Hatalmi forrás vagy egyszerű relikvia?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Szilágyi Márk

A Szent Korona és tanának jelentősége

A Szentkorona-tan talán nem a leglényegesebb területe a jogtörténetnek, homályos kapcsolódásai az alkotmányjoghoz pedig a jogvégzett ember számára nehezen kategorizálható, a laikusok szempontjából pedig egyenesen elvont területként festik meg a tudományágat. Mégis e cikk elsődleges célkitűzése az, hogy felderítse a Korona mai napig tartó misztikumának rejtélyét, illetve bizonyítsa a tan máig tartó érvényességét.

A Korona eredete

A Korona pontos eredete máig vitatott. Egyrészt megjelenik a krónika, mely szerint a koronát II. Szilveszter pápa ajándékozta Szent Istvánnak, és habár királyaink sokáig hivatkoztak e hatalmi jelvényre mint Szent István koronája, a történeti kutatások bizonyították a legenda valótlanságát. Ezen kívül két fő eredetelmélet jelenik meg. Egy szerint a Korona két részből áll, az ún. “abroncs koronát” Dukász Mihály bizánci császár ajándékozta I. Gézának (habár e feltevés valóságát is egyesek vitatják), míg a felső rész eredete továbbra is bizonytalan. A másik elmélet szerint a Korona mindig is egységes egészt alkotott csupán olyan műhelyben készült, amely több eltérő stílust (köztük a bizáncit is) vegyített.

Legal Fest 2019 - Regisztráció

Regisztrálj még ma a Legal Fest-re, ez év legnagyobb jogász közösségi eseményére!

A koronaeszme fejlődése

Az Árpád-kor jelentős részében a Korona nem jelentett többet egyszerű hatalmi jelvénynél. A patrimoniális monarchia keretei között a király az ország legnagyobb földesuraként regnált, akaratát, ha kellett fizikai erőszakkal érvényesítette. A koronaeszme első gyakorlati megjelenése IV. Bélához köthető, aki az előbbi tézist használta fel a II. András által eladományozott birtokok visszavételéhez. Itt a korona egyrészt nem önálló entitás, még csak nem is egyenrangú a király személyével, másrészt itt még a fennálló rend megerősítésére, és nem annak lebontására szolgál.

Az első fontos történeti töréspont az Árpád-ház férfiágának 1301-es kihalásával következik be. Elsőként a Koronából sugárzó legitimitás jelenik meg, amikor is Károly Róbertnek a pápa támogatása ellenére is muszáj megkoronáztatnia magát “Szent István koronájával”, hogy a magyar főrendek elfogadják királyuknak. A másik fontos pont, amikor is az I. Lajos halálát követően trónra lépett Luxemburgi Zsigmond fogságba esik. Ekkor a magyar főrendek a királyi tanácsot országos tanáccsá alakítják, és rendeleteket adnak ki a Korona nevében. Ez az esemény két szempontból is lényeges, egyrészt végleg felszámolja a patrimoniális monarchia rendszerének maradványait, átvezetve az országot ezzel a rendiség korába. Illetve a Korona először jelenik meg a király személyétől teljesen független entitásként.

A rendi korszakban jelentkezik a koronaeszme fejlődésének másik mérföldköve, amelynek forrása Werbőczy István Tripartituma (Hármaskönyv). Werbőczy elsősorban nem tudományos indíttatásból foglalkozik a Korona eszméjével, hanem eszközként kívánja felhasználni, amely véglegesíthetné a fő- és a köznemesség egyenjogúsítását. Werbőczy az általános alkotmányos uralkodói hatalmat magának a Koronának tulajdonítja, amely teljesen független személyiség annak viselőjétől. A nemesítés, a birtokadományozás, az uralkodás, tehát a legfontosabb uralkodói jogkörök mind a Koronához tartoznak. A király e jogokat tehát kizárólag azért gyakorolhatja, mert Isten kegyelméből, illetve a rendek akaratából felruházták azzal, mégpedig a Szent Korona viselésén keresztül.

A koronaeszme ismételten a reformkorban került terítékre. A kor gondolkodói eltérően értelmezték a tézist. Kölcsey Ferenc elsősorban összekötő kapocsként értelmezte a Koronát, amely az uralkodó és a nemzet között létezik, egyfajta társadalmi szerződésként működve. Kölcsey az érdekegyesítés során is fel kívánta használni az eszmét, hogy egyesítse “Werbőczy népét”, vagyis a nemességet az “adózó milliókkal”. Széchenyi István elsősorban feudális béklyót látott a koronaeszmében, amely csak útjában áll a liberális eszmék érvényesülésének. Kossuth Lajos nem kívánta elvetni “az ősi alkotmányt”, sőt eszközként kívánta felhasználni azt az érdekegyesítés megvalósításához. E értekezés, és a tény, hogy Kossuthék nem döntöttek a Korona megsemmisítése mellett könnyen konkurálhat azokkal az elméletekkel, amelyek republikánusként festik meg akár magát Kossuthot, vagy a szabadságharc alatt működő Honvédelmi Bizottmányt.

A koronaeszme reneszánsza, a Szentkorona-tan kifejlődése

A kiegyezést követő dualista rendszer politikai és nemzetbiztonsági stabilitása utat engedett a jogtudomány fejlődésének.  Elsősorban jogtörténeti téren volt úttörő Hajnik Imre, aki értekezéseivel egyben a Szentkorona-tan alapjait is megteremtette. Maga a tan alapvetése, hogy a Korona entitása nem más, mint a király és a nemzet dualista hatalomgyakorlása. E két tényező együttesen alkotja a Szent Korona testét. Amíg Hajnik az egész jogtörténetet megreformálta, a Szentkorona-tanra specializálva értekezett Timon Ákos, aki a Korona hatalmát “alkotmányosan határolt közhatalomként” jellemezte. Újabb jelentős változás a XX. század derekán történt, amikor is Eckhart Ferenc publikálta értekezését a Koronával kapcsolatban. E mű később igen nagy visszhangot váltott ki, mivel abban Eckhart a korábban páratlannak hitt magyar koronaeszme fejlődést a Cseh Királyság jogfejlődéséhez hasonlította, ahol (Eckhart álláspontja szerint) szintén kialakult az uralkodó személyétől független corona regni fogalma. E megállapítás jelentős  tiltakozást váltott ki több jogtudósból, a fenti kijelentés eredményeképp indult meg az ún. Eckhart-vita.

A Szent Korona a hatályos jogban

Ha hatályos forrásokat keresünk a Korona jelenkori szabályozására két elsődleges forrással számolhatunk. A Korona megjelenik egyrészt az Alaptörvény preambulumában, a Nemzeti Hitvallásban. Így fogalmaz az alkotmányozó hatalom:

“Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait, és a Szent Koronát,…”

A Harmadik Magyar Köztársaság 2011-ben elfogadott alaptörvénye tehát nemhogy nem veti el a Korona közjogi jelentőségének fogalmát, hanem hangsúlyozza annak tiszteletét is. A Nemzeti Hitvallás továbbá magát a Koronát a nemzeti egység, illetve az alkotmányos állami folytonosság megtestesítőjeként definiálja. Felmerülhet a kérdés, hogy lényegében milyen jogfolytonosságról is beszélhetünk egy monarchikus berendezkedés és egy demokratikus köztársaság között. Hiszen a Korona közjogi jelentősége elméletileg nem nyúlik túl a nemzeti jelkép szerepén. E ellentmondásos helyzet feloldására a jogtudománynak kell választ adnia.

A Korona gyakorlati helyzetéről a 2000. évi I. törvény rendelkezik. A törvény a Koronát “…a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként…” definiálja. A 2.§ rendelkezik a Korona őrzésének helyéről és feltételeiről. A 4.§ rendelkezik a Szent Korona Testület működéséről, amely a Koronával kapcsolatos gyakorlati teendők ellátásáért felelős, illetve az ország legfőbb közjogi méltóságait tudhatja tagjai között.

Summa summarum

Ismerjük tehát a Szent Korona történeti jelentőségét, illetve hatályos jogi szabályozását, de mégis mi valójában a Korona jelenkori jelentősége? Szerény véleményem szerint nem szabad hogy engedve a szélsőségeknek megpróbáljuk felhasználni a Koronát mint valamiféle eszközt a revizionizmus szolgálatában, a royalista erőkről inkább nem ejtenék szót, hiszen egyrészt belföldön is kis reálpolitikai súllyal rendelkeznek, másrészt nemzetközi viszonylatban is nehezen elképzelhető lenne visszatérni a monarchikus állapotba, bármely uralkodóház tagja  alatt. Azonban fel kell ismernünk, hogy továbbra is fennmaradt az a Szent Koronát övező különleges legitimizmus, amely továbbra is képes egyesíteni a világ magyarjait, éljenek akár az ország határain belül vagy azokon kívül, a vén Európa kontinensén vagy a világ másik szegletében.

Források
  • Kardos József: A Szent Korona és a Szentkorona-eszme Története, Ikva Kiadó, Budapest, 1992
  • Magyarország Alaptörvénye (hatályos 2011. április 25.)
  • 2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS