Hogyan lesz egy szegedi „bölcsész-jogászból” nemzetközi legaltech fejlesztő? – Interjú dr. Megyeri Andreával

Az egyetemen a büntetőjog érdekelte leginkább, ma mégis szoftverekkel és innovatív jogi megoldásokkal foglalkozik. Szegedről indulva vezetett négy nemzet képviselőiből álló nemzetközi csapatot hollandiai meetingeken Megyeri Andrea, aki most a Jogtár főszerkesztőjeként dolgozik. Vele beszélgettünk legaltechről, a női vezetők helyzetéről, nemzetközi munkavégzésről és még sok minden másról.

Hogy került nálad szóba a jogászi pálya? Mindig is jogásznak készültél?

Orvoscsaládból származom, úgyhogy egyáltalán nem volt evidens, hogy jogász leszek. Mondjuk az sem volt evidens, hogy orvos leszek, nem volt ilyen irányú nyomás sem. Kicsit bölcsészes irányultságúnak tűntem, ezért kezdték el nekem mondani a gimnázium végén, hogy legyek jogász, mert abból még bármi lehetek utána, mondván Jókai és Mikszáth is jogász volt.

Szegedi vagy, de a Pázmányon végeztél. Miért nem a szegedi egyetemre jelentkeztél?

Szegedre is jártam egy évet, de aztán családilag elbútoroztunk Budapestre. Húgom a közgázra ment, úgyhogy én is feljöttem, átjelentkeztem a Pázmányra. Utólag nézve jó döntés volt, szerettem nagyon a Pázmányra járni.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Volt olyan egyetemi oktatód, akire a mai napig jó szívvel emlékszel vissza?

A büntetőjogi területek érdekeltek igazán. Tóth Mihályhoz írtam a szakdogámat, Belovics Ervin is inspirált. Rajtuk kívül még Kovács Péter volt meghatározó, aki nemzetközi közjogot oktatott. Kedveltem őt is, meg a tankönyvet is, amiből tanultunk. Elég vicces, így szerkesztői szemmel visszatekintve, de tökre emlékszem arra a tankönyvre.

Az egyetemi évek alatt a legtöbb hallgató azt látja, hogy bíró, ügyész, jogtanácsos, ügyvéd lehet, esetleg elmehet a közigazgatásba dolgozni. Nem egy tipikus célállomás, ahová te jutottál, amivel foglalkozol. Az egyetemi évek alatt tudtad már, hogy ezt szeretnéd csinálni?

Totál nem tudtam. Azt sem tudtam, hogy ilyen van, amivel most foglalkozom. Az egyetemen rájöttem, hogy a közjog áll hozzám közelebb, így a nemzetközi közjogot, büntetőjogot és különös módon a büntetőeljárásjogot szerettem hallgatni. Ha valami akartam lenni ezekből a klasszikus jogászi pályákból, az az ügyész volt. A diploma megszerzése után viszont az Igazságügyi Minisztériumban kezdtem el dolgozni, annak köszönhetően, hogy idegennyelveket jól beszéltem, és pont az uniós csatlakozás zajlott, rengeteg volt a lefordítandó, lektorálandó EU-s joganyag. Az IM után dolgoztam a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál, ahol már jogi adatbázisokat építettünk. Nem sokkal később pedig már a Wolters Kluwer-nél lett állásom. Először egy metaadatszerkesztő pozícióra jelentkeztem, el is mentem az interjúra, de nem vettek fel. Utána azonban felhívott a főszerkesztő, hogy szeretne velem dolgozni, ha majd lesz másik üres hely, akkor keresni fog. Tudni kell, hogy a Jogtár egy nagyon stabil csapat, vannak olyan emberek, akik már több mint húsz éve ezzel foglalkoznak, így ritka volt az, hogy vettek fel új embert. Hirtelen azonban megnyílt egy pozíció, így fél év múlva már a Wolters Kluwer-nél voltam.

Mivel foglalkoztál a kezdeti években?

Jogi szerkesztőként kezdtem, hatályosítás volt a feladatom legelőször. Az egyetemen eszembe se jutott, hogy valaha ilyennel szeretnék foglalkozni, viszont amikor szembesültem azzal, hogy a jogi adatbázisok felépítése, működése, használata nem is olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná, nagyon megtetszett a terület. Ahhoz, hogy mindig friss és szerkesztett tartalmat, pontos találatokat kapjál amikor rákeresel egy szóra vagy fogalomra, a mögötte lévő joganyagot, szerzői tartalmat hatályosítania és metaadatolnia kell valakinek. Gyakorlatilag jogi szövegfeldolgozással foglalkoztam.

Az évek során folyamatosan előre léptél, ma már a Jogtár szerkesztőségét vezeted. Hogyan képzeljük el a munkátokat?

Van egy szerkesztőségünk, huszonöt emberrel, akik közül tizenöten jogászok. Én idéntől vagyok főszerkesztő, előtte a főszerkesztő helyettese voltam és emellett az utóbbi két évben egy nemzetközi pozícióban is dolgoztam. Az én csapatomban dolgozó adatelőkészítők, jogi és metaadatszerkesztők állítják elő a Jogtár törzstartalmát, minden a platformra publikált elsődleges és szerzői tartalom átmegy a kezükön. Nekik köszönhető, hogy az adatbázisok naprakészek, a kereszthivatkozások és egyéb összekapcsolások pontosak, a keresőmotor által használt adat minősége magas színvonalú.

Mit csináltál az elmúlt két évben a nemzetközi pozíciódban?

A Wolters Kluwer 2018-ban létrehozta a Globális Termékfejlesztési és Innovációs csapatot. Ennek keretében hirdettek meg több projektet, amelyek közül én a dokumentum automatizációval foglalkozóba jelentkeztem azért, mert egy korábbi feladat kapcsán már dolgoztam ezen a területen. Az interjút követően (ami már 2018-ban is teljesen online zajlott) azonban a prediktív analitika projektbe kerületem be, editorial/content lead pozícióba, ami azt jelentette, hogy az olasz, német, lengyel és holland tartalmi szakértők munkáját irányítottam. Ebben a projektben egy olyan megoldás fejlesztésén dolgoztunk, ami döntvényeknek gépi tanulást használó algoritmusok segítségével történő elemzése által adatalapú, analitikai következtetések levonását segíti elő. Nevezhetjük egy nagyon okos döntvénykeresőnek. Ugyan a kontinentális jogrendszerekben nincsen precedensrendszer, mint az USA-ban, így az ott már előrehaladott állapotban lévő döntvénykereső-elemző megoldásokkal a miénk nem hasonlítható össze, de azt tapasztaltuk, hogy a döntvényszövegek logikai felépítése a részt vevő európai országok döntvényeiben hasonló és a nyelvi különbségektől függetlenül alkalmas arra, hogy elemezzük, modellezzük és feldolgozzuk. A feladatunk az volt, hogy a gép tanulási folyamat számára készítsük elő a döntvényeket, majd a gép által visszaadott válaszokat elemeztük, majd jeleztük vissza az eredményt a fejlesztők számára. A munka nagyon sok utazással járt, minden termékfejlesztési ciklus végén, de kéthavonta biztosan, személyesen találkoztunk két-háromnapos meetingekre, legtöbbször Hollandiában, a Wolters Kluwer központjában. Szürreális volt, hogy elmentem a reggeli repülővel, és kilenckor már ott álltam az ottani HÉV-en, és ugyanolyan érzés volt, mint amikor egy átlagos reggelen mentem a 7-es busszal Zuglóból Újbudára, csak éppen nem oda tartottam, hanem Alphenbe a repülőtérről. Volt egy tök szép, izgalmas oldala a rendszeres utazásoknak, de ugyanakkor rettenetesen fárasztó is volt. Amikor beköszöntött a COVID, mindenki sokkot kapott, hogy mi lesz velünk. Aztán persze nem lett semmi, átálltunk a félig virtuális működésről a teljesen online munkavégzésre, és több 100.000 eurót megspóroltunk az utazásokon. Ugyanakkor vesztettünk is dolgokat, mert a személyes kapcsolat a mi munkánkban, a termékfejlesztésben, adatelemzésben is fontos.

Amikor nem a közös meetingeken voltál, otthonról mit kellett csinálnod?

Én voltam a content product owner, tehát a lengyel, német és olasz content expertekkel kellett együtt dolgoznom, őket menedzseltem. Mindig megvoltak az elvárások felénk, hogy éppen mit kell leszállítani a fejlesztői csapatnak, például minimum 150 darab döntvényt válogassunk ki, a megadott szempontok szerint, majd azokat online eszköz segítségével tag-eljük be a közösen felépített knowledge model alapján. Mindenki a saját adatbázisából válogatott, a saját nyelvén tag-elt, én pedig a beérkezett anyagokat koordináltam, útmutatót írtam a tag-eléshez, egyeztettem a felmerült vitás besorolási kérdéseket (pl. mit tag-eljünk kereseti kérelemnek, mit tényállásnak), user storykat írtam a szerkesztői felülethez. A közös meetingekre mindent átcsavartunk angolra, hogy azután hatalmas vitákat folytassunk a különböző jogi (akár eljárásjogi) kérdésekről és azok besorolásáról. Amikor egy adaggal készen voltunk, az IT-s fiúk lefuttatták az algoritmust, amin közben ők egy külön ún. track keretében agyaltak, mi meg visszanéztük, hogy felismerte-e a mesterséges intelligencia a megfelelő elemeket. Ha nem, akkor kezdtük elölről a munkát. Iszonyat melós volt, de egyben nagyon érdekes is.

Milyen más területekre láttál be a munkád során? Szedtél fel plusz skilleket annak köszönhetően, hogy nem csak jogászokkal dolgoztál együtt?

Amit szerintem felszedtem, és amire azóta is törekszem, hogy folyamatosan fejlesszem, az a projektmenedzsment. Mint kiderült, ennek is számtalan iskolája, módszertana van. Amikor belekerültem a prediktív analitikás nemzetközi projektbe, kérdezték tőlem, hogy végeztem-e már ilyen képzést. Én meg mondtam, hogy nem. Éreztem is, hogy ez mekkora hátrány, és bizony akkor erre rá is kellett gyúrnom. A másik dolog, amit szerintem magadra szedsz, ha van lehetőséged külföldiekkel dolgozni, az a bátrabb kommunikáció, annak a tudata, hogy senki sem beszél tökéletesen angolul.

Egy fiatal jogászt, aki most végzett az egyetemen és jogi innovációval szeretne foglalkozni, hogyan győznél meg arról, hogy hozzátok jöjjön dolgozni?

Nagyon örülnék neki, ha jönnének hozzánk ilyen típusú érdeklődéssel pályakezdők, akik érzik magukban, hogy kicsit az informatika is érdekli őket a jog mellett. Ha nyitott a gondolkodásuk, akkor szerintem nálunk van a helyük. Ha valaki nem az a típus, aki úgy képzeli el magát, mint az amerikai filmekben az esküdtek előtt szereplő ügyvéd, hanem az ügyvédek problémájának a megoldása érdekli inkább, akkor jó helyen jár nálunk. A jövőben számos új típusú pozíció fog nyílni a piacon, amik részben arról szólnak majd, hogy támogassák az ügyvédeket abban, hogy el tudják fogadni, be tudják építeni a munkájukba az új technológiát. Lesznek legal officerek, legaltech alkalmazottak, akiknek az lesz a feladata, hogy bevezessék az ügyvédi irodákat ebbe a világba, vagy legal data scientist-ek, legal engineer-ek, akik a jogi szaktudásokkal az ügyvédek munkáját könnyítő digitális megoldások fejlesztésében vesznek majd rész. Ezekre tökéletesek lesznek azok a pályakezdő jogászok, akik nem csak megtanulták az egyetemen, amit kellett, hanem érdekli őket a technológia is, nem ijednek meg az informatikától. Mi mindenképpen várni fogjuk őket.

A hazai legaltech szféra egyik meghatározó szereplője vagy. Hogyan látod a jelenlegi helyzetünket? Mennyire vagyunk elmaradva a nyugati országokhoz képest? Milyen fejlődési lehetőségeink vannak a következő évekre?

Nálunk gyerekcipőben jár még ez a dolog. Emlékszem, amikor négy vagy öt éve elkezdtünk foglalkozni a mesterséges intelligencia és a jog kapcsolatával, és cikkeket kerestünk, magyarul szinte semmit sem találtunk. Ehhez képest azt gondolom, hogy majdhogynem ugyanott tartunk, nem vettem észre óriási áttörést. Az Arsboninál tartottátok a tök jó legaltech rendezvényeket, amikre mindig ugyanaz az ötven ember ment el. Nekünk is volt egy próbálkozásunk, hogy vidéki egyetemistákat terveztünk bevonni a szolgáltatásainkat használók támogatásába,  és megkérdeztük őket, náluk az egyetemen van-e valami legaltech témában. Semmi sem volt. Hiába van vidéken is jogi egyetem, úgy érzem, a magyar legaltech is nagyon vízfejű, Budapest központú terület, mint ahogy sok minden más is ebben az országban. Az, hogy hova fogunk eljutni, leginkább az egyes embereken, ügyvédeken fog múlni, hogy tudnak-e nyitottan gondolkodni, és a legaltechbe munkát fektetni.

Készítettetek egy kutatást, „Jövő jogászai” címmel, amelyben az is kiderült, hogy ezzel a problémával már a magyar ügyvédek is tisztában vannak.

Igen! Megkérdeztük a kitöltőket, hogy mit gondolnak, hogyan fognak rájuk hatni a technológiai változások, és erre mennyire vannak felkészülve. Óriási volt a rés a két adat között: a kitöltők közel 80%-a válaszolta azt, hogy érzi, ez hatással lesz rá, és a válaszadók csupán kevesebb mint 30%-a érezte úgy, hogy az irodája vagy saját maga erre fel van készülve. A kutatás fontos jellemzője, hogy idén készült, tehát már a járvány kitörése után. Ha bármi jó lehet a koronavírusban, akkor az az, hogy a digitalizációt egyértelműen felgyorsította. Sokan bepánikoltak, jogászok is, hogy mi fog történni eben a megváltozott környezetben, de sikerült bebizonyítani, hogy lehet a munkában a jogi területen is online eszközöket használni, a felhőtől sem kell annyira félni. Természetesen vigyázni kell az adatokra, de lehet már bízni abban, hogy felgyorsul egy picit itthon is a jogi innováció.

Mennyire látod a hazai ügyvédséget nyitottnak arra, hogy ezt a rést minél hamarabb kitöltsék?

Nagyon szűk az a kör, akikkel innovációs kérdésekről lehet beszélgetni, Magyarországon ez nem egy széles réteg. Ugyanakkor az ügyfélinterjúk során, például amikor személyre szabott adatbázisokat építünk cégeknek, akár állami vállalatoknak is, mindig nagyon nyitott emberekkel találkozunk, akik kultúra váltásként kezelik az innovációt. Számomra biztató és motiváló, hogy van egy réteg, aki erre már nyitott és vevő.

Eljöhet az a pont, amikor már azért lesznek kénytelenek beleugrani az innovációba az ügyvédek, mert versenyhátrányba kerülnek nélküle?

Szerintem el fog. A versenyelőny és a hatékonyság látszani fog, előbb-utóbb pénzben is. Az egyik ilyen trend, amire fejlesztünk, az az alerting, a változásfigyeltetés és annak a személyreszabása. Amikor kijönnek a Magyar Közlönyben a járványügyi jogszabályok este 11 óra 53-kor, éjféltől pedig már hatályosak, akkor már nem kerülheted meg az alerting szoftvereket. Ha beállítod a figyeltetéseidet, mert ügyvédként erre már tudatosan gondolsz, akkor versenyelőnybe kerülsz, mert hamarabb fogod tudni a jogszabályi változást, sőt akár azt is, hogy milyen dokumentumaidat és ezen keresztül akár azt, hogy mely ügyfeleidet érinti, és nem kell majd másnap reggel a Közlönyt nyálazgatva kapkodnod. Sokszor kérdezik tőlem, csinálok-e változásfigyeltetést? Igen, sőt nekem arról is szól az automata, ha megjelent egy új Közlöny. De sokan vannak  olyanok, akik felmennek az oldalra, megnézik, jelent-e meg új Közlöny, aztán amikor kijön 500 oldal egyszerre, akkor nekiállnak átnyálazni.

A Legal Festen lesz egy kerekasztal beszélgetés, amin te is részt fogsz venni. A téma a nők szerepe lesz a legaltechben. A nők aránya ezen szférán belül nem túl nagy. Mivel motiválnád azokat a női olvasókat, akik nyitottnak érzik magukat a legaltech irányába, de hezitálnak, hogy belevágjanak-e?

Igen, ezen én is sokat gondolkodtam, hogy vajon miért nincsen sok nő a legaltech közegben. A magyar körökben is sokkal több férfit érdekel a téma, mint nőt, és nem tudom pontosan, hogy mi lehet ennek az oka. Nálunk, a Wolters Kluwernél nagyon sok női vezető van. Nancy [Nancy McKinstry, a Wolters Kluwer CEO-ja – a szerk.], aki a fő főnökünk, rengeteg olyan listán van rajta, ahol üzleti vezetőket rangsorolnak, legutóbb a Fortune Most Powerful Women International 2020 listán az első ötven között szerepelt. Nálunk nagyon jó példákat lehet arra látni, hogy nőként is nyugodtan bele lehet vágni egy ambiciózus karrierpályába. A divíziónkat egy nő, Stacey Caywood vezette az elmúlt 10 évben, idén vette csak át egy férfi, a régiónkat egy nő, Martina Bruder vezeti, a magyar céget is egy nő, Kézdi Kati vezeti, ha példaképekre van szükség, akkor mi bőven tudunk mutatni. De hogy a legaltech kapcsán mi lehet a visszatartó tényező, őszintén nem tudom.

Nem lehet, hogy attól félnek a nők, hogy a kódokat nem fogják olyan jól érteni, mint a férfiak?

A kódot nem kell érteni, azt megírják az IT-s fiúk. Őszintén szólva, a korábban már említett nemzetközi projektben a húsz fős csapatból két nő volt összesen velem együtt. De a content expertek között, a szerkesztők között sok nő volt és van a magyar WK-nál is, mert szerintem eszméletlen precízek és nagyon fókuszáltan tudnak dolgozni. Ahhoz nem kell a kódot érteni, amit mi csinálunk. Kell affinitás, logika és rendszerlátás, de ezekkel a nők is rendelkeznek, ráadásuk talán még tehetségesebbek is benne, mint a férfiak, mert többfelé tudnak figyelni egyszerre. Az ügyféligények megértésében és lefordításában pedig a női empátiára és kommunikációs készségekre lehet építeni.

A sok különböző projekt mellett hogyan tudtál arra odafigyelni, hogy a munka mellett a magánéletedre is maradjon időd? Mi volt a trükköd, mit tudsz e kapcsán tanácsolni?

A munka, magánélet egyensúlyának a megtartására tudatosan törekszem, szétválasztom a kettőt egymástól. Nem érdemes hazavinni a munkát, mert nem biztos, hogy az a legszórakoztatóbb, ha arról beszélsz otthon. A párom is jogász, de nem szoktam őt arra felhasználni, hogy rajta próbáljam ki a legújabb termékeinket, amiket éppen fejlesztünk. Viszont a beszélgetéseink során mégis közvetlen rálátást kapok arra a jogi munkára, amit ő végez, és ez az első kézből származó, gyakorlati input sokat jelent nekem. A home officeban vicces, hogy állandóan együtt vagyunk, és így is tök jól működik a dolog. Törekszem arra is, hogy fizikailag is szétválasszam a két dolgot egymástól, tehát külön van otthon a munkás cuccom, a számítógépem és a kis füzeteim, de ha végeztem, mindig elpakolom őket.

Miért szeretsz a Wolters Kluwer-nél dolgozni?

Azért, mert alkalmat adott nekem arra, hogy átéljem azt, amit egy nemzetközi nagyvállalt tud adni, és ez nem a corporate bullshit. Szerintem ez is emberfüggő. Valaki nem vevő a multi létre, de én abszolút vevő vagyok rá. A Wolters Kluwer eszközt ad a kezedbe, hogy tanulhass. Szerencsésnek érzem magam, hogy engem érdekel, amit csinálok, mert ha rájössz, hogy téged érdekel, amit csinálsz, akkor ennél a cégnél van lehetőség arra, hogy fejlődhess. A menedzsered kijelölhet téged, bekerülhetsz talent fejlesztő programokba, külföldi kollégákkal találkozhatsz, és így felnyílik a szemed, hogy te is vagy olyan okos, mint ők, sőt.

A magyar Wolters Kluwer csapatáról tudnál mesélni? Vannak közös programjaitok?

A vírus miatt most online szoktunk kávézni. Amíg bent dolgoztunk az irodában, mindig hordában mentünk kávézni, ezt a szokásunkat vezettük át a virtuális térbe, ami ugyan nem ugyanaz, de így is jó program. Kétszer egy évben el szoktunk menni csapatépítőre, amire van egy külön pénzügyi kerete is a részlegünknek, a vezetőkkel közösen el tudjuk dönteni, hogy mire használjuk fel. Voltunk már így Tihanyban, bortúrán, skanzenben, de még fára is másztunk egyszer. Sajnos most ezekből egyiket se tudjuk csinálni, marad a virtuális kávé.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Olvasok, ami rettenetesen veszélyes hobbi, mert ha beszippant az Amazon, ami egyébként kiváló ajánló rendszerrel rendelkezik, akkor addig javasolja nekem a könyveket, amíg egyszerűen nem tudom abbahagyni a vásárlást, és már az anyagi csőd is felmerülhet következményként. A skandináv krimiktől az orosz klasszikusokig sok mindent szeretek, leginkább a lelki állapotom alapján választok olvasnivalót. Bevallom, sajnos mostanában túl sok tévét nézek, ez a COVID miatt alakult így, mert nem tudok lemenni a tornaterembe edzeni. Alig várom a Crown következő évadát.

A Legal Festen két programon is találkozhatsz majd Andival virtuálisan: részt fog venni a Women in legaltech panelbeszélgetésen és az ügyvédi irodák és jogi osztályok digitalizációjáról szóló workshopon is. Ha Téged is érdekel a legaltech, regisztrálj az eseményekre még ma!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.