#Hardworkalwayspaysoff?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: File Zsuzsa

„Néha azt gondolom, lehet a tökéletes igazságnak néhány vakfoltja, hogy képtelen a legjobb lehetőségek ellenére mindenfelé elterjedni.”

A közérdekű adatigénylések részletes szabályozása az Infotörvény hatálya alá tartozik, alapesetben rendkívül egyszerűen működik:

– Az állampolgár levelet küld az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek, melyben az őt érdeklő közadatról, elérhetőségéről érdeklődik.
– Ha a közfeladatot ellátó szerv úgy ítéli meg, hogy a kért információ nem közérdekű, úgy jogszabályhelyekkel és indokolással alátámasztott válaszában megtagadja az adat kiadását. Amennyiben a kért adat közérdekű adatnak minősül, az adatot átadja a jogtudatos és kíváncsi állampolgárnak.

Optimális esetben az eljárás ennyivel lezárul. Az államnak, a közfeladatot ellátó egyéb szerveknek fontos feladata, hogy ne az állampolgároktól elidegenedett gépezetként[ii]működjenek: bármikor, bármilyen körülmények között elszámoltathatónak kell lenniük.

A cikkünkben bemutatott esetben a gépezet fellázadt: szinte az összes jogi eszközt igénybe kellett venni az adatok megszerzése érdekében. Az eljárás fordulatai épphogy nem érték el a Trónok harca kiszámíthatatlanságát.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

2017. március: kitől kérjünk adatot?

Az újságíró arról írt cikket, hogy egy fontos sporteseményre közpénzből felépített létesítményt valamilyen megállapodás alapján használhatott egyneves sportoló és klubja. Az újságíró tudni akarta, hogy a létesítmény üzemeltetője milyen megállapodást kötött a sportolóval.

Az újságíró, amennyiben feladatát a sajtóetikai szabályoknak megfelelően végzi, úgy elsőként megkérdezi az érintettet, a híres sportolót, aki elsőkézből tudott volna hiteles és pontos információkkal szolgálni, ám az érintett nem felelt.Ezután az újságíró elindult szerencsét próbálni, hogy a próbatételeket követően elnyerje méltó jutalmát: megkapja a közadatokat.

Ahhoz, hogy közadatot kérjünk, legelső lépés, hogy tudjuk, kitől kérjük az adatot, ki az adatgazda.

Az újságírónk, itt ütközik az első próbatételébe: nem tudja, ki a sportlétesítmény üzemeltetője, az adatok gazdája.

A Kormányhoz, illetve egy sporttal foglalkozó szervezethez egyidőben nyújtotta be igénylését, ám hosszas érdeklődést követően derült csak ki az adatgazda pontos kiléte.

2017. március: újságírólevelét megírta, közérdekű adatigényekkel azt is telesírta

Az újságíró ekkor érezte, hogy méhkasba nyúlt. Ha már a sportolóval kötött szerződéssel kapcsolatban érdeklődött, egyúttal összekötötte egy szintén közérdeklődésre számot tartó kérdéskörrel: a sportlétesítmény üzemeltető vállalat milyen összegű reklám- és marketingszerződéseket kötött cégekkel, azaz egyes cégek milyen összegű közpénzhez jutottak az abban az évben megrendezett sportesemény szervezése körében. Emellett kérdéseket tett fel arra vonatkozóan is, hogy hazánk neves sportolója a sporteseményre felhúzott épületet milyen jogviszonyban és milyen összegért cserébe használja, bérli – azaz a vállalat, illetve a sportoló „spórolt-e” a közpénzen, vagy sem.

A vállalat az adatokat nem adta ki, mindössze egy homályos utalást tett arra, hogy a sportolóval egy szerződés mindenképpen létezik, de arról semmilyen egyéb részletet nem közölt. Ez a balladai homályba burkolt információ később fontos fordulatot fog hozni az eljárásban.

2017. szeptember: az újságíró a NAIH-hoz fordul

Ilyen előzmények után, ám közérdekű adatok hiányában az újságíró hatósági segítséget kért: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult és állásfoglalást kért, vajon tényleg közérdekű adat-e, van-e joguk az állampolgároknak a fenti információk megismeréséhez.

A Hatóság több alkalommal értesítette a vállalatot az eljárás megindulásáról, ám a Hatóság megkeresései megválaszolatlanok maradtak.

A NAIH jelentést adott ki, mely szerint a vállalat közfeladatot ellátó szervnek, az általa kezelt adatok pedig közérdekű adatnak minősülnek, így a jelentés az adatok átadására szólította fel a vállalatot.

Ám az újságíró ezzel nem ért célba. 

2017. augusztus: peres eljárás, első kör. Hogy néz ki a bírósági meghagyás? 

A NAIH jelentése alapján hősünk a bírósághoz fordult. Keresetlevelében nem kért mást, mint a vállalattól már kért adatokat, amit a Hatóság is közérdekűként ismert el.

Az első tárgyalásig nem érkezett a vállalattól, mint alperestől semmilyen reakció. A vállalat az első tárgyaláson sem képviselővel, sem ellenkérelem benyújtásával nem védekezett. Ilyen helyzetben a hősünknek, immáron felperesi pozícióban, lehetősége van a bíróságtól úgynevezett bírósági meghagyás kibocsátását kérni az alperes ellen. Ez azt jelenti, hogy a jog védekezés hiányában vélelmezi, hogy az alperes a kereset teljesítését nem ellenzi, így az alperes a meghagyás szerint köteles teljesíteni azt, amit az újságíró kért az alperes vállalattól.

Az újságíró kezében volt egy ítélet erejű döntés arról, hogy az általa kért adatokat a vállalat köteles kiadni. A vállalatnak, kvázi fellebbezésként, 15 napja volt megtámadni a döntést. Ezt az újságíró bánatára a vállalat meg is tette, így a fordulatokban gazdag peres eljárás a második fordulójához érkezett.

2017. november: peres eljárás, második kör. Bírósági meghagyás elleni ellentmondást követő érdemi tárgyalás 

És ekkor a vállalatban feltámadt az erő, amellyel megpróbálta ellehetetleníteni, hogy a nyilvánosság értesüljön a közérdekűnek elismert adatokról, eszközeivel igyekezett gátolni az átláthatóság és a közérdek érvényesítését.

A vállalat hivatkozott a bíróság hatáskörének hiányára, a keresetlevél elkésettségére, de még arra is, hogy a vállalat nem lát el közfeladatot. A vállalat hivatkozott arra is, hogy az általa kezelt adatok nem minősülnek közérdekű adatnak, a közpénz használatával kapcsolatban pedig előkerült a mostanra már közmondásossá és nevetség tárgyává vált „elvesztette közpénz jellegét” kezdetű klasszikus lírai motívum. A fentieket az alperesi jogi képviselő saját praxisából felmerülő jogesetekkel támasztotta alá.

Az alperesi ellenérvekkel szemben a felperes ismételten alátámasztotta a saját érveit: megindokolta a bíróság hatáskörét, jogszabályi hivatkozásokkal támasztotta alá, hogy a keresetlevelét határidőben nyújtotta be. Alapos kutatómunka eredményeképpen felmutatott egy eldugott minisztériumi közleményt, ami az alperes közfeladatot ellátó szervi minősítését megalapozza, a közpénzzel kapcsolatban a Kúria megállapítását idézte: a közpénz nem tudja elveszíteni közpénz jellegét.

Az újságíró kapkodta a fejét, laikusként nem követhető jogi fogalmak útvesztőjében már csak azt várta, hogy a bíróság végre döntsön a közérdekű adatok iránti igényéről.

A tárgyalást követően már „nem találunk szavakat”[iii]. A felek mindent előadtak, a bíró fejében „összeállt” az ítélet, a berekesztés is csak adminisztratív okból maradt el, ítélethirdetésre készültek a felek. A bíró a tárgyalás előtt egy beadványt nyújtott át a felperesnek, amely ellenkérelmet a vállalat a tárgyalás délelőttjén nyújtott be a bírósághoz. Ebben a pillanatban a jogi képviselő megérteni vélte az újságíró érzéseit, aki már végképp nem tudott úgy a jogra tekinteni, mint „a jó és a méltányosság művészetére”.

Felperesi jogi képviselő időt kapott a tárgyaláson a beadvány áttekintésére. Az alperesi vállalat új védekezéshez folyamodott: tagadta a közérdekű adatok létezését. Állítása szerint sem reklám-, sem marketingszerződések nem léteztek, a sportolóval pedig végképp nem kötött semmilyen megállapodást. Egyébként sem adhatja ki a megkötött megállapodásokat, mert azok üzleti titoknak minősülnek.

A bíróság saját maga igyekezett feloldani ama ellentmondást, amibe az alperes keverte önnönmagát: hogyan lehetséges, hogy üzleti titok tárgya azon közérdekű adatot tartalmazó szerződés, ami nem is létezik?

És itt jött el az a kulcsfontosságú momentum, amiről korábban azt írtuk, balladai homályban ragadt. A vállalat 2017 szeptemberében megírta az újságírónak, hogy vállalkozási szerződést kötött a sportolóval a sportesemény népszerűsítésére.

Az igazságosztó bíróság elérkezettnek látta az időt, hogy az alperesi vállalat perelhúzó magatartására és hamis, önellentmondó nyilatkozataira tekintettel pénzbírságot szabjon ki, tekintettel arra, hogy ez az akkor homályosan megírt válaszlevél bizonyította, hogy nemcsak a sportolóval kötött szerződést a vállalat, de minimum egy marketingszerződés is létezik. Az alperes sebtiben, tárgyalás előtt beadott nyilatkozata pedig tagadta bármilyen szerződés mint közérdekű adat létezését.

Az ellentmondások feloldása után a bíróság berekesztette az elsőfokú tárgyalást, és az alperest a közérdekű adatok kiadására kötelezte. A pénzbírság kiszabásáról szóló végzést az ítélethozatal után módosította, és felemelte a bírság összegét. Úgy tűnt, az újságíró népmesei harca jó véget ért, elsőfokon pernyertes lett.

2018. december: jogerős az igazság 

Ám ezzel a történet nem ért véget, a vállalat fellebbezett. A másodfokú bíróság előtti fellebbezésében támadta a pénzbírságot kiszabó végzést és a közadatok kiadására kötelező ítéletet is.

A másodfokú igazságosztó perjogi hibát talált a pénzbírságról szóló végzésben:az Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a döntést, amivel a Törvényszék pénzbírságot szabott ki az ítélethozatal után, figyelembe véve azt, hogy az az eljárás elhúzása miatt kiszabott büntetésnek számít, így jogszerűtlen az ítélethozatal után kiszabott pénzbírság.

Az Ítélőtábla érdemi döntésében az elsőfokú bíróság véleményét egy az egyben osztotta: jogerős ítéletben kötelezte az alperest, hogy adja át azokat az újságíró részére, a perköltséggel együtt.

Az alperes aranyban nem szűkölködik, az ítélet kézhezvételét követően szempillantás alatt elutalta a perköltséget, és a népmese tempója megint alacsony fokozatra kapcsolt. A hősünk az adatokra várt és várt, a kapott perköltséget eljótékonykodta.

2019. március: két év, nulla adat

Az újságíró 24 hónap elteltével már kissé türelmetlenné vált, gyakran zaklatta jogászait, hogy mi történik, mikor kaphat adatokat. A jogászok szerették volna békés úton rendezni a kérdést, felszólító levelet küldtek, ami bontatlanul érkezett vissza.

Az újságíró világképébe nem fér bele az, hogy egy jogerős és igazságos ítélet teljesítetlen marad, szerinte ideje elnyernie méltó jutalmát, melyért annyi próbán át küzdött, így végül végrehajtásért kiáltott.

2019. április: végrehajtani a végrehajthatót

Az újságíró útja a közadatok felé a végrehajtási jog különös területén, a meghatározott cselekmény végrehajtásának terepén vezetett tovább.

A végrehajtási eljárás ezen területe a jogirodalomban elég hiányos, talán nem véletlenül. Ugyanis okkal lehet abban bízni, hogy a közfeladatot ellátó szervek legalább annyira jogkövetőek lesznek, hogy a jogerős ítéletnek eleget tesznek.

Az újságíró végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmet töltött ki, és nyújtott be elektronikusan a bíróságra. A végrehajtás malmai kifejezetten lassan őrölnek, a határidők gyakran képlékennyé válnak. Így volt ez most is: a bíróság a törvényben szabályozott 15 nap helyett 30 nap alatt állította ki a végrehajtási lapot, melyet továbbított a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának. Ezután a Kamarán belül kiosztják egy végrehajtónak, aki végül a követelés behajtása, jelen esetben a közadatok megszerzése iránt intézkedni fog.

A végrehajtó nyomban kérte, hogy a költségeket az újságíró előlegezze meg. A felhívása meglehetősen furcsa mivel,

1. levelének érkezéséről az értesítő postaládába érkezik, ellentétben azzal, hogy az eljárást elektronikusan indította meg,
2. a Pp. 97.§ (1) bekezdése alapján „(j)ogszabály eltérő rendelkezése hiányában a költségmentesség, a költségfeljegyzési jog, az illetékmentesség és a tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya – kérelem esetén a kérelem előterjesztésétől kezdve – a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.” A közérdekű adatigénylés iránti eljárás költségmentességét az Infotv. rögzíti, ez az eljárás egészére, így a végrehajtási eljárásra is szükségszerűen ki kellett volna, hogy terjedjen, de ezt a végrehajtók nem veszik figyelembe, a költségeik megelőlegezését elvárják a végrehajtást kérőtől.

Az újságíró kapkodta a fejét: hirtelen felperesből végrehajtást kérővé válik, akinek fizetnie kell azért, hogy megkapja azt, ami neki törvény és jogerős ítélet szerint is jár.

A mesés eljárás utolsó eseménye az volt, hogy a költségek elutalása után a végrehajtó írásban nyilatkoztatta a végrehajtást kérő újságírót arról, hogy az adós állami cég teljesített-e. Az újságíró nyilatkozott arról, hogy teljesítés nem történt, amit a végrehajtó jelzett a Törvényszéknek.

2019. július: A hősünk még mindig küzd az adatokért

A mesénk írásos dokumentálása itt ér véget: a bíróságokon ítélkezési szünet van, a végrehajtó szabadságra megy, a cikkíró-pályázat határideje pedig lejár.

Pedig annyi érdekes kérdés maradt nyitva, amihez sem a tételes jog, sem a jogirodalom nem adott nekünk válaszokat. Hogyan történik a meghatározott cselekmény végrehajtása közérdekű adatok kiadása során? Újabb pénzbírságot adnak a cégnek? Kimegy a végrehajtó a céghez? Kimehet vele az újságíró? Előfordulhat, hogy rendőri segítségre lesz szüksége? Ha egyszer beleegyezik a cég, és átadja az adatokat, vajon a végrehajtónak külső háttértáron adja át az adatokat, vagy papíron, ezáltal is növelve a végrehajtás költségeit.

Rendkívül izgalmas jogi csemegéken keresztül egy még izgalmasabb jogterülethez érkezett az újságíró, aki nagy valószínűséggel már csak az őszi időszakban reménykedhet abban, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát és az igazság hazatalál.

Mi a mese tanulsága?

A közérdekű adatokhoz való jog egy olyan állampolgári jog, mely minden állampolgárt megillet, az államnak pedig kötelessége az állampolgároknak biztosítani azon információkat, melyek megismeréséhez a törvény szerint joga van.

A tanulság jelen esetben inkább elszomorító, mintsem vigaszul szolgáló: egy állampolgárnak 28 hónapjába, földöntúli energiájába, végtelen tárgyalásokkal teli órájába telik az, hogy megkapja azt, ami a törvény szerint eleve jár neki: azt az információt, hogy mennyi közpénzt költöttek el a közös kasszából, mennyi adóforintot költött el az állami cég, vagy adott esetben mennyi bevételtől esett el emiatt az állam. Küzdeni fogunk, hogy ezeket az adatokat megkaphassuk.

Mert ahogy az újságíró mondani szokta: a történetnek akkor lesz vége, amikor mi mondjuk azt, hogy vége van.

Források

[i]Bödecs László – IX., 2000 folyóirat, 2019/I.

[ii]34/1994. (VI. 24.) AB határozat „A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól “elidegenedett gépezetté”, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra.”

[iii] Esterházy Péter – Termelési-regény (kisssregény), 1. oldal

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS