Hercule Téli Akadémia: a pénzmosástól az Európai Ügyészségig

2019. február 14-16. között került sor a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Magyar Jogászok az Európai Büntetőjogért Egyesület és az Országos Bírói Hivatal szervezésében a Magyar Igazságügyi Akadémián az „Aktuális kérdések és válaszok az Európai Unió pénzügyi érdekei büntetőjogi védelméről” c. Téli Akadémiára, amely a Hercule projekt záróeseménye volt.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Agathe Christie krimiírónő híres karaktere, Hercule Poirot után elnevezett Hercule III (2014-2020) programjának támogatásával megvalósuló „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme – tekintettel a pénzmosásra, az adócsalásra, a korrupcióra és a criminal compliance-re a nemzeti jogrendszerekbe és különös figyelemmel a cybercrime-ra” c. projektjének főszervezője a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. A programsorozat majdnem egy évvel korábban, március 23-án vette kezdetét a Miskolci Egyetemen, amelyet Bécsben és Nagyváradon egy-egy workshop követett a pénzmosás és korrupció, valamint az áfacsalások témájában. Az események dokumentálására fél éve elindult a projekt angol és magyar nyelvű honlapja, amely a https://hercule.uni-miskolc.hu/ címen bármely érdeklődő számára megtekinthető. Itt elérhetők a projektről szóló részletesebb információk, a nyitókonferencia során készült videók, illetve a későbbiekben az elkészült angol és magyar nyelvű tanulmányok is.

A Téli Akadémiát Dr. Handó Tünde, az OBH elnöke, Dr. Osztovits András, a Magyar Igazságügyi Akadémia igazgatója és Prof. Dr. Farkas Ákos az ME-ÁJK volt dékánja és a projekt vezetője nyitották meg. Négy szekcióban összesen tizenöt előadásra került sor, amelyekre mintegy száz érdeklődő volt kíváncsi, hazai és külföldi elméleti és gyakorlati szakemberek egyaránt. Ezek mindegyikét lehetetlen lenne röviden bemutatni, így írásomban csak néhányat emelek ki.

Az első szekció fő témája a bizonyítékok értékelése volt

az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata és az eljárásjogi garanciák tükrében. Prof. Dr. Farkas Ákos a bizonyítékok gyűjtéséről és értékeléséről szóló előadásában arról beszélt, hogy az erre vonatkozó tagállami szabályozások közötti eltérések milyen gyakorlati problémákat okoznak a határokon átnyúló bűncselekményeknél folytatott nyomozások során. A kihívásra válaszul az Európai Unió régóta szeretné a kölcsönös elismerés elvét – amely eredetileg a bírósági ítéletekre vonatkozott – a bizonyítékgyűjtés terén is érvényesíteni, ugyanakkor ez eddig nem járt sikerrel. Az eltérő eljárási garanciák a bizonyítékok felhasználásának akadályát jelenthetik, ez, illetve a tagállami szuverenitás akadályozzák a kölcsönös elismerés elvének érvényesülését. Véleménye szerint ezért nem a bizonyítékok kölcsönös elismerése jelenti a megoldást a problémákra, hanem inkább a közös minimumszabályok minél szélesebb körben történő megalkotására kell koncentrálni, amely már elkezdődött a Stockholm-programmal.
Rajta kívül előadást tartott még a szekcióban Prof. Dr. Anne Schneider (tanszékvezető, Mannheimi Egyetem), Dr. Vanessa Seibel (ügyész, Mannheimi Ügyészség), Dr. Oliver Landwehr (vezető jogi és szakpolitikai tisztviselő, OLAF) és Dr. Gál Gábor (versenytanácsi tag, Gazdasági Versenyhivatal). A szekció elnöke Prof. Dr. Gerhard Dannecker, a Heidelbergi Egyetem tanszékvezetője volt.

A konferencia második napján került sor a második szekcióra, amelynek előadásai a pénzügyi érdekek védelméről szóló irányelv átültetésének kérdéseivel foglalkoztak. A szekció második előadója, Kai Sackreuther mannheimi ügyész a fiktív számlakibocsátással kapcsolatos németországi problémákat ismertette. Elmondta, hogy sokáig nem foglalkoztak megfelelő komolysággal a kérdéssel, és ma már nem létezik olyan körhinta-csalás, aminek a keretében ne kerülne sor fiktív számlák kibocsátására. Egyúttal utalt a számlagyárak szerepére, melyek mára lényeges szereplői az adócsalási rendszernek, és ezek közül a nagyobbak maguk is vásárolnak számlákat a kisebb számlagyáraktól, hogy ne kelljen adót fizetniük. Bűnszervezetek esetén a hamis számlák vesztegetési díjak, feketén foglalkoztatott munkások kifizetésének elrejtésére szolgálnak. Ezekkel a fiktív vállalkozásokkal szemben nagyon nehéz fellépni, mivel az időszakos es az éves adóbevalláshoz kapcsolódó bűncselekményt egységként kezeli a német jog. Így, ha az ügyészség az időszaki és éves adóbevallásukat is vizsgálja, ez felveti a „ne bis in idem” elvbe való ütközés lehetőségét. Ráadásul igen gyakran változtatják a székhelyüket, és így könnyen elképzelhető, hogy csak egy nagyon rövid időszak vonatkozásában születik ítélet, amely azonban a kétszeres értékelés tilalma miatt az egész időszakra vonatkozni fog, míg a hosszabb, súlyosabb bűncselekményt megvalósító időszakok vonatkozásában már nem lehet vádat emelni. További komoly problémaként emelte ki, hogy a kkv-kra vonatkozó enyhébb bevallási kötelezettség miatt sokáig leplezett maradhat a számlagyárak működése. Ez azért is komoly gond, mert sokszor valójában több ilyen kis fiktív cég együttműködésével valósul meg egy nagyobb nagyságrendű adócsalás.

A második szekcióban előadást tartott még rajta kívül Dr. Franz Reger (nyugalmazott osztályvezető, osztrák Pénzügyminisztérium), Prof. Dr. Robert Kert (tanszékvezető, Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem) és Prof. Dr. Maria Kaiafa-Gbandi (egyetemi tanár, Thesszaloniki Egyetem). A szekció elnöke ismét Prof. Dr. Gerhard Dannecker volt. A harmadik szekció főleg az Európai Unió pénzügyi védelmével kapcsolatos gyakorlati és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Prof. Dr. Görgényi Ilona (intézetvezető, Miskolci Egyetem) előadását Dr. Jacsó Judit projektkoordinátor olvasta fel, majd előadást tartott Dr. Homonnai János (osztályvezető ügyész, Legfőbb Ügyészség), valamint Dr. Szabó Judit (bíró, Fővárosi Törvényszék) és Dr. Pfeifer Péter (bíró, Veszprémi Törvényszék). A szekció elnöke Prof. Dr. Richard Soyer, a Linzi Egyetem tanszékvezetője volt.

Az utolsó szekció az Európai Ügyészséggel (EPPO) kapcsolatos fő kérdésekkel foglalkozott.

A szekció nyitó előadását Prof. Dr. Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze, egyetemi tanár tartotta. Ő röviden bemutatta az EPPO felállításához vezető főbb mérföldköveket, és hogy az eredeti tervezet miként változott az idők folyamán. Véleménye szerint a rendelet nem éri el a legfontosabb célját, vagyis az EU pénzügyi érdekeit veszélyeztető ügyek egységes kezelését. Bemutatta, hogy a Bizottság által támogatott centralizált irodai modell helyett a kollégiumi modell valósult meg, vagyis, hogy az ügyészeket a tagállamok nevezik ki és hierarchikus rendben működnek, amely azonban nem eléggé decentralizált. Ez a rendszer véleménye szerint ellentétes a szubszidiaritás elvével, így súlyosan sértheti a tagállamok szuverenitását. Ő maga 2014 óta a hálózati modell támogatója, amely, mint rámutatott, jóval bürokráciamentesebb, hatékony és több esetben bizonyított már. Ugyan ez nem része a végleges rendeletnek, elemei felhasználhatók az EPPO-hoz nem csatlakozó tagállamok és a szervezet együttműködése során. Elmondta, hogy meglátása szerint ezen tagállamoknak meg kell egyezniük az EPPO-val a további együttműködés mikéntjét illetően. Egyik lehetőségként vetette fel, hogy a szervezet egyfajta magánvádlóként léphessen fel olyan ügyekben, amelyeknek az EU a sértettje. Ez ugyan jelenleg nem létezik ilyen formában, de a probléma jogalkotás által feloldható. Előadását úgy zárta, hogy az EPPO megjelenésével új időszakba lépünk, és csak remélhetjük, hogy hatékonyabban elérjük a céljainkat, ehhez viszont meg kell találni a megfelelő jogi eszközöket.
A szekció előadói voltak még rajta kívül Dr. Valentin Mirisan (dékán, Nagyváradi Egyetem Jogi Kar) és Dr. Christian Mihes (tanszékvezető, Nagyváradi Egyetem), valamint Dr. Stefan Schumann (docens, Linzi Egyetem). A levezető elnök Prof. Dr. Róth Erika, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője volt.

A konferencia utolsó napján az eredmények megvitatására került sor,

amelyen Prof. Dr. Wolfgang Brandstetter osztrák alkotmánybíró, egykori igazságügyi miniszter elnökölt. Itt a szervezők bemutatták az elkészült összefoglaló dokumentumot, amely az eddigi két konferencia és két workshop által vizsgált témákkal kapcsolatos konklúziókat tartalmazza. A HERCULE projekt keretében elhangzott előadások írásos és szerkeszett változata angol és magyar nyelvű szakkönyvben kerül publikálásra még idén nyáron, így az széles körben megismerhetővé válik hazai és külföldi gyakorló és elméleti szakemberek számára is, a tanulmányok pedig elérhetők lesznek a projekt honlapján is, így minden érdeklődő megismerheti azokat.

Dornfeld László

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS