Halál a magyarokra! – A gyűlölet-bűncselekmények gyakorlata Magyarországon

A magyar bíróságok gyakorlatában a gyűlölet-bűncselekmény kategóriájának egy egyedi, az egyes kisebbségekhez tartozókat sokszor hátrányosan érintő értelmezése érvényesül. Cikkünkben azt vizsgáljuk, vajon jár-e a Magyarországon élő magyaroknak a kisebbségeket megillető védelem a gyűlölet-bűncselekményekkel szemben.  

rasszizmusesigazsagszolgaltatas

A gyűlölet-bűncselekmények mibenléte

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy az alapvető jogok mindenkinek bármely megkülönböztetés nélkül biztosítandók. Erre a bekezdésre visszavezethető a kisebbségek védelmének érdekében hozott számos szabály [1], többek között a Büntető Törvénykönyv (Btk.) közösség tagja elleni erőszak tényállása, amely a gyűlölet-bűncselekmények szankcionálását tartalmazza.

A gyűlölet-bűncselekmény olyan bűncselekmény, melynek elkövetésére a motiváció a társadalom egy bizonyos csoportjához tartozó áldozattal szembeni előítélet. Ahhoz, hogy gyűlölet-bűncselekmény gyanúja felmerüljön, nem szükséges, hogy az áldozat valóban tagja legyen egy védett tulajdonságú csoportnak. A hangsúly a motiváción van, amelyhez az is elég, ha az elkövető azért támadott, mert úgy vélte, az áldozat egy általa megvetett csoport tagja. Az sem szükséges továbbá, hogy a bűncselekmény konkrét sértett ellen irányuljon.

A gyűlölet-bűncselekmények az általánosnál súlyosabb elbírálás alá esnek a Btk. alkalmazásában, aminek két oka van. Az egyik az, hogy a bűncselekmény elkövetésének tényleges hatása – mivel a támadás oka a megtámadott személy identitásának egy lényeges vonása – az áldozatra nézve mélyebb pszichés következményekkel jár, mint ugyanazon bűncselekmény előítéletes motiváció nélkül. A másik ok a gyűlölet-bűncselekmények szimbolikus hatása, vagyis, hogy az egy emberen (ill. szimbolikus vagyontárgyon) elkövetett erőszak az adott csoport összes tagjában félelmet kelthet, erősíti a kirekesztettségérzést és a feszültséget a többségi és kisebbségi társadalom tagjai között.

A védett tulajdonságok a Btk.-ban valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz való tartozásként jelennek meg, kiegészülve a nemi identitásra, a szexuális orientációra, valamint a fogyatékosságra való utalással. Megjelenik továbbá a lakosság egyes csoportjaihoz való tartozás, mint “egyéb” kategória. A törvény maga nem ad további támpontot arra vonatkozóan, hogy ki tekintendő a lakosság egyes csoportjai kategóriába tartozónak, annak eldöntését a jogalkalmazóra bízza. A nemzetközi joggyakorlatban ennek a kérdésnek a megközelítésére két iskola is létezik. Az egyik azt vallja, hogy a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvények tisztán kisebbségvédő intézkedésnek kell, hogy minősüljenek, mintegy ellensúlyozva a sérülékeny csoportok hátrányos helyzetét. A másik megközelítés szerint a gyűlölet-bűncselekmény megállapításának egyetlen feltétele az előítélet, mint motiváció, függetlenül az adott csoport helyzetétől. Ebben az értelmezésben a törvény egyfajta “identitás-védő” funkciót tölt be, amely független annak sérülékenységétől. [2]

A magyar bíróságok gyakorlata

Egy, a Magyar Helsinki Bizottság által végzett kutatás – amely azokat a 2007 és 2011 közötti, jogerős ítélettel végződő eseteket vizsgálta, amelyekben közösség tagja elleni erőszak elkövetése volt a vád – a következő eredményekre jutott: az említett időszakba eső összesen húsz ilyen eset közül tizennyolcat vizsgáltak meg, melyek közül négy esetben volt az áldozat roma származása és három esetben az áldozat magyar származása a kiváltó ok. [3] A többi esetben az áldozatok más védett tulajdonságú csoporthoz tartoztak. Egyes források szerint a magyar bírói gyakorlat tendenciája a kisebbségi csoportok által a többségi társadalom tagjai ellen elkövetett bűncselekmények esetében a közösség tagja elleni erőszak vádjának gyakoribb alkalmazása, illetve ebből kifolyólag a kisebbségekkel szembeni sokkal szigorúbb ítélethozatal. A következőkben ennek két példája kerül bemutatásra.

hatecrimememe

A miskolci és sajóbábonyi esetek

2009 márciusában, alig egy hónappal a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság elkövetése után – ami a romák ellen 2008-2009-ben elkövetett sorozatgyilkosságok második halálos kimenetelű esete volt – egy miskolci településrészen az a hír terjedt el, hogy újabb támadás várható a környék lakói ellen. A zömében romák lakta területen a férfiak egy csoportja őrséget szervezett, hogy családjaikat megvédjék. Az éjszaka folyamán egy gyanúsan lassan közlekedő autó többször elhaladt a romák utcáin, amire az őrséget állók rátámadtak. Személyi sérülés nem történt, az autóban keletkezett kár százezer forint értékű volt. A vád közösség tagja elleni erőszak volt, amit a nyomozás során a helyszínen talált “halál a magyarokra” feliratú bot, illetve az egyik vádlott vallomása alapján szövegeztek. Hasonló eset történt 2009 novemberében is, a borsod megyei Sajóbábonyban. A Jobbik lakossági fórumot szervezett, amelyen a korábban jogerősen feloszlatott Magyar Gárda egyenruháját viselő személyek is jelen voltak. Az eseményen a helyi romák és a fórum résztvevői között szóváltás történt. A romák ezt követően a cigánysorhoz közeli területen várakozó autóra támadtak, botokkal és karókkal felszerelkezve, miközben magyarellenes jelszavakat kiabáltak. Az autóban ülő két személy könnyebben sérült. A vád ebben az esetben is közösség tagja elleni erőszak volt.

A miskolci esetben 11 vádlottat elsőfokon összesen 41 évre ítéltek, amit azonban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság elutasított és megismételt eljárást rendelt el, melynek folyamán a büntetés ugyan csökkent, de a vád továbbra is közösség tagja elleni erőszak maradt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Magyar Helsinki Bizottság fellebbezett az ítélettel szemben, így azt a másodfokú tárgyaláson garázdaság bűntettének minősítették a magyarellenesség bizonyíthatóságának hiányában. A sajóbábonyi ügyben azonban másodfokon súlyosbított ítélet született.

Kit illet meg a törvényi védelem?

A két eset azért keltette fel a jogvédő szervezetek figyelmét, mert a büntetés kiszabásakor hivatkozott tényállás több szempontból is megkérdőjelezhető. A magyarellenes előítélet, mint elsődleges motiváció nem helytálló: a romák ellen a közelmúltban elkövetett sorozatgyilkosságok éppen elég okot adtak a helyi cigányoknak a félelemre, ugyanakkor az önvédelmet, mint a támadásra okot adó tényezőt egyik döntés során sem vette figyelembe a döntéshozó.

A miskolci és a sajóbábonyi, illetve a további, magyarok sérelmére elkövetett és szigorú ítélettel végződő esetek azt sugallják, hogy a magyar bíróságokon a – korábban már említett – nemzetközi álláspontok valamelyike helyett a gyűlölet-bűncselekmény kategóriájának egy egyedi, az egyes kisebbségekhez tartozókat sokszor hátrányosan érintő értelmezése érvényesül.

Abban az esetben, ha kizárólag kisebbségvédő intézkedésként tekintünk a gyűlölet-bűncselekményeket szigorúan szankcionáló törvényekre, semmiképp sem elfogadhatók a fenti estekben hozott ítéletek. Ha elfogadjuk is, hogy a törvényben szereplő fordulat, a “lakosság egyes csoportjai” akárkire kiterjeszthető, vagyis alkalmazása kizárólag az előítéletes motiváció megállapíthatóságához kötött, attól még sem a miskolci, sem a sajóbábonyi ügyben született ítélet nem válik érthetővé és indokolttá.

A sértettek mindkét esetben szélsőséges, cigányellenes ideológiákat valló csoporthoz tartoztak. A sajóbábonyi ügyben a Debreceni Ítélőtábla indokolásában pontosan ezt használta fel: “a vádlottak (…) a városukba érkező “Jobbik” szimpatizánsokat, mint szűkebb értelemben a lakosság egyes csoportjaihoz (azaz egy konkrét politikai párthoz) tartozókat (…) megtámadták”. A súlyos erkölcsi kérdés itt az, hogy alapvetően a sérülékeny csoportok védelmére alkotott törvény “identitásvédő” funkcióját tekintve hivatott-e a politikai vélemények védelmére is.

megdogletekciganyok

Nem is szükséges a két nemzetközi megközelítés között állást foglalnunk ahhoz, hogy belássuk azon álláspontok abszurditását, amelyek azt képviselik, hogy egy szélsőséges, gyűlöletkeltő ideológiát képviselő, a demokrácia alapjaival szembemenő véleményt osztó közösség tagjait, – még ha számszerű kisebbségben vannak is – mint identitásuk által kiszolgáltatott, ezért védendő, és személyiségük ezen lényeges (?) vonásában támogatandó csoportot különös védelem illetne meg.

Jogvédő szervezetek, különösképpen a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) – amely az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság a Melegekért, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a TASZ együttműködésével jött létre 2012-ben – számos javaslatot tett a gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának, felismerésének és az ügyükben való eljárásmód hatékonyabbá tételére.

Javaslataik közül kiemelten fontos a törvény jelenlegi szövegében szereplő – mint láttuk problémásan szélesen értelmezhető – megfogalmazás szűkítése, akár a védett csoportok tételes felsorolása, akár a törvényhez fűzött kommentár által. [4] Ezen kívül a GYEM különleges figyelmet fordít a hatósági fellépés és a nyomozati protokoll hatékonyabbá tételére, adatgyűjtés és a nemzetközi gyakorlat vizsgálatának útján. Tevékenységük egy további fontos része, hogy az áldozatoknak jogsegélyt, a védett csoportoknak tájékoztatást nyújtanak az érdekérvényesítés erősítése érdekében, amely mind kiemelkedő szerepet játszik a probléma – vagyis a gyűlölet-bűncselekmények hatékonyabb kezelése és a társadalomban meglévő előítéletek enyhítése körüli kérdések – megoldásában.

A fenti cikk a szerző, Várnagy Emma “Gyűlölet-báncselekmények: Értelmezés és alkalmazásbeli problémák a magyar joggyakorlatban” című tanulmányának kivonatolt, szerkesztett változata.


Hivatkozások:

[1] Kovács Krisztina (2012) Az egyenlőség felé. L’Harmattan, Budapest

[2] Átol Dorottya – Dombos Tamás – Jovánovics Eszter – M.Tóth Balázs – Pap András László – Udvari Márton (2013) Közösség tagja elleni erőszak – alternatív kommentár. Fundamentum Vol.17/4

[3] Ivány Borbála (2014) Minősíthetetlen szogorúság. Online, elérhető: http://www.szuveren.hu/jog/minosithetetlen-szigorusag (utoljára megtekintve: 2014. április 23.)

[4] Jovánovics Eszter – Pap András László (2013) Kollektív bűnösség a 21. század Magyarországán: magyarellenesség vádja cigányokkal szemben két emblematikus perben. Fundamentum Vol.17/4

Képek forrása:

http://www.sajto-foto.hu/en/sites/default/files/imagecache/sf_watermark/fotopalyazat/20100115/520-04-00000-01-13242-23273.jpg http://444.hu/assets/rasszizmusesigazsagszolgaltatasv2.jpg http://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/35/97/49/359749718c47db38eef0e3d5d5232684.jpg http://kep.cdn.index.hu/1/0/296/2965/29659/2965962_a97b79e0ebec62c61ed9f36fc67f8c2c_wm.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.