális döntés, sőt az elmélet tovább megy: miként az eredeti szerződő partner (akivel szemben szerződést szegtek) kártérítést kap, tehát elméletileg a helyzete nem romlik, a szerződésszegő pedig kedvezőbb vagyoni helyzetbe kerül, így a hatékony szerződésszegés nem csupán racionális döntés, hanem a „társadalmi jólét” számára is kívánatossá válhat.[7]

Nézzük ezt meg az Amerikai Detroit-i egyetem professzorának, Peter Linzernek példáján keresztül, amely példát Menyhárd Attila is bemutat a Hatékony szerződésszegés című tanulmányában. A példában eredetileg szereplő neveket és helyzetet megváltoztattam:

Gutenberg János egy nyomda tulajdonosa. A nyomda számos üzleti kapcsolattal rendelkezik és egyszerre több szállítása is történik párhuzamosan. Felkeresi őt Könyves Péter, hogy szeretne rendelni 1000 darab könyvet és darabonként 1000 Ft vételárat fizetne. Az üzletet nyélbe ütik és szerződést kötnek. Gutenberg János haszna könyvenként 200 Ft, azaz összesen 200 000 Ft. A gyártás kezdete előtt viszont Firkász Artúr is megkeresi Gutenberget és 500 darab prémium minőségű könyvre tesz megrendelési ajánlatot. A környéken több nyomdaüzem is végez könyvnyomtatást, azonban prémium minőségben, csakis Gutenberg nyomdája vállal megrendelést. Az ajánlatban prémium minőségű könyvenként 4000 Ft vételárat fizetne meg Firkász Artúr, Gutenbergnek pedig egy ilyen könyv legyártása 2500 Forintba kerül. Így a haszna 750 000 Ft lenne. Az üzem jelenleg nem bír mindkét szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásokkal és kapacitással, tehát Gutenberg Jánosnak meg kell tagadnia az első szerződés teljesítését, ha a jövedelmezőbb megrendelést szeretné teljesíteni. Könyves Péter viszont biztosan tudna találni másik üzemet, mely teljesíné számára az egyszerűbb könyvek legyártását drágábban. Gutenberg János mérlegel és kiszámolja nagyságrendileg milyen költségekkel járna Könyves Péternek, ha nem teljesít számára. Mivel új gyártót kell keresnie és azok ráadásul drágábban is készítenek könyvenként, így Könyvesnek új költségei merülhetnek fel, illetve mivel a megrendelt könyvek is később érkeznek majd hozzá késedelembe fog esni saját megrendelőivel szemben így további károkkal is kell számolnia. Könyves Péter összesen 300 000 Ft veszteséget szenved el, viszont mivel Gutenberg János a jövedelmezőbb másik szerződés teljesítésével 750 000 Ft haszonnal számolhat, így végső soron még Könyves Péterrel kötött szerződése megszegése esetén is 450 000 Ft haszna maradna, miután kifizette a kártérítést. Ez több mint kétszerese az első szerződésből befolyó haszonnak. Gutenberg hatékony szerződésszegésével nagyobb haszonnal számolhat és végső soron a példa másik két szereplője is képes lesz beszerezni a szükséges könyveket.

Az elmélet értelmében tehát a hatékony szerződésszegés a racionális döntés, amely egyúttal a társadalmi jólétet is növelheti.

Minden ügylet megszegése feltehető a pénzeli kompenzáció mérlegére?

A jogirodalom az elmélet mellett és ellen is számos érvet támaszt. Menyhárd Attila szerint a koncepció egyik legvitatottabb tétele, hogy a felek számára minden esetben kielégítő az anyagi kompenzálás. Vagyis mivel végső soron a károsult fél kárait megtéríti a szerződést szegő, így objektíven, legalábbis a számok alapján senki sem szenved kárt.
Ez többnyire a kereskedelmi szférába illeszthető bele, kétségtelen ugyanakkor, hogy vannak olyan, úgynevezett „idioszinkratikus” értékek, amelyek pénzben nem, vagy nem megfelelően fejezhetőek ki.[8] Ahogyan egyetemi oktatóm, Fabó Tibor tanár úr fogalmazott: „Az esküvői torta az esküvőre kell, nem egy héttel későbbre.”
Különösen igaz ez a nem helyettesíthető dolgokra, illetve a magánszemélyek ügyleteire. Képzeljük el például, hogy ingatlant szeretnénk venni. Hónapokig tartó keresgélés és utánajárást követően végül megtaláljuk álmaink idilli „kuckóját”, az eladóval szerződést kötünk és belekezdünk a vételhez szükséges tranzakcióink előkészítésébe. Két héttel később azonban kiderül, hogy egy másik, teljesen független vevő ránk licitálna, mivel neki is nagyon tetszik az ingatlan és anyagilag sem áll rosszul szénája. Tényleg növelné ebben az esetben a társadalmi jólétet, ha az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben megengednénk az eladónak a hatékony szerződésszegést? Az elmélet tehát leginkább a kereskedelmi élet keretei között értelmezhető, bár itt is felmerülhetnek kényes kérdések. A fenti példánál maradva, Könyves Péternek, aki nem tudta időben beszerezni a megrendelt könyveket és így késedelembe esett a megrendelőivel szemben, az anyagi kárai megtérülnek ugyan, a parterei bizalomvesztése azonban nem mérhető pénzben.

Mit válaszol az elméletre a jog?

A jog nem természeti törvények összessége és nem is kinyilvánított abszolút igazság, amely láthatatlan erőként kormányozza a társadalmi együttélést. A jog társadalmi termék, melyet emberek alkotnak a társadalom számára. Létrejötte tudatos jogalkotói és bírói döntésekben realizálódik, célja pedig a társadalom közös cselekvésének és együttélésének szabályozása. Végső soron tehát az adott jogrendszer döntéshozói határozzák meg, hogy mit engedhet meg a jog és hol kell meghúzni a határt.[9]

A hatékony szerződésszegés szempontjából két szélső pólus létezik: vannak olyan jogrendszerek, melyekben a szabályozás kívánatosnak tekinti a hatékony szerződésszegés megengedését és vannak olyanok, amelyek elzárkóznak tőle és korlátozzák azt.
Előbbibe tartoznak a common law jogrendszerek, mint például az Amerikai Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság jogrendszerei. A common law bírói gyakorlata alapján a szerződésszegés elsődleges követelménye a kártérítés és csak kivételes esetekben lehet követelni a szerződés teljesítését (specific performance) a szerződésszegőtől. E logika mögött az a piacgazdasági megoldás áll, hogy – amint a korábbi példában is láthattuk – a sérelmet szenvedett, jogosult (fedezet jelleggel) más szerződő partnerrel új szerződést tud kötni, s általa érni el céljait.  Kártérítést pedig az előző partnerétől követelhet.
A másik csoportba tartoznak a kontinentális jogrendszerek, amelyek a pacta sunt servanda római jogelvből indulnak ki, és amelyekben a szerződést a megállapodásnak megfelelően kell teljesíteni. Ezen jogrendszerekben – így hazánkban is – fő szabály szerint a jogosult természetben (in natura) is követelheti a teljesítést. Tehát amennyiben nem vált objektíve lehetetlenné – tehát a megtagadott vagy hibás teljesítés, illetve a késedelembe esés fennálltakor – a szerződésszegő féltől követelhető maga a teljesítés is.
A kontinentális jogrendszerekben a természetben való teljesítés alapvető gátat szab a hatékony szerződésszegésnek, azáltal, hogy a jogosultnak fő szabály szerint lehetősége nyílik a teljesítés követelésére is, így nem szabadulhat a kötelemből a hatékonyabb szerződés megkötése felé. Ennek alapja tudatos jogalkotói döntés. [10]

Összegzés

Egy ilyen elmélet értékelésekor számos tényezőre figyelemmel kell lenni. A hatékonyság a piaci paradigma lényeges eleme, a piacnak pedig alapjait képezik a szerződések, így kétségkívül figyelemmel kell lenni a hatékonyságra. Azonban nem elhanyagolható, hogy a szerződésszegés megengedése kikezdheti a társadalom szerződésekbe vetett bizalmát, megbontva ezzel a szerződési hálózatot.

Lábady Tamás szerint a jog gazdasági megközelítésére vonatkozó nézetek egyszerre ígéretesek és veszélyesek. Ígéretesek és figyelemre méltóak abból a szempontból, hogy különböző döntések költségeit figyelembe vevő szemléletre tanítanak, illetőleg a jog és a gazdaság különböző összefüggéseinek a jelenségeit kidolgozzák, és pragmatizmusukkal segíthetik a jogalkotást. Megítélése szerint egyúttal viszont veszélyesek is: „Veszélyes azonban akkor, amikor a következményekben való gondolkodást, a hasznosságot állítja a középpontba, mert ezzel elfordítja a figyelmet az általános jogelvekben való gondolkodástól, végső soron magától a jogtól. Veszélyes akkor is, amikor a társadalom elpiacosítását állítja a jogi szabályozás eltervezésének gerincévé.”[11]

Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források