„Ha valamit nem tudsz hét másodperc alatt elmagyarázni az ügyfélnek, azt inkább el se kezdd”

Az ügyvéddé válás folyamatáról, mentori kapcsolatokról és a banking and finance terület komplex problémáinak megoldásairól beszélgettünk a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda munkatársaival, Szalóki Gergely partnerrel és Palguta Virág ügyvéddel. Páros interjú.

Mi alapján választottátok a jogi pályát? Már gyerekként is ügyvédnek készültetek, vagy ez egy későbbi döntés volt?

Virág: Gyerekként még nem tudtam, hogy jogász szeretnék lenni, ez a döntés később született meg. A gimnázium alatt nem volt még világos számomra, hogy pontosan mit is csinál egy jogász. Egyszerre voltam magyaros és matekos beállítottságú az iskolában, erre tekintettel igyekeztem pályát választani. Az egyetemen sokszor hallottam másoktól, hogy azért tanult valaki jogásznak, mert nem szereti a matekot. Pedig a jog egy nagyon logikus terület, ahol nagyon jól jöttek a matematikai készségeim, de emellett persze a magyar-történelem vonal is sokat segített. Később ügyvédi irodában és ügyészségen is voltam gyakornok, és e tapasztalatok alapján döntöttem el végül, hogy nemzetközi ügyvédi irodában szeretnék dolgozni.

Gergely: A matematikához kapcsolódva: én kötelezővé tenném a jogászok számára a felvételin. A logikus gondolkodás a mi szakmánkban alap, az absztrakt gondolkodás pedig a matematikán keresztül érhető el a leginkább.

Gergely, te mi alapján választottad a jogi pályát?

G: Ez egy kiváló kérdés. Amikor ott ültem, 1999 decemberében a jelentkezési lap felett – egy órával a jelentkezési határidő előtt –, akkor megnéztem, hogy melyik szakra vinném a legtöbb pontot, és ez a jogász volt.

És mikor érezted először azt, hogy jó döntés volt a jogi egyetem?

G: Az egyetem második évének környékén kezdtem el azt érezni, hogy nem vagyok rossz helyen. Ekkor a jogtörténeten kívül voltak már rendes, hatályos joggal foglalkozó tárgyaink.

Az egyetem alatt volt olyan oktató, aki nagy hatást gyakorolt rátok, és a mai napig jó szívvel emlékeztek vissza rá?

G: A CEU-ról Tajti Tibor, Váradi Tibor és Stefan Messmann, akiket ki tudok emelni, ők nagyon sokat segítettek a fejlődésemben.

V: Igen, az ELTÉ-ről Mezey Barna professzor urat és Gosztonyi Gergely adjunktus urat szeretném kiemelni. Második évtől demonstrátor voltam az ELTE ÁJK Állam- és Jogtörténeti tanszékén, ami számomra egy nagyon inspiráló szellemi műhely volt. Annak ellenére, hogy a fő fókusz a jogtörténeten volt, az említett oktatók mindenben támogattak minket, legyen szó tudományos karrierről vagy versenyszféráról. Nagyon sok tehetséges ügyvéd kolléga került ki erről a tanszékről.

Gergely, az önéletrajzodban láttam, hogy az ügyvédi karrier előtt in-house pozícióban is dolgoztál. Mennyiben volt másabb a jogi osztályon való munka az ügyvédkedéshez képest, és mi volt az, ami miatt végül az utóbbi mellett döntöttél?

G: Ég és föld a két terület. Egy in-house jogásznak az a feladata, hogy a cég mindennapi tevékenységét támogassa, és megküzdjön a cég mindennapi jogi problémáival. Ügyvédként a feladatunk ehhez képest az, hogy olyan tranzakciók során nyújtsunk szakmai segítséget, amelyek egyszer-egyszer fordulnak csak elő egy cég életében. Gyakran keverednek az in-house kollégák számára ezek a feladatok; gyakran a felsőbb vezetés nyomására. Vállalati jogászként én elkövettem azt a hibát, hogy a kelleténél jobban belefolytam egy-egy tranzakcióba, mely inkább ügyvédi hatáskör volt. Én az egyéni ambícióim és érdeklődési köröm miatt döntöttem végül az ügyvédi szakma mellett. Egy tranzakció szellemileg jobban igénybe vesz engem, több a változatosság, és a kreatív problémamegoldás, és az én habitusomnak ez sokkal jobban megfelelt.

Virág, több különböző munkahely kipróbálása után 2017 óta vagy a Schönherr-nél. Mivel győztek meg?

V: A Schönherr-nek akkoriban – és szerintem még most is – nagyon jó híre volt a fiatalok körében. Egyetemistaként sok ismerősömet érdekelte a nemzetközi irodák világa, tőlük hallottam az irodáról. A jogi diploma mellett közgazdász végzettségem is van, emiatt egy olyan pozíciót szerettem volna találni, ahol ezt a tudást kamatoztatni tudom, így adta magát a corporate vagy a banking/finance vonal. A Schönherr-nél 2017. decemberében éppen volt egy banking-es pozíció, ahova be is adtam a jelentkezésem. Pont Gergővel volt egy nagyon pozitív hangvételű felvételi beszélgetésem. Az ezt követő interjúk is jól sikerültek, ennek köszönhetően lassan már ötödik éve vagyok az irodánál.

A banking and finance vonalat nehezen lehet megismerni az egyetemen, nincs olyan tantárgy, amely konkrétan ezzel a területtel foglalkozik. Mi tartozik pontosan ide?

V: Ez így van, egyetemistaként nehéz belelátni ebbe a területbe, az állásinterjún még én sem tudtam pontosan, hogy mi tartozik ide. Banking vonalon leginkább projekt- és más jellegű finanszírozásokban veszünk részt, vagyis nagyon leegyszerűsítve azt biztosítjuk, hogy egy vállalat forráshoz jusson, illetve, hogy a bank visszakapja a pénzét. Ide klasszikus szerződésátnézés és szerződésírás, valamint a kapcsolódó dokumentumok elkészítése tartozik. A másik nagyon erős vonal a „regulatory”. Itt tulajdonképpen mindenféle szabályozási kérdéssel keresnek meg az ügyfeleink, legtöbbször azzal kapcsolatban, hogy bizonyos tevékenységeket milyen feltételek mellett lehet végezni Magyarországon.

G: Ez nagyon izgalmas tud lenni, különösen a fintech világ rohamos fejlődése óta. A jogalkotó gyakran nincs felkészülve a technológiai fejlődésre, ezért a már korábban megszületett szabályokat kell valahogyan alkalmazni az ügyfelek tevékenységére.

V: Éppen tegnap zártunk le egy hatalmas tranzakciót. Itt kiderült, hogy egy külföldön létező finanszírozási struktúra a magyar jog bizonyos sajátosságai miatt itthon nem működik. Gyakorlatilag 4-5 hónapnyi gondolkodásunkba került, mire találtunk egy olyan áthidaló megoldást, amely működőképessé tette az ügyletet.

G: Nagyon feszült tranzakció volt, több tanácsadót is lefogyasztottak mindkét oldalon. Nem mi kezdtük tehát az ügyletet, de végül mi tudtunk találni egy olyan megoldást, amely jogilag és üzletileg is megfelelő volt minden fél számára.

V: Jogászként sokszor elfeledkezünk arról, hogy az élet nem csak jogszabályokból áll. Meg kell értenünk, hogy az ügyfél pontosan mit csinál, és adaptálódnunk kell az ő tevékenységéhez. Ez a mi munkánk egyik nagy kihívása.

G: Az ügyfél nem attól fog jó ügyvédnek tartani valakit, mert oda-vissza ismeri a jogszabályokat. A mi munkánk gyakran „fordítói”. A bikkfa nyelven íródott jogszabályokat kell érthető, egyszerű, üzleti nyelvre lefordítani az ügyfelek számára, lehetőleg nagyon röviden. Ha valamit nem tudsz 7 másodperc alatt elmagyarázni az ügyfélnek, azt inkább el se kezdd.

Hogyan néz ki a mentorálás a Schönherr-nél?

V: Például, amikor idekerültem, Gergőtől kaptam két “rövidebb” – kb. 800 oldalas – könyvet, amiket végig kellett olvasnom.

G: Igen, a próbaidő nagyjából azzal telt, hogy az előre megbeszélt fejezeteket Virág elolvasta, ezeket pedig mindig átbeszéltük. Ez valójában inkább egy gyorstalpaló volt annak pótlására, ami hiányzik az egyetemi oktatásból. Banking/finance területtel ugyanis a hitelviszonyok és különböző hitelbiztosítékot megfelelő ismerete nélkül nem lehet foglalkozni.

V: A mentorálás során amellett, hogy valaki segít a munkában akire szakmailag is fel lehet nézni, van valaki az irodában, akire mindenfajta egyéb kérdéssel kapcsolatban is lehet számítani (például karrier építés, secondment lehetőség).

G: Mentori oldalról az is nagyon fontos, hogy nem klónokat gyártunk. El kell tudni fogadni, hogy a mentorált gyakran másképp közelít meg bizonyos kérdéseket, mint mi, és még az is lehet, hogy az ő megoldása végül jobb lesz, mint a miénk. Ez egy kreatív munka, ahol hagyni kell kibontakozni a kollégákat. Ezért önállóságra kell őket nevelni; nem jó, ha minden kérdésben megmondjuk nekik, hogy mit és hogyan csináljanak.

V: Az önállóságba hamar bele kell tanulni. Hosszútávon nem lehet bizonytalannak lenni, hiszen nagyon komoly döntéseket kell meghozni, az ügyfelek előtt pedig magabiztosságot kell sugározni.

G: Az ügyvéd-ügyfél kapcsolat a bizalmon alapszik, ha pedig az ügyfél bizonytalanságot tapasztal rajtunk, akkor nagyon gyorsan ügyvédet fog váltani. A megfelelő magabiztossághoz persze biztos szakmai tudás és tapasztalat, valamint megfelelő kommunikációs készség kell. Az alaptalan magabiztosságon nagyon gyorsan át fognak látni az ügyfelek.

Az ügyvédjelöltből ügyvéddé, és az ügyvédből partnerré válás mind nagy lépések a karrier során. Hogyan tudtátok kezelni ezeket a váltásokat, mi változott a munkátok során?

G: Ez a szintlépés nem egy pillanat alatt történik. Ha valaki leteszi a szakvizsgát és ügyvédjelöltből ügyvéd lesz, akkor másnap éppen ugyanahhoz a számítógéphez fog leülni, és ugyanazon a munkán fog dolgozni, mint egy nappal korábban. Organikusan, szépen lassan haladva válunk egyre inkább jelöltből ügyvéddé. Bizonyos jogterületeken ez gyakran tovább tart, mint három év, mert az ügyvéddé válás azt jelenti, hogy ügyeket már teljesen önállóan vagyunk képesek vinni, ez pedig a banking/finance területen akár nyolc évbe is beletelik.

G: A partnerré válás még hosszabb és organikusabb folyamat, ahol tulajdonképpen előbb érdemled ki a partnerséget a tevékenységeddel, mint hogy ténylegesen kineveznek partnerré. Ebből a szempontból ez éppen fordítva van, mint az ügyvéddé válás, hiszen ott előbb van szakvizsga és kamarai kinevezés, mint hogy valaki ténylegesen ügyvédként dolgozzon.

Nálatok hogyan működik a „secondment” (külföldi partnerirodában történő időszakos munkavégzés)?

G: Ez egy nagyon népszerű program a fiatalok körében, amelynek minősége és haszna első sorban rajtuk múlik. Az esetek 90%-ában Bécs a célpont, ezen kívül előfordult még Brüsszel vagy más város is. A „secondment” munkához már kell egy bizonyos tapasztalat, ezért friss jelöltek nem jutnak ilyen lehetőséghez. Legtöbbször éppen szakvizsga előtt álló, vagy frissen szakvizsgázott ügyvédeknek biztosítjuk ezt a lehetőséget. A secondee részére biztosítjuk a szállást és az utazást, és bizonyos összegű költőpénz is megilleti. Alapvetően a fogadó oldalon lévő irodán és a secondee-n múlik, hogy mennyit hoznak ki végül a lehetőségből. Egy kollégánk például ott is ragadt Brüsszelben.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni a munkátokat a magánélettel?

V: A mi életmódunkhoz kell egy bizonyos mentalitás. Elsősorban azt kell elfogadni, hogy tulajdonképpen vállalkozók vagyunk, emiatt a munkát nem lehet beszorítani a klasszikus munkaidőkeretbe. Előfordul, hogy mondjuk péntek este nyolc órakor jön egy e-mail, amivel foglalkozni kell még aznap vagy a hétvégén. Óriási a verseny a piacon, ezért nem lehet azt mondani az ügyfélnek, hogy „Bocs, most nem érek rá foglalkozni ezzel”. Ha valaki ezt a karriert választja, akkor ezt el kell fogadni. De ha ezt elfogadja az ember, akkor nem lehet nagy baj, az iroda nem arra törekszik, hogy kizsigereljen a végletekig. A work-life balance abszolút jelen van az életünkben. A rugalmasság kétirányú, ha például délután háromra kapok időpontot a fodrászhoz, akkor oda minden gond nélkül el tudok menni.

G: A work-life balance nem azt jelenti, hogy kilenc és öt között dolgozunk, és azon kívül nem. A lényeg, hogy a magánéleted és a karriered megfelelően össze tudd egyeztetni. Az irodában gyakran nemzetgazdasági jelentőségű ügyeken dolgozunk, ezért itt nem értelmezhető az, hogy azt mondjam az ügyfélnek, hogy „lejárt a munkaidőm, nem tudok most ezzel foglalkozni”. A nemzetközi vonatkozású ügyekben, ahol több időzónából dolgoznak kollégák, ez nem is értelmezhető. De ennek ellenére az elmúlt években nekem nem volt olyan programom, amit le kellett mondanom a munka miatt. A ranglétrán felfelé haladva pedig ez egyre jobban tud érvényesülni. Nincs tehát olyan dolog, amit ne tudnék megcsinálni a munkahely miatt: ki tudok menni egy EB meccsre, le tudok menni délelőtt az edzőterembe; az egész csak szervezés kérdése. A home office ezt a rugalmasságot még inkább megerősítette. Utoljára kb. 5 évvel ezelőtt voltam itt éjjel, de az egy őrült tranzakció volt.

Tehát a munka mellett jut idő hobbikra is.

G: Igen. Én régen nagyon sokat fociztam és teniszeztem, de a sokadik térdműtét után lemondtam ezekről a sportokról. Maradt az edzőterem, ide hetente akár hat alkalommal is le tudok menni. Valójában a saját lustaságom a korlát, nem a munka. A sportot nézni is szeretem, nem is kérdés, hogy a work-life balance-ba belefér az, hogy ma megnézzem a 14 órától kezdődő Federer meccset. Whisky-ket gyűjtök, utazni is nagyon szeretek, Belgiumban minden nagyvárosban, és több mint negyven sörfőzdében jártam. Ezekre mindig van idő, de persze tisztában kell lenni azzal, hogy nyaralás alatt sem lehet teljesen eldobni a munkát. A nászutamon is részt vettem telefonkonferencián, mégsem arról maradt emlékezetes, hogy mennyit dolgoztam. Nagyon fontos persze, hogy ezt az életvitelt a partnered és a családod is megértse és elfogadja.

V: Az én legnagyobb hobbim az utazás. 2019-ben tizenkét különböző úticélra jutottam el, ebből kilenc külföldi volt. Emellett nagyon szeretek különleges ételeket elkészíteni, a koronavírus járvány alatt a sok otthon töltött időben erre volt is bőven lehetőségem.

K: Ki nyeri az Európa Bajnokságot? (az interjú június 29-én készült – a szerk.)

G: Nagyon hosszan tudnék erre válaszolni. Röviden a tippem: Olaszország.

Csatlakozz, és légy a csapat tagja!

Szimpatikus a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda? Érdekel az ingatlanjog? Akkor itt a lehetőséged.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.